Szamos, 1908. június (40. évfolyam, 46-52. szám)
1908-06-18 / 49. szám
XL. fifotycUi ■ Vállár, 1808, jtíRl^s be Iß. (c?8!M8lO 49. szón. ■ FÜGGETLEN POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP. A „Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületéinek hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. Előfizetési ár: Bgéei évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára ID fillér. SZ-ftJ) KÉSZ TŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rékócíi uícrs $. íz. KiBd€ßE€Ä)C éíjajfe fc'i.fetnsárca, & iíaédbivatfiiatr u fSAtiendók HIRDETÉSEK: Késspénzfizeté* mellett a legjutányosabb árban közOltetnek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden sző 4 fillér. Ä szeszadó emelése. Kormányunk a nyári szünet előtt még egyszer tanujelét akarja adni antimerkantilista törekvései nek és képviselőinek kapuzáráskor egy nagytontosságu törvényjavaslat benyújtásával kellemetlenkedik. — Pedig Wekerlére is, Darányira is reá férne az izgatott munka után egy kis pihenés; ők azonban önzetlenül, minden mellék gondolat és számítás nélkül, elébb el akarják végezni a teendőket s utravalót szándékoznak adni a már csak alig szundikáló törvényhozó uraknak. Igen, nem is tárgyalni valót, hisz arra nincs is már idő, csak utravalót. Mert ha ez a törvényjavaslat most — zárás előtt — még keresztül megy, úgy csak majd odahaza, az édes szünidőben fognak tudatára ébredni, hogy egy oly figyelemre méltó és i-iz ország vitális érdekeit több oldairól érintő javaslathoz, mint a szeszadó emelése, minden behatóbb tanulmányozás és megvitatás nélkül adták szavazatukat. Mint gyenge reménysugár a borult láthatáron, úgy tűnik tel az a mozgalom, mely a javaslatnak ősszel való tárgyalását kívánja, amikor is az érdekelteknek elég idejük lesz arra, hogy a fennforgó javaslatot alapos megfontolás és okszerű kritika tárgyává tegyék. Az állam a napról-napra emelkedő szükségleteinek fedezésére újabb bevételi forrásokat akar előteremteni és ezen igyekezetében a felemelendő szeszadó által tetemes összeghez jut. A szeszadó emelése az állam bevételeinek 20—25 millióval való emelkedését jelenti, mely terhet legfőbbképpen a szeszfogyasztó, azonban a szeszes italok drágulása következtében emelke- kedett munkabérek által az absti- nens közönség is fogja viselni. A törvényjavaslat elsősorban is az ipari szeszgyárakra jár súlyos, mélyreható következményekkel, mi fokozódik a megszerzett szeszkontingenseket kártalanító 60—65 koronás igen jelentéktelen megváltási ár által. Az ipari szeszgyárosok a javaslatot érthető felháborodással vették tudomásul és elkeseredésük tetőpontra hágott akkor, midőn a kormány az ipari szeszgyárak kontingenseinek a mezőgazdasági szeszgyárak javára való leszállításává: nyiltan kimutatta az agrár érdekek egyoldalú pártolását. Mit értünk el tehát az évek óta hangoztatott iparfejesztési törekvésekkel, mikor az ezt a célt propagáló kormány nyugodt lelkiismerettel rombolja szét egyik legvirágzóbb iparágunkat, a szeszipart. Mindennap csak arra ébredünk, hogy gyermekkorát élő kereskedelmünket és iparunkat majd egyik, majd másik oldalról éri támadás. Melyik nemzet parlamenti mérlege mutat fel annyi üres, inproduktiv ténykedést mint a mienk ? Hol töltik ki a tárgyalások idejét oly annyira akadémikus fejtegetésekkel, szalonokba illő szellemeskedésekkel, szüzbeszédekkel, mint nálunk t Parlamentünkben hiányzik a reális, megfontolt és komoly egyéniségek rétege, amit legjobban bizonyít az, hogy nálunk oly nagy jelentőségű javaslatok, mint az adó, uzsora, tőzsde,-reform, szeszadó emelése stb., hihetetlen gyorsasággal látnak napvilágot. H . S. * Weisz Zoltán modern könyv-, zenemű- es papirkereskedését a Gut man-palota sarokhelyiségében, fényesen berendezve, megnyitotta! — Fogorvosi műtermem és Jakásom a Lévay-palota emeletén, Hám János-utca 12. sz. alatt van, a kir. törvényszéki palotával szemben. Bakcsy, fogorvos. Ä kézműipari ízlés fejlesztése. Eg; nagyon helyes és szép terv. (A törvényhatósági bizottsági tagok figyelmébe ajánlva.) (Folytatás.) „Szándékom kulturális célt szolgál, de különösen a helyi viszouyok érdekét érinti s épp azért a városi tanács támogatását szeretném igénybe venni, mivel említett tervem közérdekű. A legteljesebb reménnyel említem ezt, mert lehetetlennek tartom, hogy városunk tanácsa elzárkózzék olyan terv megvalósításától, mely képzőművészeti irányban egyedid képviselné az ilynemű érdeket. Szükséges voltát e tanfolyamnak