Szamos, 1908. április (40. évfolyam, 27-35. szám)

1908-04-02 / 27. szám

2-ik oldal. SZAMOS 27 szám. nepii a művészettel kötött házassá­gának ezüstlakadalmát — és Komlósy Emma, a főváros egyik legnépszerűbb szubrettje lépett föl nálunk s mind ketten megbecsülve a mi szorgalmas színházlátogató közönségünket, más vendógszereplők szokása ellenére el­hozták nekünk egész művészetüket, művészetüknek minden intim ked­vességét. Ziiahy szombaton és vasárnap ven­dégszerepelt nálunk. Első este „Az ördög“ címszerepét játszotta ei és ebben a szerepkörén kívül álló alakí­tásában vonzó egyénisége teljesen érvényesült. Az ördög markáns alak­ját szokatlan, de rokonszenves meg- játszásban mutatta be. — A nagyobb sikere azonban vasárnapi föllépéséhez fűződik, amikor egyik legkiválóbb szerepében, Kopjay Imrében érte el a mi szezonunk egyik legnagyobb sikerét. Bámulatos az a fiatalos köz­vetlenség, amellyel Ziiahy ezt az ala­kot megjátsza és varázsos az a fia­talság, amellyel Tóth Kálmán por­lepte vigjátékából közvetlen művészi hatást tud kihozni. Talán nem is kell felemlegetni, hogy Zilahyt közönsé­günk nemcsak babérkoszorúval és és tapssal, hanem szivvel-lélekke! ünnepelte. A hétfői zónaestét a „Sámson“ gördülékeny előadása töltötte ki. Kedden lépett föl először Komlósy Emma, aki „Katalin“-ban Germain kedves szerepét játszotta el. ügy énekében, mint játékában tökéletes, rutinirt művésznő, aki épen Gérmain szerepében nagyon sok bájjal tudja egyesíteni sok elismerést érdemlő mű­vészetét. Tapsban és virágban ezen az esten sem volt hiány és ennek az estének a sikere csak fokozta azt a nagy érdeklődést, mely a kiváló művésznő szerdai és csütörtöki fellé­pései iránt megnyilvánult. A vendég- művésznő mellett egy kis elismerést keli nyújtanunk az ensemblénak, mely minden tudásával igyekezett az est sikeréhez hozzájárulni. (y—a.]) ^ST'SSs' Színházi műsor. Csütörtökön Varázskeringő. (Kom­lóéi E. vendégfellépte) Pénteken Vigadó özvegy. Szombaton A bíboros. (Újdonság, itt először. A Szatmári Bank r. t. üzleti helyiségét f hó 10-én az André-féle házba (Deák-tér 6,) a Szatmári Közgazdasági Bank eddigi helyiségébe helyezte át. Felmentett halálraítélt. (Saját tudósítónktól.) Beregszász, 1908. márc. hó 30 Ezen a napon hozott a beregszászi esküdtszék másodszor Ítéletet a Dá­vid Márton és társai féle bünpörben, még pedig szenzációs fordulattal. Ugyanis a már egyszer halálra Ítél­tet te jesen felmentette, mig a bűn­társat, a fiát 15 évi fegyházra Ítélte. Már maga az a körülmény, hogy a kir. kúria az első Ítéletet megsemmi­sítette szinte lényegtelen ok alapján; a második tárgyalás iránt nagy ér­deklődést keltett, nem csak Ugocsá- ban és Seregben, hanem mondhatni az egész ország jogász köreiben, an­nál is inkább, miután a védelmet dr. Kelemen Samu országg3rülési képvi­selőnk látta el, ki ez alkalommal, minden eddigi jeles védöbeszédeit magason túlszárnyaló magvas, érvek­ben és rendkívül találékonyságban gazdag 4 órás beszédet tartott, mely nemcsak az esküdtek és hallgatóság, de a bírói kar figyelmét is lebilin­cselte. Magát a tárgyalást, mely a tör­vényszék másodemeleti rozoga helyi­ségében, majdnem két héten át tar­tott, csekély hallgatóság kisérte fi­gyelemmel, miután csakis korlátolt számú érdeklődő nyert bebocsátást. Félni lehetett ugyanis attól, hogy a rozoga terem leszakad. A bűnügy rövid képét a követke­zőkben foglaljuk össze. 