Szamos, 1908. október (40. évfolyam, 79-87. szám)
1908-10-04 / 80. szám
BO. szto, XL drfoíyaiTiSzatiriér, 1908, Dktóber M 4 (vasárnap) FÜGGETLEN POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP. A „Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületéinek hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. Előfizetési ár: Bgéei #*?e 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szán éra 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG tk KIADÓHIVATAL: Rákóczi-utcra 9. sz. Telefon : 107. Mindennemű dijad Szaimáioo, a lap kiadóhivatalai na íiactecdók HIRDETÉSEK: Készpénsfiietós mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttór sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 filiér. Vasúti átjárók. II. A bányai-úti átjáró. (Kjp.) Ha az Attila-utcai átjár 3 a jarmüves forgalom elől elzáródik, akkor a bányai-uti átjárónak, eddigi forgalmán felül közvetíteni kell jórészt azt a jármüves forgalmat is, amelyet eddig a város bel- és külterülete között az Attila-utcai átjáró bonyolított le, vagyis : a bányai úti átjáró forgalma a jövőben az eddiginél jóval nagyobb lesz. A bányai ut jelenleg pályaszintben szegi át a vasutat és a pályaudvar kibővítési tervei szerint ez állapotban maradna az továbbra is. Igaz, hogy az átjáró kívül esik az úgynevezett tolatási határon; de viszont igaz az is, hogy azon a 24 óra alatt áthaladó személy- és tehervonatok száma rövid időn belől negyvenre szaporodik, azaz: az átjárót 24 óránként, átlag 3 percet számítva egy elzárásra, két óra hosszáig ei kell a közúti lor- galom elől sorompózni. A forgalom e helyen - - úgy a vasúti, mint a közúti — állandó növekvésben van és ezzel az emelkedéssel progresszive válik majd mind érezhetőbbé a kétféle forgalomnak egymásra gyakorolt hátráltató hatása. Ennek a súlyát pedig — mint hasonló esetekben mindig — nagyobb arányban a közúti forgalom fogja majd viselni. Ez a körülmény már magában véve, az Attila-utcai átjáró tervezett elzárása pedig még inkább jogossá avatja azt a követelést, hogy — ami amúgy is eminens érdeke a más oldalon megbénított közúti forgalomnak — a két átjáró közül az egyiknek elzárásáért, rekompenzáció gyanánt, tétessék teljesen szabaddá a másik; a bányai úti átjáró pedig szabaddá az által lesz, ha a bányai útnak megfelelő szakasza, kellő hosszban leejtett nívóval a vasúti pályaszint alá kerülve, az alatt halad keresztül. A bányai ut nívójának leejtése nem uj gondolat. A kérdés felszínre a közigazgatási bizottságnak egyik legutóbbi ülésén kerüli s amint a laptudósitásokból kivehető volt, annak a város fejlődését illetőleg tagadhatatlan nagy hord- ereje már ez aklalommal is kellő honorálásban részesült. E fejtegetések keretében azonban nem úgy jelenik meg az ut nivóbaojt'ie, mint városrendezési probléma, hanem mint a pályaudvar kibővítésének integráns része, amely a megoldás idejére nézve halasztást nem tűr mert azt — a közúti forgalom érdekében — az Attila- utcai átjáró elzárásával egyidőben végre kell hajtani. Ha a város közönsége e felfogáshoz szívósan ragaszkodik, akkor az átjáró megépítésében egyúttal egy messze kiható városrendezési művelet megvalósulását viszi előbbre. A bányai úti átjárónak ezen átépítése sem tölti be azonban teljesen azt a hézagot, amely a közúti forgalom szerves lebonyolításában az Attila-utcai átjáró elzárása folytán keletkezik és a legteljesebb mérvben osztani kell azt a nézetet, amely ezt az átjárót, legalább mint szükségátjárót, amely bár csak olykor, de időnként mégis nyitva áll a közúti forgalom előtt, fenntartani óhajtja. Az időnkénti elzárás módja — bár ez részlet- kérdés — messziről szembeötlő kellene, hogy legyen. Ez esetben, a lesorompózást látva, a jármüvek a veszteglés helyett inkább választanák majd a kei ülést a bányai ut átjáróján keresztül. Épp azért kellene ez utóbbi átjárónak mindig és feltétlenül szabadnak lenni, hogy legalább a kerülést ne súlyosbítsa annak tetejében még az esetleges várakozás is. A szük- segátjáró mellett építendő lépcsős jyalögáijáióra nézve pedig kikötendő lenne, hogy az fedett, tehát minden évszakban veszély nélkül járható s amellett olyan kényelmes legyen, hogy rendeltetésének a temetési menetek átvezetésekor is megfelelhessen. Összegezve mindent: ha a pályatest mellett a tervezett uj ut megnyílik és azonfelül a bányai ut átjáróját átépittefci a vasút alóljárónak, az Attila-utca végén pedig létesit- teti a meglelelő fedett lépcsős gyalog-járót és amellett a mostani átjáró — van reá példa — legalább mint szükségátjáró megmarad: az átjárók kérdése mindaz ideig minden irányban kielégítő megoldást nyert, amíg a