Szamos, 1908. szeptember (40. évfolyam, 71-78. szám)
1908-09-17 / 75. szám
XL évfolyam. Szaíirréf, 1908. szeptember Iso 1? (c^ríök) FÜGGETLEN POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS A „Szatmárxnegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületéinek GAZDASÁGI LAP. hivatalos lapja. IX ±3 75. széa Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. Előfizetési ár: Bgisx ívre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szán ára 10 fillér. SZHHKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rékóozi-atczs S. sz. Telefon: 107. Kindenrema rfijsS Sssatncáron, a lap fcsadóbivatftiebíi» ftaeteojch HIRDETÉSEK: Késipénztízetés mellett a legjutányoeabb árban köz éltetnek Nyiittér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Városi közgyűlés. A városi törvényhatósági bizottság hétfőn délután tartotta rendes havi közgyűlését dr. Falussy Árpád lőispán elnöklete alatt. * Két felszólalás. Az egyhangú tárgyalást csupán két fölszólalás élénkítette. Kelemen Samu dr. a polgármesteri jelentés azon részéhez szólalt föl, amely a tisztviselők fizetésrendezésével foglalkozik. Elismeri a tisztviselők mozgalmának jogosságát s hangsúlyozza, hogy a törvényhatóság erkölcsi kötelezettséget vállalt a tisztviselőkkel szemben, midőn a szervezés keretében a végleges fizetésrendezést még ez évre kilátásba helyezte. Ezt az ígéretet sürgősen be kell váltani, de kötelessége a törvényhatósági bizottságnak másfelől megszabni a határt is, amelyen túl a rendezéssel nem mehet. A határt a közönség teherviselési képessége szabja meg s a kérdést a házi pótadó feleme lése nélkül éhajtaná megoldani. Utal a büdzsé ekszpanzivitására, amely megbirja a fizetésrendezéshez meg- kivántató összeget. Végül a rendezést ki akarja terjeszteni a törvényhatóság valamennyi alkalmazottjára, hogy a lehetőségig minden igény kielégítést nyerjen. — A felszólalás általános helyesléssel találkozott a bizottsági tagok részéről. A tisztviselőknek nyújtott remény azonban a sürgősség kimondása dacára is aligha fog olyan sürgősen valóra válni. A másik felszólalás a gör. kath. egyház segély iránti kérelmének tárgyalásánál történt. Fechtel János dr. pártolta a kérelmet s melegen ajánlotta azt a közgyűlés figyelmébe, mint jogos és méltányos kérelmet. A közgyűlés azonban elzárkózott annak teljesítése elől, ami a legkényelmesebb módja a segélyezési kötelezettség elhárításának. A kérdés pedig igen világos és felebbezés esetén a felsőbb hatóság aligha rá nem olvassa a törvényhatóságra a felekezetekről szóló törvény 23. szakaszát. — Ezeken kivül a közgyűlésnek semmi érdekessége sem volt s egy rövid óra alatt az egész napirend le volt tárgyalva. A közgyűlés lefolyásáról a következőkben számolunk be. Polgármesteri jelentés. A jelentés első része a tűzoltó kongresszusról szól s elismerést és köszönetét mond mindazon tényezőknek, akiknek a szép siker elérésében részük volt. A hegyi utak kiépítéséről kijelenti a polgár- mester, hogy a főmérnök legújabb javaslata alapján a kérdéssel foglalkozni fog s a közgyűlésnek módot nyújt, hogy határozzon afelett, vájjon fokozatosan épiti ki a hegyi utakat az évenkint rendelkezésre álló fedezetből, vagy kölcsön terhére valamennyi kiépítésre váró útszakaszt egyszerre fogja elkészíttetni. A tisztviselők fizetésrendezési mozgalmáról fentebb már szólottunk. A jelentés erre nézve annyit tartalmaz, hogy az alapos rendezés sürgős feladatát képezi a törvényhatóságnak, de az csakis állami segélyből lesz végrehajtható s ajánlja a mozgalmat a törvény- hatáság rokonszenvébe. - - A pol- gármesti jelentés e része azonban a rendezést sürgető tisztviselőkre nem valami megnyugtató, mert a íizetésrendezést az államsegélytől függővé tenni, egyenlő a kérdés végleges elejtésével. Lesz-e és mikor lesz az állami szubvencióból valami, olyan kérdés, amire az úgynevezett illetékes tényezők is csak dodonai felelettel szolgálnak. Kelemen Samu dr. bizottsági tag felszólalásában rámutatott a költségvetés ekszpanzivitására, ami lehetővé teszi az állami segélyezésig is a fizetések rendezését a pótadó fel- ■ órfijlése nélkül. A havi jelentést a Közgyűlés a hozzászólás szellemében vette tudomásul. Rendőrök, szolgák drágasági pótléka. A rendőrök és szolgák drága- sági pótlékát is hozzázavarták a tisztviselői fizetésrendezéshez. Ennél nagyobb akadályt akarvu sem lehetett volna a fizetésrendezés elé gördíteni. Ha az erre vonatkozó javaslat