1906. május 16-án esti 10 órakor Nagvszőllős község határában Spitz Mórt az állami kőbányától Kiskupányba vezető gyalogút mentén, az vtyő- ben főbe ütötték, fojtogatták, - .ajd holttestét a Tisza mellék agába dobták. A gjülkossággal Kohn Emánue! és fia Béla ügyvédjelölt, Dávid Mártont és fiát Adolfot vádolták, kik előtt Dávidék elszólták volna magukat annyival,hogy „túlestünk rajta Moj3e.u dr. Kelemen fel is használta e kö­rülményt védő beszédében a vádat Köbnek ellen irányítva, hogy miként terjeizthették ők a gyilkosság rész­letes leírását, mikor csak ennyit hal­lottak. hogy túl estünk rajta“. A vizsgálat megindult ebben az ügyben, rengeteg t&nu lett kihallgatva, a kik mind terhelőleg vallottak Dávidokra. Az esküdtszék 1907. júniusban ho­zott ítéletet még pedig Dávid Már­tont 1 alálra, fiát pedig életfogytig tartó fogságra ítélte. Rajok bizonyult ugyanis, hogy szerződés kötés ürü­gye alatt csalták ki Spitzet a Kis- kupány felé vezető útra és ott tet­ték el láb alól. A kúria azonban ezen Ítéletet megsemmisítette, mert a koronatanút Szántai Lászlót, vallomására elfelej­tették megeskettetni. Majdnem egy óv múlva, hogy halálra ítélték Dá­vidot, került 1908. március hó 17-én ismét a beregszászi esküdtszék elé ezen ügy és tartott majdnem 2 héten keresztül, melynek folyamán több mint 100 tanút- hallgattak ki. A főtárgyalást Szép Géza törvény­széki elnök vezeite, szavazó birák dr. Meszlónyi Antal és Zaíftry Ist­ván, pótbiró Galle Jenő dr. Az ügyész­séget Borsos József ügyész képvisete. Dávid Mártont Kelemen Samu orsz képviselő, Dávid Adolfot Balkányi Aurél dr. a többi vádlottakat pedig Reizman Simon dr. ügyvéd védték. Az esküdtszék kisorsolása után kö­vetkezett Dávid Márton kihallgatása, aki többször sírásra fakadt és foly­ton hangoztatta ártatlanságát. Az elnök utalt a terhelő vallomásokra, mire vádlott kijelentette, hogy ezek hamisan vallanak ellene : ő igaz utón vette meg Spitztől egy hagyatékból ráeső birtoktestet 50000 koronáért. A vételárra 20000 koronát fizetett, a hátralékos összeg nem volt kifize­tendő, mert annyi teher volt a bir­tokon. Ezután azzal a panasszal állt elő, hogy az ő mentő tanúit mellőz­ték és ebből azt következteti, hogy a vizsgáló biró is ellene dolgozott. Szép Géza elnök a vádlottat e kije­lentésért rendre utasította, majd fel- Livta, hogy jelentse be mentő tanúit Azonban a vádlott ilyeneket megne­vezni nem tudott. Azután fia Dávid Adolf vádlott kihallgatása követke­zett, aki szintén tagadta a terhére rótt bűncselekmény elkövetését. Az elnök felolvassa a vizsgálat során kihallgatott tanuk vallomásait, mire vádlott azt mondja, -hogy a tanuk ellenségei. Az elnök felmutat két cé­dulát, melyet maga Dávid irt és a fogházból ki akart csempészni, azon­ban az őrök az írást elfogták. Ebből a két Írásból kitűnik, hogy ö figyel­meztetni akarta a címzetteket arra, hogy melyik tanúra vigyázzanak. Ezenkivül a vizsgálati fogságban használt inggallérok egyikére is irt családjának, hogy melyik tanukat dolgozzák meg. A