Szamos, 1907. december (39. évfolyam, 96-103. szám)

1907-12-05 / 97. szám

4-ik oldal 97. szám. Géza akkori miniszter urnák is. (Úgy Tan ! balfelől.) Hogyan jut tehát Po- lónyi Géza t. képviselő urnák eszébe az, hogy nem volt a kormány előre­látó akkor, mikor ő, az előrelátó ál­lamférfit!, öt hónapon keresztül látott anélkül, hogy látni akart volna vala­mit. (Ugv van! balfelől.) T. kópviselőház! A kormány nem is járt el helytelenül akkor, amikor a bankkérdést nem oldotta még meg. Helytelenül a mi felfogásunk, a füg­getlenségi párt álláspontja szerint ak­kor járt volna el, ha a közös bank tekintetében lekötötte volna magát. Ez azonban, t. képviselőház, nem tör­tént meg és én most ennél a kérdés­nél disszidens képviselőtársaimhoz fordulok és azt a kérdést intézem hozzájuk . . . Múzsa Gyula: Melyik árnyalathoz, a Polónyi-, vagy a Lengyel-féléhez ? Kelemen Samu: Ezzel a kérdéssel mindnyájukhoz fordulok, mert ez mindnyájuknak lelkiismeretére tar­tozik. (Halljuk!) Ők tagjai voltak a függetlenségi pártnak abban az időben, midőn a párt követelésül állította fel azt, hogy a bankkérdés a tárgyalások sorából kikapcsoltassók. (Igaz ! Úgy van ! bal felől.) Akkor a kormány a független­ségi pártnak ezt a tiszta, egyenes óhaját honorálta is, ezt az Ígéretet, melyhez becsületünket kötöttük, a saját maga becsületével is fedezte s az osztrák kormánnyal szemben ezt az álláspontot foglalta el, vagy ha úgy tetszik a kifejezés: küzdötte ki. Hát, t. képviselőtársaim, (Zaj.) azért, mert időközben a pártköteléknek ez a lánca megszakadt; azért, mert idő­közben t. képviselőtársaim a pártkör- kőrből, vagy a pártból kiléptek: ez a mindnyájunk becsületével fedezett egy­hangú álláspont olyan-e, hogy most a képviselő urak kivonhatják magu­kat azok alul a követelések alól a melyeket mindnyájunk egyenes, egy­hangú óhajára teljesített volt a kor­mány? (Zaj.) Szász József és Molnár Jenő (köz­beszólnak.) Kelemen Samu: Ne méltóztassék most a kvótát emlegetni, most más­ról van szó. (Zaj.) Arról van szó, hogy Molnár Jenő t. képviselő ur, épugy, mint Szász József t. képviselő ur, mindannyian egyértelműen köve­teltük . . . Szász József: Nem igaz! Nagy György: A bankkérdés be lett kapcsolva. Kelemen Samu: Erre is rátérek. Most egyszerűen úgy áll a dolog, hogy a kikapcsolást követelték, egy­értelműen követelték, rá tudok mu­tatni. (Ellenmondás a baloldal hátsó padjain.) Most pedig — ne méltóz- tassanak haragudni . . . Nagy György: Nem igy volt . . . Kelemen Samu: Ha méltóztattak követelni a kikapcsolást, miért mél- tóztatik most azt követelni, hogy a bankkérdést bekapcsoljuk azzal, hogy az előterjesztett határozati javaslatot elfogadjuk ? Ez a bankkérdés bekap­csolása volna. Kétféle dolgot ilyen kérdésben nem lehet művelni. Szterényi József államtitkár: Na­gyon helyes, logikus. Kelemen Samu : Nekem ebben a kér­désben. hogy végezzek Polónyi Géza t. képviselő úrral, - egyetlen meg­nyugvásom van. Á t, képviselő urakra még szándékom rátérni. (Halljuk! Halijuk!) Az én megnyugvásom a következő: (Halljuk! Halljuk!) Mól- tóztatnak tudni, minden családban előfordulhat az a tragikus eset, (Hall­juk !) hogy a család egyik fiatal tagja valamely baleset következtében . . . (Zaj a baloldal hátsó padjain. Hall­juk ! Halljuk!) Bevárom, a mig a t. képviselő urak kimulatják magukat. (Mozgás.) Szász József: Ne beszéljen olyan hosszan, mert azt mondják még, hogy a horvátokkal cimborái. Nagy György: Ha mi beszélünk, azt mondják, a horvátokkal szövet­kezünk és lopjuk az időt. (Mozgás.) Kelemen Samu: Ismétlem, t. ház, az a megnyugvásom van, hogy min­den családban előfordulhat az az SZAMOS eset, hogy a család egyik tagja vala­mely szerencsétlenségnek