Szamos, 1908. szeptember (40. évfolyam, 71-78. szám)
1908-09-13 / 74. szám
XL évfolyam. ízaliÉr, 1908* szeptember N) 13 (vasárnap) FÜGGETLEN POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP. A „Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületéinek hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. Előfizetési ár: Bgéss ívre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rékőczi-uícze S. sz. Telefon: 107. MioienceiKij däjaK Szalmáról!, a íap siaáóhlvatalálsao fUeteodók HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. A Yárosi tisztviselők fizetésrendezése. Városunk tisztviselői a holnap tartandó közgyűlésen fizetésrendezési ügyüket tárgyaltatni óhajtván, a törvényhatósági bizottság tagjaihoz memorandummal fordultak, melyben alapos indokokokkal kifejtik az emelés méltányos és jogos voltát s kérik a bizottsági tagokat, hogy az indítvány alakjában beadandó íizetésrendezési javaslatot szavazzák meg. Tüzetesen átnéztük a kis fürge emlékiratot, amelyet lentebb egész terjedelmében leközlünk s úgy találtuk, hogy tisztikarunk célja a legnagyobb mértékben pártolásra méltó. Valósággal önmegtagadásnak vesszük az általánosan homloktérben levő fizetésrendezések közepette, (minden város, a megye, az állam rendezte már a lizetése- ket, csak Szatmár vár az államsegélyre) a város hivatali testületének oly gyenge fizetési viszonyok között való, túlságosan önmegtagadó, szerény magatartását s inkább annak tulajdonítjuk, hogy egy fél évvel ezelőtt hozott közgyűlési határozat még ez évben rendezendőnek mondotta ki tisztviselőink és hivatalnokaink fizetését és a testület erre azért várt oly türelmesen. Azonban úgy látszik, hiába, mert dacára a fizetésrendezés szükségességet kimondó határozatnak, az 1909. évi költségvetésben nyoma sincs a tiszti fizetések végleges rendezésére szánt összegnek. Ezért emeli fel hát most szavát az igazság és méltányosság erejével a tisztikar s az általános közóhajnak adunk kifejezést akkor, midőn a hétfői közgyűlésben indítvány alakjában benyújtandó határozati javaslatot melegen pártoljuk, már csak azért is, mert a nehéz megélhetési viszonyokra vali> tekintettettel, a íizetésrendezés tovább el nem odázható; már pedig, ha a közgyűlés rendezéshez szükséges összeget most a 1909. évi költségvetésbe be nem illeszti, úgy tisztikarunk 1910-ig ismét elesett dotációjának végleges rendezésétől, ami pedig az alanti memorandum indokai szerint méltánytalanság volna. Egyébként lássuk magát az emlékiratot: Tekintetes Törvényhatósági Bizottságitag Ur! A 94/1908. számú közgyűlési határozat értelmében, mely törvényhatóságunk tisztviselőinek fizetés rendezését a szervezeti szabályrendelettel kapcsolatosan még ez évben letár- gyaltatni rendeli, azonkívül a kényszerítő szükség nyomása alatt ismételten a tekintetes Törvényhatósági Bizottság elé járulunk s a következő kérelmet terjesztjük elő : Móltóztassék a tisztviselői fizetés rendezésére szükséges összeget az október havi közgyűlésben tárgyalandó költségvetés keretébe beilleszteni, hogy aztán az év végére letárgyalandó uj szervezeti szabályzat szerint megállapítandó maga? abb illetményü fizetéseket 1909. január 1-től, húzhassuk. Kérelmünket a következő indokok támogatják : Felesleges ecsetelnünk az általános megélhetési viszonyok súlyosan ránknehezedő voltát, mert azt már a Tekintetes közgyűlés is elismerte akkor, midőn a 9411908. számú határozatában a fizetések végleges rendezését az időleges pótlékokkal el nem odázhatónak mondotta ki, sőt elrendelte, hogy 1908. év végéig az erre vonatkozó javaslat a közgyűlés elé beterjesztessék. E javaslat megfejthetetlen indokok folytán mind ez ideig késett. Már pedig annak a költségvetés tárgyalása előtt, avagy pedig azzal egyidejűleg kell benyujtatni, mert utólagos fizetés rendezési javaslatok a költségvetési fedezet hiányában, illuzó- riusak vagy legalább is oly messzi határidőre tolatnak ki, ameddig jogos igényeikkel a nehéz viszonyok között, különösen a kisebb fizetésű hi- vat:L -'okoknak, várniok nem lehet. Éppen ezért készítettünk egy fizetési tervezetet, melyben igényeinket a minimálisra redukálva, megjelöltük az összeget, melylyel a fizetések a mai viszonyoknak megfelelőleg rendezhetők. Ez összeget, mely 47000 koronát tesz ki, kérjük az 1909. évi költségvetésbe okvetlenül beilleszteni. Megvagyunk győződve arról, hogy ily mérvű fizetés emelést költségvetésünk nemcsak elbír, de összehasonlító számítások alapján kétségtelenül kimutatjuk, hogy az más városok bud- getjóhez mérten, az 1886. évit az 1907. évi fizetési viszonyokkal összehasonlítva, az 1886-tól 1907-ig a megélhetési viszonyok nehézségének emelkedése szerint, még ugyancsak nem kielégítő. De mi méltányoljuk törvényhatóságunk nagy terheit, melyeket túlságos áldozatkészsége folytán az egyházak és