Szamos, 1908. május (40. évfolyam, 36-44. szám)
1908-05-21 / 41. szám
XL MclyaiT*. Szatair, 1908. május só 24. (márpap) U‘ 42. szám. v *. FÜGGETLEN POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP. A „Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületéinek hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer : vasárnap és csütörtökön. Előfizetési ár: Bgési évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szán ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczi utcza 9. i{. Telefon: t07. Mindsnoema dijak Ssatsnaron, « .*•.«> kiadóhivatal a tan fl**tei»doh HIRDETÉSEK: Késipérzüi-eíés íreUett a legjutényosabb árban közélteinek Njfilttér sore 20 fillér. Az apró Íiirdeié8<-k között minden sió 4 fillér. KoDzemtiv politika. Irta dr. Kelemen Samu orsz. képviselő. A Kossuth Ferencz pécsi szózata zene, még pedig a jövő zenéje. — Alig múlt el egy hete, hogy az uj muzsika elhangzott a pécsi téren és Nagy Emil t. képviselőtársam többedmagáva! már szövegkönyvet csinált hozzá. Ez a librettó voltaképpen meglehetős régi, csak át van dolgozva a „modern színpad igényeihez.“ Szerzője, vagy átültetője úgy vallja, hogy szelíd pásztorjáték az egész. Nyájas, jólelkü pásztorok vannak benne, sok birka, feltönően sok birka, azután egy vörös farkas: a szociáldemokrácia, egy fekete tar- kas : a klerikálizmus és finom urak, még finomabb dámák, vadászok, csatlósok, — amint az egy bájos rokokó játékhoz illik. A mese akörül íorog, hogy a farkasok fenyegetik a jámbor birkákat, amire a jó pásztorok beterelik őket az urasági akodjjfc.Tnnc-n ugyan nem szabadulhatnak, de legalább védelemre találnak. A két éhező farkas pedig nem jutván birkahúshoz, a finom urak valamelyike, nyilván egy rokokóbeli Serenissimus azt a jó tanácsot adja nekik, hogy falják föl egymást és akkor megszűnik az éhségük. Ha a modern államnak nagy problémáit ilyen „Alles löst sich in Wohlgefallen auf“ módon meg lehetne oldani, akkor ez a jó erkölcsökben és istenfélelemben fogant programm volna a legnagyobb politikai fegyvertény és Nagy Emil t. barátom a politikának Plinchárdja. Hiszen talán méltóztatik ismerni a deli tüzért, aki úgy hódított me z. egy idegen néptörzset a franciák számára, hogy mikor a sivatagban lóra ült, az érte rajongó asszonyok utána futottak. Az asszonyok után sivalkodva rohantak a gyermekek, a gyermekek után az apák, a törzs után pedig az összes tevék és házi állatok. Fájdalom, mindez csak a vau- deviilekben van Így. Az életben a héditás és győzelem csak kemény ütközetek árán lehetséges. Es Nagy Emil t. képviselőtársam sokkal eszesebb ember, semhogy ne tudná, hogy az ő szelídnek látszó prog- rammja erős harcok előkészítője s hogy az ő mostani békefuvolázása csak előjáték, melyet nyomon követnek a harci harsona hangjai. Az a kérdés, hogy a magyar ngmz.et energiáját egy konzervált? politika számára kell-e lepároini és nem-e egy expansiv politika céljaira tömöriteni ? S van egy másik kérdés is, amely a politikai ethika szempontjából talán nem épen másodrendű. Ki lehet-e sajátítani a Kossuth nevet egy konzervatív politika számára, holott történelmi idők őta ez a két fogalom egymással mindig szemben állott és ha ez lehetséges, van-e többé politikai