Szamos, 1908. május (40. évfolyam, 36-44. szám)
1908-05-17 / 40. szám
FÜGGETLEN POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP. A „Szatmarmegvei Községi- és Körjegyzők Egyesületéinek hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. Előfizetési ár: K.'éí* év re 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szán ára IC fillér. SZERKESZTŐSÉG es KIADÓHIVATAL: 3ékóc2i-utcze s. sz. Telefon: 107. Üinéf naera c dí'afc Szál ma? on, a la* kiadóhivataiatiau tii-etendolt HIRDETÉSEK: Késrf-éBifiieiéB mellett a legjutánvosabb árban közfilí.eípek Hyiltíér sors 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Kettős rendek jobbra át í (T.) Ha valónak veszszük a valószínűt, néhány nap múlva a koalíció két alapvető pártja egymás mellé sorakozva vonul fel a politikai harctéren, amelyen eddig lényegükben ki nem alakult csoportok mozogtak. Ha valamikor jogosult az, hogy az ország szélein elgondolkozzunk a budapesti politika esélyeiről, mindenesetre jogosult ez az önállóság most, mikor a választottak saját szakállukra készülnek politikát csinálni és igy a választók valósággal rá vannak utalva, hogy külön csinálják meg a maguk politikáját. Mióta az utasítási jog megszűnt és a nemzetgyűlés tagjait nem lehet esetenként alulról befolyásolni, azóta a politikai természetű delej kellene, hogy irányítsa a népképviseletet, amely a nemzet egészében lefolyó áramlások irányát jelöli meg. A nagy politika hajósai azonban nem sokat törődnek ezekkel az áramlatokkal. A hatalom gőzével fűtött hajó játszva szeli keresztül a tömegek szembe verődő hullámait, melyeknek tompa moraja még a fedélzetig sem jut fel, a parancsnoki hi- dig meg épen nem. Hanem a vészmadarak süvitését talán meghallják. A népképviselet egyetlen tagja sem ismerheti a választók álláspontját abban a döntő kérdésben, hogy a pártprogrammoknak kölcsönös megcsonkításáról miképen vélekednek. Ez a kérdés még soha felvetve nem volt és előreláthatólag előbb fogják megoldani, mint felvetni. Azt azonban nem akadályozhatja meg senki, hogy egy ilyen gondolattal már fogamzási stádiumában a magunk házi haszálatára ne foglalkozzunk. Ez a tervbe vett fúzió vagy konstatál, vagy alkot. Vagy konstatálja azt, hogy az egyesülő pártok egyénisége és anyaga azonossá fejlődött és az egyesülés ennek a fejlődésnek betetőzése, vagy az egyesülő pártok programmjának lényeges megváltoztatásával egy uj programmpár- tot alakit belőlük. Azt hisszük, hogy az előbbi jelenséggel állunk szemben. Lehetetlen eltagadni azt, hogy az emberek loglalkozásbeli, származásbeli és főként vagyonbeli különbségei a politikai alakulatoknál nem első rangú tényezők. Eltekinthetek ezektől az összes különbségektől a kaszinóban, a bálban, a lóversenyen, vagy a színházban. De egy ország politikai mozgalmában, ahol mindennap kockán van egy-egy társadalmi osztály minden érdeke, ahol egy szavazással holtra bénulhat, vagy fellendülhet egy-egy foglalkozási ág ezer és ezer eltartottja, ott lehetetlen azt mondani, hogy reális, eleven pártok kelhetnek életre, vagy folytathatják életműködésüket anélkül, hogy ezeknek, a problémáknak függvényei lennének. Látni a társadalmi kérdések halálos összetűzéseit, észlelni a gazdasági élét ellentett érdekeinek engesztelhetetlen háborúját és mégis azt mondani, hogy minden magyar embernek egy táborban a helye, hogy itt nekünk egymással elintézni valónk nincs: az nem lehet jóhiszemű tévedés; az csak perfid hazugság lehet. Ha már most ezt vesszük alapul a pártok eloszlásánál, akkor kétségtelen, hogy a parlamenti függetlenségi 48 as és 67-es alkot nánypárt csak egy párt lehet; hogy azoknak egymással való szembenelyezkedése nem lehetett más soha, mint vaktöltéses manőver, ahol az ellenséget egy vékony fehér íejdisz különbözteti meg, amit nem nehéz eltávolítani. Nem is beszélve az eddig még szóhoz sem jutott, politikai jogokkal fel nem ruházott tömegekről, a politikai jogosultak egy rétegének a képviselete volt ez a két párt 30 éven át és ma is az. A legfelsőbb birtokosok, a legfelsőbb papság és az ezekkel jól felfogott érdekből összetartó legmagasabb tinanciák képviselete. Igaz, azok is szavaztak erre a képviseletre, akik ellen képviselt: a kisbirtokosok, a kisiparosok, a középkereskedők, az értelmiségi középosztály és a hivatalnokok. De hiszen a leitatott nő szerelme is szerelem és választás az is, amely a tekintélyek gőzében, irány- zatos sajtókábitó hevével, korteshadjáratok léiekvesziő mámoréban fogan. Ez a két párt es legitim előde e régi szabadelvüpárt csak úgy születtek egy anya méheből, mint a költő, meg a