Szamos, 1908. április (40. évfolyam, 27-35. szám)
1908-04-05 / 28. szám
fjalmár, J908 április H 5 (vasárnap) 28. szál, FÜGGETLEN POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP. A „Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületéinek hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. XL évfolyam Előfizetési ár: BgSsz évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szán ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczi utcza S. sz. Telefon: 107. flíndenneroa dijak Szatm&rcm» a lap kiadóhivataiafran fUetencÖk HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. ? Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Emlékirat Szatmármegye bizottsági tagjainak a megyei székhely kérdésben tartott értekezletéből. Szatmármegye közönségének egy régi sérelmét kérjük orvosolni. Ismeretes ezen sérelem a kérdés körül lefolyt vármegyei és felsőbb kormányzati intézkedésekből a Nagyméltóságu Minisztérium előtt is, ami abból a visszás és a jó közigazgatás elemi követelményeivel ellentétben álló helyzetből ered, hogy a vármegye székhelye a vármegye szélén fekvő, a megyei székhelyhez szükséges intézményekkel még nem rendelkező, kultúra, népesség városias jelleg tekintetében még kezdetleges állapotban levő rendezett tanácsú városban, Nagykárolyban van, a helyett, hogy az a minden tekintetben erre már kellően berendezett Szatmár-Németi szab. kir. városba tétetnék át. Alig fér hozzá kétség, hogy a megye székhelye azon a címen lett Nagykárolyhoz kötve, mert a megye örökös főispánságát viselő főúri családnak ezen város volt a családi otthona is. A vármegyei intézményt megelőzött magyar várszerkezet -lényegéből következett, hogy a vármegyék történeti fejlődésében mindenütt alakult egy oly alkalmas fekvésű város, a melyet a vármegye saját fővárosának tekintett, amely város a vármegye szervezkedésében — annak úgy politikailag, mint közgazdaságilag nehézkedési pontját képezte. így történt ez Szatmármegyében is, amely vármegye a Szamos folyó két partján egyenlő arányok szerint terjeszkedve, Szatmár-vár körül alakult immáron ezer év előtt és mint az ország egyik tekintélyes vármegyéje, törvényhatósága, hivatását sikeresen töltötte be. Ezen vármegyének is, keletkezési idejétől fogva meg volt a Szamos folyó mellett egyidejűleg keletkezett s az évszázadok folyamán együtt fejlődött Szatmár-Németi városában a maga nehézkedési pontja. A történeti adatok szerint a vármegye gyűléseit a régibb időkben a Szatmár várossal határos gelényesi pusztán, majd a csen- geri síkságon tartotta, törvényszéki üléseit pedig állandóan Szatmáron, és csak 1706-ban van nyoma annak, hogy a megye egyik gyűlése a nagykárolyi várban tartatott. Hogy a megye székhelye Nagykároly lett, Gróf Károlyi Sáns'o. aak tulajdonítható, aki a szatmári béke után nyert nagy befolyásánál fogva a megye székhelyéül 1722-től kezdve saját otthonát választotta és nem Szatmár városát, amelyet elpusztított s kuruczsága miatt nem szeretett. Egészen természetes, hogy ezen elhelyezés ellen a régebbi időkben panasz annál kevésbbé emeltetett, mert a szóban forgó főúri család a vármegyei gyűlések részére a grófi kastélyban adott helyet és főleg mert akkor még a megyei közélet a városi polgárságtól teljesen önállóan jelentkezvén, nem érezte ezen helytelen megoldás hátrányait. Később amidőn egyedül a közigazgatás érdekei voltak döntők, t. i. az 1850-es években, az absolutisticus kormányzás idején, a vármegye székhelyét azonnal Szatmár-Németi szab. kir. városba mint a megye természetes és erre hivatott központjába helyezték át s itt maradt az azt követő provizórium alatt is. A visszaállott alkotmányos kormányzat azonban gróf Károlyi György főispánsága