vádlott beismeri, hogy az Írások tőle származnak, de ezt azért tette, mert tudomására ju­tott, hogy ellenségei hamis tanuk szerzésével el akarják öt veszíteni. Kreisman Simon harmadrendű vádlott vallomásában hangoztatta, hogy nem is ismeri Dávidot, vele semmiféle összeköttetésben nem állt, és a gyil­kosság éjjelén odahaza volt. Berger Áron szintén ártatlanságát hangoz­tatta. A tanúkihallgatások után általában az volt az impressio, hogy Dávid és fia bűnös és az esküdtszék ismét elfogja ítélni. A királyi ügyész vád beszéde az ügy alapos ismeretéről tett ta­núbizonyságot, melyet azonban már­cius hó 30-án dr. Kelemen Samu Dávid Márton védője alaposan széjjel szedett, úgy hogy az esküdtek a már egyszer haláltorkában állott Dávid Mártont teljesen felmentették, fia Adolf azonban, ki ellen igen terhe­lő bizonyítékok merültek fel, dacára, hogy előre megfontolt szándékos em­ber ölessel volt vádolva, a legmini­málisabb büntetést, 15 esztendőt kapott, melybe a vizsgálati fogság is beleszámít. A másik két bünrószesóg- gel vádolt egyént Berger Áront és Keisman Simont felmentette az esküdtszék. Dávid Márton ki hatal­mas szál ember, kin kevésbé látszik meg a fogház levegője, sírva fakadt felmentő ítélet hallatára és fiát az elitéit Adolfot igyekezett vigasztalni. A szerencsétlen fiatalember, ki alig alig 23-éves és felső kereskedelmi is­kolát végzett jelesen, már közel áll a tuberkulózishoz, mélyen beesett sze­mei borzasztó szenvedésről beszélnek. Irtóztató bűnéért már eddig meg­szenvedett atyjával együtt, ki majd­nem egy év óta tépelődött sötét bör­tönében atyalett, hogy kötélén fog kimúlni. És most jött egy váratlan fordulat, egy geniális ember tisztára mosta a nagyon sötét színekkel be­feketített becsületét és kimentette a halál karjából. Ezen bünpörnek sötét rejtelmei, Amália kisasszony nem mutatott semmi hajlamot, hogy barátságot, ismeretséget kössön. — Azért jöttem haza, mondotta — hogy az öreget ápoljam, felvidít­sam. Én már eleget mulattam Bécsben. A kaszinói bálbizottság, mely csupa javabeli ifjakból állott, zárt ülésben azt határozta el, hogy nem küld Kajsziéknak meghívót a bálra. — Elvégre, — hangoztatták — mé­gis csak uzsorás leánya, akármilyen fess és gazdag. A határozat egyhangú volt s még­sem állott meg. Maga az alispán dön­tötte meg. Rárivalt az ifjakra : — Elment a sütuivalótok ? Még ma küldjétek el a meghívót, különben nem táncoltok ezen a farsangon. Az alispán tudta mit beszél. Neki magának is három eladó leánya volt s a farsangi költséget épen Kajszi uramnál akarta beszerezni. A meghívót elküldték s noha Amá­liának nem nagy kedve volt farsan­golni, apja biztatására mégis elment a bálba. Megbánta, hogy elment. Az okos leány észrevette, hogy lekiesinylik, hogy úgy beszélnek vele, mint aki különös kegykópen jutott az úri társaságba. Éjfélig alig volt táncosa, csak a szupécsárdás után melegedett fel kissé az ifjúság. Amália arcára valami komoly da cosság ült ki, melyet azonban alig vett észre valaki. Csak az öreg dok­tor nyugtalankodott, mikor látta, hogy idegesen harapdálja ajkát. Az öreg ur valósággal udvarolt neki s ez tette konciliánsabbá az ifjúságot. Az öreg doktor ugyanis tekintély volt a megyében