Szamos, 1908. január (40. évfolyam, 1-9. szám)
1908-01-23 / 7. szám
FÜGGETLEN POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LaP. A „Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületéinek hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. XL. évldlyam> Szalmát, >908. janiét rto 23. (citóflrt&k) 7. szám. Előfizetési ár: Kgés* évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szia ára 10 fillér. SZBRKES Z TŰSÉ G ée KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindennemä dijak Siafmoron, a lap kiadóhlvaíalofcao «.etendó^ HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árbaB közeliéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó A fillér. Á házszabályok módosítása, A nagy szabadság sokszor szabadosság. Aki nem tudja helyesen értelmezni, alkalmazni a szabadság fogalmát, túlzásba esik, szabadosságba csap át. Ezért helyes, indokolt a szabadságot is szabályozni, megfelelő korlátok közé szorítani. Régi idők óta általános volt nálunk a vélemény, nemzeti közhitté izmosodott a válságos idők folyamán, hogy a parlamenti szabadság azonos magának az alkotmánynak erősségével. S e mellett a tudat mellett vívta meg parlamentünk korszakalkotó küzdelmeit. Eszébe se jutott, hogy azt korlátozni kell, a szólásszabadságot bizonyos politikai alakulások szülte többség privilegizált akaratától függővé tenni. Az elvek harcában, a megállapodott politikai hitnózetek lelkes és lelkesítő küzdelmeiben soha senkinek se jutott eszébe, hogy esetleges visszaélésekre való tekintetből szigorú korlátok közé szorittassék az a szabadság, mely a véleménynek és gondolatnak a tisztesség s önzetlen becsületesség által revelált, vezetett és karakterizált független érvényesülése volt. Sajnos, az idők változtak s ebben a változásban a gondolat, az eszme, a lelkesedés is visszaélésekre ragadtatta magát. S épen a parlament volt színhelye annak, hol a túlzásoktól sem riadva vissza, válságot válságra idéztek elő. Ám nemzeti hálára méltó az olyan törekvés, mely a hatalmi tulköve- telésekkel szemben minden elképzelhető módon és eszközökkel obstruál, útjába áll az erőszaknak, izgat, lázas ellentállásra készteti a nemzeti közvéleményt s megakadályozni törekszik a hatalmi túlkapást. így volt ez nálunk csak nem régen is s ebben az indokolt ellenállásban egységesen kialakult, kiforrott és megsziládult nemzeti közakarat elseperte az aggodalmaskodók úgynevezett többségét; helyet, alkalmat nyújtott a sokáig mellőzött s kivihetetlennek tartott közóhajok érvényesítésére. S az eredmény? Hogy ma már épen nekik kell gondoskodni a tanácskozási rend olyan erősségeiről, melyek mellett biztosítva legyen a többség akaratának érvényesülése s ne legyen kitéve egy elenyésző számú, jelentéktelen kisebbség zabolátlan szenvedélyeinek. A példa ragadós volt. Jótékony eredménye mellett kártékony hatásokat is involvált. Annak idején halálos sérelem lett volna a házszabály-revízió alkotmányunk erősségén, most — úgy mondják — a szükség involválja. Mi létesítette ezt a szükséget? A nemzetiségek okvetetienkedése. Hát más mód nincs a nemzetiségi fék- telenkedők letörésére ? Nem jöhet még idő, mikor egy másik darabont-kormánnyal szemben szükség lgend az ellenállásnak arra a szabadságára, melyet a közelmúltban épen a mostani többségen levő párt osztatlan támogatás és biztatás mellett gyakorolt ? Vagy talán any- nyira biztosak vagyunk a jövendőre nézve, hogy az ilyen kilátások örökre kizártak? Közönséges polgári észszel nem bírja az ember felfogni, hogy mi bírta vezér- politikusainkat erre a gyors vélemény változtatásra ? Vagy van szükség a házszabályok kontemplált változtatására, - akkor ez a szükség meg volt már régen és akkor felesleges volt a Ház bútorzatát is összetörni miatta, — vagy nincs szükség reá s akkor felesleges félteni a nemzeti közvélemény által adott és biztosított hatalmi pozíciót. Vagy talán a választási reformok teszik halaszthatatlanná ezt a változtatást ? Több őszinteséget s határozott intenciót vár a közvélemény újabb formálására és kialakulására nézve. Abban seki sem kételkedik, hogy parlamentáris alkotmány a többség elvének auktoritása nélkül fogalmi képtelenség. Ez az auktoritás ma veszélyeztetve van. Veszélyezteti a nemzetiségek anarchikus tulköve- telése. § ezt vájjon a házszabályok tulengedékenysége okozza ? Hát