alatt a megye székhelyét ismét Nagykárolyba rendelte vissza. A kérdés újból a törvényhatóságok rendezése alkalmával az 1870-es években jött tárgyalás alá, a midőn a székhelynek Szatmár- Nómetibe leendő áthelyezését a megye közönségének többsége kérelmezte és ez illetékes helyen jogosnak is ismertetett el, azonban a Nagykárolyban tartott megyegyülés többsége a kérdést napirendről levette. Jóllehet az alkotmányos élet beállta után azonnal érezhető is volt a székhely elhelyezésének hibás volta, mindazonáltal türhetőbb volt a helyzet, mert egyfelől az igazságügyi központ, másrészt a közigazgatás egyik fő ágazatának, a pénzügyi közigazgatásnak központi szerve, a kir. Pénzügyigazgatóság Szatmár-Németiben maradt s igy kevésbbé lévén a hátrány érezhető, azon korszak számos teendői mellett sem a helyi önkormányzat, sem a felsőbb kormányhatóság ezen kérdéssel tovább nem foglalkozott. Annál erősebben tört ki azonban a székhelykérdés megoldása iránt a mozgalom 1889. és 1890. években, amidőn a pénzügyi kormány az 1889. évi XXVIII. t. c. 3. §. alapján a 35 óv óta Szatmár-Németiben elhelyezett kir. Pénzügyigazgatóságot, — jóllehet ezt a hi- vatolt törvényszakasz parancsolólag nem is mondja, — Nagykárolyba helyezte át s ezzel egy nagy vidék pénzügyi közigazgatására felette hátrányos helyzetet teremtett, a mely sérelmes helyzet megszüntetését maga a pénzügyigazgatóság azóta is állandóan sürgeti. A pénzügyigazgatóság áthelyezése mozgalomba hozta Szatmárvármegye és Szatmár-Németi szab. kir. város közönségét, mivel ezáltal az eddig tűrt helyzet tarthatatlanná vált. A vármegye közönsége 1890. junius 12-én tartott közgyűlésében 181. sz. alatt 294. szótöbbséggel hozott határozatával kimondotta, hogy a vármegye székhelye Nagykárolyból Szatmár-Németi szab. kir. városba helyezendő át, amely határozatát a felsőbb kormányhatóság kívánalmához képest kiegészítve, ugyanazon évben december 4-én 338. sz. alatt hozott határozatával megismételte. Más oldalról Szatmár-Németi szab. kir. város közönsége 66 — 890. kgy. sz. határozatával kimondotta, hogy a visszahelyezendő kir. pénzügyigazgatóság részére 12 éven át ingyenesen ád hivatali helyiséget s a nagykárolyi székház bármily módoni értékesítése után a szatmári uj székház építésére még szükséges költségeket viselendi s a vármegyei hivatalokat az uj székház felépítéséig a városházán helyezi el. A Nagyméltóságu belügyi m. kir. Miniszter ur érdemileg sem a vármegye sem a város határozata ellen kifogást nem tett, azonban a székhelykérdés eldöntésére törvényhozási intézkedést tartván szükségesnek, annak a legközelebbi országgyűlés tartama alattigért eleget tenni. Jóllehet úgy az általános, mint a pénzügyi közigazgatás állandóan érezte ezen elhelyezés hátrányait, a kilátásba helyezett törvényhozási intézkedésbe bízva, a kérdést egyik fél sem sürgette, miglen a közelmúltban egy küldöttség Nagykároly részére a szatmári kir. törvényszék egy részéből alakítandó törvényszéket kért, amely küldöttsógi kérelemre adott miniszterelnöki válasz ismét lázba hozta a kedélyeket s most már Szatmárvármegye kénytelen szorgalmazni 1890-ben hozott határozatainak végrehajtását és kérni, hogy kérelme az 1890. évi 46787. II. 3. sz. a belügyminiszteri leirat szerint a köz- és államérdek parancsoló szempontjai és a jó közigazgatás igaz követelményeinek megfelelve telj esittessók. AjígRÓtfa Simon nagyválasztéku cipőraktárát íjánljuk a t. yevő-közönségnek, mint legolcsóbb beváiáplási foppáit. Közvetlen a Pannónia' szálloda mellett. — Szatmár és vldékö legnag/obb sziporaUira. a tävaszi és nyári idényre megrendelt valódi sehevraux és box bőrből készült legújabb divatu fekete es barna szinü úri-, női- és gyermek-cipők!
