Szamos, 1908. április (40. évfolyam, 27-35. szám)

1908-04-02 / 27. szám

27. szél, FÜGGETLEN POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP. A „Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületéinek hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. XL éffgtyanü fzatmár. 1S08 április M 2 Előfizetési ár: Bg£gz évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szán ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rékőczy-uíoza 9. sz. Telefon: 107. Mindennemű dijak Szatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendő^ HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöitetnek^**ív Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Az alkohol leküzdése. Mi, bor, sör és pálinkaivó nem­zedék, akik a külföldön nem jár­tunk, nem is tudjuk elképzelni, milyen tontos szerepet játszanak Németországban, Angliában, Dáni­ában, Svéd- és Norvégországban, sőt Amerikában is a társadalom­ban az alkoholellenes társaságok. A szesztől való tartózkodást hirdető egyesületeket és szövetségeket a kormány, a törvényhozás s a ha­tóságok odakünn a legmesszebb menő kedvezményekkel látják el, az alkoholellenes próféták számára tárva-nyitva áll minden munkás­egyesület és szakszervezet, szóban, iiásban, népgyülésen, templomban, szabad előadásokon és az iskolá­ban folytonosan lolyik a küzdelem az alkohol ellen. Nálunk mindennek hire nyoma sincsen. Csak Budapesten van a szervezett munkásság körében al­koholellenes egyesülés, de ennek oly kevés a tagja s olyan kicsiny méretű a propagandája, hogy csupa oly emberekből áll, akik az alko­holt amúgy sem szívelik. Megté­vedt bárány, vagyis olyan ember, aki leszokott az alkohol élvezeté­ről, bizony, alig akad közöttük. Semmiféle törvényünk, szabályren­deletünk, sem a fővárosban, sem a vidéken nem intézkedik arról, hogy az alkoholellenes mozgalom bár­mily irányban is támogatásban ré­szesüljön, ellenben mindent elkövet a fogyasztási adójövedelemre szo­ruló állam, hogy a szeszt minél nagyobb mennyiségben igyák és igy az állam jövedelme minél több legyen. Nyakra-főre nyilnak az uj korcsmák s kávéházak, épülnek az uj szeszgyárak, alakulnak az uj pálinkafőzdék és nap-nap után tanúi vagyunk az alkohol rémes pusztí­tásainak. Nem újság, hogy az al­kohol legjobban a munkás réteg­ben pusztít, részben azért, mert a munkásnak csak az olcsó, ordináré pálinkára telik, részben azért, mert mint műveletlen ember, a munkás tudja magát a legkevésbé fékezni. Sokféle nyavalya pusztit a mi országunk testén, de ezek között a legsúlyosabb az alkoholizmus, amelyet minden körülmény támo­gat, mig külföldön törvények, vagy szociális intézmények állják útját a pusztulásnak. Stockholmban nem "Tég'folyt >7 a- nemzetközi alkoholellenes kongresz- szus. Irigykedve olvassuk a tudó­sításokban, hogy a kisebb-nagyobb germán népeknek micsoda gyö­nyörű intézményeik s milyen álta­lános propagandájuk van az alko­hol ellen. Résztvettek a kongresz- szuson Magyarország küldöttei is, kik leplezetlenül mondták el, hogy nálunk, sajnos, még mindig aka­dálytalanul terjed és pusztit az al­koholizmus, ugyanezeket referálta az orosz delegátus is. A német, a svéd, a dán küldöttek egymásután jelentették, hogy náluk csökkenő­ben van a bor és elsősorban a pálinkafélék fogyasztása, egyedül Németországban emelkedett a sör fogyasztás. Mint mindenben, ebben az ügye- fogyotl országban, úgy az alkoho­lizmus csökkentése körül is csak az állam kezdeményezésével lehet eredményt elérni. És pedig oly képen, hogy emelje fel az állam a pálinkafélék fogyasztási adóját és ideiglenesen csökkentse a sörét. Ezzel elérnők azt, hogy inkább sört inna a magyar munkás, mint pálinkát 8 a sör tudvalevőleg mér­tékletesen élvezve, inkább használ az egészséges szervezetnek, mint árt. Terem nálunk elég árpa s hozzá még első minőségű, melyet úgy fel tudna dolgozni nehány uj sörgyár, hogy kivitelre nem jutna. Szükséges lenne az is, hogy uj !jkorcsmái engedélyeket a pénzügy- .ihfé&terium ne., acjjon ki többé s lehetőleg arra törekedjék, hogy a jelenlegi italmérési engedélyek szá­mát is csökkentse. S mindennél fontosabb egy hatásos, nagy stilü propaganda, hivatott férfiaknak és nőknek folytonos agitációja az al­kohol ellen, melyet a legmesszebb menő támogatásban kell részesiteni. A tanácsból. Minta-méhes a városi faiskolában. A szatmárvármegyei gazdasági egye­sület állandóan fejleszti gazdasági intézményeinket. Ezúttal egy minta­méhes felállítására kért engedélyt a városi