Szamos, 1908. május (40. évfolyam, 36-44. szám)
1908-05-14 / 39. szám
2-ik oldal. SZÁMOS (1908. május 14.) 39. szám. fuldokló hiperiojáiis katonaszellem, — ha ugyan ezt a szót itt alkalmazni lehet — ütközik össze az emberies s a nemzeti felfogással. Érdekes cselekmény, sőt izgató. Tipikus jellemek. Maró gúny, gyilkos szatíra. Ezekből van felépítve az értékes és figyelmet lekötő színdarab. A Zilahy színtársulata jóval fölötte áll a szatmári színház mindenkori nívójának, de ez természetesen nem azt jelenti, hogy kifogástalan volna. Dicséret illeti a jó betanulást, a modern felfogású rendezést és a kerek összjátékot. De már az egyesek játékához nagyon is szó fór. Ternyei Lajos (Karády Zoltán szerepében) és Bérezi Ernő (Szed- lacsek tiszthelyettes) voltak azok, akikről elmondhatjuk, hogy kifogástalanul megállották helyűket. Egyszerűen, természetesen, intelligensül és szereptudással játszották meg aránylag kisebb szerepeiket. — Ami Zílahyt illeti, aki a főszerepet játszotta, van olyan elsőrangú művész és szeretjük is annyira, semhogy őszinte véleményünket el kelljen róla hallgatnunk. Az ő egyéni szeretetre- méltósága bármennyire is belevágott Joász Géza jellemébe, mégsem volt ez az alakítása kifogástalan. Ilyen nagy szerepet megtanulás nélkül, a súgótól találomra egy-egy szót elkapva, üres, jelentéktelen és szinte zavaró, de nem a szövegben levő kiszólásokkal kitöltve, — felületesen elkedélyeskedni lehet, amint ezt Zilahy csinálta, de az ilyet sohasem fogják művészi aiakitásnak nevezni. 0 c-sak a humoros elemet domborította ki Joász főhadnagy szerepéből, de azt a mélységes emberi szivet, azt az egész világot, főként a katonai világot lenéző fölényes intelligenciát nem találtuk meg nála, ami pedig Joász főhadnagynak szinte vonzóbb jellemvonása a másiknál. Lehet, hogy Zilahyról való kritikámat a darab budapesti előadásának látása befolyásolta, de nem is lehet Zilahy kissé pózos, erőtlen főhadnagyát a fiatal Osortos egyszerű és mégis bravúros játékával összehasonlítani. Sze repének komolyabb szavai nem is illettek a Zilahy szájába. — Hahnei Aranka lehet ünnepelt színésznő, ds azt bizonyosan külső előnyeinek köszönheti, mer: a legegyszerűbb és a legprózaibb mondatot is olyan hamis páthosszal szavalni, amint ő teszi, már Kurdcsibrákou sem szokás. — Krasznai még Hahnei Arankát is felülmúlta a deklamálásban és a kép telenül erőltetett mozdulatokban. Az „Alfonz ur“, ifjabb Dumas vig- játéka, már sokkal szerencsésebb előadásban került színre. Zilahy egyéniségének megfelelő szerepben mozgott. Ügyes és kedves volt. Játékában annyi volt a routin és charm, ameny- nyit rajta kívül talán egy színész sem tud Magyarországon produkálni. Gerö Ida, a tőlünk elkerült kitűnő komika, pompás alakítást nyújtott. Szavai, mozdulatai egyik kacajt a másik után váltották ki a közönségből. Egy másik ismerősünk, Báthory Mariska kisebb szerapébeu kedves és órteime3 volt. Ternyei most is szépen ellensúlyozta józan beszédével Hahnei Aranka extra hangsulyozásu elketrá- dáil. A közönség mind a három napon megtöltötte a színházat és sokat tapsolt a szereplőknek, főként Zilahy- nak, aki a jövedelemből 100 koronát juttatott