Szamos, 1908. március (40. évfolyam, 18-26. szám)
1908-03-08 / 20. szám
2-ik oldal SZAMOS 20. szám. attól tartanak, hogy újra sorompóba lép és pedig hamarosan s olyan küzdelmet provokál, a melyben vagy végkép megbukik, vagy pedig, ami nem épen lehetetlen, sőt valószínű, hogy a koalíció érthetetlen következetességével szemben egy érthető kö vetkezetességű ellenzéknek veti raeg az alapját. Ennek az ellenzéknek is ideje lenne már, akár Tisza gróf, akár más csillája meg. Csak már látnók ! * A miniszterelnök- csütörtökön este megjelent a függetlenségi és 43-as pártkörben s ott beszélgetés közben előadta a kormány és a parlament munkaprogram inját nemcsak a közeli jövőre, hanem a mostani képviselőház egész hátralevő idejére. E programúiból a főbbek a következők : először a kormány ideiglenes házsza- bály-reviziót akar s azután az 1908. évi költségvetés letárgyalását, majd a szigorított házszabályok védelme alatt az adóreformot, a választói törvényjavaslatot s ezek után a végleges házszabály revíziót. — S csak ennek megszavazása után kerülne a választói reform a főrendiház e'é. S ha ez is megszavazza, még akkor is lesz 9—10 hónapi időre szükség, hogy az uj törvény végrehajtása taktikailag is lehetővé tétessék. Elnöki jelentés a Kölcsey-körnek 1907. évi működéséről. Szerk. Dr. Fechtel J. ügyv. alelnök. A Kölcsey-köi, mely városunk kul- turóleíében első rangú szerepet játszik, a múlt évben is híven dolgozott a nemzeti közművelődés feladatának szolgálatában. És bízvást mondhatom, hogy a „Kör“ városunk társadalmának nemzeti tar- talommal való megtöltésében, a sz^p remek és művészi eszmék kifejtésében, az iziés finomításában a saját kuliur eszközeivel és buzgóságáva! rendkívül sokat tett. Szerteágazó munkakörének minden terén mint céltudatosau cselekvő tényező és buzgón fáradozó tanitó mes tér mozgott s a nagy célhoz, melyet maga elébe tűzött tőle telhetöleg iparkodott újból közelebb jutni. A Körnek városunkban a nemzeti közművelődésnek, tudományos mozgalmaknak, társadalmi nevelésnek, a hazaszeretetnek ébren tartásában elismert nagy érdemei vannak, amelyek életjogát, életrevalóságát fényesen igazolják. Nincsen olyan társadalmi, hazafias művelődési mozzanat nálunk, amelyben körünk a legnagyobb odaadással és szeretette! részt nem venne. Az elsők elseje, ha tenni, hatni, lelkesíteni kell. Művészi eseményeket teremt, a szivekben a honszereiem lángjait egyre élesztgeti és a nemzeti kegyelet szent érzelmét a legmélyebb tiszteletórzéssel és meggyőződéssel ápolja. A hivatalos és nem hivatalos város, a közvélemény mindig reá függeszti tekintetét, valahányszor a művelődési élet zajlásában egy-egy nagy ünnep megszenteléséről, egy-egy emlékoszlop felállításáról van szó. És a Kör a lelkesedés lángjaival siet a hivó szóra, a közvárakozásnak megfelelni. Ilyen körülmények között ez a ku!- tur egyesület, amidőn a saját munkája hasznosságát és hézagpótló voltát hangsúlyozza — méltán várja meg ettől a nagy közönségtől, melyet önfeláldozással leikéből szolgál, hogy munkáját megbecsülje, — fáradozásait méltányolja, törekvéseiben hathatósan megsegítse s igy céljának elére sót megkönnyítse. Ez a legkisebb figyelem, a melyre e nagy társadalom részéről számíthat; — hiszen sikert, eredményeket csak úgy érhetünk el, ha vállvetve szorgoskodunk, — a hasznos müuka értékét, becsét a rendelkezésünkre álló eszközökkel tőlünk telhetöleg fokozzuk, — különben a legnagyobb kitartás, felbuzdulás, szorgalom is meglan- kad, kedvét veszti s lángja lassan, de biztosan ellobban. Nagyon szükséges azért, hogy minden magyar ember, férfi és nö egyaránt, lépjen közelebb a kör belső életének tűzhelyéhez, érdeklődjék tevékenysége iránt szeretetteljesen és mindenek felett tagjainak sorába okvetlen belépjen. Úgy tartom, hogy egy ilyen hivatásu s ilyen utón járó közművelődési körtől senkinek sem szabad távol maradnia, nem is illik, — hanem úgy obuíusaival, — azzal a csekélységgel — mint szellemi és érzelmi tőkéjével teljes erejéből támogatnia kell azt. Mi megtesszük a magunkét, tegye meg a társadalom is a magáét. Ez az óhajtott diadal és siker múlhatatlan feltétele. Éltet a remény, hogy