Szamos, 1908. február (40. évfolyam, 10-17. szám)

1908-02-09 / 12. szám

XL, évfolyam. FÜGGETL A Szatmär, 1908. február hó 9. (vasárnap) 12. szám. BN POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP. „Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületéinek hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. Előfizetési ár: SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: E^ész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Rákéczy-utcze 9. sz. Telefon: 107. Egyes szám ára I0 fillér. Mindennemű diiak Sxatmarcra, a iap iríaduhiva'aiAtnn fizetendő^ HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjuténvosabb árban közelítitek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Az uzsora akonya. A közismert és titkos uzsorások, nemkülönben a koronás szövetke­zetek ijedten bújtak össze azon a napon,- -amikor napvilágot látott az uzsora-törvény javaslata. Mert ez a törvény szárnyát szegi a héják­nak s kitöri a hiénák fogait. Becsületes realizmusban fogant ez a javaslat, amelyet osztatlan tetszéssel fogad az egész törvény- hozás s az uzsorásokon és a zug­pénzintézeteken kívül az egész magyar közvélemény. Mert ha tör­vénnyé válik ez a javaslat, — amihez kétség nem fér, — a hitel és áruuzsora oly annyira meg lesz nehezítve, hogy csak ritkán fize- tödik ki az ilyen veszedelmes üz­let, amelyet minden formájában, minden nyilvánu'ásában sújt a szigorú törvény. Esztendők sora óta sürgeti az ország közvéleménye az uzsora­törvényt és joggal. Mert a hitel- uzsora a városokban, az áruuzsora a falvakban pusztított féktelenül s évente ezer meg ezer existenciái tett tönkre. Egyes vidékeken az uzsora leghathatósabb előmozdítója volt a kivándorlásnak s a népnyo­mornak. Ennek a javaslatnak fő- intézkedése az, hogy az uzsorát hatóságilag üldözendő vétségnek, sőt a súlyosabb eseteket bűntettnek minősiti. Eddig csak azt az uzsorást ítél­ték el, akit teljelentettek, aki ellen nem vonták vissza a panaszt. Ez az oka annak, hogy a Berele Hayok úgynevezett becsületben őszülhettek meg s ha meg is gyűlt a bajuk a büntetőbiróságga), sőt ha el is Ítélték őket, nagyon olcsó szerrel menekülhettek. A hathónapi börtönbüntetés a ritkább szigorú ítéletek közé tartozott. Másként lesz ezután és a hat hónap a: enyhe uzsorás büntetések közé lesz sorozható. Ez a javaslat a pénzválságnál sokkal súlyosabban érinti a szipoly­szövetkezeteket és zugbankokat, a melyek alól alaposan kihúzza a gyékényt. A javaslat ugyanis azt mondja, hogy az uzsora fogalma alá tartoznak a jutalék, illeték, iro­dai dij, költség és minden olyan fizetség, mely a 8 százalékos ka­matot feltűnően íelülmulja. Mindenki tudja, hogy a zug- pénzintézetek hivatalosan csak 8 százalék kamatot fizettetnek ma guknak, de egyéb címeken annyit számíthatnak fel adósaiknak, hogy a kölcsönök után legalább 20, de gyakran 30 százalék hasznuk van. Ennek a gálád manipulációnak vége s azt hisszük, hogy ezzel vége lesz a zugpénzintézetek­nek is. Az uj törvény csak a tisztes­séges hitelnyújtást engedi meg és tisztességesen sem a zugpénzinté­zetek, sem az uzsorások nem tud­nak megélni. Különösen nem a mai pénzdrágaság mellett, amikor a nagy bankok is 6, sőt 7 és fél százalékot vesznek s a szövetke­zetek tudvalevőleg a bankok pén­zével dolgoznak. Uzsorások, pénzágensek és köny- nyelmü adósságcsinálók alkonyát jelenti ez a benyújtott törvény- javaslat. A városi uzsorások jelentékeny hányada abból él, hogy a könnyü- vérü fiatalokat, akikre esetleg örök­ség vár s hozzájuk fordulnak, a leglelketlenebbül kizsarolnak. Ha pénzt adnak, horribilis kamatokat szednek, de sok esetben nem ad­nak, hanem bútort, fehérneműt, aratógépet, esetleg egy-két waggon koporsót. Ezeknek az üzleteknek minden nemét és tormáját szigo­rúan üldözi a törvény. Faluhelyen a korcsmáros grájzler uzsorások garzádálkodnak, akik a kölcsönbe adott kis pénz dupláját, háromszo rosát kapják meg terményekben. Ezeken a mentális bajokon akar segíteni az uzsora-törvény s igy életbelépte fölötte kívánatos és sürgős. Megfigyelések. (A fanatikus gyilkosok.) A hét legnagyobb sensatiója a portugál ki­rály és trónörökös meggyilkolása. A mint a különféle híradásokból ellehet igazodni, nem anarchista merénylet­ről, hanem politikai bűntényről van szó Annyival inkább gyalázatos tett, s a müveit emberiség szemében örökre megbélyegzi magát az a párt, mely képzelt jogainak birtokába ilyen módon próbált jutni. Rettenetes elfajulása a gondolkozásnak, az ér­zésnek, mely őrült dühvei