Szamos, 1908. január (40. évfolyam, 1-9. szám)
1908-01-23 / 7. szám
2-ík oldai. SZAMOS 7 szám, “*5---~ elő bb-utóbb a nemzet vallja kárát. Ezt pedig senki sem óhajthatja s még kevésbé törekedhetik házszabály i revíziókkal egy — a nemzeti érdekeket szivén viselő ellenzéknek — egyszer s mindenkorra való lehetelenné tevésére. Ma talán még pessimistikus az aggodalom, de jöhet idő amikor szükség lesz reá. A tanácsból. Allamvasuti építkezések. A debreczeni üzletvezetőség a forgalmi főnökség és a két osztályraér- nökaég részére szükséges hivatalos helyiségek és hivatalfönöki lakások felépitóse érdekében alternativ ajánlatot tett a városnak. Az egyik módozat szerint a város által e célra átbocsátandó telken az állam vasút építené fe! a megfelelő helyiségeket; a másik szerint a város állítaná fel a szükséges épületeket s az allam bizonyos évi bért fizetne. A mérnöki hivatal számítása szerint az építkezés telekkel együtt, mintegy 150,000 kor. befektetést igényel. Az a kérdés tehát, hogy mennyi bért hajlandó az államvasut fizetni? Mert ha a bérösszeg a befektetésnek 5 százalékát kitenné, nem lenne semmi akadálya az építkezésnek. Olyan telek nem áll a város rendelkezésére, melyet díjtalanul átengedhetne. Ily értelemben értesítette a városi tanáes az üzlet- vezetőséget. Érdeklődéssel várjuk a választ. Falterjesztés. A felső kereskedelmi iskola szervezési szabályzatát keddi üléséből terjesztette fel a tanács jóváhagyás végett. Megtagadott subvenció. Nikolics Szeréna egy szövőipari tanfolyam rendezéséhez ingyen helyiséget, fűtést, világítást s évi 1000 K segélyt kért a várostól. A tanács a kérelmet nem .teljesíthette, mivel a kisipar körét meg nem haladó válla- la'hoz ily mérvű anyagi támogatással hozzá nem járulható' t. Ezt 1903-ban már egyszer kimondotta s most sincs ab'can a helyzetben, hogy akkori álláspontján változtasson. Meghajtotta fejét és megindult kiséröi paraucsára. Befejezem rövid rajzomat. Fonalát ketté vágja a szatmári polgárok harci szerszáma és Zay Ferenc vitéz ellenállása. Szatmár megmenekült a török igától : bölcsesége megmentette. — E:őtte is dilemma állt: ha ellenszegül Ferdinándnak, nyakára hozza a törököt, ha kiveri a törököt, nyakára ülteti a németet. Abban volt a bölcsesége, hogy két, rossz közül a jobbik rosszat választotta. Zay Ferenc a császári kapitány és a szatmári nép vitézül visszaverte az ostromot. Szapolyainak török segítségével menekülnie kellett. Gerei uram sem maradt a kalodában ! ftácz Ily és mentette meg, a kinek mesterebódjét Gerei uram nem találta értéke szerint valónak. Ő gyűjtötte egybe a szemtanukat, kik bebizonyították, hogy véletlenül esett kelepcébe, nem hűtlenségből. Meg is kapta Rácz a mesterlevelet az első mesterebéd után, pedig meg sem házasodott. Uj közig járás a szomszédban Szolnokdobokavármegye alispánja értesítette a város közönségét, hogy a szomszédos Kővárvidókón Kápolnok- monostor székhellyel uj közigazgatási járást állított lel január 1 - töl kezdve. A Széchenyi-Társulat 25 éves jubileuma Vasárnap ülte meg a Szatmárvár- megyei Széchenyi-Társulat fennállásának 25 éves jubileumát. Az ünnepély súlypontja a jubiláns közgyűlés volt, melyre nagyszámú előkelő közönség gyűlt egybe a városháza közgyűlési termében. Az ünnepély lefolyása a következő volt: Madarassy Dezső társulati igazgató meleg szavakban üdvözölte a megjelenteket. Ezután dr. Boromisza Tibor püspök diszelnök tartotta meg nagyhatású megnyitó beszédét, amelynek során tett nagylelkű adománya min denkit föllelkesített. A nemes szivü főpásztor 10Ü0 