elkészül, csak akkor lesz egyszer megrökönyödve a törvényhatóság, mert bármily csekély öszszeggel is emeljék az egyes fizetéseket, a szolgaszemélyzet jelentékeny nagy számára való tekintettel, ijesztő összegre fog rúgni. Aztán bárhogyan sajnálkozzunk is a szolgaszemélyzet sanyarú sorsán, szolgai mivoltukhoz képest eléggé meg vannak fizetve és aránylag sokkal jobban vannak javadalmazva, mint a tisztviselők. Az öreg szolgák megtalálják jogos igényeik kielégitését a korpótlékban, a szorgalmas és kiválóan hasznos szolgálátokat teljesítő szolgák jutalmazására pedig korkülönbség nélkül lehetne bizonyos összeget felvenni, de a fizetésrendezésre semmi különös indok nincs. Ha szétnézünk az országban, az államiakat kivéve, sehol sem részesül a szolgaszemélyzet különb javadalmazásban. A közgyűlés a szolgák és rendőrök kérelmét visszaadta a tanácsnak a szervezésnél való figyelembevétel végett. A színházi cukrászda. Gindl Antal megíelebbezte a szinügyi bizottság azon határozatát, amelylyel a színházi cukrászdát özv. Hronyecz Antalnénak adta ki. A közgyűlés a szinügyi bizottság intézkedézét jóváhagyta, mivel a fennálló szabályok értelmében a színházi cukrászda feletti rendelkezés a szinügyi bizottságot iiieti s ez ellen jogorvoslatnak helye nincs. Kívánatosnak tartja azonban & közgyűlés, hogy a jövőben a cuk- rázda felváltva adassák ki a többi Az ima. Haaz Lajos, számtiszt a városházán, egy este szokatlanul korán jött haza. Csöndes, megelégedett, csaknem boldog volt. Ambíciók és vágyak nélkül szűkölködött és büszkén hordozta számtiszti minőségének keresztjét, mert nem azt nézte, hányán vannak fölötte, hanem azt, hogy hányán vannak alatta. Nagyon fiatalon került a városhoz, mint díjtalan gyakornok, később fizetést is kapott és éppen szolgálata tizedik évében kinevezték ssámtisztté. Tehát a létrán emelkedett 8 alaposan megtanították reá, hogy az állását megbecsülje. Akkor egyszersmind megházasodott. Szeretett volna valami szerény és okos kisvárosi kisasszonynyal ismeretséget kötni, abból a fajtából, akikből tudvalevőleg pompás cselédzaklató menyecskék fejlődnek s valóban kár, hogy a sors őt egy ilyennel nem hozta össze. Rendszerint a hónap vége felé ő is szemrehányásokat tett saját magának, persze csak a legnagyobb titokban, amiért ezt az ábrándos Hedviget vette el, holott valami rendkívüli szépség se volt. Hedvig nevelőnő korában mindig főúri házakban élt s ott némileg túlzott mértékben szíttá magába azt a sajátságos finomkodást és érzelgős gyönge- séget, mely nem tűr hangos szót, nem tűr pörlekedést, ba mindjárt csak a cseléddel is. Faragó rusztikusab természet volt s igen sokszor fölöttébb kényelmetlenül érezte magát odahaza. Egyetlen gyermekük volt, egy három éves kis leány. — Hoztál jegyeket, Lajos ? — kérdezte az asszony férjétől. — Hoztam, de én ma nem foglak elkísérni. — Miért nem ? Hisz megígérted ! — ígértem, akkor még nem is volt semmi bajom. Most rosszul érzem magamat. Szédülök. — Itthon akarsz maradni. Hát akkor miért hoztál jegyeket? — Magam miatt nem foglak megfosztani a szórakozástól. A nagymama is elmehet helyettem. Az asszony édesanyja egy kövér, öreg asszonyság volt, aki vajmi keveset törődött egyébbel a konyhán kivül, nem a legnagyobb örömmel fogadta ezt az indítványt. Az asszony folytatta : — Pataky Ernő keresett. Találkoztál vele? — Nem találkoztam. Mikor volt itten ? — Délután ; lehetett talán öt óra. — Bolond ember az. Mindig ilyenkor keres, pedig jól tudja, hogy nem talál itthon. Mit mondtál neki ? — Utánad kültem a kávéházba. Pataky Ernő a férj jó barátja volt, szintén nős és szintén számtiszt. Pataky Ernő volt az egyetlen a férj barátai közül, kit az asszony szívelni tudott s nem üldözött el a háztól, amint a többi jób&rátokat mind elriasztotta. A nagymama hangosan bivta a cselédet: — Róza! Róza ! A cseléd bejött s az asszonyság eligazította a vacsorát színház utánra. Félóra alatt felöltözködtek, kocsit hozattak és elmentek. Az előszobában még eszébe jutott az asszonynak a kis leáDy. Visszaszólt a férjéhez : — Kérlek, Lajos, töltsd az időt & kis Hedvig mellett. — Úgysem tettem volna mást. ^guRóth nagyválasztéku cipóraktárát ajánljak a t. vevő-kösönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a «Pannónia* szálloda mellett — SzatmAr és viftéke legaag/obb czipőraiaára. . Figyelmeztetés! a* előrehaladott nyári idény miatt a még raktáron leró nyári áruk az eddigi árnál jóval olcsóbban kaphatók !