vagy bal­esetnek áldozatává lesz. Ha aztán az utólagos bonczoíás kideríti, hogy az illető családtag amugv is valamely szervi bajban szenvedett és ennek következtében rövidebb-hosszabb idő múlva úgyis kimúlott volna, mindig nagy vigasza ez a megszomorodott családnak. Ez a vigasztalás ér ben­nünket. íme, kiderül ország-világ előtt, hogy Polónyi Géza t. képviselő­társain, a ki kétségkívül a miniszteri padokban is ily határozottsággal és erélylyel utasította volna vissza e törvényjavaslatokat, előbb-utóbb mint miniszter úgyis kimúlott volna abban a nagy szervi betegségben, amelyet a kiegyezési javaslatok idéztek volna elő nála. (Derültség.) Hogy közbeszóló t. képviselőtár­saimnak, a disszidenscknek kívánsá­gát is kielégítsem, tekintettel az idő rövidségére, amelyet szem előtt fogok tartani, mindenekelőtt mégis foglal­koznom kell állásfoglalásukkal és fejtegetéseikkel. Elsősorban ki aka­rok térni Sándor Pál t. képviselő ur­nák a függetlenségi párt ellen inté­zett támadására (Mozgás.) és azokra az érdemi fejtegetésekre, amelyekkel ő előállott. Ebbe fogom bevonni t. képviselő- társaimnak eddig hallott előterjesz­téseikre szóló válaszomat is. Sándor Pál t. képviselőtársam e legsúlyosabb invektivával illette a függetlenségi pártot (Igaz! Ugv van !) akkor, amikor azt mondta, hogy a párt megtagadja a maga gazdasági programmját, megtagadja akkor, ami­kor a gazdasági önállóságot nem va­lósította meg, az önálló bankot pedig nem fogja megvalósítani. T. képviselőtársam azt mondotta, hogy a kritika igen könnyű fegyver, azzal könnyű bánni. Fájdalom, az ő beszéde rácáfol a nyilatkozatára, neki a kritika nehéz volt, legalább azon a téren, mikor a bizonyításra került volna a sor — csak pár perccel előbb volt alkalmunk meggyőződni róla — mennyire nehéz. T. kópviselőház! Mi az 1905-iki trónbeszódre adott válaszfeliratunk­ban arra az álláspontra helyezked­tünk, hogy ez idő szerint épen azon okoknál fogva, melyekre az államtit­kár ur rámutatott, gazdasági önálló­ságunkat csak elő fogjuk készíteni, ebben az irányban fogunk haladni. 1906-ban, mikor a koalíciós kormány ilyen irányú programmot adott, ezzel a programmal indultunk a választá­sokba, ezzel a programmal kértük az egész országnak a bizodalmát, amely ennek a programmnak az alapján választott meg bennünket. (Igaz! Úgy vaa! a baloldalon.) Ez a szem­rehányás tehát nemcsak jogosulatlan, hanem alapja teljesen koholt. (Fel­kiáltások balfelől: Rosszhiszemű!) Ami pedig a másik részét illeti az ö szemrehányásainak, hogy mi a bankkérdést bekapcsoltuk, e tekin­tetben méltóztassék megengedni, hogy pár szóval foglalkozzam azzal a for­mulával, amelvlvel az imént az igen t. előadó ur is foglalkozott. Sándor Pál t. képviselőtársam t. i. azt mondja, hogy örök időre kikap­csoltuk az önálló bankot, móg pedig azért, mert a „Neue Froie Presse“ egy vezércikke szerint, mi belemen­tünk egy olyan megállapodásba, a mely szerint nekünk az önálló bank létesítéséhez előbb Ausztria bele­egyezését kell kikérnünk. Hát, t, képviselőház, abban az egyezmény­ben, amely előttünk fekszik és amely felett a törvényhozás dönteni fog, erről egyetlen szó sincs. Ebben a szerződésben mindössze annyi van, — és ez egészen helyes, — hogy az állami szolgáltatások tekintetében igenis gondoskodnunk kell kölcsönö­sen arról, hogy az esetleg beállható disagio hatását olykép ellensúlyozzuk, hogy megállapittatott a voltakópeni értó'kínérő. Sándor Pál t. képviselő ur azonban most nem erről szól, ha­nem egy másik egyezményről, egy deklarációról, amelyet Wekerle mi­niszterelnök ur tett volt és amely az előttünk fekvő egyezményben lefek­tetve nincs, amely felett a törvény­hozás dönteni nem fog, amelynek tekintetében