a Tüdőbetegek szanatóriumának. (n. v.) HÍRROVAT. I Osváth Elemér, j Lapunkat a mai nappal megrendítő gyász és veszteség érte. Szeretett főszerkesztőnk Osváth Elemér nincs többé! A könyörtelen halál mondhatni néhány nap alatt az életerős férfiút kiragadta körünkből, gyászba’ooritván fiatal feleségét, szüleit, rokonságát és városunk társadalmát. Alig egy héttel ezelőtt panaszkodott rosszullétről és ma már tanakodhatunk az emberi lét gyarlóságáról . . . Folyó hó 6-án kezdődött baja s oly rohamosan terjedt, hogy másnap már ledöntötte lábáról. Erős tüdőhurutot kapott, amelyet az utóbbi napokban érzett szivgyön- gesége csak súlyosbított. Ma reggel tél 1 órakor egy köhögési roham váratlanul kioltotta életét. Rövid életrajza a következő: Osváth Elemér, született Déván (Hunyad m.) 1870-ben, 1887-ben be- vógezvén középiskolai tanulmányait 1892-ig ref. theologiai tanfolyamot hallgatott s lelkószi oklevelet szerzett, majd bölcsészeti tanfolyamot hallgatván, 1898-ban tanári oklevelet nyert. Tanári működését, mint helyettes tanár a marosvásárhelyi ref. főgimnáziumban kezdte meg, 1898-ban Szat- márra választatván 1 évig helyettes tanári működése után rendes tanárrá választatott meg. Tanári működésén kivül többirányú társadalmi tevékenységet fejtett ki ; városi törvény- hatóságunknak kát cykluson keresztül tagja, a Loránffy-egyesület pénztárosa, lapunknak másféléven át főszerkesztője, az Iparos Énekegyesulet titkára s majdnem mindenik egyesületünk tagja volt. Osváth Elemérben nemcsak a ref. főgimnázium vesztette el lelkes, agilis tagját; halála társadalmunkra nézve is súlyos veszteséget jelent, mert nem volt oly közjóra irányuló mozgalmunk, melyben élénk tevékenységet ne fejtett volna ki. Szónoki sikerei közismertek voltak s nem régiben a törvényhatósági közgyűlésünkön tartotta nagy hatású beszédet a Rákóczí-kóp leleplezésekor, oly hazafias felbuzdulással, annyi hévvel, hogy a jelenlevők a legnagyobb elis meróssei üdvözölték. Hült teteme f. hó 16-án d. u. 4 órakor fog a ref. főgimnázium épületéből a szatmári ref. temetőbe nyugalomra helyeztetni. A végtisztességen az egyház részéről Rácz István könyörgést, Biki Károly esperes egyházi beszédet mond, a tanári kar nevében pedig dr. Hantz Jenő fog az elhunytöi elbúcsúzni. A sírnál Bagothai Sámuel mond imát és az elhunyt egyik egyik tanítványa végbucsuszót. * Jubileum. Salamon János postatiszt, főnökhelyettes 10 éves szolgálatát ma üli. A derék, rokonszenves munkás hivatalnokot pályatársai meleg ovációban részesítették. .* Uj tiszteletbeli kanonokok. A király Soltész Imre kálmándi r. kath. plébánost, továbbá Ratkovszki Pál helybeli kir. kath. főgimn. igazgatót a szatmári székes-káptalanhoz tiszteletbeli kanonokokká nevezte ki. * Gyászliir. Dr. Csécsy Miklós makói ref. lelkész, ki 1868-tól 1875 ig városunkban is működött, május 8-án 6S éves korában elhunyt. Halála Makón általános részvétet keltett. * Tanári vizsga. Groza Ferencz, a helybeli kir. kath. főgimn. gyakorló tanára e hó 7-én tette le a kolozsvári egyetemen kitűnő sikerrel a latin és görög nyelvből a tanári vizsgát. * Püspöki ebéd. Dr. Boromissza Tibor püspök e hó 10-én fényes ebédet adott, mely alkalommal a helybeli kir. tszók, kir. ügyészség és a kir. járásbíróság bírói kara volt hivatalos. * Kanonoki beiktatások. Hehelein Károly éneklő kanonok, Pemp Antal őr kanonok és dr. Bessenyei Ferenc székesegyházi főesperest, dr. Binder András mester kanonokot dr. Boromissza Tibor püspök megbízásából e hó 11-én délelőtt 10 órakor a székesegyház káptalani kápolnájában dr. „Igen. drágám!