sorsharag. Csakhogy most megbéküit a sorsharag s enged valamit a 48-as párt és egy kicsit haragosabb lelt a költő, valamivel ravaszabb lett a 67-es alkotmánypár:. Ugyanolyan szövetű, összetételű, anyagoknak az egyesülése ez as mert a tényeknek megfelel ez az egyesülés, tehat igazolva van, mint minden, ami természetes. Nehezükre eshetett szemben ál- lani egymással, mint mikor két, jó barát párbajra áll ki a társadalmi kényszer folytán s azután , keblemre pajtás‘‘ kiáltással borulnak egymás nyakába. Ha beválik ez a terv, megtisztul a közélet tere minden áiküz- delemtöl és talán remélhető, hogy egy reális érdekekre fektetett poiiKaland. Érdekes kalandokról volt szó. A párolgó mokka s az illatos havannák füstje közlékeny hangulatot váltott ki a globtrotterek kis társaságából, mely a nagy hotel terraszán élvezte a hős tengeri levegőt. Még a hallgatag Shepardnak is, aki különben nem igen szeretett a maga dolgairól beszélni, megoldódott & nyelve. — Nekem is volt érdekes kalandom, — mondta — ha nem untat . . . — Halljuk ! Halljuk ! — biztatták a többiek, akik nem akarták elszalasztani a ritka alkalmat, hogy John Shepardot önmagáról hallják beszélni. John Shepard a havannája füstkarikáit nézte, mintha azokból akarta emlékeit összeszedni. — Érdekes volt, — kezdte — de csaknem az életembe került. Az emlékét itt hordom most is. A hajamat mindig elválasztva hordtam. Mikor két esztendeje Keletre mentem, hajam koromfekete volt, az egyik felét ga lambíehéren hoztam vissza. No hát az most mindegy. Indiában voltunk. A vadász-szenvedélyem elvitt Ben- gáliába. Nagyobb társaság volt együtt. Ya amennyi kipróbált tigrisvadász. Ott laktunk a dzsungl szélén, magas cölöpökre épített pavillonban Még terraszunk is volt, közvetlenül az ablakok alatt. Egy este a többiek a legközelebbi városba lovagoltak. A tisztikar adott valami mulatságot. Nem mentem velük, bár nagyon hívtak. Rosszul voltam, a fejem fájt s pihenni akartam. Megnyugtattak, hogy éjfélre itthon lesznek. Egy ideig a nyitott ablaknál ültem s hallgattam a dzsungl sejtelmesen félelmes zizegésót. Csúnya este volt. Sötét, csillagtalan. Koronként villámok cikkáztak alá a láthatáron, hatalmas dörgés reszkettette meg a cölöppalotánkat. Hozzá a bozót hát- borzongató sírása. Szóval csúnya est volt. Szédültem, lázasnak éreztem magamat és lefeküdtem aludni. Nem tudom, meddig aludtam. Hír felen hideg szélroham ébresztett föl. Nyilvánvaló, hogy nyitva feledtem az ablakot, ami ezen a vidéken éjszaka mindig könnyelműség. Künn ömlött az eső s a szó! vadul paskolta a ház falát. Csukott szemekkel hevertem az ágyon. Gyönge nesz ütötte meg a dobhártyámat, lázas nyugtalanság fogott el. Azt hittem, képzelődöm, de nem, csakhamar újra hallottam ; oly'au volt, mint mikor az állat farkával a földet súrolja. Óvatosan kinyitottam a pilláimat. Hirtelen forró láz gyötört s hideg veritek ütött ki rajtam Két lépésnyire az ágyamtól egy mozdulatlan, zöldes sárga fényben villogó szempár tapadt reám. A rémülettől tágra nyílt szemekkel meredtem magam elé. Tisztában voltam vele, hogy elvesztem. Párduc lehetett, vagy tigris, mely a nyitva maradt ablakon sur ranhatott be. S én itt fekszem védtelenül, a legrettenetesebb ellenségnek martalékul. Fegyvereim a falon lógtak ; moccannom sem lehetett, különben reám veti magát. Ha legalább a Jummy itt volna, az én hu doggom, meiy akár a párduccal is fölveszi a küzdelmet. De hát kölcsön adtam a többieknek, mikor a városba mentek. Úgy rémlett, a bestia közeledik. Sőt tisztán láttam. Lehunytam a pilláimat, megadtam magamat. Már éreztem dögleletes forró leheletét, selymes pofája az arcomhoz ért. Elvesztettem az eszméletemet. Mikor magamhoz tértem, vagy két óra múlva, a szobámban Világosság volt. Barátaim ott ültek az ágyam kürül s aggódva ügyeltek. Sokáig tartott, mig eszméletre tudtak téritni. Elmondták, hogy mikor este a ennének, Jummy eltűnt mellőlük. Megszökött. S amikor egy órája visszatértek, én eszméletlenül feküdtem az ágyamon, Jummy pedig mellettem állt s fejem körül hizelgett. Megértettem, de nem mondtam el nek:k az éj történetét. Kinevettek volna. Hanem mikor másnap a tükör elé álltam fésülködni, ugv talá tsm, hogy a hajam egyik fele galambfehór. Halász Zsigmond. ^rikiRÓth Simon nagyválasztéku cipőraktárát ajánljuk: a t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a .Pannónia' szálloda mellett. — umif és vH&e lefnag^ö czípifimri. tföjfcíii*Jü&«• tk*h a tavaszi és nyári idényre megrendelt valódi sehe/ranx és box bőrből öMPta. készült legújabb úivatu fekete es barna szinü úri-, női- és gyermek-cipók í
