Szamos, 1908. április (40. évfolyam, 27-35. szám)
1908-04-05 / 28. szám
2 tk oldal. S Z A M 0 S 26 szám i* Nagy méltóságú M. Kir. Minisztérium! Ezen fent előadott tényállásból meggyőződést szerezhet a Nagyrnóltóságu Minisztérium, hogy ezeu évtizedek óta húzódó kérdést az •gazes érdekelt tényezők érdekében mielőbb meg kell oldani. A mi igaz volt a sokkal fejletlenebb viszonyok idejében, az ma fokozottabban áll, a midőn összes életviszonyainkat a közigazgatás úgyszólván minden irányban érinti. , Szatmár-Németi szab. kir. város már évszázadok óta az Északkeleti Magyarország kereskedelmi, ipari és közművelődési központja. Csaknem teljesen szili- és fajmagyar lakossága századok óta hűséggel áll őrt a körülötte csapkodó nemzetiségi hullámok ellen s erős kultúrája és számos közoktatási intézményeivel egész nagy vidék hazafias és nemzeti művelődésére irányitólag hat. Egyházi tekintetben itt van az öt vármegyére püspöki hatóságot gyakorló róm. kath. püspöki székhely. Két ref. egyház viszi századok óta buzgósággal a magyar nevelés ügyét, úgyszintén mindkét gör. kath. egyház hazafias szellemben tartja liiveit, az izraelita vallá- guak is a helyi viszonyok befolyása alatt épen a közelmúltban létesítettek az orthodox egyházból kiállva a kor és hazafias irányzatnak meg felelő uj egyházat. Két főgimnázium, tanító- és tanítónő-képző intézet, felső kereskedelmi iskola, ipari szakiskola, felsőbb leányiskola, zeneiskola és a legújabb kor követelményeinek megfelelően berendezett állami kezelésben álló népoktatási intézetek, a m. kir. államvasutak nevelő- és tápintézete, gimnáziumi és más alapítványi internátusok állanak az ifjúság képzésére, a mely intézmények részben vagy egészben a városi polgárság áldozatkészsé-gónek köszönik létezésüket. Kényelmes és modern szálloda áll a vidék rendelkezésére. Évtizedek óta állandó színházban talál a színészet mindég közkedvelt otthont. Szatmár-Németi szab. kir. várost, mint a vármegye földrajzi központját minden irányban vasúti vonal köti össze a megye minden részével. A város közönsége a vasúti összeköttetéseket mintegy 800,000 korona hozzájárulásárán vitte keresztül, csak legutóbb a szatmár- mátészalkai vasúthoz 285,000 koronával járult hozzá. Közel jövőben a jelenlegi 70 ágyra berendezett kórház helyett a szenvedő emberiség részére egy 200 ágyas nagyszabású közkórház építése és a közegészségügy javitásá céljából a város csatornázása és vízvezetéki berendezése van tervbe véve. Szatmár-Németi szab. kir. város a vidékkel való forgalmának előmozdítására 37 kilométer közutat tart fenn, a mely tekintetben az ország városait egynek kivételével túlhaladja, kereskedelmi szempontból pedig az ország 43 főpiaca közé sorolja a statisztika. Szatmár-Németi szab. kir. város vasúti, személy- és áruforgalma, úgyszintén a postai forgalma Nagykároly városának legalább is háromszorosa. Csupán a három helyi érdekű vasút 1007. évben mintegy 350,000 egyént szállított. Mindezek arra szolgálnak indokul, hogy ha a vármegyében van egy ily, a modem haladás iránt fogékony és arra kész és képes város, ezen várost törekvéseiben támogatni állami és kormányzati kötelesség. Természetes, hogy úgy a vármegye közönségére, mint a vármegyei tisztikarra nagy jelentőségű, ha közügyei nem egy még a városias jelleget csak legutóbbi időben felvenni készülő, a megye szélén fekvő helyen, hanem a modern város legfőbb kívánalmaival már bíró központi fekvésű városban nyernek elintézést, a hol egyúttal ugv maguk mint családjaik igényeiket kielégítő és megfelelő helyzetet találnak. Viszont nem közönbös Szatmár-Németi szab. kir. városra sem, ha tudatában lesz annak, hogy egy nagy vidéknek nemcsak természetes, hanem hivatali központja is, mert létesítendő intézményeit eliez képest kell berendezni. A kérdés eldöntése tehát tovább nem várhat és azt a napirendről többé levenni a közérdek szempontjából nem szabad. Igaz ugyan, hogy a vármegyei székház épen a közelmúltban nagy költséggel kibővittetett, ezen épületet azonban valamely állami célra fel lehet használni s értékét a Szatmár-Néinetiben felállítandó székhely céljaira fordítani. Egy más állami intézmény elhelyezése által egyúttal Nagykároly városnak is recompensatió adható a megyeszékhely elvesztéséért. Hogy a megye közigazgatása Szatmár-Németi szab. kir. városból sokkal gyorsabban, erősebb ellenőrzés mellett és az ügyfeleknek nagy költségkímélésével volna elvégezhető, — elegendő ha egy tekintetet vetünk Szatmárvármegye térképére és a vármegye életviszonyaira, a melyből megállapítható hogy a vármegye háromnegyed részének összes egyéb életszükséglete Szatmár-Néinetiben talál kielégítést, csupán a megyei