“ „És ön nem tud emlékezetéből, modell nélkül festeni ?“ Garnoteau megmagyarázta, hogy az lehetetlen. „Vagy pedig nem tudna ön, mint általánosan szokás, például ilyen képeket festeni: „A vadász temetése,“ „A katona hazatérése* ? „Mit gondol ön, drága gyermek !“ kiáita Garnoteau magán kivül. „Az már nem művészet. Nincs okom róla lemondani. Különben is a meztelen & specialitásom. Arról nem oly könnyű leszokni és a közönséget sem akarom a megszokottól eltéríteni.“ Végre is Garnoteau oly határozottan lépett fel, hogy Celestine elhallgatott és belenyugodott a dologba. Mégis az esküvő után, midőn végre egyedül maradtak, igy szólott Gar- noteauhoz: „Esküdj meg, hogy amire kérlek most, meg fogod tenni.“ Garnoteau megesküdött; olyan exal- tált hungulatban volt, amikor mindent meg szokás Ígérni. „És most, — monda Celestine, — tudom jói, mint festő feleségének, bizonyos engedményeket kell tennem, ezért beleegyezem, hogy más nőket, mint modelleket alkalmazz, de csak az arcra. — de, ha feltétlenül szükséges, a mellre, — de a többit magamnak tartom fenn, magam akarok modellt állani. Ne ellenkezz. Megesküdtem magamnak és meghalnék a szégyentől, ha ezen dologban megcsalnál. Lehetetlen reám nézve, hogy téged ezekkel a kreatúrákkal együtt lássalak, — ismerem magamat, bizonyára nem élném túl.“ Garnoteau megnyugtatta. Végtére is nem látta előre ígéretének szomorú következményeit, most csak Celestine volt előtte. * # Megakasztottam barátom elbeszélését. „Hogy tudtad te ezt mind meg ?“ „Igen egyszerű. Garnoteau be volt rúgva és elmondta Gartonel barátjának, aki pedig Chichinette csinos kis modellnek mondotta el, ettől tudom az egészet. De menjünk tovább.“ * Garnoteau megtartotta ígéretét, az igaz. hogy Celestine szigorúan vigyázott és csak a miiéi Venus kosztümöt engedélyezte. És mégis midőn váratlanul férjét rajta C3Ípte, hogy a megengedett határokat átlépte olyan skandalumot csapott, hogy szegény Garnoteau ettől kezdve szigorúan betartotta Ígéretét. Ettől kezdve datálódnak azok a Nimphák, melyek vékony száron pompás virággal hasonlíthatók össze. Az első évben még csak ment valahogy. Ami a feleségnek teltségben hiányzott kipótolta a fiatalkori üdeséggel, a hiányt meg utána pótolta Garnoteau. Figyelembe veendő, hogy ő ekkor divatban volt és sajátságait elfogadták. A Nimphák soványságát elegánciának nézték; úgy beszéltek róla, mint floreaci lábakról. Egy mükritikus felfedezte, hogy ezen felfogás igen szellemes és hogy ezen nyúlánk formákban, költészet, egyéniség, egyszerűség nyilatkozik meg és hogy ezáltal Garnoteau a banális érzékiségét kerüli ei és oly szűzi mesztelenséget teremt, mely a tömeg erkölcsi színvonalát emeli. De Celestine idővel még soványabb lett, a Nimphák lábai elárulták ezt. És Garnoteau, mintha