Szamos, 1907. december (39. évfolyam, 96-103. szám)
1907-12-05 / 97. szám
97. szám. S Z A M 0 8 Bfe c dsl. pedig eáfolatlanul maradjanak. (Helyeslés a baloldalon.) Ez, t. képviselő ház, alkalmas volna annak a félreértésnek a felköltesére. mintha ezek a törvényjavaslatok olyan kényszerhelyzetben tárgyaltatnának, amely kényszer már a lelkek meggyőződését is felszívta magába. Ilyen félreértésnek előidézése és az ország közvéleményében való fentartása pedig semmikép sem országos érdek. Csak egyetlen felszólalás van, a mellyel egyáltalában nem szándékozom foglalkozni és a melyre nézve egy rövid nyilatkozatot kivánok csupán tenni. Hock János t. képviselőtársamnak a felszólalása ez : En, t. képviselőház szívesen felveszem a harcot minden nyílt támadással szemben, mert vagy én osztok, vagy én kapok sebet. A mikor azonban valaki a jóbarát köpenyében közeledik hozzám és ez alatt a köpeny alatt tőrt rejteget, akkor félrevonulok és kerülöm az ilyen találkozást. (Helyeslés.) T. képviselőház! Azoknak a támadásoknak az élén, a melyeket a törvényjavaslat ellen intéztek, Polonyi Géza t. képviselőtársam áll. 0 volt az, aki már a pénzügyi bizottságban is a leghevesebb támadást intézte a törvényjavaslat ellen. A pénzügyi bizottságnak második ülésén, illetőleg a javaslat részletes tárgyalása alkalmával, e támadásnak élessége már lényegesen enyhült, akkor t. képviselő- társam már a békéről és a félreértések elkerüléséről beszél. A mikor a függetlenségi pártkörben tárgyaltuk ugyanezt a javaslatot, akkor egyenesen azzal állott elő, hogy ő egyetértés létesítésének szándékával olyan jellegű bírálatot gyakorolt és olyan jellegű támadást intézett, amely az egyenetlenséget óhajtotta magának a függetlenségi pártnak és a kormánynak kebelében. Végre itt e házban, miután előbb még egy folyosói intermezzo játszódott le, bontotta ki a teljes támadás zászlaját at. képviselő ur. Méltóztatnak látni, hogy Polonyi Géza képviselő ur beszédének lényegében is elvégezte azt a bizonyos körforgást, amely beszédének elmondásánál,is annak külsőségei közé tartozott. Én nem akarom kétségbevonni eljárásának a jóhiszeműségét, ilyen tőlem távol áll, céljaival pedig nem foglalkozom. Annál kevésbé teszem ezt, mert az én igen t. képviselőtársain mindig úgy áll előttem, mint egy rejtelmes kastély. Csodálom zseniális architektúráját, hosszú homályban elvesző folyosóit, zeg-zugait, titkos fülkéit, rejtekajtóit, százszorosán kanyargó csigalépcsőit, a melyekről soha halandó ki nem találta, hogy hová vezetnek. (Tetszés.) Csak egy dolgot tudunk mindannyian bizonyosan és ez az, hogy az épület utcai homlokzata rendszerint mást mutat, mint a belseje. (Élénk tetszés.) Polonyi t. képviselőtársam alkotmányjogi és célszerűségi szempontokból támadta mindenek előtt azt az egyszakos törvényjavaslatot, amely a ház előtt fekszik. Nem szándékozom végiggázolni a paragrafusoknak azon a tengerén, melyet ő itt felidézett, ámbár éltet az a remény, hogy már tradícióim alapján is száraz lábbal kelhetnék át ezen a tengeren is. (Derültség.) De t. képviselőtársam hivatkozott arra, hogy ez a törvényjavaslat, a mely itt be van terjesztve és amely most a tárgyalás alapja, sérti a házszabályt, sérti a törvényekre előirt azt a szabályt, hogy