Szamos, 1908. szeptember (40. évfolyam, 71-78. szám)
1908-09-13 / 74. szám
SZÁM0S (1908. szept. 13) 74. wám. 2-ik old a! mikor is még hozzá a fizetések a 22 évvel ezelőtti állapotnak teljesen megfelelők voltak, mig most a nehéz viszonyok folytán, még ha a bevételek arányán túl volnának is dotálva, még akkor sem lennénk valami különösen megfizetve, mert' a város bevételei nem növekedtek az általános drágasági viszon}'okkal aránylagosan, aminek illustrálására csak a pótadó alap mondhatni számba sem jöhető emelkedésére kell utalnunk. Valósággal nem jóakaratu színben tűnik fel és tájékozatlanságra vall, (mert tudatos rabulistikát senkiről sem tételezhetünk fel) némelyeknek az az érvelése, hogy Szatmár tisztikara a pótadó arányában, vagy akár az összbevételek arányában a többi városokhoz viszonyítva jól vagy pláne túl van dotálva. Ez állítás megdöntését nem is kellene más városok viszonyaiból vett példákkal megvilágítanunk, csak utalunk a községi pótadó, mint bevételi forrás és a város egyéb bevételi forrásai közötti arányra, hogy meglássuk mennyire téved az, aki Szatmár város tisztikarát a pótadó arányában óhajtaná fizetni. 1907. évben az összbevétel volt . . 1G19562 K A községi pótadó bevételi előirányzati összege volt . . 176220 K Tehát egyéb jövedelmekből' a pótadón kívül befolyt . . 1443343 K vagyis a pótadó az összjövedelemnek csak 10-88 %-a s csak ily arányban jöhet számba a tisztviselői fizetés dotációja képen. A többi része egyéb szükségletekre aránylagosan megoszlik. Hogy mégis minden kétséget kizárólag bebizonyítsuk, hogy a többi városok bevételeikhez mérten nagyobb áldozatot hoznak tisztviselői fizetésekre, az alábbi táblázatban közöljük az egy pár hasonló város arányosító számadatait. A napnál is világosabban kitűnik már csak ezzel a pár várossal való összehasonlításból is, hogy városunk jövedelmeihez mérten aránytalanul csekélyebb összeget fordít tisztviselők fizetésére, mint más városok. Tekintettel tehát a folyton emelkedő bevételeinkre és a már állandó nagy pénztári maradványainkra, az avasi erdőkből befolyó nagyobb bevételekre, — melyek előirányozva a költségvetésben nem is lettek, bár okvetlen befolynak — és nem a pótadó összegére, mel. a tiszti fizetés megállapításának bázisa különben sem lehet, mert hiszen a legtöbb tiszti állást nem a közigazgatás fentar- tása, hanem a város jövedelmét képező üzemek involválnak/ egész bátran kijelenthetjük, hogy ily mérvű fizetésrendezést háztartásunk pótadó felemelése nélkül is meg bir. Azonban célszerűségi szempontok, melyeket lentebb kifejtünk, úgy kívánják, hogy e rendezés most a pótadó terhére történjék. Ez alapon tehát bátran kérjük a tekintetes közgyűlést, hogy az 1909. évi költségvetésbe az alanti javaslat szerinti indokolással illessze be a fizetésrendezéshez szükséges összeget s e célból a határozati javaslat tervezetét a következőkben van szerencsénk előadni: Határozati javaslat. A tisztviselői fizetés végleges rendezésére, mint az eddigi fedezet kiegészítő része az 1909. évi költség- vetésbe felvétetik 47000 korona, melynek fedezetéül kijelötetik a drágasági pótlékra felvett 17000 korona és a községi adó alapnak (300000 korona) 10 %-os emelése 66 °/0-ról 76 %-ra 30000 korona, összesen 47000 korona. Kijelenti azonban közgyűlés, hogy a községi adó alapnak megterhetetését ily mérvben csak az esetben vállalja, ha az állam által adandó segély teljes mértékben a községi adó leszállítására fog fordittatni. A mely segély még az esetben is, ha kifejezetten a városi tisztviselői fizetések rendezésére