Szamos, 1908. február (40. évfolyam, 10-17. szám)

1908-02-09 / 12. szám

SZAMOS 12 szám. 2-ik oldal, a vértől, még ha saját életük árán is kel! azt ontaniok Épeu ezért érdemes vele komolyan foglaikozui, s érdemes azzal egyszer a mindenkorra alaposan leszámolni. Nem kivételes vóletlenségekröl van itt már szó, hanem tervszerű készen­létről, mely — miut az orvvadász — állandó lesben áll, s akkor szedi ál iozatát, mikor senki »em gondol rá, senki sem ügyel rá. A legújabb ki rály gyilkosság intőjel a nemzetek­nek arra, hogy ne engedjék meg al-i jas gyilkosságokkal csinálni a törté­nelmet, hanem gondoskodjanak olyan remediumokról, melyek mellett ezek & fekélyek az emberiség testéről végkép eltávolíttassanak s még a lehetősége is kilegyen zárva az effajta vérlázitó vandalizmusoknak. (A felekezeti alapon való szer­vezkedés.) A magyar nép hires az ő felekezeti türelmességéről. S valóban kényes dolog ma effajta kérdésekről írni vagy beszélni. Az ember nem tudja, hogy melyik szavával jut el­lenkezésbe a másik ember érzelmei­vel. S rósz munkát végf>z az, aki ma nálunk felekezeti alapon akar csi­nálni pelitikát. Olvasom a Kathólikus Népszövet­ség megalakulásáról szóló közgyűlési referádákat. Megkap azokban az a »ftjátszerü felfogás, mellyel az összes szónokok a gyűlésen a szövetség szükségességét okolták meg, hogy t. i. ebben az országban a kathób- cismust és a kathólikusokat üldözik. Ugyan kik ? A protestánsok-e, vagy a zsidók ? Az utóbbiakra nem gondolhattak, hiszen akkor annak nyiit kifejezést kellett volna aduiok, s ha ez áll rájuk nézve, állania kell más felekezetekiel szemben is. Igaz, nyíltan egyiket sem jelölték meg. De arról is elfeledkeztek szólam, hogy miben is. áll ez az üldözés? Ismétlem, felekezeti polémiába nem akarok bocsátkozni senkinek s sze­rencsétlen kísérletnek tartom ezt bárki részéről. De semmi szia alatt nem tartom helyesnek, a magyarság jelen politikai viszonyai által indo­koltnak azt az eljárás", mely fele­kezeti jelszavakat dobál a nép közé, hadd mentsen belőlük maga-magától tanulságot. A társadalmi béke meg rontásán régen dolgozik egy sociális irányzat; erőnket régen gyöngíti az osztályharc, pártküzdelem, a nemze­tiség; forrongás. Még csak az hiány­pedig sejtelme sem volt ez érzelem­beli változásról. A férj mint egy jól regulirozott automata, pontosan végezte a köte­lességét, eljárt a hivatalba, nagy néha kasziuózott, de ott is feltűnt szokatlan, rideg kedélytelensége. Egyszer aztán szokatlan dolog történt otthon. Az ember délbe haza jött, nem ment mint szokta eddig, a családot üdvözölni, hanem beüzent, hogy ebéddel ne várják, a saját szobájába marad, fáradt, beteg, nyu­galomra van szüksége. Aztán bezárkózott a szobájába, leült a kályha mellé, voltaképen azt sem érezte, hogy fűtve van e. A fejét lehajtotta a mellére, ami úgy zilált, úgy zakatolt miut egy jókora fújtató, majd felkelt az ablakhoz ment s forró, izzó homlokát oda ta­pasztotta a fagyos üveg táblához, a Különben sápadt arcára, lángoló pi- rosságot hazudott a láz, szelíd nézésű barna szemében emésztő tűz ragyo­gott és magas, formás alakja mintha csöppet, meggöruyedt volna. S a hogy elnézett a kietlen rideg, nagy mindenség felett, a tekintete zik, hogy felekezeti szempontból kezdjük el mérlegelni ogymást, egy­más magyarságát. Még abból a szempontból sem tu­dom helyeselni ezt az exklusiv zász lóbontást, ha aunak a sociaüs destruk­tiv törekvéseknek akarja útját, vágni ezzel a felekezeti propagandával. A hazafiság nincs kötve senkinek a keresztieveiéhez, s ha Széchenyi, aki pedig bizonyára volt olyau jó kathólikus, mint e gyűlés szónokai i közül akár melyik, azt hirdette, hogy még az apagyilkosuak is meg- ke l kegyelmezni, ha magyar, mert annyira kevesen vagyunk, akkor ne hirdessen harcot senkise a kathólikus magyaroknak a nem kathólikus ma­gyarok ellen. Nekünk azt kell ke resnünk, ami bennünket összeköt, egybeforraszt, nem pedig azt, ami egymástól elválaszt. Mert csak erős összetartással és egyetértéssel fogjuk megőrizni ezt a hazát, nem