Szamos, 1908. május (40. évfolyam, 36-44. szám)

1908-05-14 / 39. szám

FÜGGETLEN POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP. A „Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületéinek hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. ■ j Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 bor. Egyes szán ára !0 tiltér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rékóczi-utcza 9. íz. Teiefon: 107. Äindenaan:« dijak Ssatnution, a lap kiadéhivaielábfsB Íiíeteidot ■ ■ ii i...i... in . ...........­HI RDETÉSEK: KészpénzSzetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden sr.ó 4 fillér. Yárosi közgyűlés. Szatmár-Németi, 1908. május 11. Kevés érdeklődés mellett folyt le a városi törvényhatóság május havi rendes közgyűlése. A város­atyák nagy részét a közgyüle's előtt kerekedett májusi zivatar ri­asztotta vissza. A jelenlevők annál nagyobb buzgalommal működtek közre a napirend gyors letárgya- lásában. A közgyűlésen dr. Falussy Árpád főispán elnökölt. Polgármesteri jelentés. A jelentés első része a honvéd­zenekar kérdésével foglalkozott. A polgármester jelenti, hogy a hon­védelmi miniszter leiratának vétele után felkérte dr. Kelemen Samu orsz. képviselőt, hogy a dolog mibenállásáról a honvédelmi mi­nisztériumban tájékozódjék s járjon közbe a honvéd-zenekar áthelye­zésének megakadályozása érdeké­ben. Erre képviselőnk magával a honvédelmi miniszterrel értekezett, akitől azon felvilágosítást nyerte, hogy a honvéd kerületi zenekar­nak a kerület székhelyén kívül való elhelyezése kivételes állapot, ami úgy állott elő, hogy a honvéd zenekarok felállítása idején Kassán két közös hadseregbeli zenekar állomásozott. Most az egyik közös zenekart elhelyezték, minélfogva bekövetkezett a rendes állapot helyreállításának lehetősége. A zene­kar rendes állomására való áthe­lyezése a honvéd kerületi parancs­nokság hatáskörébe tartozik. A miniszter azonban biztosította kép­viselőnket jóindulatáról s kilátásba helyezte, hogy a város fölterjesz­tésére a kassai kerületi parancs­nokságot megíelelően utasítani fogja az ügynek Szatmár városával való előzetes letárgyalására, ami annál inkább kívánatos, mert a város nagy befektetéseket tett a honvéd zenekar idehelyezéseért s az anyagi kérdések az áthelyezés előtt tisz- tázandók lettek volna. Ezután a jelentés előadja, hogy a városi ta­nács fölterjesztését megtette a hon­védelmi miniszterhez s reméli az ügynek kedvező eldöntését. A fő­ispán a maga részéről szintén igé- tet tett, hogy a honvédelmi mi­niszternél lépéseket tesz a város érdekében. — A havi jelentés szó­lott még a főkapitány által tervbe vett s május hó folyamán végre­hajtandó általános össszeirásról, a melynek célja megbízható statisz­tikai adatok gyűjtése a közegész­ségi, közbiztonsági és tűzrendészei! viszonyok javítása érdekében, miu­tán sok hatósági intézkedés célját téveszti, mert nem állanak megbíz­ható adatok rendelkezésre. A közgyűlés a jelentést tudo­másul vette s a junius havi köz­gyűlés idejét junius hó 11-re tűzte ki. Miniszteri leirat. A közgyűlés tudomásul vette a szatmár—mátészalkai h. é. vasút építési engedélye és a róm. kath. segédlelkészek fizetésrendezése tár­gyában leérkezett miniszteri leira­tokat, valamint Kossuth Ferencz keresk. miniszter, Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter, Mezőssy Béla, Popovics Sándor, Szterényi József államtitkárok köszönő nyi­latkozatait a törvényhatóság üd­vözletére. Tanácsi előterjesztések. Ezekkel is gyorsan végzett a közgyűlés. A közpénztár és városi alapok 1907. évi számadását fel­olvasottnak nyilvánította, azt elfo­gadta s a számadásra kötelezet­teknek a íölmentvényt megadta. A közkórházi tisztviselők fizetésének felemeléséhez hozzájárult. Az izr. felekezet segélyezése ügyében pe­dig kimondotta, hogy a status quo ante hitközség 2400 kor. ja­vadalmát junius 1-vel beszünteti s attól kezdve ezen segélyt a bel­ügyminiszter rendelkezése alapján a status quo és ante orthodox hit­község közt .osztja meg. Szakosztályi javaslatok. A gazdasági és jogügyi szak- bizottság javaslatait a közgyűlés elfogadta, a felsőkörtvélyesi bérlői lakás ügyének kivételével, melyre nézve a határozathozatalt mellőzte, mivel ezen kérdés a közgyűlés felfogása szerint a bérlet lejártakor lesz elintézendő. A szakosztály ja­vaslatairól múlt számunkban már számot ,adtunk, tehát ezekről bő­vebben szólanunk felesleges. Telekren dezések. A közgyűlés a Szirmai-utea 7-, Gvadányi-utca 6. és Mátyáskiráiy- utca 4L számú telkek