azokat be kell cikkelyezni, ki kell hirdetni és állítja, hogy mi itt olyan szerződéseket akarunk életbeléptetni, a melyeket a kép- viselőház nem ismer, amelyek ehhez a törvényjavaslathoz mellékelve nem voltak. Ézekkel az ellenvetésekkel egészen röviden mégis csak foglalkoznom kell Mert mi a házszabályok rendelkezéséinek megfelelően tárgyaljuk ezt az előttünk fekvő törvényjavaslatot, ez be lesz cikkely ezve, ez ki lesz hirdetve; ebben a törvényben felhatalmazást kór a kormány arra, hogy hatályba léptessen egy szerződést, amely nem ismeretlen előttünk, mert hiszen be lett terjesztve a kóp- viselőházban és le is tárgyaltatott a bizottsági üléseken. Minden olyan törvényjavaslat, a mely a ház elé lett terjesztve, ezzel át is lett adva a nyilvánosságnak, az tehát a képviselőház előtt ismeretlen nem lehet. Bemellékelóse a szerződéseknek épen azért volt szükségtelen, mert hiszen a kormány már előzőleg a kópvise- lőház elé terjesztette volt. De, t. ház, célszerűségi szempontokat is említett t. képviselőtársam. Én azt hiszem, hogy ő a célszerűség szempontjai alatt azt értette, hogy vájjon célhoz fog-e vezetni ez a törvényjavaslat és ennek alapján elór- hetjük-e azt, hogy azt jauuár 1-ére letárgyaljuk. Ebben az irányban természetesen nem fogok jövendölésekbe bocsátkozni, de egy körülményt mégis figyelembe kell ajánlanom. (Halljuk!) Minden obstrukciónak, akármilyen tiszteletreméltó legyen is, (Halljuk!) inditó oka bizonyos tekintetben lázas állapot. Az ilyen lázas állapothoz, ha az tulhosszu ideig tart, igen könnyen járulnak idegen kóranyagok, a melyek folytán azután nem tudható az, hogy a betegségnek minő lesz a lefolyása. Mindenesetre célszerű tehát e lázas állapotot megrövidíteni, ha tudjuk, hogy ilyen eljárással lényegesen rövidebb határidő alatt érhetjük el a kibontakozást. Ez maga is mutatja azt, hogy az, a mit cselekszünk, nem célszerűtlen. Egy aggodalmam azonban nekem is van, és ez az, hogy miután Ausztriában is olyan helyzet állott be, a melynek következtében lehetővé válik az, hogy törvényhozási utón ezek a szerződések letárgyalhatok nem lesznek, esetleg tehát az osztrák alkotmány 14. §-a értelmében fognak ott óletbelóptéttetni, a mely esetben ott azok a szerződések utólagosan fognak tárgyaltatni: megnyugtatást kérek az igen t. miniszterelnök úrtól arra, hogy ebben az esetben mi az ő szándéka, mi a terve, minthogy a magyar törvényhozás szuverenitásával és a parlamenti helyzettel nem tartanám összeegyeztethetőnek azt, hogy mi lekössük magunkat akkor, midőn a másik fél számára az utólagos tárgyalás lehetősége biztosítva van. Polonyi Géza képviselőtársam második támadása a kiegyezés érdeme ellen szól és itt az ő álláspontja találkozik báró Bánffy Dezső igen t. képviselő ur álláspontjával. Mind a kettőnek az az óhaja, hogy ez a törvényjavaslat vettessék vissza és ennek helyébe a státuskvó vagy a reciprocitás lépjen. Báró Bánffy Dezső ezt törvénnyel óhajtja elérni és ebből a célból törvényjavaslatot is terjesztett be, de homályban hagy bennünket az iránt, hogy mi lesz akkor, ha Ausztria nem lesz hajlandó hasonló törvényt megalkotni, Polonyi Géza t. képviselőtársam pedig homályban hagy még az iránt is, hogy vájjon ő ezt törvény utján, vagy pedig a tényleges