pödig széthúzással és a polgárság egyos rétegeinek felekezetek szerint való szembeállításával. Minden felekezet- nek e hazában jogában áll érdekeit olyau eszközökkel munkálni, melye­ket speciális szükségletei igazolnak, de nm áll jogában egyiknek sem privilegizálni a nemzeti erő ro­vására. Nem felekezeti féltékeuykedés su- galta ezt a rövid észrevételünket csak tisztán a tárgyilagosság, a Nép- szövetség gyűlésének szelleméből me­rített önzetlen benyomás És én hi­szem, tudom, hogy a magyar kathó- likusság maga fog erélyesen tilta­kozni azok ellen a hangzatos jelsza­vak ellen, melyeket Rakovszky és társai beledobtak a közvéleménybe, hogy azt részekre bontsák, s egymás ellen harca indítsák. Politika! liirek. A hét egyik legfontosabb politikai mozzanata volt az a nyilatkozat, inelj’et báró Aeranthal külügyminisz­ter tett egyik osztrák delegácionális albizottság ü ésén, s mely a magyar képviselöházban heves kifakadásókra s interpellációra adott alkalmat A nyilatkozat, a következő voit: rA gazdasági politika terén a monarchia egysége kifelé a jövőre nézve is kifejezetten megállapittatik. “ (Te­hát 1917-én túl is.) S ezt, a vakmerő állítását pointirozta is azzal, hogy, megakadt a fenyőn, a fenyőn ameiy büszkén emelkedett ki a. sivár kör­nyezetből és hatalmas szótterjesztett ágaival, mintha a mindennel dacolni tudó erőt képviselné. És úgy rémlett előtte, mintha a fenyő szótterjesztett ágai az ő köze­lébe kívánkoznának, hajlonganak. nyújtóznak, integetnek az ablak felé és ha jól sejti a fa beszél, szól hozzá. Igen, igen most már tisztán kivehe­tően hallja a szavakat: jellemtelen, hitvány, nyomorult ember te, ki fel­cserélted a tiszta, a szent asszonyo­dat, egy üreslelkü közönséges nőért. Ez belopta magát a szivedbe, a lel­ked be, a hites feleségedet, kitaszí­totta a jogos helyéről. Előbb az ő leikébe hízelegte be magát, a hazug barátnők ravasz cseifogásaival, majd reád vettette ki a hálóját és szégye­nedre: sikerrel. Azt hiszed, hogy ón nem tudom, ezt az alljas árulást, tudok mindent : jöttek a forró bézszoritások, az epedö sóhajok, a titkos, bűnös csókok, s óh, végül, a szentségtörö nyomorult, hétköznapi szeretkezés ! (Folyt, köv.) „a monarchia nemzetközi szem­pontból egységes jogi személy.1,1 A politikai körökben élénk vissza­tetszést keltettek e szavak, melyek­kel a külügyminiszter megsértette a magyar nemzeti önállóságot és köz­jogot. Elismerjük, hogy nem hagytak szónélkül. A képviselöházban inter­pellált Bartha Ödön, a magyar dele­gációnál ülésen többen szóvá tet­ték, sőt választ is kaptak. Nem ugyan a külügyminisztertől, hanem gróf Eszterházy Pál osztályfőnöktől. Vakulj magyar! Ez keli nekünk. Hangzatos frázis, mert nyugodtak lehetünk, hogy abban a konyhában, a melyben az osztályfőnök ur van „nem főznek nekünk mérget.“ Ugyan mikor jön már el az ideje annak, hagy konkrét intézkedésekkel s ue üres dikciókkal védjük meg a ma­gyar nemzeti érdekeket a közös ügyek ellátásánál, s közjogunk integritásá­ról kardiuaiiter gondoskodjunk? * A nagyeuyedi függetlenségi és 48-as kör felhívást intézett az Országos Függetlenségi és 48 as Pártkörhöz s a sajtó utján az ország valamennyi függetlenségi és 48-as köréhez, mely. ben köz'is tiltakozásra hívja fel va­lamennyit, hogy a közös hadseregért, bármiféle újabb áldozatot hozzunk addig, mig a megfelelő helyről s megnyugtató alakban törvényes biz­tosítékot nem kapunk aziránt, hogy nemzeti önállóságunk a hadsereg in tézményében is érvényesülni fog. A felhívás egyik része így szól: „Köz­vetlenül a nemzet leikéből fakad az a kérésünk, hogy az országgyűlésen ue szavazzák meg ezt a javaslatot (t. i. 0:>’olicsányi javaslatát a katona- tiszti fizetések felemelésére nézve) a nemzeti jogokban követett ellen­szolgáltatások biztosítása nélkül. Erre már csakugyan nem kényszeríti a pártot semmi és senki.