Szamos, 1908. április (40. évfolyam, 27-35. szám)
1908-04-05 / 28. szám
Végre rá kell még mutatnunk arra az önkormányzati életre káros helyzetre, a mely a nagykárolyi székhelyből a megyei önkormányzati életre hárul. Nevezetesen általában elmondhatjuk, hogy a megye gyűlésein Szatmármegye rendszerint képviselve nincs, legfeljebb választások és nagy országos érdekű dolgok hozzák össze a bizottsági tagokat, azonban a megyei viszonyokra sok fontos ügyet a nagykárolyi bizottsági tagok döntenek el, akik a megyei viszonyokkal nem is ismerősök s igy eshetett meg több oly határozat meghozatala, a mely a megye érdekeivel merőben ellentétes, többet nem einlitve, a mely a megye iegmagyarabb 13 községét, hogy Szatmár központiságán sérelmet ejtsen, más megyének hajlandó volt kiadni. Igazolja ezen előadásunkat azon tényleges állapot, amely szerint Szatmárvármegye minden oly intézménye, a mely nincs a hivatalos székhelyhez kötve, központjául Szatmárt választotta, igy a Széchenyi-társulatnak, a Gazdasági egyesületnek itt van az igazgatási székhelye, úgyszintén itt tartja gyűléseit mindannyiszor a vármegye közönsége, ha nem hivatalos ügyben kell összejönni, itt tartják a vizérdekelt- ségi, hitelszövetkezeti, sőt még a politikai összejöveteleket is. Ezen általunk előadottakból megállapítható tehát, hogy Szatmár megyének székhelye — úgy földrajzi és történelmi, mint közgazdasági, közművelődési, nemzetiségi, igazságszolgáltatási és közigazgatási érdekekből és szempontokból helyesen csakis Szatrnár-Németibén lehet, a mint azt az akkori kormány elnöke 1876. junius 2-án tartott országgyűlési beszédében el is. ismerte, a melylyel szemben áll a nagykárolyi elhelyezés, a melynek sem történelmi, sem egyéb érdekek nem szolgálnak alapul, hanem egyedül egy, — bár tiszteletre méltó — főúri család befolyásából ered. A pusztán ily személyes érdeken létesült közintézményt az újabb kor szelleme fenntartani nem engedi, ezt igazolják a történeti adatok s igy legfőbb kormányzati kötelesség, hogy a közérdek ilyen alapos és már el nem nyomhatóan megnyilatkozó szavameghallgattassék. Tekintettel tehát arra, hogy azon törvényjavaslat, amelyben az 1890. évi székhely áthelyezési határozatnak figyelembe vétele a miniszteri leiratban igértetett, ma már el van ejtve s amennyiben az ily kérdések megoldása kormányzati és önkormányzati feladatnak tekintetnék, Szatmármegye törvényhatósági bizottságának e célból összegyűlt s annak többségét képező alólirott tagjai mély tisztelettel kérjük a Nagy- méltóságu Minisztériumot, méltóztassék Szatmárvármegyének 1890. év 181., illetve 338. szám alatt hozott határozata alapján és értelmében, a mely határozathoz ezen emlékirat aláírása által kifejezett akaratunk szerint a vármegye többsége ma is ragaszkodik, — Szatmármegye székhelyét Nagykárolyból Szatmár-Németi szabad királyi városba, — mint a vármegye történetileg, -földrajzilag, közgazdaságilag, valamint igazságszolgáltatási és közigazgatási érdekek szerinti, egyedül jogosult és természetes központjába áthelyezni s az ez irányban szükséges intézkedések megtételére Szatmármegye és Szatmár-Németi szabad királyi város törvényhatóságait megkeresni, — megjegyezvén, hogy az emlékiratban többször hivatott megyei és városi törvényhatósági határozatok a székhely áthelyezési költségekről — a megye közönségének megterheltetése nélkül intézkednek Kelt Szatmár-Németiben, 1908. évi március hó 11-én tartott értekezletből. 