eddig nem volt lehetséges, hogy az állam felbontására törő nemzetiségi erők épen a házszabályok biztosítása mellett felhasználjak és kiaknázzák ezt a fogyatékosságot? Más utón, más eszközökkel kell a nemzetiségi tulköveteléseket a kellő mértékére szállítani. A parlamenti szólásszabadság kontem- lált megszorítása esetleg oda fog vezetni, hogy nem annyira a nemzetiségi töredékek fognak elhallgatni, mint inkább egy a kialakulás stádiumában -levő ellenzék fog elhallgáttátni. Ez pedig nefin lehet célja a kormánynak. Nemzeti közérdek egy egészséges irányú ellenzék léte, még akkor is, ha még nemzetibb kormány intézi az ország ügyeit, mint amilyen a mai. Ennek az ellenzéknek pedig eleve tétlen tűrésre való kényszerítése egy olyan hatalmi monopóliumnak a létesítésére vezethet, amelynek Király vagyok. Irta: Adorján László. Kis feleségem folyton korhol, Hogy rest vagyok, nem dolgozom, Csak színes ábrándoknak élek S jövőnkről nem gondolkozom ! Reggeltől délig, aztán este Fárad szegény és énekel . . . Manapság ingyen mit sem adnak, S elvégre mégis élni — kell ! Csak hallgatom beszédes ajkát, Nézem a tiszta szemeket, És gondolom: én megérdemlem, Ha megmosod jól — fejemet! S mikor a leckét befejezte, Nem kell sok csak egy pillanat S egy hosszú, édes, bűvös csókban Az ajka ajkamhoz tapad! Szelíden átfonom karommal, Mint repkény a templom falát És elborítom csókjaimmal Szemét s beszédes ajakát! „Csak korholj, korholj drága kincsem, Biz’ isten zokon nem esik, Király vagyok, mert téged bírlak S a király sohasem — dolgozik !“ A szatmári céhmester. (Korrajz Szatmár múltjából.) Irta: Hajgató Károly. (Vége). Az északi kapun túl állott a táborkar. Gerei ursm alig tudta ellihegni a „Dicsértessék a Jézus Krisztus“-!, annyira erőt vett rajta az ijedtség. — Nem ismerjük azt a gyaurt, mondá Gerei uram pátrónusa Omár efendi. De neked azt mondom, hogy ha még ma ide nem állítod azt a jajgató farkashadat vármunkára, testedet zsákba varratom és a Szamoson hidat készíttetek belőle, mint a többi homokos zsákból, hogy seregeink száraz lábbal vonulhassanak váratokba. — írtetted-é gyaur kadi ?! Hogyne értette volna meg. Sietett is a város felé, mint ígérte, a paran- esot végrehajtani. Mikor már messze volt a janicsároktól, vissza-vissza nézett, a szürke Szames hullámfodrai felé. Borzasztó dolgokat látott!. A Szamoson dereglyéket úsztatott török sereg a vár felé A dereglyék tele voltak töltött zsákokkal, melyeket a várral szemben a Szamosba hánytak. A munka nehezen ment. A várnak ezen a részén már valóságos roham fejlődött ki. A dereglyéket szakadatlanul lövették a vár belsejéből. A török sem volt rest! A várat nyugati oldalán ágyuztatni kezdé. Gerei uram határozatlan léptekkel közeledett Szatmár felé. Látszott rajta, hogy tópelődik. — Azon gondolkozott, hogy ö akarata ellenére üttetett drága szülőföldjének ellenségévé. Érezte, hogy dilemma előtt áll: Ha megkísérli a parancs végrehajtását, (Ugyan hol s hogyan kezdhette volna ?) árulója lesz városának, ha végre nem hajtja, életével lakói. Szökésre nem gondolhatott, mert családja volt Szat- máron. De támadt egy mentő eszméje: Hátha győz a vár helyőrsége ? Hátha visszaveri Szatmár a támadást ? . . . És hogyha a város kapitulál ? . . . Akkor ö is meghal hazájáért, mint tette ezer és ezer hü fia. Ilyen tépelődések közepette találta benn magát a városban. Az volt a célja, hogy jelentkezik* fóbirónál. A várost azonban akkorra már ellepték a janicsárok. A lakosok közül senkit se lehetett látni az utcáD. Került biz azokból a sütő-kemencékbe is egynéhány. Gerei uram minden feltartóztatást kikerülve haladt célja felé. Úgy érezte magát a városban, . mint éji vándor félelmes temetőben. Amint igy űzte a félelem és tépe- lődés, egyszerre csak nyakon csípi két városi hajdú. Azzal van vádolva — mond az egyik — a tímárok céhe által, hogy a törökkel lépett szövetségre nemes Szatmár városa ellen. Gerei uram csak aunyit kérdezett *, hajdúktól: — Mi a parancsuk ellenem ? — Hogy kalodába zárjuk. RÓth Simon nagyválasztéku cipóraktárát j ájuljuk a t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást Közvetlen a .Pannónia' szálloda mellett. - Szatmár és ridáke legnagyobb czipiraMíra. . Figyelmeztetés ! az előre haladott téli idény miatt a még raktáron levő téli áruk az eddigi árnál jóval olcsóbban kaphatók