“ Naiv hiszékenység! Hát a pártfe­gyelem semmi ? Hát az Aeranthal ál­tal hangsúlyozott monarchiának egy­sége üres frázis, mely csak az osztrá­kok részéről követel áldozatot? Na­gyobb dolgokat is megszavaztunk mi csak nem légen is a „jóbékesség“ kedvéért, s úgy látszik bölcsen vá­lasztották meg az időt azok az in­téző körök egy újabb áldozathoza- talra, a magyar nemzet részéről. Lármázunk, kiabálunk s aztán . . . . fizetünk A nemzeti vívmányok? Azok maradhatnak, azokra gondolni, azokat követelni, még ráérünk. Azért vau nemzeti kormányunk, hogy gondoskodjék róluk ; ha nem most, hát majd később * Fernbach Károly zorabori főispán megkereste a törvényhatósági jogú városok főispánjait, hogy teljes szám­ban testületileg kérjék a kormánytól a városok tarthatatlan helyzetének sürgős törvénnyel való orvoslását, a tisztviselők fizetésének kiegószitésób, a közbiztonsági, adókezelési és köz- oktatásügyi terhek könnyítését. A főispán megküldötte a fölirat terve­zetét is, a mely felhozza, hogy a megyék ügykezelési költségeit az állam megtéríti. A gazdasági szakbizottságból. Február 6 A Pannónia bérletére nézve folya­matban levő tárgyalások során, a katonatiszti átvonulási szállások kér­dése is rendezés alá került, s emiatt az 1907 évi szállás bérek kiutalása függőben maradt. A szakbizottság a bérlő kérelmére a szállás bérek kiuta­lását javaslatba hozta, a tanácsnak az önkéut felajánlott 300 korona bir­ság levonásával. A homoród csatorna által, a nagy- csonkai erdő mellett kettészelt terü­leteknek, a város birtoka felöli ré­szét a szakbizottság megvételre aján­lotta, 14 fillér FT öienkinti árbau. A Bercsényi-utcai 13. sz. telket a bizottság utcanyitás céljára 16.680 koronáért megvásárolni javasolta. A középületek fenntartási munká­latainak részint házilag részint vál- lalatbaadás utján való végrehajtását elfogadta. A fegyverraktár építésére a köz­ségi nyilatkozatot kiállithatónak nyil­vánította, úgy ha a kassai hadtest­parancsnokság hajlandó a beruházás 6'19 százalékát évi bér gyanánt meg­fizetni. A Damjauics és Mátyáskirály-utcai lakosoknak kérelmére a bizottság e két utca találkozásánál egy furott kút készítését véleményezte. Végül a szatmárhegyi ev. ref. lel­kész törzsfizetésót 1200 koronára kiegészíteni javasolta, de személyes pótlékát s egyéb javadalmát, vala­mint a kántori fizetést felemelhető- nek nem tartotta. Február 7. A daiai vódtöltés végleges mére­tekkel való kiépítése ügyében, a szakbizottság az alternativ tervek közül, a jelenlegi védtöltós tovább építése melleit foglalt állást. Egy­szersmind elhatározta, hogy önálló érdekeltséggé alakul, a véd müvek kiépítésére, s nem lép be a Szamos jobbparti ármentesitö társulatba. A nyári legeltetési dijakat megál­lapította, úgy az erdei legelőkre, mint a körtvóíyesi és lókerti lege­lőkre nézve. Kimondotta, továbbá, hogy a lókei ti legelőt ezután házilag fogja kezelni. A letarolt erdő terület bérbeadá­sára nézve elfogadta a Neuechioss testvérek ajánlatát. E szerint 20.000 korona bérért 1908 évre a város át­engedi a volt erdőterületet, a to­vábbi hasznosítás iránt pedig uj hir­detmény kibocsátását sa legszélesebb körben való közzétételét hozta ja­vaslatba. A Szatmári Központi Takarekpenztar (Deák-tér, a városháza mellett) állandó betétek után 5 1 0 kamatot 2 o --------------------------­és még nyeremény-oszta­lékot ad, — Kölcsönt nyújt váltókra, folyószámlára, értékpapírokra; jelzálog bekebele­zés a legolcsóbb kamat mellett. Szinház. Színházi műsor. Ma vasárnap d. u. Sárga csikó, — este Varázskeringő. Hétfőn (zóna) Koldus diák. Kedden Örök törvény. Szerdán Orpheus. Csütörtökön Megváltás. Pénteken (zóna) Bernát. Szombaton Bőregér. Vasárnap Bőregór. (Haller Irma újonnan szerződtetett tag felléptével.) Égy premier-nélküli, felmelegitett darabokból összeállított, mindamellett telt házakban bővelkedő hót. — Kró­Csakis a legjobb gyártmányú — szövetek wm vannak forgalomba 1. Urak! Óriási árkülombséggel szalon-ruháinkat Sffi gyapjú-szövet üzletében szerezhetjük be. ■■ Az árak kötelezőig olcsóbbak bármely fővárosi kereskedőnél is. KtKT Báli mellények nagy választékban! WEISZ GYULA Csakis a legjobb gyártmányú — szövetek — van»ak forgalomba.

Next

/
Thumbnails
Contents