28. szám. 8 Z A M O 8 3-ik oldal. Antal Alajos jegyző. Jéhey Mór elnök. Politikai hírek. A hét egyik legfontosabb politikai eseménye volt Kossuth Ferencz kihallgatása. A különféle kombinációk egész sora fűződött e kihallgatáshoz s abban mindnyájan megegyeznek, hogy fontos politikai eseményeknek nézünk elébe, A dolog természeténél fogva a kihallgatásról semmi positiv értesülés nem szivároghatott ki, hanem azt lehet gyanitani, hogy nemcsak szakkérdésekről referált a miniszter,; hanem — mint a függetlenség párt elnöke — más fontos kérdésekről is tájékoztatta az uralkodót. Így bizonyára szóba kerültek a katonai kérdések is s e tekintetben ez a kihallgatás elsőrendű politikai eseménynyó vált. Nem csoda tehát, ha a politikai világ a legnagyobb érdeklődéssel keres valami megbizható megállapodást, mely megfelelő rekompenzációja lehet a függetlenségi párt ismeretes követelményeinek E nélkül tárgyalásról, alkudozásról szó sem lehet, maga Kossuth is élénk tudatában van anuak, hogy ellenszolgáltatás nélkül a katonai kérdésekben a függetlenségi párt támogatására számitani nem lehet. * Kossuth Ferenczet az uralkodó a „nehéz viszonyok között kifejtett kiváló tevékenységéért“ a Lipót- rend nagykaresztjével tüntette ki. Valami reminiscencia jut eszünkbe. Nekünk függetlenségi pártiaknak csak nem régen is hangsúlyozottan kifejezett véleményünk volt, hogy az effajta magas kitüntetések bizonyos obligó- val kötelezik el az illetőt nem a nem zet, hanem a dinasztia iránt. S ez az obligó szerintünk — annak idején — mindig hátrányos volt a nemzeti sajátlagos követelményekkel szemben, mert, ha nem is lemondást, de bizonyos alkuvást involvált. Amig ellenzék voltunk, az ilyen kitüntetéseket erősen lekicsinyeltük, aulikus intézménynek tartottuk, sőt p. o. csak nemrégiben is erősen firtattuk, -- maga Kossuth Ferencz titkos tanácsos is, - azt az esküt, amelyet a titkos tanácsosoknak le kell tenniők Tempora mutautur et nos mutamur in iliis,“ de nem annyira, hogy máról- holnapra elvet cseréljük, akárcsak a köpenyeget. Nem akarunk jóslásokba bocsátkozni; de kénytelenek vagyunk az eddigiek után őszisztén és igazán konstatálni, hogy az a bizalom, mely Kossuth Ferenczet politikai életpályáján egészen a miniszteri székig, sőt, azon túl is kísérte, kezd gyanúvá változni. Már pedig a gyanú a bizalmat kizárja s a Kossuth név a magyar nemzet történetében olyan eszmény, melyet kisebbíteni még Kossuth Fe- rencznek sem áll jogában. Ám tüntessék ki öt, — a nemzeti eszmék és törekvések legelső és hagyományos letéteményesét, a legmagasabb rendjelekkel, — büszkeségünk, dicsekedé- désünk leend, de csak addig, amig édesapja eszméinek és törekvéseinek hu őre; abban a percben azonban maga változtatja meg maga ellen a közvéleményt, mihelyt abból egy jot- tát is engedett. S ha ez a közvélemény csalódni fog, a történelemben a Kossuth Lajos dicső neve után egy olyan lap következik, amely az édes apa nagyságafután a fia kicsinységét tanítja Isten őrizzen ettől! • A kultuszminisztérium egyik tanácsosa újra feltönően kívánja foglalkoztatni a közvéleményt. Tanú volt egy esküvőnél s mint ilyen, megtagadta a jegyzőkönyv aláírását, mert, — mint ő mondja, — a törvény erre nem kötelezi. Ha a tanácsos ur egy közönséges magánzó, akkor rendben van a dolog, mindenki úgy ad kifejezést a maga speciális meggyőződésének privát tevékenységi körében, ahogy neki jól esik. De, hogy egy miniszteri tanácsos a saját miniszter- elnöke által alkotott törvényt semminek tekintse, teljesen perhores- kálja s arra azt mondja, hogy az nem törvény, csak miniszteri intézkedés, — bocsánat, — akkor érthetetlen a solidaritás elve, mely a miniszteri szók pragmatikájának legelső kelléke. Hogy képzelhető el a kultuszminiszter miniszteri solidaritása, ha egyik tanácsosa a miniszterelnök egykori alkotására egész kicsinylőleg azt mondja, hogy ez nem törvény, csak miniszteri (Wekerle alkotása) intézkedés ? Sőt amikor az illető hivatalnok a tanácsos urat kötelezettségére figyelmezteti, még megfenyegeti azzal is, hogy majd jelentést tesz a dologról. Jelentés nélkül is a törvény törvény marad s azt mindenki respektálni tartozik ; ha pedig nem tör vény, csak miniszteri intézkedés akkor egy miniszteri tanácsos vagy soiidáris főnökével, vagy levonja a következtetést s más helyen érvénye siti