koronával belépett az alapitó tagok sorába, ezenkívül 500 korona évi segélyt ajánlott fel a társulat javára. Az ünnepi szónok dr. Fechtel János volt, aki a nap jelentőségét méltatta nagyszabású tartalmas beszédben, mely mint retorikai mü önmagában is tökéletes, elmondva pedig valósággal gyújtó hatású volt. Ezután Faragó Ignác társulati titkár olvasta föl évi jelentését s az üdvözlő átiratokat. A diszközgyülés méltó befejezését dr. Falussy Árpád főispán záróbeszéde képezte, mely után a közönség lelkes hangulatban hagyta el az ünnepély színhelyét. Délben lakoma volt a Pannóniában, melyen száznál többen vettek részt s számos pohárköszöntö hangzott el. Éltették a királyt, a kormányt, főispánt, püspököt, a társulat vezetőséget s a közélet számos előkelőségét. Színház. Színházi műsor. Ma csütörtökön „Nászinduló.“ Pénteken „Gül Baba“ Jakabffy Jolán, a kolozsvári Nemzeti Színház tagja felléptével. Szombaton „ Rofles “ Vasár nap „Koldus gróf,“ Jakabbffy Jolán felléptével. Hétfőn „Nebámsvirág,“ Jakabffy Jolán felléptével. Szombaton este uj darabot adtak, Henry Bataille „Nászindulóját,“ melyet Császár Imre fordított a Nemzeti Színház színpada és saját maga részére. Mélyeu járó pszyohologiáju, léiekanalizáló, gondolkodóba ejtő és mégis könnyen élvezhető életdráma, ameiyet különösen egy-kót hálás és i szimpatikus szerep tesz hatásossá. — F ájdalomtól megtört szívvel kellett azonban az előadást végighallgatnunk. Azok a színészek, Takács Mariska, Vidor, akiktől már sok szép alakítást láttunk, sok természetes és értelmes beszédet hallottunk, a „Nászindulóban“ egymást igyekeztek felülmúlni a — szavalásban. Mintegy uö vendék-vizsgaelőadáson, olyan szépen, olyan hévvel dekiamálták még a leg hétköznapibb „Jó napot“ köszöntést is. Csak vissza a régihez. A szavalástól a beszéléshez. — Egyébként Takács Mariska most is szép volt, harmadik felvonásbeli némajátóka pedig fényes. Vasárnap este megismételték a darabot. A közönség lelkesedett és sokat tapsolt a két említett főszereplőn kívül Tihanyinak is, aki nagy igyekezettel játszott. Vasárnap délután a „Betyár kendőjét“ adták zsúfolt ház előtt Hétfőn a „Tüskerózsát“ játszották még a darab nívójánál is nivótlanabb előadásban. Rendezés, összjáték és hang, — mindössze ennyi hiányzott az előadásból Kedden újból „Salome“ és a „Pillangó kisasszony“ került s/.inre az előzőkhöz hasonló előadásban. n. v. — e. u.-hez. És ezek után szabad legyen nekem önmagamat, illetőleg múltkori cikkemet megvédeni a „Sz. és V“-ben e. v. ur részéről jött indokolatlan és személyeskedő aposztrofálás ellau, melynek egy színpadról levetett és kölcsönkért szellemeskedés a legügyesebb csattanója. Jó magam nem szívesen bocsátkozom hírlapi polémiába, mindazonáltal múltkori cikkemre tett eme hírlapi megjegyzést nem hagyhatom szó nélkül. Ha nem válaszolnék rá, egyesek még — Uram bocsá’ — azt hinnék, hogy terrorizáltál ni engedem magam véleményem kimondásában spadas- sinok tollforgatásától. Toll-, — édes uram, toll — és nem kardforgatásról van itt szó. Mart azt feltételezem, hogy a kardot jól tudja forgatni. Keli is, hiszen ez a kenyere. De már a toll, az — pardon az Őszinteségért ! — nehezebben mozog a kezében. Csak egy oldalra csapol vele : személyeskedik. Ennek pedig ebben az ügyben semmi helye. A színigazgató-kérdésről van szó. Az egyik jelölt mellett irt ön, a másik mellett ón. Idáig iniudketten tárgyilagosan. Legfeljebb az volt kettőnk közt a különbség, hogy ön nagyon is elfogultan, kizárólag csak jót, csak dicséretet irt a jelöltjéről, Polgár