tehát, akármi volna is annak a tartalma, a magyar törvény- hozás magát le nem köti. Bármi legyen is tehát abban a parafáit egyezményben, igen jól tud­juk és épen Sándor Pál képviselő ur hangoztatta szemrehányásképen, hogy abban a tekintetben, hogy mi a kor­mány-megállapodás, kormányok jön­nek, kormányok mennek, de a felfo­gás is változik. Hiszen ő hivatkozott arra — és Farkasházy képviselő ur, — hogy az osztrák kormány egy időben lekötötte volt a tarifákat és ime azok mégis felszabadultak, hi­vatkozott bizonyos lekötésekre a vas­úti kérdésekben, amelyek később megváltoztak. Bármi legyen tehát a kormányok közti megállapodás, ez nem a ház határozata és a nemzetet csak akhor köti, ha a fölött a kép­viselőház dönt. De nincs is annak olyan tartalma, amelyet Sándor Pál tulajdonit neki. Mert ebben a parafáit egyezményben egyenesen utalás történik a törvény- hozás előtt fekvő szerződés egyez­ményre és annak végrehajtási mó­dozatai tekintetében van intézkedés. A törvényhozás előtt fekvő szerződés azt mondja, hogy a kölcsönös állam­pénzügyi szolgáltatások és kötelezett­ségek akként számolandók el, hogy a megállapított pónzegysóg ennyi és ennyi gramm finom súlyú arany­korona lesz. Tehát tisztán a kölcsönös állam­pénzügyi szolgáltatásokról, valamint egy későbbi bekezdés szerint az állammal szemben teljesítendő szol­gáltatásokról van szó. A mi már most a parafáit egyezményben fog­laltatik, az — mint mondottam — ennek végrehajtási módozata, és egyenesen utal is erre az egyez­mény, amikor azt mondja, hogy ha bármely okból nem ujittatnék meg a bankszabadalom, a két kormány a jegybankügynek uj rendezése előtt oly megállapodásokat fog létesíteni, melyek alkalmasak arra, hogy a kölcsönös kereskedelmi és forgalmi viszonyok szabályozásáról szóló — tehát e'őttünk fekvő — szerződés határozmányainak végrehajtását sza bályozzák.“ (Úgy van! balfelől.) Tisztán ezen szerződés végrehajtá­sára vonatkozó szabályozásról van tehát szó. Akárhogyan akarná tehát valaki Ausztriában magyarázni azt, hogy ebbe és ennek későbbi mon­dataiba mit lehet, mit szabad be­olvasni, azt tartom, legfőbb ideje annak, hogy ne csak mi kapjunk formulákat mindig, kapjanak egy­szer az osztrákok is olyan formulát, amelybe, ha tetszik, olvassanak bele akármit, az azonban a törvényhozás­nak van fentartva, miként fogja el­dönteni ezt a kérdést. T. kópviselőház! Farkasházy Zsig- mond képviselőtársam intézett itt móg támadásokat a kormány javas­lata ellen, amely támadásoknak egy része azonos azzal, amit Sándor Pál képviselő ur is hangoztatott. A dolog érdemére, őszinte sajnálatomra, nem térhetek ki, bár nagyon szeretnék foglalkozni a kérdés szakszerű rész­leteivel, de erre lesz talán mód és alkalom máskor. Ez idő szerint azon­ban nem tehetjük ezt meg azoknál az érdekeknél fogva, amelyeket az idő szempontjából kell figyelembe vennünk. (Helyeslés.) Azonban két rövid nyilatkozattal mégis tartozom. Farkasházy képvi­selő ur beszól arról, hogy a tarifák­nak az a lekötöttsége, amely fenn­állott volt a Széli -Kör ber-féle egyez­ményben, teljesen felszabadult, sza­badjára vagyunk bocsátva az osztrá­koknak. Ez — egyszerűen nem igaz, mert ebben a tekintetben úgy áll a dolog, hogy igenis volt a Szóll- Körber-fóle egyezménynek egy része — előzőleg már a Báüffy-Badeni- fóle egyezménynek is, amelyben ben- foglaltatott az, hogy mindazok a ki­viteli tarifák, amelyek azon a bizo­nyos Szilveszter-éjszakán fennállottak, egyszersmind le is köttettek. Mindenkor álláspontjuk volt azonban a későbbi osztrák minisztereknek az, hogy ezt Ausztriában törvényhozási utón keresztülvinni nem lesz lehetsé­ges. Most tehát a kormány azzal szá­molt, hogy ezeknek a kiviteli