s főleg a nagj’gyülóse- ken, hol a hivatalokat, az úri kenye­ret osztják. Amália késő hajnalban ment haza. Apja nagyon meg volt elégedve si­kerével s kereken kijelentette, hogy igazság szerint az ő leánya volt a bál királynő. Két héttel a bál után Amália azok­nak az ifjaknak, akikkel táncolt, meg­hívót küldött uzsonnára. Mindegyik­nek külön egy levelet, melyben tu­datta, hogy születésnapját óhajtja vidám társaságban tölteni. Eleinte mindegyik meghívott ke­reken kijelentette, hogy nem kór eb­ből a megtiszteltetésből, de aztán nagy engedményeket tettek a negy­vennyolcból. Egy se hiányzott az uzsonnán. A nagyterem csak úgy feketóllet a smokingoktól. Amália kitűnő uzsonnát adott. Gasztronomikus szempontokból kü­lönbet képzelni sem tudtak. Még tengeri rák is volt, ami vidéki vá­rosban szenzáció. De mindennél f’elötlőbb volt a szép szőke leány pajtáskodó hangja. Sorra brúdert ivott valamennyivel, s mikor az apja kiment a teremből, igy szólt hozzájuk : — Gyerekek, az apusom folyton panaszolja, hogy rossz fizetők vagy­tok. Unom ezeket a panaszokat hall­gatni. Én nem sokat törődöm a pénzzel, de az öreg zsugori egy kissé nekem kapargat. Élhatároztam, hogy teszek valamit értetek, aminek az öreg Í3 örülni fog. Elmondta, hogy mi a szándéka :-- Nekem van néhány ezer forint megtakarított pénzem, azt odaadom nektek, ha becsületszóra megígéritek, hogy nyomban megfizetitek az apus­nak, amivel tartoztok. Voitakép semmit sem kockáztatok vele. s nek tek egy szívességet teszek. Értitek ? Az ifjúság erősen húzódott. Akár­milyen liberálisan fogták is fel a kői- csönüzletet, mint intézményt, Amália ajánlata nagy zavart támasztott. Nőknek, hozzá fiatal, csinos leánynak adós lenni, több mint zsenáns dolog. De Amália levette őket a lábukról. — Nem nektek adom, az apámnak teszek vele szivességet. Ugyan, ne kicsinyeskedjetek. Nos, nem sokat kicsinj'eskedtek. Elfogadták a pénzt s váltót adtak Amáliának, ki hanyagul dobta a vál­tókat a kredencfiókba. Aztáu éjfélig mulatott az ifjakkal. Megpezsgőztetle őket istenigazában. Három hónap múlva bepörölte a váltókat s foglaltatott, licitáltatott az összes vonalakon, kegyetlenül, mint a vérbeli uzsorás. Valamennyi megyei tisztviselőnek le volt foglalva a fi­zetése. De katasztrófa mégsem lett belőle. Az öreg Kajszi ugyanis neszét vette a dolognak (az ügyvéd árulta el Amália boszu-tervét) és sorra járta a meggyötört adósokat. Újra adott nekik kölcsönöket, hogy Amália vál­tókövetelését kielégíthessék. Termé­szetesen a felmerült költségekkel együtt A megyei számvevő, mikor Kajszi a kölcsön hátrahagyásával távozott tőle, meglepetten rázta a fejét: — Ilyet se láttam uzsorásban, — mondotta. Mert még a történtek után is an­nak tartotta. Zöldi Márton. MIT IGYUNK? hogy egészségünket megóvjuk, mert csakis a természetes szénsavas ásványvíz erre a legbiztosabb óvószer. Minden külföldit fölül­múl hazánk természe­tes szénsavas vizek — királya : a mohai Millenniumi nagy érem­mel kitüntetve. Kitűnő asztali bor és gyógyvíz a gyomorégést rögtön megszünteti, páratlan étvágygerjesztő, használata valódi áldás gyomorbajosoknak. Kedvelt borviz ! t Olcsóbb a szódavíznél! —Mindenütt kapható !

Next

/
Thumbnails
Contents