administrátió miatt kell ezen háromnegyed résznek Szatmár-Németin keresztül a távol fekvő Nagykárolyba utazni. Sokkal fokozottabb a helyzet nehézsége a pénzügyi közigazgatás terén, a melyre legjellemzőbb, ha azt mondjuk, hogy az egyszerűen lehetetlen állapot. Szatmár-Németi, Nagybánya, Felsőbánya városok, valamint a vármegyének ezek körül fekvő részei a kir. Pénzügyigazgatósággal való személyes érintkezésből teljesen ki vannak zárva, ezt legfeljebb arányban nem álló költséges utazással teljesíthetik, úgy hogy maga a Pénzügyigazgatóság kénytelen gyakori Szatmár-Néinetiben tartott kiszállásokkal a helyzeten úgy a hogy segíteni. Hozzávehetjük ehez még azon körülményt is, hogy a kir. Pónzügyigazgatóság ma is egy a hivatalnak meg nem felelő helyen van elhelyezve s a hivatal bérlete közel jövőben lejár és más alkalmas hely annak elhelyezésére Nagykárolyban nincs. A szatmári kir. törvényszékhez tartozó kilenc járásbíróság egy részének elszakitása és abból talán más vidék járásbíróságából alakítandó Nagykárolyi törvényszék egyfelől magának a jogszolgáltatásnak volna valóságos csapása, másrészt az egyedül számba vehető mátészalkai kir. járásbíróság egyáltalán nem jönne sem közlekedés, sem közelség szempontjából kedvezőbb helyzetbe. A szatmári kir. törvényszék a maga kilenc kir. járásbíróságával egyike az ország legnagyobb törvényszékeinek s a közel múltban nyert egy díszes palotában elhelyezést — szintén a város tetemes áldozatával. Az 1875. évi XXXVI. t. c., majd 1885. évi III. és 1890. évi XXIX. törvénycikkekben megnyilatkozó igazságügyi politika a kir. törvényszékek számát helyesen 102-ről 64, illetve 71-re szállította le éspedig azon helyesen felismert helyzet folytán mert a kir. törvényszékek száma túl nagy, területük túl kicsiny volt. Nincs tehát semmi létjogosultsága a szatmári kir. törvényszék mellett egy nagykárolyi törvényszéknek, — a mely csak is két, —* a szatmári és zilahi kir. törvényszékek és ehez tartozó fajmagyar vidék nagy sérelmével volna létesíthető a nélkül, hogy abból a jogkereső közönség részére a legkisebb haszon is származnék. Szatmár-vármegyének 1,059.080 kát. hold területéből kétharmad rész Szatmár-Németi szab. kir. várost övezi körül és 340,178 lélekszámú lakosságából, 270,000 lakosnak érdeke kívánja, hogy a központi kormányzat Szatmáron legyen, mert a jelen helyzet mellett a központi hatóságokkal és a pénzügyigazgatósággal való érintkezésből teljesen ki van ezen rósz zárva, hiszen el kell csak képzelnünk, hogy a szegény gyámszülőknek mily ut, idő és anyagi veszteséggel jár, ha gyámoltjaik csekély kis járandóságainak felvétele végett a nagykárolyi adóhivatalnál mint gyámpénztárnál kell megjelenni. Foglalkoznunk kell a kérdés azon részével is, amely Nagykároly város érdekeit is védi s a félreismerhetlenül helyes megoldást, a szatmári székhelyt is megvalósítani igyekezvén, a megye ketté osztását — illetve egy Nagykároly vármegye alakítását fogadja el a megoldás alapjául. Mi a magunk részéről ez irányzatot nem támogathatjuk. Ősi vármegyénk területe a történelmi fejlődés során alakult ki mai állapotába, lakosságát a rokoni, erkölcsi, a közös történelmi emlékek oly számos szálai fűzik össze, a vármegye lakossága kulturailag, gazdaságilag az idők folyamán annyira összefort, hogy ezen kapcsokat megbolygatni helyesnek nem találjuk, de ettől eltekintve is — Szatmárra egyében jelenlegi területi és népességi viszonyai mellett a magyar elem többséget képez, mig ha ebből egy alakítandó Nagykároly-megye részére épen a magyarságot képező két rész elvététnék, határozottan nemzetiségi vármegyévé lenne, de legalább is a magyarság helyzete súlyosabbá válnék. Jól tudjuk azt, hogy nehéz egy várostól már meglevő intézményét elvenni, azonban példa rá épen Szatmár város törvényhatósága, a honnan a 35 év óta fennálló s öt megyére kiterjedő pénzügyigazgatóság elhelyeztetett, ez által a város társadalma mintegy 50 úri családtól lett megfosztva, és épen azon időben, a midőn a pénzügyigazgatóságok számát egyébként szaporították, annak daczára hangsúlyozzuk, hogy Nagykároly városát mi is valamely nagyobb állami intézmény elhelyezésével kárpótolandónak tartjuk. Meg vagyunk győződve, hogy Szatmárvármegyének a kor követelményei szerint Nagykárolyból való kormányzata, a pénzügyi igazgatásnak innen való irányítása elébb-utóbb annyira lehetetlennek fog bizonyulni, hogy ha a kormány Nagykároly városát mindenáron megye központjául akarja megtartani, annak más területi beosztása válik szükségessé, a mit mi azonban a fentiek szerint helyesnek nem tartunk. kedvező részletfizetésre kaphatók Wertheimer Lipótnál Szatmár, Kazincy-u. 17. A zárdával szembe*. izr