államból dogitó törekvéseit és in tencióit. A tanácsos urnák nem első kiszólása ez s elvégre, ha neki nem tetszik a saját főnöke által követett s az ország egyeteme által approbált eljárás, vagy ne vállalkozzék a tanúskodásra, vagy pedig, ha vállalkozik, tegyen eleget az általa elfoglalt állás kötelezettségének. Ha privát ember tesz ilyet, társadalmi elitélésben részesül, — a tanácsos ür eljárására más ítélkezést vár a közvélemény. S azt joggal várhatja a mi-1 niszter beleavatkozásától, mert non euramussal az ilyen dolgot elintézni nem lehet, nem szabad; szomorú praecedensü! szolgálhat és káros következményekkel járhat. A tanácsból. A nyomásos gazdálkodás megszüntetése a németi határban. Dr. Fekete Dezső és 28 birtokostársa kérelmére a városi tanács megindította az eljárást a nyomásos gazdálkodási rendszernek a németi határrószen való megszüntetése iránt. A kérelmezők az egész határnak több mint tizedrószót képviselik és mivel hat óv óta nem történt változás a gazdálkodási rendszerben, ennélfogva nincs kétség az iránt, hogy az átmenet a szabad gazdálko kodásra akadálytalanul megfog történni. Lassan, lassan rájövünk, hogy a gazdálkodás sincs kivéve a fej lődós törvényei alól. Állati hullaégető. A földművelésügyi miniszter a yá- város által felállítandó állati hulla- ógető telephez megkivántató 9800 korona értékű gépészeti berendezés elkészítését a földművelési tárca terhére elvállalta s felhívta a tanácsot, hogy az építkezés tervét és költségvetését mutassa be s a digesztor telep fenntartása és kezeléséről készítsen szabályrendelet-tervezetet. A városi tanács megtette a szükséges intézkedéseket, egyszersmind a földművelési miniszterhez köszönő feliratot intézett. Végre egy állami segély ellenszolgáltatás nélkül! Ezt megköszönni a tanácshoz méltó ötlet volt. A nagypénteki hegyi vásár ellen. A szatmárhegyi ref. egyház átirt a városi tanácshoz, hogy az ünneprontó és szeszelósre alkalmat nyújtó nagypénteki sokadalmat tenné át nagycsütörtökre. A tanács azonban a százados gyakorlat és érvényben álló szabályok alól nem tehetett kivételt s a kérelmet elutasította. Nagy a konkurrencia. Egy héten belül már második kérelem érkezett a színháznak mozgó- fénykép előadások céljára való átengedése iránt. Ez a kérelem azonban már komolyabb, érdemes vele foglalkozni. Szatmári Géza színházi felügyelő kéri most a színházat a nyári idényére s az Uránia színháztól beszerzendő-felolvasással egybekötött, tehát tanulságos darabokat kivan előadni hetenkint háromszor változó műsorral zóna helyárak mellett. A színházért felajánlott díj három hó alatt felmegy 1800 koronára. Azonfelül a kinematograf reflektorát télen a színházi előadásokhoz is lehet használni. A színház átalakítási költségeire igen célirányos lenne a nem megvetendő összeget biztosítani. A kérelemmel legközelebb foglalkozik a szinügyi bizottság. A hegyi gör. kath. egyház önállósítása. Elérkezett az idők telje a szatmárhegyi gör. kath. egyházra. A nagyváradi gör. szert. kath. püspök meghirdette a pályázatot a leikészi állásra s erről a városi tanácsot ér- sitette. Tehát ha nem is husvétra, de már pünkösdre meg lesz a várva- várt lelki pásztoruk a hegyieknek is s a törvényhatóság is tu! lesz egy papválasztás izgalmain. Utak fásítása. A földművelési miniszter az utak fásítására s a selyemtenyésztés fejlesztésére ez idén 2000 darab szeder fa csemetét utalványozott városunknak, melyből az első 500 darabot már útnak is indította. A szatmári háziipari kiállításA Lorántffy Zsuzsánna Egyesület kiállítása iránt az érdeklődés minden várakozást felülmúló mértékben je--. leDtkezik. Szatmár városának számos úri családja, ahol kézimunkával foglalkoznak és a vármegye ‘ majdnem minden községének szövő-himző asz- szonyai, leányai résztvesznek a kiWeisz Emánuel iK£“ uj posztókülönlegességi üzlete ■—-■ Deák-téren, a Pannónia mellett van. .. Sz atmár.