vázlatosan érintettem. Helyi művészeti és müipari állapotaink tarthatatlanságát javítani erkölcsi kötelességemnek gondolom s ezért közlöm ez alkalommal a módot annak szanálására. De nem is idegen városunkban a szépmüvészet pártolása. Példánk is van reá. Nem ugyan a város költségén, (?) de egy áldozatkész egyesület vagyonából szépen virágzik a zeneiskola s számos növendékének bámu^ latos haladását, zenei képzettségét fejleszteni lehetővé teszi. S nincsen-e egyenlő, de ipari tekintetben talán fontosabb helyen a képzőművészet? S nem sürgősebb s jelen esetben feltétlen szükségesebb e a kézi müipari állapotnak fejlesztése ? S művészeti szempontból s az általános műveltség fejlesztése szempontjából nem égetően szükséges-e olyan ismeret elsajátítása, mely a lelki élet legszükségesebbjét adná? Meg volt ugyan városunk közönsége eddig is nélküle, de látszik is mindmegannyi nyilvános és magántulajdont képező müipari, vagy művészeti tárgyakon. Ehhez hasonló intézményt más vá • ros is lehetővé tett s mutatja a siker, hogy az auyagi áldozat meghozta a legteljesebb eredményt. Példa reá legközelebbről Nagybánya, hol a szintén festőiskola mailé (bár erre is sokat áldoznak) még az ilynemű, mondjak középfokú, tanfolyamos is lehetővé tették, mert érezték szükségétAvagy a felsővidóken Kassa varosa, melynek tanfolyamán az előképzettséget nyertek egyenesen felsőbb fokú müipari és művészeti iskolának lesznek növendékei. Marosvásárhely, hol a festészeti és szobrászati tárgyak szerepelnek csupán és mégis hézagpótló munkát teljesít. A többi vidéki városok ilynemű intézményei közisÁ szabadjegy. A társaság a legvidámabb hangulatban volt együtt. A szamovárban zizegve pezsgett a forró viz. A tér met a menyezetről alácsüngő egyetlen hatalmas csillár világította meg. Mi néhányan, a bohémek, újságírók, színészek, művészek, külön kis társaságot képezve, kisded sarkot foglaltunk el a teremben és jókedvűen tereferéltünk. Mindenki mesélt már valami jóizüt, csak Jaroszláv Mirkó, a szellemes csevegő volt még hátra. — Halljuk Jaroszlavot! — hangzott fel körünkben s Jaroszláv kénytelen volt a társaság akaratának engedelmeskedni s megkezdeni elbeszélését: — Ha jól emlékszem, — kezdte Jaroszlav — Griboiin és Csicsakov mar régóta haragot tartottak. Gribo- lin egy régi, kissé borsos tréfája miatt s már jó ideje nem is érintkeztek egymással. Nos hát Csicsakovnak egv uj irodalmi vállalatnál szüksége volt Griboiin közreműködésére s attól tartott, hogy az még mindig tréfájának következményeitől tartva beugratásnak tekinti Csicsakov hívását s a megbízást vállalni nem fogja. Gondolkozni kezdett tehát, hogy mikép téríthetné magához Gribolint a nélkül, hogy hívnia kellene. Végre jó ötlete támadt. Tudta, hogy Griboiin Moszkva egyik külvárosában lakik, honnét naponta vasúton jő a városba. A következő levelet intézte tehát a vasút igazgatóságához : Tekintetes Igazgatóság! Miután tárcámat a mai napon elvesztettem s ugyanabban szabadjegyemet is, kérem azt megsemmisíteni vagy ha azt valaki jogtalnul használni merészelné, jegyemet az illetőtől elkobozni s őt magát a rendőrségnek átadni szíveskedjék. Griboiin Jászó. Másnap Griboiin, mint rendesen fülig beburkolózva nyersprémmel bélelt bundájában, felszállott a vonatra és kényelmesen elhelyezkedett egy fülkében. Aznap oly hideg volt, hogy szinte a földre fagyott az emberek talpa. Jön a kalauz. — Szabad kérném a jegyét ?! — Szabadjegy! — válaszolta mogorván Griboiin s még jobban bele- sülyedt a bundájába. — Kérném a szabadjegyet! — Ugyan mi a fenenek zaklat épen ma. Hiszen mindennap utazom Moszkvába és eddig még sohasem kérte a jegyet. — Sajnálom, — válaszolta a kalauz — de az igazgatóság keményen meghagyta, hogy minden szabadje- gyet szigorúan vizsgáljunk meg. — Jól van no — dórmögött hangosan Griboiin, miközben nagy nehezen kikecmergett bundájából. — Itt a jegyem. A kalauz elolvassa: — Griboiin Jászó. Kivesz egy hivatalos aktát, elolvassa. Ott is az áll : Griboiin Jászó. E pillanatban robogott be a vonat Moszkvába. — Kérem uram, kövessen a főnökséghez szólt a kalauz. — Már minek követném én Önt a főnökséghez ? /^■tRÓth Simon nagyválasztéku cipőraktárát ajánljuk a t. vevő-közönségnek« mint legolcsóbb bevásárlási foppásí. Közvetlen a »Pannónia1 szálloda mellett, — EiiMr és vidéke legnag/obb czipőratoa. MííŐíd;éiPk<1 ftíra tavaszi és nyári idényre megrendelt valódi sehevraux és box bőrből készült legújabb üivatu fekete es barna színű uri-, női- és gyermek-cipők!