kárpótolni akarta volna művészetét, a legvirág- 'zóbb mellű hölgyeket választotta a felső részhez, a közönség pedig dur- eás lett. A vétel végre megakadt, sőt a műkereskedők is vonakodtak tőle vásároJni. Végre is n;ás genrehez fordult, de eredmény nélkül. Végre is eszébe jutott Sireneket festeni, mikhez nem volt szükség Celestine lábaira, de ezek is figyelmen kivül maradtak. Celestine tette figyelmessé urát, hogy térjen vissza régi irányhoz, ügy hozzá szokott már a modell álláshoz, hogy szinte unatkozott nélküle. És valóban igaza volt, a Nimphák elkeltek ismét, bár leszállított árak mellett. „Ezt nekem köszönheted“ monda Garnoteaunak. És ha valaki jelenlétében dicsérte férje képeit szendén lesütötte szempilláit és mondá : „A lábak mindenek előtt, nemde a lábak a legkiválóbbak?“ És e mellett jó háziasszony volt, férjenek minden héten kiadta a zsebpénzt, nem csoda tehát, hogy a Nim- phákból két bórházat vásároltak. Gyakran mondá Celestine. „Ha én nem volnék — mi?“ Fösvénysége az öregséggel nőtt. Mialatt modellt állott fogával tartva a ruhája szélét, harisnyát kötött, nehogy az idő kárba menjen. A szerencsétlen Garnoteau, ki arra volt kárhoztatva, hogy a Celestine pipaszár lábait pingálja, ha csak tehette lépten nyomon kijátszotta. Barátom ezután Durand-Ruel műkereskedőhöz kisért és mutatott ott egy képet „Nimphák tánca“ címmel. Gartoneau-tól volt. A női alakok övtől lefelé valóságos skandalózus módon teltek voltak. Rubens ávának érezte volna magát mellettük. „Micsoda szörnyűség !“ Kiálték. Ezt nem festette Garnoteau ! „De igen!“ És miután nem hivém el, barátom folytatta : Garnoteau asszonyság három hónapja meghalt. A szalonban! kitschet férje még életében festette. Azt hiszem, Garnoteau, ki külömben alapjában véve kedélyes fiú, Celestinet igazán gyászolja. Legalább is sírjánál valódi könnyeket hullatott. De ami a művészetet illeti ebben gyorsan irányt változtatott. Gyakran látni Párisbau és a környéken, amint kövér modellek után szaladgál, hogy pénzzel vagy jó szóval rábírja a modell állásra. És ha megnyerte neki esik a munkának, mint a szomjas a sörös korsónak, És ekkor a csípőt és a többit igazi szenvedéllyel festi! Láthatod magad előtt. Nézd meg ezt a részletezést és ami legkülönösebb, a felső test valósággal szűziesen sovány ezeknél a hölgyeknél. Azt a látszatot kelti mintha Garnoteau boldogult Celestineája emlékétől nem tudna szabadulni, de ellenkező irányban, mint előtte. Ismered Boillet művészien alát, melyben Rafaelnél három fejlődési fokot állapit meg : keres, megtalálta, felülmúlja magát. Gartoneauról szintén lehetne ezt felállítani, művészeti szerzeményei három periódusra oszthatók: Celestine előtt, Celestine vei és Ce- lesz tine nélkül! Minden külföldit fölülmúl hazánk természetes szénsavas vizek — királya : a mohai Millenniumi nagy éremmel kitüntetve. Kitűnő asztali bor és gyógyvíz a gyomorégést rögtön megszünteti, páratlan étvágygerjesztő^ használata valódi áldás gyomorbajosoknak. Kedvelt borviz ! — Olcsóbb a szódavíznél! -—: Mindenütt kapható! MIT IGYUNK ? hogy egészségünket megóvjuk, mert csakis a természetes szénsavas ásványvíz erre a legbiztosabb óvószer.