lehetetlenség a világon ? Állapítsuk meg mindenek előtt, hogy Kossuth Ferencz összes politikai nyilatkozatainak az a tenorjuk, hogy Magyarországot ki kell emelnünk a vérszegény agrárizmus kezdetlegességéből és rázkódtatás nélkül átvinnünk az indrustráiiz- mus magasabb fejlettségébe. A kiegyezéssel biztositott 10 esztendőnek is ez a feladata, de ez Magyarországnak létkérdése is: latalmának, nagyságának, fejlődésének és egyben fennállásának problémája. Mert forgalmat, erőt, munkaalkalmat, vagyont csak nagy és hatalmas ipar adhat. Ez foglalkoztatja a munkás kezeket, ez helyezi el a középosztály gyermekeit, j tudást, energiát és leleményességet i követe!, de ad is az embereknett; nemcsak fogyasztja, de újra szüli a tőkét és táplálja ezernyi csatornán át a minden oldalról igénybe vett államot. Nem diszharmo- iá ez a mező- gazdasággal, ellenkezőleg,. teljes belékapcsöiódás a mezőgazdaságba, melynek termelése si&dítfT rüieteket nyit, fogyasztásának uj rétegeket biztosit és amelynek tehermentesítését csakis egy erős ipar hozhatja meg. Magyarország regenerációjának ehhez a politikájához elkerülhetetlenül szükséges a nemzet erőinek tömörítése minden téren, ahol az az egyesülésnek belső előfeltételei meg vannak. Ellenben ki kell zárni belőle minden törekvést, amely bomlasztó jellegű, legyen az nemzetiségi, felekezeti, vagy társadalmi exkluzivitás. Mert ez az utóbbi nem éppen az utolsó. A politikának mindig az volt a legnagyobb bűne, hogy azt hitte, csak a fórumnak és a-Ge^us jurisnak csinálják, nem pedig az életnek. Ennek a magyar politikának az a kötelessége, hogy erős városokat, vidéki középpontokat alkosson, önérzetes és független városi polgárokkal, akik megbirják vállaikon az állami létnek terheit és lehetővé teszik, hogy az állam azokból a fölöslegekből, amelyekhez az ő révükön jutott, gyámolitsa és megvédje az élet küzdelmében a gyengébbet. Mindezt csak demokratikus, szociális érzéstől áthatott igaz szabadelvű politikával lehet elérni. Lehet, hogy nagy nyugati államokban ez a fejlődésnek egy már meghaladott állomása. Ezekben az államokban a kapitálizmusnak és produkciónak szinte haladványok- vágtató fokozódását latjuk. Gépkolosszusok öntik az iparnak termékeit, óriási hajók szárítják az árukat messze tengeren túlra, vállalatok, amelyeknek személyzete íölér egy magyar rendezett tanácsú város lakosságával, teremtik és közvetítik a forgalmat egy olyan piac számára, amely a világ egyik végétő! szinte a másikig terjed. Itt érthető és szükséges, ha kialakul egy konzervatív irányzat, Fiirt. Vérvörös rózsák övezték a kerti padot, a melyen a méla esti csendben csinos fiatal leányka ült, halkan dúdolva a divatos keringőt.. Az idős nő, a ki Ilonka mellett ült a pádon kedvtelve nézegette a viruló leányt. Ilonka egyszerre csak felugrott. Az utcán gj’ors ruganyos léptekkel jött a kert felé egy ifjú. — Jó estét Ilonka! — Jó estét Tímár ur! A rácson keresztül kezet fogtak, aztán Tímár a kis kertajtón át belépett. Ilonka nagynénje, a ki eddig is szivesen töltötte a nyarat unokahu- gával, csendesen mosolygott látva az ifjak bizalmas együttlétét. Mintha csak az isten is egymásnak teremtette volna őket. Csak úgy ragyogtak az ifjú szemei, ha a