adatnék, a pótadó javára fog szolgálni : vagyis közgyűlés méltányosságból, a 94-1908. számú közgyűlési határozat értelmében, nem akarván tisztviselőit a fizetésrendezéssel várakoztatni a rendezésre szükséges ösz- szeget, az államsegélytől feltételezetten saját költségvetése terhére előlegezi, azon biztos reményben, hogy az vagy A város neve Évi bevételének végösszege Tiszti fizetésre fordít A tiszti fizetés a bevétel hány %-a A községi adóalap összege Községi adó %-je A % szerint kivetett községi adó összege Községi adó a bevételnek hány %-a K K K K K Szatmár 1907-ben 1.619.563 119.100 7.35 267.000 66 176.220 10.88 Szatmár 1886-ban 536.234 82.000 15.29 190.000 60 114.000 21.25 Nagyvárad 2.143.437 224.550 14.78 896.678 62 555.940 25.93 Baja 406.197 106.800 26.29 232.474 71 165.056 40.63 Komárom 575.006 79.640 13.85 219.000 74,79, 50 és 55 164.310 28.57 Győr 1.410.249 167.065 11.84 589.322 70 412.525 29.25 Hódmezővásárhely 2.030.741 187.675 9.24 697.717 66 460.493 22.67 Székesfehérvár 1.131.287 114.208 10.08 414.956 81 336.114 29.76 teljes egészben avagy nagyrészben az állam által meg fog téríttetni. Jelen valóban pártolásra érdemes határozati javaslatunk elfogadását még a következő indokok is támogatják: Szatmár város törvényhatósága —, tekintettel a nehéz megélhetés viszonyokra, (melyet minden város igy Komárom, Pécs, Hódmezővásárhely, Nagyvárad, Baja, Győr, Székesfehérvár, Pozsony, Kecskemét, Marosvásárhely stb, elismert akkor midőn teherviselési képességén felül is emelte a tiszti fizetéseket —) nem állhat szűkkeblűén egyedül, mint olyan törvény- hatóság, mely nem hajlandó anyagi ereje arányában tisztikarán segíteni. Különben célszerűségi szempontból is indokolt a községi adó emelése mert hiszen 66% pótadó mellett, a melyből 9‘45% iskola adó, tehát a tulajdonképeni pótadó 56%, és tekintetbe véve a város jelentékenyebb nagy bevételeit Szatmár anyagi helyzete egyáltalán nem mondható olyannak, a többi városokhoz viszonyítva, mely valami jelentékeny segélyezést involnálna, már mostan, ha ez alkalommal sem illesztjük be költségvetésünkbe a tisztviselői fizetésekre szükséges összeget, mint olyan kiadást, mely költségvetésünket előbb utóbb terhelni fogja, anyagi helyzetünk szándékosan kedvező színben tüntetve fel, államsególyezósi igényünket magunk redukáljuk, vagy legalább is oly mértékben igényt segélyezésre nem támaszthatunk, mintha egy magas községi adóra hivatkozhatunk, melyet éppen a tiszti fizetések miatt kellett emelnünk. Mindazonáltal ha mégis azon nézetben volna a tekintetes törvényhatósági bizottság, hogy a pótadó emelést a fentebb kifejtett célszerűségi szempontból sem tartja indokoltnak, úgy tisztelettel kérjük móltóztassék a költségvetést oly irányban való átdolgozás végett a főszámvevőnek visszaadni, amely szerint a tiszti fizetés emelésére szükséges ösz- szeg jelenlegi 66%-os pótadó fentar- tása mellett, az emelkedő jövedelmek terhére, beillesztessék. Kicsinyeskedő indokok tehát semmiképen nem vezethetik a törvényhatósági bizottság egy érdemes tagját sémákkor, midőn szavazatát a fizetésrendezés kérdésében, a tisztviselők mellett adja le és legyen is meggyőződve arról, minden bizottsági tag, hogy gyümölcsözőbb befektetést városa javára nem tett. Ha ma Szatmár olyan anyagi helyzetben van, mint azt fentebb kifejtettük az legnagyobb részben jól gazdálkodó, gondos tisztviselőinek érMiveí pedig az orvosi tudomány ez idő szerint a mérgezés ellen ellenmérget javasol, ajánlanám, hogy Janónak nevezett urat vezessük be egy pár kupicára. Misó ráhunyorgott a