iskolák fentartása címén vállal magára (évi 130000 korona) s igényeinket a minimumra redukáljuk. Ellenben annyi méltányosságot mi is megérdemelnénk a tekintetes Törvényhatósági bizottságtól, hogy anyagi erejéhez mérten, bevételeihez viszonyítva lehetőleg igyekezzék tisztviselőit a lét minimum és a társadalmi követelmények szerint dotálni. Akár a vármegyei akár az állami tisztviselők fizetését vegyük, mi törvényhatósági tisztviselők aránytalanul rosszabbul vagyunk fizetve.Tgaz, hogy három éve 20 ezer koronát fordított a tiszti illetmények emelésére a város, azonban ez korántsem indok arra (mikor az állam és megye azóta kétszer, háromszor is alaposan rendezte a fizetést s most újabb állami fizetés és lakbér rendezés van folyamatban,) hogy jogos fizetés rendezési igényünk, ily pótlékok adásával ismét elodáztassék. Városunk pénzügyi viszonyait is véve, hogy mily aránytafánui rosszul vagyunk dotálva egy pár hiteles számadat alapján teljesített számítással mindennél ékesszólóbban világítjuk meg : 1886. évben a tisztviselők fizetésére fordított összeg kitett 82000 koronát, ugyan ezen év bevétele volt 536234 korona vagyis a tisztviselői fizetés a bevételeknek 15-29 százalékja volt: 1907. évben fordítottunk a tisztviselők fizetésére 119100 koronát, a bevétel 1907. évben volt 1619563 korona vagyis a tiszti fizetés a bevételeknek 7‘35 százalékát tette ki. Tehát most a bevételek arányában 51-93 %-al kevesebbet áldoz a város a tiszti fizetésekre, mint 1886-ban, a Az éj lovagjai. Az utcán már a szürkület árnyai suhogtak, a rebegő szemű ivlámpák sápadtan várták a reggelt. Az apró papirosrongyokkal teleszórt aszfalt üresen ásitozott s mikor Janó és Misó kiértek a Kerepesi-utra, olybá tűntek fel, mint a rémek, amelyek kísértenek egy mámorokkal teli éj után. Bizonytalanul, dülöngélve, nagy óvatosan rakták a lábaikat. Janón az ünnepi ruhája feketéllett a vastag ezüst óralánc fityegett ki a kabátja alól; Misó csak úgy, a malteros bacukájábau rótta az utat. A mámorra szánt tompa csengésű hatosok a Janó zsebéből gurultak elő, Misó tehát illendőnek találta, hogy barátja felett a gondviselés árván maradt szerepét betöltse. Átölelte a nagy ivekben tántorgőt s lépteit a biztos támpontot nyújtó házfalak felé terelte. Janóból azonban időközönként kitőrt a dac, csak azért is az utcai lámpásnak ereszkedett, megrázta az égnek szökellö vasoszlopot, felvágta az állát s beleüvöltötte a szürkületbe : A lámpásban ecet ég, Ecet ég . . . — Te, — mordult rá Misó — jön a rendőr, oszt . . . — Uram, — szakította félbe az intelmet egy rekedt hang — ámbár a rendőrség a mai jogállapot egy sajátságos fejleménye, mondhatnám karakterisztikuma, amely a közszabadság nevében az egyéni, tehát a legszentebb szabadságot veri béklyóba s mégis, az ideális nagy egyetemlegesség intenciói mögül nézve egy szükséges rossz, melynek midőn rendszabályait betartani önt úri barátja felhívja én ezen okszerű törekvésben öt támogatni vagyok kénytelen. Janó még rázott egyet-kettőt a lámpavason, Misó azonban visszahőkölt erre a beszédre. Nem látta, hogy ki beszél, csak a szavakat hallotta, de ezek az ő különös összevisszaságukkal, érthetetlenségükkel szörnyen imponáltak neki s azokra a felolvasásokra emlékeztették, amelyet Ka- lenyak szokott tartani ebédidőben az állványok hüs eresztéke alatt, mikor nyomtatott újságból szótagon- kint sillabizál. A rendőrség rekedt hangú elvi ellensége fogyatékos elegánciáju, barna felöltős férfiú volt s a szűk torkú, sötét utcából surrant elő. Arcát két hetes szakáll borostázta, szürkülő bajusza a szájában csapzott. Fázott. Lompos fejét a válla közé húzta s vörös, puffadt ökleit időközönkint a nadrágja zsebébe mélyesztette. — Bizonyos tekintetben önnek igaza van, — fordult a még mindig az ég felé acsarkodó Janóhoz — ám felsőbb szempontok is vannak, úgynevezett célszerűségi indokok és én ezeknek engedve tanácsolom, hogy ne rázza azt a lámpavar'L mert rendőr jöhet s önt úgy ^kasziizzák, mint annak a rendje. — Az is az én bajom, — verte a mellét Janó — csak azért is: A lámpásban eset ég, Ecet cég . . . Misó az okvetetlenkedőre ordított: — Te Janó, legyen eszed, azt a kutyafáját! Az idegen megióbálta póznaszerü karjait, nagy félkört irt velük a levegőbe, mintha tehetetlenségét akarná mimikálni, azután a homlokára hökkentett : — A mélyen tisztelt urasága agysejtjeinek csodás rendszerében az alkohol mérge különösképpen ama tekervényekre volt hatással, ahol a logika eszményi szemei kovácsodnak. ÄgRoth. Simon nagyválasztéku cipőraktárát ajánljuk a t. vevő-közdnnégnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a «Pannónia' szálloda mellett. — Szatmár és vidéke legnagyobb cziporafcüra. Figyelmeztetés! az előrehaladott nyári idény miatt a még raktáron levő nyári áruk az eddigi árnál jóval olcsóbban kaphatók