leány bájos arcára esett tekintete. És hogy pirult Ilonka érezve a pillantások veszedelmes tüzét. — Menjünk beljebb a kertbe, indítványozta a leány, ott hűvösebb a a lég és a sok rózsa édes illatot áraszt. Jöjjön, kedves Tímár ur, nézze meg az én kedveuc virágaimat. Ilonka vígan csevegve előre szaladt, Tímár szótlanul követte. Egész nap küzködött önmagával, hogy a leányt illetőleg tisztába jöjjön. De hasztalanul. Szereti ezt a leányt vagy’ nem? Határozott választ nem tudott adni e kérdésre, csak érezte, hogy a bájos, üde arc, a gyönyörű kék szemek, a leány vidám, pajkos lénye mámorossá teszik. Arra gondolt, hogy feleségül kéri. De hát lehetett ezt a kis leányt komolyan venni ? Hiszen ez a leáuy két kézzel szórná a pénzt, pedig neki szép fizetése és jövedelme volt, privát vagyon fölött nem rendelkezett. Csak ne vert volna már eddig is mély gyökeret a szivében Most is, hogy mellette sétált, alig bírt túláradó érzelmeivel. Sűrű lomb borította, keskeny kerti útra tértek. Már alkonyodott, a nap végső sugarai alig-alig hatoltak keresztül a fák lombozatán. — Maga igazán nem kedves ma, szólt hirtelen Ilonka és odaálit Tímár elé. Egy cseppet sem kedves. Mi van magával? Azt akarja, hogy megharagudjam, maga . . . maga. Pajkosan, haragos arcot vágva, de nevető szemekkel tekintett a fiatal emberre és gyönyörű fejét Tímár arca felé hajtva. Az ifjú szemei előtt minőén eltűnt. Szive gyorsan és hall hatóan dobogott. Hirtelen kezei közé kapta a bájos leányfőt, megcsókolta szemeit, arcát és végül gyönyörű édes ajkát, — 0 te . . . te . . . édes . . . egyetlen ! szenvedélye megigézte és büszke diadalérzettel töltötte el szivét. Ez ifjú oly kedves, oly édes volt és szemei olyan odaadok, szenvedélyesek. — Te édes! ismételte az ifjú. A leányka ujjongó nevetéssel szólt: Óh maga rossz, maga . . . kedves. Megállj csak . . . te . . . !.e. Timár szorosan magához ölelte. „Ilonka“ hallatszott a néni ki áltása. A leány pajkos grimasse-t vágott. „Oh! A nagynéni!“ susogta és hamarosan rendbeszedte haját. Itt vagyunk, nénibe — kiáltott aztán hangosan — jövünk már. • Késő éjjei, mikor Ilonka és nagynénje már rég nyugalomra tértek, Timárné, a kinek házában Ilonkaék nyaraltak, felkereste fiát. — Mond csak fiam — és leült szembe vele egy székre — meddig fog tanani ez a dolog azzal a személlyel odafenn ? Tímár hevesen felkapta fejét : „Anyám !“ — Jól van, jól fiam. Hiszen értjük egymást, mit akarsz azzal a „nagyságos kisasszonnyal * Timár felállt és hosszú léptekkel végigmérte a szobát. Ugyan hagyd abban ezeket a kérdéseket anyám ! — Nem, édes fiam nem hagyjuk abba. Eu nem vagyok vak és látom, hogy ez a kacér leány, hogy kerít hálójába ! Tímár hallgatott. Ereiben hevesen lüktetett a vér és merengve nezett ki a esilíagtalan sötét éjszakába. — Fiam, légy okos, ezt az elkényeztetett gyermeket nem veheted ^6 Rótta Simon nagyválasztéku cipóraktárát ^ W ajánljuk: a t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlást Közvetlen a ,Pannónia' szálloda mellett. — Mimit és ?i*i§ke lepag/ODb uipirauiri. Mífödfcfiiíf]fetót® Ifc a tavaszi és nyári idényre megrendelt valódi sehevraux és box bőrből készült legújabb divatu fekete es barna színű úri-, női- és gyermek-eipők 1