bőbeszédű toprongyosra, aki úgy állt előtte, mint valami apostol, aki a puszták sivár homokjáról az aszfaltra tévedt. A zagyva, magas tónusu beszédből nem értett egy árva szót sem, de a kupicákat 5 is méltányolta. Ez a zsebrák Janó egész éven keresztül krumplin él, a kenyeret is csak módjával eszi, nyakára hághat hát egy pár garasnak, nem hal bele. Azután ez az ember itt olyan különös, olyan finom beszédű, uraságnak titulálja őket. Az ilyesmit érdemes hallgatni annak, aki egész életében „te Janó“- hoz szokott. Kétes szagu, révedező világu kávéház volt, ahova beléptek. A pincér éljük állt. — Hárommal a törkölyből, — vezényelt a bőbeszédű idegen — igy, édes' uraim. Janó ur a fal mellé, hogy el ne dűljön. — Úgy van, — bólogatott Misó s szétnézett a helyiségben. Az üres kávéház sötét szurdékaiban egy-kót sápadt ember suttogott. — Kik azok? — mutatott rájuk Misó. — Az éj lovagjai, — felelt páthosz- szal az idegen. — Viharvert emberek, tört remények hajósai, akik . , . — Értem, állás nélküli hajóslegények a propellerrül. — Talán, — hagyta rá a másik, — de talán innánk. Pincér, még hárommal ! Misó jól szemügyre vette az idegent s mintha a mámor ködfátyola egyszerre csak szétfoszlott volna előtte. Ez a szem, ez a hang olyan ismerős volt előtte. Igen, ez Kereszt- szeghy falujokból. Az idegen felgyürte a gallérját és gyanakvólag szólt Misóra : — Mit néz? — Maga izé . . . nézze csak, nekem olyaD ismerős. Mintha a nevét is tudnám : Keresztszeghy 3ztopkáról. — Lehet, — sóhajtott amaz — de az régen volt. — Elkerült a vidékről velünk együtt. — Régen . . . Da inkább igyunk. — S a szép erdő, a ház ? — Nagyon lekötötték, hát túladtam rajtuk. Miscnak csakugyan használt az ellenméreg : kijózanodott. Egyszerű agyában egy tragédia emlékei elevenedtek fel s mint aki biztos a maga dolgában, az igazi hurt pengette meg: —■ Értem, a nagysága miatt. Lelőtte, azután börtönt ült bűnéért. — Úgy, úgy, — bólogatott Keresztszeghy. — Most is lehetne minden a régiben. A szegény asszony nem volt bűnös a dologban . . . Az éj lovagja rámeresztette a szemét, a melle zihált, ismeretlen mélységekből tört fel a hangja: — Honnan tudod ? — Egyszerű az. Nem a nagysága szerette az orvost, hanem én szerettem a nagysága szobalányát, a Marosát. Azon az estén, mikor maga elutazott, persze csak úgy szinleg, ahogy később megtudtuk, nem az orvos állt és várt a kertben, hanem én. Én lestem a Marosát, hogy eljön a táncba a nagysága ruhájában. Micsoda hecc lett volna az ! Maga azonban mindent elrontott. Ott ólálkodott a kertben s mikor meglátta Marosát a felesége ruhájában, megtévedt. Én átugrottam a kerítésen s usgyé ! Nem tudott utolérni, elvesztem a vak sötétben. Mire maga visszatért a házba, a nagysága (feküdt, a Marosa is feküdt már. Őn azután puskát vett elő és lőtt, Kár volt. Nem csinált, az az asszonjr semmi rosszat soha ... Én pedig nem mertem soha szólni, féltem, hátha bajba kerülünk. Azután úgy is mindegy volt már minden. Keresztszeghy felállt, azután megingott, az arca szederjessé vált és szó nélkül végigvágódott a földön. A pincér odasietett: — Remélem, maguk fizetik a pálinkát ? Csak semmi zaj. Kiteszem ezt a rongyost az utcára. Mit árt az, ha azt hiszik, hogy kint ütütte meg a guta. Ezeknek elöbb-utóbb ez a vége. Csak Misó volt sápadt. Egy köny- cseppet törölt ki a szeméből. Ez volt a megtévedt ember siratója. Sárándy István. tttíUrhetrtUa •ksó írat! Elsőrendű gyapjúszövetek WEISZ GYULÁNÁL kaphatók Szatmár, Deák-tér ti. sz. Női costttm szövetek nagy választékban T .. ■ UtftfrMctlc« olcstf italt!