állapotnak tényekkel való fentartásával óhajtja-e elérni. Báró Bánffy Dezső t. képviselő- társam álláspontjának megokolásában azt az igen általános jellegű kijelentést tette, hogy kényszerzubbony áll rendelkezésünkre, a melyet majd ráhúzhatunk Ausztriára. Hasonló gondolatnak adott kifejezést Polonyi Géza képviselő ur is. Hogy egyet gondoltak-e ők mind a ketten, azt ón, t. kópviselőház, nem tudhatom, de őszintén megvallva, nem hiszem. (Derültség.) Nem hiszem pedig azért, mert Polonyi képviselőtársam sokkal — bocsánatot kérek a kifejezésért — furfangosabb, semhogy ő azt gondolja, a mit egy másik képviselő gondol, (Derültség.) báró Bánffy Dezső t. képviselőtársam pedig sokkal zseniálisabb taktikus, semhogy ő elmondja azt, a mit gondol. (Derültség.) E tekintetben tehát némileg a találgatásokra vagyunk utalva. Polonyi Géza képviselő ur azonban felfedte a maga terveit akkor, midőn ennek kapcsán azon helyzetben volt, hogy vélekedése szerint egy„ lesújtó leleplezéssel állhatott elő. 0 t. i. a képviselőház pénzügyi bizottságában azzal a szenzációs felfedezéssel lepte meg a világot, hogy mi, képviselők és maga a közvélemény is eddig félre voltunk vezetve. Szerinte mindig azt hittük, hogy a paktum biztosítja számunkra a reciprocitás fentartását, pedig annak 5. pontja szerint, a melyet szószeiint felolvasott, a királyi szóval nem a reciprocitás, hanem a status quo van biztosítva. Azt hiszem, hogy ezért a felfedezésért kár volt a felfedezések kincsesbányájába leszállani, mert ez a kettő oly egymáshoz kapcsolt fogalom, a melyekkel mindig ugyanazt a tartalmat jelöltük meg. Viszonosság alatt nem érthetünk egyebet, minthogy az előbbi állapotot fogjuk fentartani, természetesen a reciprocitás feltételezése mellett, mert ha Ausztria nem tartja meg a viszo- íiosságot, mi sem tartjuk meg azokat a kötelezettségeket, melyekkel az előbbi állapot reánk nézve jár. És viszont a státuszkvó sem jelenthet egyebet, mint ugyancsak az előbbi állapotnak fentartását ugyanazon feltételek mellett. Hogy maga Polonyi Géza t. képviselő ur is ebben a nézetben van és hogy ez a felfedezése égószen utólagos jellegű, hogy ő maga is mindig tudta, hogy ez a két dolog egy és ugyanaz, arra klasszikus bizonyságom van, melyet maga Polonyi Géza is bizonynyal elfogad. 1906 április 12-én adta elő az akkor megalakult kormány a maga prog- rammját a függetlenségi párt körében és ennek alapján mentünk bele a választási harcba. Ekkor Wekerle Sándor miniszterelnök ur, mint a kormány feje, szószerint a következő kijelentéseket tette (olvassa): „Az Ausztriával fenálló viszony tekintetében oda fogunk törekedni, hogy az önálló vámterület jogállapotáról a tényleges külön vámterület állapotára térjünk át. Ha ebbeli törekvéseink sikerre nem vezetnének, kénytelenek leszünk ajánlani azt, hogy az 1899. XXX. t.