harcoló és jóakarattal pártoló gyér soraink már a közel jövőben ki fognak egészülni és meg fognak gyarapodni, hogy a Körbe való belépés iránt kibocsátandó felszólítás nem lesz a pusztában kiáltónak szava, hanem illően honorált eredményes meghívás. Meg kell mutatnia mindenkinek, hogy barátja a nemzeti közművelődés fejlesztése eszméjének és hogy szívből, leiekből támogatja az ezen irányban serénykedŐket. Hadd foglalja magában ez a kör társadalmunk egyetemét, mint egy embert, hogy zászlónkat magasra emelve büszkén kiálthassunk fel : Előre, tovább a mindinkább kiszélesedő nemzeti fejlődés országutján, hogy igy minden ember legyen ember és magyar, kit a föld hord és egével betakar 1 M. t. közgyűlés! Körünk életének rövid történetét a következőkben foglalom össze: 5 választmányi ülést tartottunk a múzeumi helyiség könyvtár termében, amely üléseken 21 fontosabb tárgyat intéztünk el. A múlt évi közgyűlés 1907. január hó 27 óu volt megtartva, melyen a jelentések tudomásul vétele után a szakosztályok kiegészítése történt meg. E közgyűlés megemlékezett a nagy stílben megtartott Rákóczy ünnepségről is 3 a szereplőknek köszönetét mondott. Úgy a temetés napján, mint a Rákóczy matinén elhangzott beszé deket a kör kinyomatta és a tagok kö zött kiosztotta. A március 15-i ünnepélyt szokás szerint a városi színházban [megtartottuk. Az ünnepségen Dunay Sándor f. keresk. isk. igazgató mondotta az ünnepi beszédet, amely nagy hatás’ ért el. Szóba került a kör szept. 17-én tartott vál. ülésén az Árpád ünnepély rendezésnek terve is, mivel azonban az országos hangulat a mozgalom kifejlesztésének uem igen kedvezett s egyáltalában a közérdeklődés impo- zánsabb módon megnyilatkozni késlekedett, az eszme testet nem öltött s a (ervezett ünnepség nem lett nálunk sem megtartva. Továbbá ugyancsak a vál. ülés határozta el, hogy a muzeum gondozása és szakszerű felügyelete végett a föfelügylösóg óhajtásához képest egy múzeumi őri állást szervez, melyre Majthényi András tanárt jelölte ki, aki meg is választatott. Ez az állás 800 korona tisztelet díjjal van javadalmazva. Esemény számba megy, hogy dr. Fehérpataky László egyet, tanár a főfelügyelőség kiküldöttjeképen 1907. aug. hó végén itt járt és könyvtárunkat megvizsgálta. A vizsgáló biztos ur a legnagyobb elismeréssel adózott munkásságunk szép eredményének s hízelgő dicsérettel halmozta el az elnökséget. Küiöubeu dr. Fejórpataky, a hírneves tudós lekötelező jóakaratának sokszoros tanúbizonyságát adta körünk iránt, amért hálás köszönetét .kell mondanunk, Ittléte alkalmával szóba került egy nálunk is felépítendő kultur palota, melynek mielőbbi megalkotását a városi elöljárósággal karöltve erősen sürgetjük E tekintetben is ígéretet tett a biztos nr s ennek alapján reméljük, hogy az a közel jövőben létre is fog jönni. E kultur palotára, mondanom sem kell, hogy égető szükség van s bizonyos, hogy felépülése és berendezése hatalmas lökést fog adni egy nagy szabású kultur missiót teljesítő városi muzeum felállításának, amelyuek megteremtésén, mint végcélon, mindnyájan fáradozunk. S ón hiszem, hogy megyés püspökünk s a város támogatásával, Szabó István pápai praelatus jóakaratu közreműködésével ez az eszme meg fog valósulni. Örvendetes eseményül jegyzem fel, hogy körünk vezető munkásait ez évben sok öröm és kitüntetés érte. Legelső sorban Orosz Alajosról, az irod. szakosztály elnökéről kell megEddig könnyen bírta a sors csapásait, mert nem csak lelki, de testi ereje is volt hozzá. A hír, a dicsőség gyorsan szárnyára vette az egyszerű jogász gyereket és mikor hivatali főnökének megírta, hogy állásától megválik, az öreg telek könyvvezető szemüvegét homlokára tolta és csak ennyit mondott : — Én tudtam, hogy nem szamár gyerek ! Már ott állott Kálmán, hogy az egész ország zengett nevétől. Előkelő társaságokba fordult meg, mindenki szerette, de a templombeli nőt, azt a nagy, nyílt, kék szemű asz- szonyt, sehol sem tudta megtalálni! Pedig most már lett volna mersze megszólítani és talán mást is mondott volna neki. Ábrándozott, szőtte a rózsaszínű álmokat és ezeknek a színes képeknek középpontja csak az nagy, nyílt, kék szemű nö