tanácstól. A méhészet valóban gyenge lábon áll nálunk, sőt egy pár amatőr kivételével egyáltalán nem foglalkoznak vele. Helyénvaló az eszme s méltó a pártolásra, külö­nösen mert költségbe sem kerül. A tanács a kérelmet előkészítés végett kiadta a gazdasági tanácsosnak. Kiküldetés. A város mint alapitó tag részéről a magyar szőllősgazdák orsz. egyesü­letének közgyűlésére a tanács Bartha Kálmán gazdasági tanácsost kül­dötte ki. Vízvezeték a villamos telepen. Az uj villamos gépberendezés gon­dozása s különösen a portól való megóvása elkerülhetetlenné teszi a telep környékének pormentesitését. E célból Markó Kálmán v. v. igazgató előterjesztést tett a tanácshoz 3 víz­vezetéki hydrans fölszerelése iránt, amely elegendő a viilamtelep melletti utcarészek locsolására. A tanács a jelentést tárgyalás végett kiadta a villamvilágitási bizottságnak. Mozi a színházban. Kiss Árpád élelmes polgártársunk a színházi idény befejezése után mo­zit akar nyitni a városi színházban. E célra kérte a színház átengedését. A tanács a kérvényt áttette a kapi­tányi hivatalhoz és a szinügyi bizott­sághoz tűzrendészed s szinügyi szem­pontból való véleményezés végett. Ettől függ, hogy a nyáron járha­tunk-e moziba?: Színház. Az elmúlt szinházi esték műsorát két tapsokban és lelkes elismerésben gazdag vendégszereplés élénkítette. Zilahy Gyula, a debreczeni színház igazgatója, aki ebben az évben ün­Kajszi Bertalan volt pékmestert a városi ifjúság a leglelketlenebb uzso­rásnak tartotta. A lelketlenség nem azokra a kölcsönökre vonatkozott, amelyeket adott, hanem azokra, amelyeket megtagadott. Nem volt egyetlen egy úri fiú a városban, mely a megye székhelye volt, aki kisebb-nagyobb összeggel ne tartozott volna Kajszi Bertalan­nak. Egyik sem fizetett. Sőt min­degyiknek azon járt az essze, a fö­lött tanácskozott, hogy mi kép le­hetne a vén uzsorást újabban be­csapni. Egyszerűen törvényen kívül helyez­ték, mint olyan embert, akinek va­gyona szabad préda. Megvetettek és nagyokat köszöntek neki. Kajszi Ber­talan egyforma nyugalommal tűrte a megvetést s a mély kalapemelést. Mord, barátságtalan ember volt, ki csak akkor ment emberek közé, ha elintézni való dolga akadt. Betáblázott kölcsönei után két-há- romszázezer forintra becsülték. Az is nyilvánvaló volt, hogy honnan sze­rezte. Beleházasodott egy gazdag bécsi családba, s négyszer örökölt. Mióta felesége meghalt egyebet se tett, mint hogy a tőkéket elhelyezte. Százszor is Ígértek neki megszorult emberek uzsorakamatokat, de Kajszi uram mereven visszautasította : nem is etikai okokból. Legalább azzal nem utasította vissza. — Nem vagyok bolond — mon­dotta, hogy becsű kassam magam, s a pénzem is odavesszen. Mindazonáltal perfekt uzsorásnak tartották s a megyei írnokok is úgy beszéltek róla, mint akiről csak a végső szükségben lehet szóba állni. A végső szükség a megyei uraknál permaneuciábau állott. Alig volt tiszt­viselő, ki ne lógott volna Kajszi Bertalannál. Fökep az ifjúság, az aranyifjuság mely, ha aranyról volt szó nem nézte a kamatot. Kajszi Bertalan adott, de konsta­tálta azt az elvet, hogy annak, aki nem fizet, másodszor nem ad. Ez az elv nagyon sérelmes volt az ifjúságra. Pogánynak, embertelennek deklarál­ták az egyszeri kölcsön elméletét. Hiszen ha visszafizetni tudnák, akkor volna pénzük, s nem szorulnának újabb kölcsönre. Szidták a vén uzsorást, s mikor az elkeseredés a tetőpontot érintette, boszu-tervet koholtak. Erre meg is jött az alkalom. A farsang előtt hazajött Bécsből a vén uzsorás egyetlen leánya Amália. Nagy, szép szőke leány volt, ki egyik nagynénje cukrászüzletében nevelkedett, s nem egyszer szolgált ki főhercegeket. Okos, fesztelen modorú teremtés volt, ki senkitől sem sajnált egy ba­rátságos, kacér mosolyt. Maga mon­dotta, kérdezetlenül, hogy nagykorú, túl van a huszonnegyedik éven. Any- nyi kétségtelen, hogy Amáliának volt a legszebb szőke haja s a leg­több hozománya a városban. A toi- lettekkel is leverte a többi lányo­kat. Úgy öltözködött, hogy az irigy­ség üldözte minden lépését. A társaság mindazonáltal nem fo­gadta be, helyesebben mondva: Kajszi Rótta Simon nagy választékú cipőraktárát tjánljuk a t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a ^Pannónia' szálloda mellett. — Szatmár és vidéke legnagyobb czip&raküra. MfIhffVfvfrfílh a tavaszi és nyári idényre megrendelt valódi sehevraux és box bőrből készült legújabb divata fekete és barna szinü úri-, női- ós gyermek-cipők !

Next

/
Thumbnails
Contents