Szamos, 1908. február (40. évfolyam, 10-17. szám)
1908-02-09 / 12. szám
* Rendkívüli Ara 4 fillér. XL évriyam. _____________________Szatmár, 1908. fabr- 12. SZ AMOS politikai, szépirodalmi es gazdasági lap. Felelős szerkesztő: Ifj. Litteczky Endre. JT Húsz Abrahámot felakasztották. Miháika László kegyelmet nyert. A hóhér teljesítette kötelességét. Márarnarossziget,, 1908. fehr. 10. A Máramarosszigeti törvényszék udvarán hétfőn a korai hajnali órákban bitófát állítottak; már tudta az egész város, hogy kinek, mert villámgyorsan terjedt el a királyi döntés, hogy Húsz Ábrahám halálra ítéltetett, mig Miháika László kegyelmet kapott. Borzasztó orkán dühöngött a város utcáin, igazi akasztási idő volt. Máramarosszigetre 7-én érkezett meg a királyi leirat, mire Atányi József dr. főügyész helyettes megtette az intézkedéseket. Táviratilag Máramarosszigetrer endelte Bah Mihály állami hóhért. Egyik asztalosnál pedig megrendelte az akasztófát. Távirati utón pedig felhívta Húsz hozzátartozóit, hogy jöjjenek elbúcsúzni az elítélttől. A király elhatározásának felolvasása. A törvényszéki épület előtt már a kora hajnali órákban óriási néptömeg tolongott, úgy, hogy a kirendelt század katonaság és csen- csőrség is nehezen tudott rendet tartani. Bevonult M.-Szigetre a1 környék több ezerre menő zsidó és oláh lakossága. A csendőrség különösen arra vigyázott, hogy a halálra Ítélt közelébe ne férkőzhes^ék senki sem, miután a máramarosszigeti zsidóság körében óriási izgatottság uralkodott és széliében beszélték, hogy a fanatizált galíciai zsidók; mérget akarnak Húsz Ábrahám kezébe csempészni. A törvényszék 10 órakor ült | egybe. Az elnök elrendelte az elitéit bevezetését. Az ajtó kitárult. Négy szuronyos fogházőr között lépdelt támolyogva, sápadt beesett arccal, a hatalmas torzonborz szakállal. arasznyi huncutkákkal Húsz Ábrahám. Ezután Mihálykát vezette be 2 börtönór, Váracli Gábor esküdtszéki elnök néma csendben olvasta fel a kúria ítéletét és a királyi döntést, mely szerint Mihályka büntetését a király életfogytig tartó fegyházra változtatta át. Húsz Ábrahám halálos ítéletét pedig jóváhagyta. Miháika sírva fakadt az ítélet haílattára. Húsz cinikus nyugalommal fogadta az Ítéletet, némán bámulva maga elé. Az elnök megkérdezte tőle, hogy van-e valami mondani valója, mire ezeket mondotta : — Most már hamarosan végezzenek velem, akasszanak fel minél gyorsabban. 1 A királyi döntés után elvezették az elitélteket. A siralomházban. Húsz Ábrohámot, — kinek érI 7 dekében az orthodox zsidóság a bécsi Róthschildlioz foldult, hogy járjon közbe a királynál a kegyelem végett — déli féltizenkettőkor felvezették a siralom házba. Siralomházul az első emelet egyik termét rendezték be, olyan formán, hogy egy asztalt és két széket hagytak benne. Húsz lelült az asztal mellé és várta a rabbikat, kik azonban elutaztak a városból, hogy ne kelljen jelen lenni a kivégzésnél. Tizenkét órakor Heller dr., Húsz ügyvédje kereste fel az elitéltet, ki előadta, hogy szeretne öveivel találkozni. „Ártatlanul halok meg“ siránkozott folyton a halálra ítélt. Az ügyvéd megkérdezte nem akar-e valamit enni? — Nem, nem, — mondta Húsz, — holnapig böjtölni fogok. Három hétig tréflivel étettek, jóvá akarom tenni bűnömet. Majd magához hivatott három talmudistát, akikkel egész délután buzgón imádkozott. Beszélgetés Húsz Ábra- hámmal. Az újságírók ama kérdésére, hogy ártatlan-e igy válaszolt a halálra Ítélt: — Uram, nem tudom, ismeri-e a zsidó törvényeket. Ezek az emberek — és itt a három talmudis- tára mutatott — jól ismerik. Ok tudják, mi az, amit én most mondani fogok. Ez itt a thóra, és én erre a szent írásra esküszöm, hogy ártatlanul halok meg. Izgatottan mondta ezen szavakat és kimerültén rogyott le székére. Még azon kívánságának adott kifejezést, hogy ne a temető árkába temessék, hanem oda ahova a többi tisztességes zsidókat szokták. Tíz órakor este még lámpa fénynél állították a bitófát. Éjjel a siralomházban. Szomorú hely volt ez nagyon. Benn a szobában egy szál gyertya pislogott, hol az asztal mellett fejét tenyerébe mélyeztve imádkozott Húsz a három talmudistával. Már nem igen akart senkivel sem beszólni, csak azon kívánságának adott kifejezést, hogy 10 zsidó mondja el utolsó percében a halottak imáját. Megkérdezték tőle, mit szól