gázol a legtöbbször—-irtuttlanok vérébe, csak azért, mert ostoba fanatizmusa vér- áldozatokkal kíván érvényesülni és valósággal kérkedni az egész ember­világban Hajdan a hatalmi túlkapások ellen forradalmak, szabadságharcok állot­tak szemben ; ma csendes ellenálla­sai próbálnak a müveit nemzetek kitartani a népszabadság örök igaz jogai mellett. S közben akadnak egyesek, pártok, melyek a históriának uj rendszerét akarják meghonosítani, s pisztoly csövére, vagy gyiikos tőr éiére veszik az uralkodókat vagy hozzájuk tartozókat. A gyilkosság magában véve is utálatos dolog, s százszorosán az, ha örült fanatiz­mus, vagy ostoba hatalmi önző-érdek ihletéséből fakad. Keresem az okokat. A társadalmi és a mindennapi élet kenyér harcai­ban, s abban a nagy hajszában, a melyet ember- ember ellen folytat, gyakran kerülnek felszínre kalando­rok, kik tényezőkké akarják kinőni magukat. S nincs társadalom a vilá­gon, a melynek ne lett volna, vagy ne lenne valamilyps panamája, me­lyet ezek a kinőtt tényezők okoznak. A mi itt kicsinyben meg van, is­métlődik a nemzetek életében, ismét­lődik az ember világban. A tényle­ges vagy a képzelt közséreletn fana­tikus bosszúra ingerel egyeseket, el­vadítja bennük az emberi jobb^ ér­zést, s aljas gyilkolásra ingerli És ez nagy veszedelem, nagyobb talán a forradalomnál is Ez ellen lehet vé­dekezni, lehet alkotmány, népjog és szabadság tisztelettel, az ellen nincs vért, nincs páncél. A tan, az eszme őrültsége fanatikus bolonddá képes tenni követőit, a kik nem irtóznak A fenyő. Irta : Papolczyné Bartók Ida. Mari át jött, kért, beszéljek vala­kiről — vagy valamiről — hihetőleg unatkozott otthon s mint ő mondja kellett, hogy a lelkét foglalkoz­tassák. Jól van, szóltam — csak ülj le és figyelj a mint te szoktál egész lel­keddel, majd én mondok neked valamit a fenyőről. A fenyő csak hogy épen az eszembe jutott, magára hívta a figyelme­met, a kertünk közel van s a nagy kerek virágágy közepén ott diszlik egy sudár fenyő. Magam ültettem nem is olyan sok óv előtt — imádom ezt a növényt — s a hogy ón szok­tam mondani: mikor minden giz, gaz, elhervad elszárad — oda lesz — ez magmarad, zölden üdén, s most is hogy kiterjesztett lombos ágaival ottan áll a nagy hideg fehér puszta­ság felett, mintha meghazudtolója volna a természet örök rendjének, ígéri a tavaszt, az örök létet és ta­gadja a végleges elmúlást ! — Valamikor valahol férjhez ment egy leány, ahoz a kit szeretett és aki őt. szerette, az esküvőjük napján, boldogságuk szent nevében elültetett egy fenyő fáoskát. Ideális lelkű le­ányka volt és szerette ezt a növényt azért ültette el épen a fenyőt, — nó meg azért is — hogy ez örök zöld színével a boldog reménységnek iga­zán elvilázhatatlan szinboluma legyen. Ám teltek az évek, de az ö bol­dogságuk nem csökkent, minta házas életet éltek, mondják az ilyenekre, I igaz is volt ez. Az asszony mintha kifejlődött, megnőtt volna, bájos volt és kívánatos mint egy hamvas, egészséges, érett gyümölcs, kecses ringó körvonalakkal, az ajkán vi­dám mosoly, s a szemeiben a bol­dog, megelégedett asszonyok, titkos de sokat mondó mosolyával. Az em­ber imádta az asszonyát, csaknem ideális legényes szerelemmel, sokszor azon kapta magát, hogy udvarol a saját feleségének ami felett aztán mind a ketten jót nevettek. Később szaporodott a létszám, idöjártával egy, majd két, Rubens ecsetjére méltó, pufók gyermek sza porítottá a családot és ők úgy érez­ték, hogy a sors mindent megadott nekik ami e földi életet boldoggá, megelégedetté teszi. Az asszony nem feledkezett meg kedvencéről a fenyőről sem, gondozta, ápolta, s a szép növésű fácska mint jól gondozott gyermek, szinte napról napra nőtt és gyarapodott. Nyoic vagy tiz évig tartott ez a menyországba való állapot. Akkor aztán: slusz, a családi élet tiszta kék egén vészes, szürke felhők tor­nyosultak, a férj, elhidegült a fele­ségétől. Tudta, sejtette ezt a nő, a csókok, a házas élete csalhatatlan hó mezején figyelmeztették reá, a régi szenve­délyes csókok a mik mindig hő fo­kot mutattak, fagypontra jutottak, sokat, nagyon sokat keserget ezért az asszony, de férjének nem szólott, JAy Róíb Simon nagyválasztéku cipóraktárát ^ W ajánljuk a t. vevő—közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a .Pannónia' szálloda mellett. — Szatmár és vidéke legnagyobb ozipéraktíra. Figyelmeztetés ! az előre haladott téli idény miatt a még raktáron levő téli áruk az eddigi árnál jóval olcsóbban kaphatók

Next

/
Thumbnails
Contents