volt. III. Valami vidéki színésznőnek vendég szereplését hirdették egyik énekes muzsahajlék szinlapjai. Jelenték teíen név. A főváros közönsége most hallotta először. Az előadásra Kálmánt küldte el a szerkesztő, mivel az igazgató személyesen kérte a sajtó jóakaratu támogatását a vendégszereplő színésznővel szemben. — No akkor Árhidy urat fogom elküldeni, mert ő csak jót tud Írni. Életében talán még senkit, sem bán tott meg. Az előadás Kálmánt mindaddig uem érdekelte, mig a vendégszereplő művésznő ki nem lépett a színpadra, hanem attól a perctől fogva azután nem birt megmaradni a helyén, Mintha kicserélték volna. Ha valaki hangosabban lólekzett, arra már idegesen rámordult és a színésznő énekét úgy szívta magába, mint az édes mérget. Alig várta, hogy véget érjen a felvonás. Rohant a színpadra, karonfogta a direktort és lihegve mondotta : — Meg akarok vele ismerkedni. Mutasson be ! És mikor az énekesnő öltözőjébe beléptek Kálmán egy szót sem tudott szólani, csak nézte a nagy, nyílt, kókszemü nőt. — No-né ! — Kacagott a leány — hisz maga az ón templomi ismerősöm.-- Árhidy Kálmán, a nagyiró — mutatta be a direktor a felszeg poétát. A leány ránézett azokkal az átható, kék szemekkel a remegő poétára. Egész a leikéig látott. — Maga olyan nagy ember . . . szólt halkan és már nem mert a fiú szemébe nézni. Kálmánt va ami megnevezhetetlen érzés kerítette hatalmába. Nagy hetykén odalépett a leány elé és egy kicsit vibráló hangon kérdezte : — Mikor lehetne magával beszélni ? A leány alig tudott választ adni. Valami úgy fojtogatta a torkát. — Holnap délután felkereshet. A nagynónómnél lakom. Ibolya-utca 75, első emelet 4 szám. Másnap a direktor szerződtette a leányt. Az összes lapok úgy Írtak róla, mint egy tüneményről. Csak Kálmán nem dobálódzott a hangzatos szavakkal. Lehet valami belőle — irta lapjában — ha leszokja a kis városi modort. Másnap, mikor összejött szerkesztőjével, csodálkozva kérdezte tőle : — Barátom, én nem tudom mi ütött magába ? Az összes sajtó töm- jénez a vendégmüvésznőnek és maga. a szelíd lelkű kritikus, a sorok kö zött üti. Kálmán mosolyogva nézett a szerkesztőre Ó3 szelíden válaszolt: — Hát csak nem magasztalhatom az égig a — menyasszonyomat! IV. — Most már bátran elmondhatsz nekem mindent. Soh’sem volt udvarlód ? — De igen. Egy. Azt hiszem szeretett is. — Hát akkor mért nem vett nőül ? — Mert ellenezte a családja ! — Akkor nem is szeretett. A kit igazán szeretünk, azért holmi kisebb családi átkot szívesen elviselünk. Talán valami nagy ur volt ? — Nem! Csak katona! Gentry. Honvéd főhadnagy. Jó fiú volt, de én azt hiszem, ha elhagyta volna rangját, nem tudott volna nekem kenyeret keresni. Cíak katona volt, más semmi! — Szabad tudüom az én szerencsétlen vetélytársam nevét ? — Nem, nem ! Azt nem mondom meg ! — Látod, édesem, kegyetlen vagy. Hátha a véletlen utamba hozza, legalább annyit szeretnék neki megmondani : az én kis feleségem mindég szívesen gondol magára. Az asszonyka felkacagott. — Kálmán, maga olyan nagy gyerek ! Jó, hát megmondom: Torjay Gábor. — Szép név ! Azt hiszem valamelyik novellámban használtam ezt a nevet. Csak hogy ott nem főhadnagy viselte, hanem valami — szélhámos ! Nos készen van már? — Ebben a percben. Csak a kez- tyümet húzom fel. — Nem szeretném elkésni az előadás kezdetét. írnom kell a darabról. Hiszen maga már tudja, hogy milyen lelkiismeretes vagyok az ilyenekben. — Tudora ! Emlékszem reá. Engem is jól megkritizált. Kálmán átölelte az asszonykát és sokáig nézett azokba a tiszta, kék szemekbe, a melyek olyan szépen tudnak nézni - és azután halkan, dörmögve mondta: — Mindég jobb, ha más dicsér — bennünket! (Folyt, köv.) Glózer János cipész. (d milleniumi, az 1900-il^i időleges leállításon, ■ a debreceni cipészl^iállitáson kitüntetne. Tisztelettel tudatom a Szatmár város és vidéke közönségével, hogy 15 év óta fennálló üzletemet RákÓCÍ-U. 26- SZ. alá, a Fogarasi Sándor mérnök ur házába helyeztem át- • Eddigi üzletemet cipész SZalloná alakítottam át, hol mint eddig is jutányos ár melllett legjobb anyagból csinos, könnyű cipőket és csizmákat készítek. Szatmár, Rákóczi-utea : : : : : : : 26-ik szám.