vasúton kívül fekvő területek tényleg oda fejlődtek, hogy azoknak érdekében a végleges felül-, vagy alóljárót bármily áldozatok arán is megépíttetni indokolt. Addig a szükségátjáró fennállásában, mint tényben, fenntartandó az érdekfolytonosság. Befejezésül még ennyit: Harminc év előtt kevesen látták előre, hogy a varos olyan emelkedő útra tért, amelyen fejlődésének mai magaslatára jut. Az emelkedés aránya ma mar ismeretes és nem nehéz következtetni, hogy egy — a város életében rövidnek mondható —• nehány évtized alatt nagyon is a belterületbe ékelődnek majd be a vasút melletti temetők. Az átjárók kérdése — amelynek tárgyalása legyen ezennel lezárva — íme: előre veti árnyékát egy másik kérdésnek, amelyet egy Később élő nemzedék van ugyan hivatva végleg elintézni, de amelyet a mai generáció köteles előkészíteni. Ez a kérdés: a vasút melletti temetők egy részenek fokozatos használaton kívül helyezése és a megváltozott viszonyokhoz kepest, megfelelőbb uj temetőterületek nyitása. Ezt a lassan bár, de kerfelbet- len biztossággal aktuálissá váló ügyet sorozzák gondjaik közé mindazok, akiket illet. Hasis. Ez a lágy muzsikája szó, amely Bráhma bűvös berkeiből indáit valaha hóditó Htjára, századokon keresztül valóságos réme volt Délázsiának s most, hogy Kina halálbüntetéssel sajtja az élvezetét, mifelénk is aktuálissá lett. Ami a hasis nevét illeti : a tizenkilencedik század közepén lett ismertté Európában, még pedig az öregebbik Dumass jóvoltából. Sápadt arcú, szentimentális leánykák, vizenyős „Román“-obon felnőtt anyáink szent borzalommal lesték annak idején, hogy mi lesz a szepegő kis szerelmes Valentinával, akinek a rejtelmes Monte Cristo „arany kanálban* bűvös labdaosot kínált, hogy beevezzen a boldog nyugalom tengerére. És Dumas, az elmés, de felületes, aki „történeti“ regényeiben könnyedén mosolyogva teszi túl magát az irtózatosan döccenő anakronizmusokon -- a világfi Dumas, úgy látszik, jó! ismerte a hasis-okozta idegizgalom tüneteit. Valentinának például fent akad a szeme, pillái remegnek, akár egy össze nem csukható ernyő nyári viharban, amelyről hirtelen jött zápor kövér cseppjei peregnek alá. A szervi működés, úgy Játszik, teljesen szünetel. A lélegzés fennakad, a végtagok megmerevednek és kihűlnek, akár a halottnál, csak a homlokon nyiladoznak a láz tűzpiros rózsái. És az áldozatnak víziói vannak. Homályosaié szemei előtt a Monte Cristo alakja a végtelenbe nő s szürke ködalak lesz belőle, aki őt kézen fogja s hódító szagu pompás réten vezeti keresztül. Távolból édes muzsika hal- ük, csodálatos finom zene, akár a hárfa pengése. Az öreg Dumas udvarias ember volt s talán azért nem akarta a szegény Valentinát holmi rémlátomásoknak még a regényben sem kitenni. Mert a hasis-okozta víziók egészen mások : borzalmasak. Moleschot, miután hasist evett, őserdőben találta magát egy fához kötözve. Ez magában véve sem kellemes érzés, de csak akkor állt még a haja égnek, mikor az őskornak összes csoda-szörnyei köréje sereglettek. A méteres agyaru mamuth ormányával csapkodott felé, rettenetes izothaurusok sarat fröcs- esentettek arcába, készen minden pülanatban, hogy elnyeljék. Szörnyeteg polypok nyulkáltak hozzá undok csápjaikkal, hogy vérét kiszívják, stb. Szegény Moleschot hetekig nyomta az ágyat, mikor a hasisokozta kábulatból magához tért. Heine is megismerkedett vele. Mikor erűt vett rajta a méreg, víziói egy össze- dülőiéiben levő házba vezették. Recsegés, ropogás. Menekülni akarók segéíykiáitása, haldoklók hörgése . . húscafatok és mindenütt vér és vér. A mattrác-sir későbbi élőhalottja, amint látjuk, eléggé olcsón menekült, akár Kipling, aki kábulatában vasúti sínekhez volt kötözve. Menekülni akar, kötelékeit elszaggatni, de képtelen megmozdítani akár a kisajját is. A vonat pedig már jön .... A föld megremeg, a sínek nyikorognak, recsegnek . . , Egy pillanat s Ő kifröccsenő agyvelővel, darabokra tépett testtel hever a sínek mentén. Amint ezekből a szemelvényekből látjuk, & hasis csakugyan csodás hatású, de éppen nem kívánatos. Lehet, hogy primitiv agyú hinduknál és kínaiaknál a víziók enyhébbek és nem olyan borzalmasok, mint nálunk, európaiaknál, akiknek ernyedt idegei sokkal fogékonyabbak a méreggel szemben. Erre nézve ugyan sehol sem találtam feljegyzést, de lehetséRóth Simon nagyválasztéku cipőraktárát *ip|g »jánijak a t. vevő—közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrisí. Közvetlen a ,Pannónia' szálloda mellett. — Szatmár és vidéke iegnag/oöb ezipóraküra. Figyelmeztetés I a* előrehaladott nyári idény miatt a még raktáron levő nyári áruk az eddigi árnál jóval olcsóbban kaphatók !
