Szamos, 1909. január (41. évfolyam, 1-25. szám)
1909-01-14 / 10. szám
FÜGGETLEI POLITIKAI MPILAP. A „Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületéinek hivatalos lapja. XXXXI. CvfolyaiL. Szatífiár, 1909. janiár hó 14 , csötortök. lü, $Z83. Előfizetési d i |: Helyben: egy évre 12 K. félévre 6 K. V« évre 3 K. I hóra I K. Vidéken: . . 16 . , 8 „ „ „ 4 „ „ „ 2 „ Egy szám ára 4 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóezi-utcia S. sz. Telefon: 107. iSitsdanaeioE dJjíOs Ssaicsároa, t. lap fcísüóhjvatalahan fUelendok HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutáayosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 füiér. Véres munkás- zavargás I Szélhámos parasztember. Gyilkos adóreform. Alig akadt még törvényjavaslat az életben, mely annyira általános és komoly felháborodást keltett volna, mint Wekerle újabb adó reform-javaslata. Sorra tiltakoztak máris ellene az összes gyárosok, kereskedők, az iparkamarák, megyék, városok. Minden állású emberek, munkások és munkaadók, milliók és milliók jajdultak lel ellene. Itt már hirtelen kijózanodott mindenki a koalíciós mámor szerelméből, mert az a csapás, eme- lyet a koalíciós ostor akar az országra mérni, mindenkinek hátából szíjat hasit. Becsületes reformot várt az or szág, mert évek óta a progresszív adó volt az, melyről édes dal zengett minden uralomra lépő kormány ajkán s nem volt képviselő, aki nem szavalta volna el a progresszivitás csábitó dalát. A progresszivitás azt jelenti, hogy a szegény ember adója jelentékenyen csökkenni fog s a különbség a dominiumok adójának jelentéktelen emelkedésével egyenlítődik ki. E helyett azonban ránk zúdítja Wekerle az ő általános adóemelését, ez pedig annyit jelent, hogy a földhözragadt szegény ember ezentúl még kevésbé fog megélhetni. Mert ez a koalíciós szótartás és humánizmns, ez á boldogító uj rendszer! Katonai vívmányok, nemzeti engedmények, a háromszinü kardbojt s mi egyéb cifraság a hadúr személyes ügye. Ám fogadjuk el ezt a kifogást; mondjuk, hogy meg van a kudarc oka A knini vasút kell Ausztriának, sőt Germániának is. Ez is menthető. Mondjuk, hogy Supiíóék rettenetesen erős tenevadak, — itt is van a kudarcra szépségtapasz. Lenyeltük az annexiós békát, mert egyebet nem lehetett a szegény kormány. Nemzeti bank, önálló vámterület sem lesz, mert hát arról csak nem tehet a szegény kormány, hogy nem adják meg Bécsben. Megértünk minden pofont, amit adott a hadúr, Bécs, a hadvazető- ség, Lueger, meg mindenki. Mert hát nem az a legény, aki üt, — hanem aki állja! De ki rendelte el a koalíció lelett álló hatalmak közül ezt a rettenetes gyilkos adóreformot, mely az adóemelésen kívül ránk szabadija a legundoritóbb kémrendszert is! a kiküldött kém egyszerűen felnyitja fiókodat, megértékeli feleséged ruhájának kelméjét s megfigyel, hogy hátha nem éhezel eléggé a törvény szelleme szerint s ha nem, akkor neked esnek az adógyilokkal. S miután a törvény az egyik adóban kimutatja a csökkenést, — ami álcsökkenés — neki esik a másik adóágnak s azt felemeli. Jajgatni log az ország, orditani, ha működni kezd a gépezet s ha eddig is milliónyi volt a megélni nem tudók száma, ezután nyugodtan üthet mellére Wekerle: „Megteremtettem az egyenlőséget, egyenlő lesz ezentúl a nyomorban minden ember!“ A megvásárolt béke. , A monarkia nem Boszniát, hanem a békét vásárolta meg ötven millió koronával. Szerbia és Montenegró most már bátran megpukkadhatnak dühükben, még pedig a nagyhatalmak röhögése közben. De mert a kielégítetlen lázadás kielégítetlenül el nem mulhatik, nem lehetetlen annak a furcsa helyzetnek bekövetkezése, hogy a monarkia hadserege benyomul Szerbiába. Nem hódítás okából, hanem azért, hogy Szerbiában rendet teremtsen s megmentse a Karagyor gyék trónját. Elkedvetlenedett miniszterek. Budapest, jan. 13. A külpolitikai helyzet javulása semmit sem segített a belpolitikán, mely napról-napra bonyolultabb lesz. A politikai körökben sokat beszélnek Justh kormánybuktató agresszív fellépéséről. A miniszterek el vannak keseredve Justh és Holló támadásai miatt, sőt egyikük kijelentette, hogy semmi kedve sincs a kormányzásra. TÁVIRATOK — Saját tudósitónhtól. — Véres munkás zavargás. Kolozsvár, jan. 13. A kolozsvári dohánygyár munkásai fizetés javításért küldöttségi- leg keresték fel