megosztá­sát engedélyezte, a Várdomb-utca 23. sz. telek megosztását azonban nem engedte meg. A németii „Mo­csár“-ban az Első téglagyár által nyitott utat utcává alakitani s 6 ölre kiszélesíteni rendelte. Magán k érelm ek. A közgyűlés Tar András rend­őrnek 3 havi, Fürst Viktor pénz­tári ellenőrnek 5 heti és Erdélyi István főmérnöknek 6 heti szabad­ságot engedélyezett. Színház. Három estén át vendégszerepelt színházunkban Zilahy Gyula debre- czeni színigazgató és drámai személy­zete. Szombaton és vasárnap a „Csá­szár katonáit,“ hétfőn „Alfonz urat“ mutatták be. A .Császár katonái“ most került először' színre nálunk. Földes Imre a szerzője, akinek egy nehány akadó- mia-pályakoszoruzta darabja kínosan megbukott a színpadon. Irt hát egy olyan darabot, amelyiket nem koszo- ruzott volna meg az Akadémia, ergo sikert aratott a színpadon, a Magyar Színház színpadán, ahol egy tehetsé­ges fiatal szinószgárda vitte pompá­san realisztikus előadásban diadalra e színmüvet Katonadarab, izig-vérig az. Á megcsontosodott, bepenószedett és már-már a köznevetség tengerében Garnoteau mester. (Jules Lemaitre után franciából fordította Liky.) A múlt évi tavaszi Salon kiállításán egyik modern irányú festő barátom­mal Garnoteau névvel szignált kép előtt állottunk meg. A festmény Diannát ábrázolta Nim- pháival; az első tekintetre jól meg­komponált képnek látszott. Szőke, barna, vöröshaju nöcskék heverésztek a fűben, egyesek Diana köré sorakoz­tak, rnig, az istennő a középen pom­pázott. Élénk, de mégis okosan han­golt színek világosan igazolták, hogy a kép készítője ügyes manira piktor. Ezen különben elég polgárias fel­fogású női meztelenségek orgiájában valami meglepő sajátságot fedeztem fel. „Különös!* mondám kísérőmnek. „Az igazat megvallva, nem vagyok rnüértő, de a hódoló nők felső testét egész kellemesnek találom. A fehér, rózsás, telt idomok úgy tűnnek fej nekem, mintha nem is a magunk faj­tájának, hanem az amerikaiaknak volnának festve, amiben utóvégre is a festőnek igaza van. De nem tűnik fel neked, hogy az övtől lefelé a for­mák soványak, nyomasztóak, askéta- szerüek ? „Valóban, minél tovább nézem, an­nál feltűnőbb. Vajjún Garnoteau mes­ter ezzel nem akarta-e gyengíteni azt a pompát, mit a kebelre rápazarolt ? Ezt a bizarr sajátságot Garnoteau képein mind felleled, amit ő 30 év óta festett. S ő ezt elég egyszerű módon magyarázza meg a világnak. Elmondom neked a nagy titkot. En­nek a soványságnak Garnoteau asz- szonyság az oka. Üljünk le, mert ez elég hosszú história.“ Garnoteau pályájának kezdete a szokásos. Szülővárosa, hol rajzoló ta­lentuma által feltűnt, Parisba küldte 1200 franc ösztöndíjjal, "ügy dolgo­zott azután, mint egy barom, mig végre elnyerte a római dijat valame­lyik képével, ha jól tndom, „Corio- lan“-nal. Ettől kezdve történeti képeket fes­tett, mig végre megtalálta az igazi themáját, a női aktot, a Nimphákat. Azóta nem fest mást. S miután az ő meztelenjei tiszták voltak, mint a szappan és semmi megütközést nem keltettek, az Akadémiába is bejutott. S annak dacára, hogy nehány tucat Odaliskjával egy pár háremet bené­pesíthetett volna, tiszta erkölcsű ma­radt, mint egy falusi jegyző. Fantá­ziájának kitöréseit a vásznán tom­bolta ki. Ez valósággal a biztosító ventilje volt. Alig hogy visszajött Rómából, szülő­városába, mint mondani szokás egy jól nevelt leánnyal ismerkedett meg, aki sem csinos, sem csúnya nem volt. Celestine nagy, meglehetősen so­vány teremtés volt, annál különösebb vala, hogy Garnoteau, a Nimphák kedvelője, mégis beleszeretett. Meg­jegyzendő azonban az, hogy Celestine atyja egy jómódú főzelékkereskedő volt. Garnoteau megkérte a leány kezét. Az anya kifogásokat emelt. Egy festő ! Még hozzá olyan, aki meztelen asz- szonyokat pingál! De Garnoteau be­igazolta, hogy a művészet mindent megnemesit és ö a képeit jó áron adja el. A főzelókkereskedő, ki titok­ban leendő veje genre-jének barátja volt, annál inkább sem ellenezte a házasságot, mert látta, hogy leánya mennyire belebomlott a festőbe. Egy napon Celestine elővette vő­legényét és megkérdezte : „Igaz-e az, hogy ön olyan asszo­nyokat fest, kik egészen ruha nélkül modellt állanak ?“ Róth Simon nagyválasztéku cipőraktárát ajánljuk a t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia' szálloda mellett. — SíiíMr és Tidéke legnagyobb czipőrakta. Mímé&na tavaszi és nyári idényre megrendelt valódi schevraux és box bőrből készült legújabb divatu fekete es barna szint úri-, női- és gyermek-cipők !

Next

/
Thumbnails
Contents