tarifák­nak a legjelentékenyebb részeit egyez- mönyi, szerződéses utón kösse le és mindazt lekötötte külön szerződésben, a mely ide van csatolva, a mi ezek közül a tarifák közül kivitelünk szem­pontjából lényeges: lekötötte útvonal tekintetében és lekötötte az áruk tekin­tetében A másik szemrehányás, a melylyel ép ily röviden akarok foglalkozni, a kassa—oderbergi vasútra vonatkozik. Ebben a tekintetben kijelentem, hogy ideálisnak a magam részéről sem tar­tom az elért megoldást. Sokkal ideáli— sabb megoldás lett volna — az anna- bergi csatlakozástól eltekintve, a mely­nek kivihetetlenségére Sándor Pál kép viselő ur is utalt — kettős síneknek a lerakása. Azonban azokkal a kitérőkkel, a melyek az egy vágányon létesittetnek, arra a 10 esztendei időtartamra, a melyről most határozunk, a forgalom lebonyolítása biztosítva van. Ezzel szemben Lengyel Zoltán t. képviselőtársam már az indemnitási be­szédében utalt arra, hogy ő ettől a ki­egyezéstől meg fogja menteni az or­szágot. Méltóztassék megengedni, hogy én arra kérjem igen t. képviselőtársa­mat, hogy ne mentse meg ilyen sűrűn a hazát. (Derültség.) Mert rnéltóztatnak tudni, vannak mentők, a kik kimentik pl. a vizbefult embert és akkor a mikor a tömeg há­lája feléjük fordul, eltűnnek, a nélkül, hogy valaki tudná, hogy ki is volt az igazi jótevő. A politikai életben is van­nak mentők, a kik súlyos helyzetben, az ország válságos állapota között elő- állanak a maguk mentőakcziójával a nélkül, hogy erről a nagy nyilvánosság tudna, és a nélkül, hogy hirlapilag óhajtanák azt nyugtáztatni. (Zaj.) Van­nak viszont olyan mentők, a kik előre falragaszokon hirdetik, hogy ők dél­után pontban hét órakor ki fognak menteni a vízből egy gyermeket, a ki véletlenül oda bele fog esni és meg­teszik ezt a mentést magnéziumfény mellett (a dissidensek felé fordul) külön e czélra szervezett zenekar kíséretében. (Derültség és tetszés ) Az ilyen men­tés már nem mentés, hanem puszta mutatvány. És sem t. képviselőtársam Lengyel Zoltán, sem a többi t. képvi­selőtársaim itt, a kiket nagyrabeesülök, ilyen mutatványokra nem szorultak rá, különösen nem akkor, a mikor ez az ország érdekében nem áll. Méltóztassanak elhinni t. képviselő­társaim, hogy mindannyian lelkiisme­retesen mérlegeltük azt, hogy vájjon mi lesz a hatása annak, ha ezeket a javaslatokat elfogadjuk, a melyeket óriási dicsérettel közülünk egy sem halmozott el és a melyeket csak a ma­guk igazi értékük szerint mérlegeltünk és nem volna-e helyesebb, hogy azo­kat elutasítva felidézzük azokat a kö­vetkezéseket, a melyekkel ez az eluta­sítás jár? Lelkiismeretességgel mérlegeltük a javaslatokat és az ország érdekeinek figyelemmel tartása mellett jutottunk arra a megállapodásra, hogy az ország érdeke követeli, hogy ezek a javasla­tok törvényerőre emelkedjenek. (He­lyeslés.) Ne méltóztassék arról meg­feledkezni t. Ház, hogy még a bajok- hól is származhatnak előnyök. íme, Amerika most egy nagy válságot élt át, amelynek hullámgyürüi elhatottak egészen mihozzánk. Ez a válság, ezek a bajok okozták, hogy a munkások száz- meg százezrei vesztik el ott ke­nyerüket és végre megnyílik az alka­lom, hogy azok, akik kivándoroltak és akiket pártkülömbség nélkül együttesen visszasír! unk, azok végre visszatérnek a hazájukba, ha a kénytelenségnek hatása alatt is. És ha mi akkor, ami­kor erre a visszatérésre alkalom nyí­lik, idézünk elő ilyen gazdasági ráz- kódtatásokat, amelyek a munkaalkal­mat még csökkentik, akkor ennek az lesz a hatása, hogy még azok is, akik itt vannak, elvesztik a kenyerüket, (ügy van! el fognak indulni oda Amerikába, ahol nincs mit keresniük. S azok, a kik ott vannak, a kik elvesztették a

Next

/
Thumbnails
Contents