az igazgatót, aki megnyugtatta a munkásságot azzal, hogy kérelmüket kedvezően fogja elintézni. A küldöttségnek adott biztató Ígéret nem elégítette ki a munkásságot és midőn a gyár egyik tisztviselője a kapun kilépett Banális eset. Ez az ócska kopott tragédia, mely mindig uj marad Csak az okozati külömbségben mutatkozik némi érdekesség. A kik itt szerepelnek, azok ép oly közönségesek, mint maga a történet s mégis van egy hajszál, mely elválasztja, melyben a történet eltér a mindennapitól ... Én legalább úgy érzem . . . Linné Julia volt a varróleány neve. Szépségét főleg fiatalsága, finom, szinte márványsimaságu arcbőre emelte értékké. Arra az értékre gondolok, melyet a gazdag urak soha sem sajnálnak magukhoz váltani. Ez történt Linné Júliával is, ki úri házakhoz járt varrni s akinek ügyességéről nagyon elösmerően nyilatkoztak a gazdag urinők. Julia kétségtelenül talentum volt a maga szakmájában. Nemcsak blúzokat, szoknyákat, de kényes természetű kosztümöket is rá lehetett bízni. A vidékről került Bupapestre s itt pikkauf kezdte. Egészen egyedül állt, rokon, ösmerős, barát nélkül. Szeretője sem volt mindaddig, míg Há- monékhoz nem kommendálták varrónőnek. Hámon Imre malomigazgató volt, nagy vagyonnal és nagy tekintéllyel. Kiváltságosán szép, eszes férfiú voll, eléggé megbízható jellemmel. De természetesen ennek a jellemnek is meg voltak a maga puhaságai. Ezek főleg otthon mutatkoztak a feleségével szemben, ki büszke, gőgös asszony volt 8 a ki nem egyszer éreztette férjével, hogy a vagyon alapját az ő hozománya teremtette meg. Az eset nem érdemel sok szót. Hámon Imre elcsábította a varróleányt. A dolog feltűnően könnyen ment, Julia szerelmes lett a selymes feketeszakálu malomigazgatóba s az első találkozásnál karjaiba dőlt. A leánynak ez volt első komoly szerelme, a férfinek, ki tudja, hányadik. . . A boldogságot csak az zavarta, hogy éppen abban az időben Hámonné elhalmozta Júliát munkával. Heteken át kellett abban a házban dolgoznia, a melyből — ezt a leány érezte — ki kellett volna őt dobni. Nos, nem dobták ki, de Hámonné modorában az utolsó napokban feltűnő idegesség, ingerültség mutatkozott. Minden komoly ok nélkül kimé letlen megjegyzéseket tett Julia munkájára, sőt később személyére is. — Miért festi maga a szemöldökét ? — kérdezte egy alkalommal minden apropó nélkül. Julia hebegve válaszolta, hogy neki ilyesmi soha eszébe nem jutott, mire Hámonné brutálisan vetétte oda : — Ugyan ne hazudjék . . . Ezen az estén Hámon kisirtnak találta Julia szemét. Mikor megtudta az okát, komoly arcot mutatott. — Hát igen, komiszság tőled, hogy ezt az állapotot tűröd. Neked nem szabad többet hozzánk jönni. — De még legalább egy heti munkám lesz. — Az mindegy. Beteget jelentesz. Önagysága talál más varrónőt. Nem engedem, hogy tég9d sértegessen. — Pedig joga vau hozzá, — mondotta a szegény leány végtelen szomorúsággal. Hámon sokáig nézte a finom, tűnődő arcot s valami különös, eddig csaknem ismeretlen indulat mozdult meg bennr. Számot adott magának róla. Hámon gyakorlati ember volt. Mikor honorálást emlegetett, pénzre gondolt. Nem vett ékszert, bútort, hanem átadott a leánynak egy taka rékpénztári könyvet, háromezer forintról. — Lehet, hogy ezzel megállapítod jövődet. Ha nem lennék nős, talán többet is tudnék tenni. Három hónap sem telt el s Hámon vógkép szakított kedvesével. Az utolsó találkozásnál okát is adta : — Válók a feleségemtől s a válás alatt ettől nagy érdek függ, olyan életet kell élnem, mint egy karthauzinak. Júlia nem tudta, hogy micsoda fegyelem köti a karthauziakat, de szótlanul belenyugodott a válásba. Elég okos volt előre látni, hogy ennek előbb vagy utóbb szükségképpen be kell következni. — Még megelégedést is érzett a fölött, hogy Hámon megszabadul attól a házsártos, gőgös asszonytól, kit szívtelennek, lelketlennek tudott. Kerek öt esztendő telt el s ez az öt esztendő nagy változást hozott Julia külső körülményeiben. A körn- ton önálló, jól jövedelmező divatáru- üzlete volt, azonfelül pedig .férjhez is ment. Hámonnal e hosszú idő alatt egyetlen egyszer sem találkozott, Képzelhető csodálkozása; mikor a_próba- szalonba, hol véletlenül egyedül maradt, Hámont látta belépni. A malomigazgató alig változott valamit az utolsó öt esztendőben. De mégis a fekete szakáll a halánték