urrói. Hiszen a Vígszínház is csak rongy lehet az övé mellett! Vagy nem ? — Én azonban voltam olyan őszinte, hogy még arról a direktorról, akit megválasztásra ajánlottam, Kré- tnerröl is elmondtam a privát véleményemet és azon melegében felsoroltam összes kifogásaimat társulata ellen. Hogy mégis mellette foglaltam állást, az nem inkonzekvencia tőlem, sem rácáfolás kritikámra. De az az oka, hogy benne látok a többiek közt legtöbb garanciát a jövőre. Sőt ezt a garanciát nemcsak véleményezem, de ki is akarom pressionálm tőle a szin- ügyi bizottság utján. Hát ha ezt a cikkemet még is részrehajlónak, korteskedésnek minősíti a „Sz. és V “ cikkírója, akkor a meddő vitát megfelelő ellenfél hiányában a magam részéről ezennel lezárom. De megjegyzem, hogy — bizony isten, —- eszem ágában sem volt soha, hogy mások cikkeit piszkálgassam, amikor színigazgató kérdés van a gyomrunkban. Hanem hát e. v. ur nem bírván el cikkem tárgyi igazságait, személyemet próbálta megcsipkedni. Ez váltotta ki belőlem a szót. És ha még rámutatok arra, hogy Nagykanizsa, Nagykőrös, Marosvásárhely. Lugos, Nagybecskerek nemcsak az ón véleményem, hanem a legutolsó statisztikai kimutatás alapján is kisebb városok Szatmárnál, Kecskemét és Délegyháza pedig ha számbelileg nagyobbak is, de nem sziuházjáró helyek — hiszen ezért szökik el minden színigazgatójuk, Zombornak pedig mindössze 9000 magyar lakosa van — akkor azt hi,zem a „Sz. és V.“ cikkének reám és vasárnapi közleményemre vonatkozó támadásait leszállítottam kellő értéktelenségükre. Persze most megint ki vagyok annak téve, hogy e. v. ur ki fog engem keddilevelezni, de vigasztal az, hogy ő is mint a 70 éves öregasszony az elvált férjével — csak levelez, levelez, de nem gyümölcsöz soha. (n. v.J hírrovat. 5zatmárVár»így« Címjegyzéke! és naptára kapható a „Szamos“ kiadóhivatalában és Huszár Aladár könyv- és papirkereskedésében — Szatmáron. - Ára í korona. —---------------------Év i zárlat. Este van, éjjel van, Kiki nyugalomba. Serényen foly-ik még Bankokban a munka. Kivonatot készít Könyvelő és praxi, Maholnap meglesz a Közgyűlési lakzi. De ahol netalán Nem üt be a mérleg Kisszámuak lesznek A tantiém-érmek. S nagy orral távozik Az egész banklista, Titkártól lefelé Sok komptoárista. Tűkön ül ilyenkor Minden tőkepénzes, Mig az osztaléknak Százaléka kétes. De mihelyt elkészül A kamatláb zárlat, Részvényestől hangos A küzgyülés tárlat. És ha jól festenek Az eredményképek, Kelnek a részvények: Rongyosak, ha épek. S megy a nj'eresógből Sok jótékonycélra Tartalékalapra, Magas osztalékra. S akinek csak jutott Egy nyereségf'alat, Végén panaszkodik, Hogy — éhesen maradt. Este vau, éjjel van, Ki ki nyugalomba, Bankokban elkészült A zárlati munka. Sötét minden ablak, Mérleg a nyomdába . . . — Uraim mehetünk Az álarcos bálba. 'SJS'eg' * Személyi hírek. Dr. Vajay Károly polgármester és Kőrösmezei Antal a létesítendő polgári iskola ügyében tegnap este Budapestre utaztak ; a kultusz- miniszter holnap délután fogadja a küldöttséget. * Uj törvényszéki elnök. Ő felsége a király kügyi Virágh Béla nagyváradi kir. ügyészt Fehértemplomba törvény- széki elnökké nevezte ki. A kiváló tehetségű fiatal törvényszéki elnök, fia Virágh Lajos nagybányai áll. anyakönyvvezetőnek . * Halálozás. Ferency Imre krassói ev. ref. lelkész f. hó 19-én este 10 órakor szivszélhüdésben Krassón hirtelen elhunyt. Ferency Gyula dr. debreceni theol. tanár, Ferency Zoltán avasujvárosi jegyző testvérüket, Szabó József dr. medgyesi lelkész s tanácsbiró sógorát gyászolja az elhunytban.