-cikkben kimondott viszonosság mondassák ki az uj alapon, a külfölddel kötött vám- és kereskedelmi szerződések tartamára. Igaz, hogy Polonyi Géza t. képviselőtársam, valahányszor ilyen ráolvasás történt, mindig azzal védekezett, hogy ő akkor nem volt jelen, hogy abban az időben beteg volt, de arra mindannyian emlékszünk, hogy mikor erről a viszonosságról beszélt a kormány és (hivatalos kormány- nyilatkozatot tett, akkor Polonyi miniszter ur jelen volt, Istennek hála, teljesen jóegószségben és a külső és belső megelégedésnek minden látható jelével kisérte ezt a nyilatkozatot. (Derültség.) A mi pedig a királyi szóval lett garantálva, a mely előtt hódolatteljes tisztelettel kell meghajolnunk, kijelentem, hogy az én tiszteletem a királyi szó iránt nincsen időszakhoz kötve és azt, hogy vájjon a királyi szót kisérheti-e bizalom, kisérheti-e szerencse, augu rok módjára nem jövendölöm, sem a sasok röpülésóbó'l, (Derültség.) sem az áldozati állatok beleiből, mert azt méltóztatnak tudni, hogy mindig voltak és vannak olyan állatok, a melyek engednek a beleikben váj- kálni, és már az ókorban is voltak augurok, a kik nagyon jól értettek ehhez a mesterséghez. De. ez a királyi szó nem jelenthet többet, mint hogy magának a Felségnek nem lesz ellenvetése, Ausztriának lekötését azonban nem jelenti. En t. képviselő ház állom a gazdasági harcot, ha annak sora kerül, de ehhez a harchoz fel akarok fegyverkezve lenni és tudni akarom, hogy mi annak a harcnak a célja! Mert harcolni akkor, a mikor az egyetlen igazi győzelmi pályabér, a gazdasági önállóság, eleve el van zárva, felvenni egy harcnak minden kockázatát, veszedelmét, kárait és rázkódta- tásait csak azért, hogy megindítsunk egy minden háborúnál rosszabb szakadatlan portyázást. . . Szterényi József államtitkár : Úgy van ! Ez igaz! Kelemen Samu : ... ez, t. képviselőház, nem harc a győzelemért, még csak nem is harc a békéért, hanem harc a harcért. Az ilyen harcnál többet ér a béke, még ha nem elégíti is ki minden várakozásunkat, mert az ilyen gerillaharc nem volna egyéb, mint a szakadatlan elvérzó- sónek egy állapota, amelyet épen az sinylene meg jobban, aki gazdaságilag vérszegényebb, gyengébb. T. képviselőház! ÉelvetettePolonyi Géza t. képviselőtársam, a maga újkori bizalmatlanságának megokolá- sául, még a banknak kérdését is. (Halljuk! Halljuk!) Polonyi képviselő ur itt az előrelátásnak hiányával vádolja meg a kormányt. Szerinte már régen, még a tárgyalások megindulása előtti időkben kellett volna alkudozásokba és tárgyalásokba bocsátkozni az önálló bank felállítása iránt. (Zaj. Halljuk 1 Halljuk! balfelől.) Hát, t. képviselőház, miért jön ez a nyilatkozat ilyen későn, miért lomb- hulláskor? (Derültség.) Hisz Polonyi t. képviselőtársam a minisztériumnak régesrőg 1906 április óta tagja. (Zaj.) A pontos idő azonban nem lényeges. A lényeg az, hogy 1906. szeptember havában indultak meg a kiegyezési tárgyalások és Polonyi Géza t. képviselő ur még tagja volt a kormánynak 1907. január végéig, tehát a tárgyalások megindulta után még öt hónapon át. Amikor ezek a kiegyezési tárgyalások megindultak, a dolog természete szerint a kormánynak tisztában kellett lennie azzal a programmal, amelynek alapján ezekbe a kiegyezési tárgyalásokba belekezdett. Ennek a programmnak részletei a tárgyalások folyamán változhattak, ez is a dolog természetében fekszik, de az alapvető elvek nem változtak és azokkal tisztában kellett lennie Polóny X Sirofín Énei n Mvifyst li ■ teatadlyl, ■effcte«*« a HhBcéat, alladékot, éjjeli taxádéit. Tüdőbetegségek, honitok, szamárköhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen W. Hsfstans-La Retke A Ce. Basel (MM mm*
