Szamos, 1907. december (39. évfolyam, 96-103. szám)
1907-12-05 / 97. szám
4-ik oldal 97. szám. Géza akkori miniszter urnák is. (Úgy Tan ! balfelől.) Hogyan jut tehát Po- lónyi Géza t. képviselő urnák eszébe az, hogy nem volt a kormány előrelátó akkor, mikor ő, az előrelátó államférfit!, öt hónapon keresztül látott anélkül, hogy látni akart volna valamit. (Ugv van! balfelől.) T. kópviselőház! A kormány nem is járt el helytelenül akkor, amikor a bankkérdést nem oldotta még meg. Helytelenül a mi felfogásunk, a függetlenségi párt álláspontja szerint akkor járt volna el, ha a közös bank tekintetében lekötötte volna magát. Ez azonban, t. képviselőház, nem történt meg és én most ennél a kérdésnél disszidens képviselőtársaimhoz fordulok és azt a kérdést intézem hozzájuk . . . Múzsa Gyula: Melyik árnyalathoz, a Polónyi-, vagy a Lengyel-féléhez ? Kelemen Samu: Ezzel a kérdéssel mindnyájukhoz fordulok, mert ez mindnyájuknak lelkiismeretére tartozik. (Halljuk!) Ők tagjai voltak a függetlenségi pártnak abban az időben, midőn a párt követelésül állította fel azt, hogy a bankkérdés a tárgyalások sorából kikapcsoltassók. (Igaz ! Úgy van ! bal felől.) Akkor a kormány a függetlenségi pártnak ezt a tiszta, egyenes óhaját honorálta is, ezt az Ígéretet, melyhez becsületünket kötöttük, a saját maga becsületével is fedezte s az osztrák kormánnyal szemben ezt az álláspontot foglalta el, vagy ha úgy tetszik a kifejezés: küzdötte ki. Hát, t. képviselőtársaim, (Zaj.) azért, mert időközben a pártköteléknek ez a lánca megszakadt; azért, mert időközben t. képviselőtársaim a pártkör- kőrből, vagy a pártból kiléptek: ez a mindnyájunk becsületével fedezett egyhangú álláspont olyan-e, hogy most a képviselő urak kivonhatják magukat azok alul a követelések alól a melyeket mindnyájunk egyenes, egyhangú óhajára teljesített volt a kormány? (Zaj.) Szász József és Molnár Jenő (közbeszólnak.) Kelemen Samu: Ne méltóztassék most a kvótát emlegetni, most másról van szó. (Zaj.) Arról van szó, hogy Molnár Jenő t. képviselő ur, épugy, mint Szász József t. képviselő ur, mindannyian egyértelműen követeltük . . . Szász József: Nem igaz! Nagy György: A bankkérdés be lett kapcsolva. Kelemen Samu: Erre is rátérek. Most egyszerűen úgy áll a dolog, hogy a kikapcsolást követelték, egyértelműen követelték, rá tudok mutatni. (Ellenmondás a baloldal hátsó padjain.) Most pedig — ne méltóz- tassanak haragudni . . . Nagy György: Nem igy volt . . . Kelemen Samu: Ha méltóztattak követelni a kikapcsolást, miért mél- tóztatik most azt követelni, hogy a bankkérdést bekapcsoljuk azzal, hogy az előterjesztett határozati javaslatot elfogadjuk ? Ez a bankkérdés bekapcsolása volna. Kétféle dolgot ilyen kérdésben nem lehet művelni. Szterényi József államtitkár: Nagyon helyes, logikus. Kelemen Samu : Nekem ebben a kérdésben. hogy végezzek Polónyi Géza t. képviselő úrral, - egyetlen megnyugvásom van. Á t, képviselő urakra még szándékom rátérni. (Halljuk! Halijuk!) Az én megnyugvásom a következő: (Halljuk! Halljuk!) Mól- tóztatnak tudni, minden családban előfordulhat az a tragikus eset, (Halljuk !) hogy a család egyik fiatal tagja valamely baleset következtében . . . (Zaj a baloldal hátsó padjain. Halljuk ! Halljuk!) Bevárom, a mig a t. képviselő urak kimulatják magukat. (Mozgás.) Szász József: Ne beszéljen olyan hosszan, mert azt mondják még, hogy a horvátokkal cimborái. Nagy György: Ha mi beszélünk, azt mondják, a horvátokkal szövetkezünk és lopjuk az időt. (Mozgás.) Kelemen Samu: Ismétlem, t. ház, az a megnyugvásom van, hogy minden családban előfordulhat az az SZAMOS eset, hogy a család egyik tagja valamely szerencsétlenségnek vagy balesetnek áldozatává lesz. Ha aztán az utólagos bonczoíás kideríti, hogy az illető családtag amugv is valamely szervi bajban szenvedett és ennek következtében rövidebb-hosszabb idő múlva úgyis kimúlott volna, mindig nagy vigasza ez a megszomorodott családnak. Ez a vigasztalás ér bennünket. íme, kiderül ország-világ előtt, hogy Polónyi Géza t. képviselőtársain, a ki kétségkívül a miniszteri padokban is ily határozottsággal és erélylyel utasította volna vissza e törvényjavaslatokat, előbb-utóbb mint miniszter úgyis kimúlott volna abban a nagy szervi betegségben, amelyet a kiegyezési javaslatok idéztek volna elő nála. (Derültség.) Hogy közbeszóló t. képviselőtársaimnak, a disszidenscknek kívánságát is kielégítsem, tekintettel az idő rövidségére, amelyet szem előtt fogok tartani, mindenekelőtt mégis foglalkoznom kell állásfoglalásukkal és fejtegetéseikkel. Elsősorban ki akarok térni Sándor Pál t. képviselő urnák a függetlenségi párt ellen intézett támadására (Mozgás.) és azokra az érdemi fejtegetésekre, amelyekkel ő előállott. Ebbe fogom bevonni t. képviselő- társaimnak eddig hallott előterjesztéseikre szóló válaszomat is. Sándor Pál t. képviselőtársam e legsúlyosabb invektivával illette a függetlenségi pártot (Igaz! Ugv van !) akkor, amikor azt mondta, hogy a párt megtagadja a maga gazdasági programmját, megtagadja akkor, amikor a gazdasági önállóságot nem valósította meg, az önálló bankot pedig nem fogja megvalósítani. T. képviselőtársam azt mondotta, hogy a kritika igen könnyű fegyver, azzal könnyű bánni. Fájdalom, az ő beszéde rácáfol a nyilatkozatára, neki a kritika nehéz volt, legalább azon a téren, mikor a bizonyításra került volna a sor — csak pár perccel előbb volt alkalmunk meggyőződni róla — mennyire nehéz. T. kópviselőház! Mi az 1905-iki trónbeszódre adott válaszfeliratunkban arra az álláspontra helyezkedtünk, hogy ez idő szerint épen azon okoknál fogva, melyekre az államtitkár ur rámutatott, gazdasági önállóságunkat csak elő fogjuk készíteni, ebben az irányban fogunk haladni. 1906-ban, mikor a koalíciós kormány ilyen irányú programmot adott, ezzel a programmal indultunk a választásokba, ezzel a programmal kértük az egész országnak a bizodalmát, amely ennek a programmnak az alapján választott meg bennünket. (Igaz! Úgy vaa! a baloldalon.) Ez a szemrehányás tehát nemcsak jogosulatlan, hanem alapja teljesen koholt. (Felkiáltások balfelől: Rosszhiszemű!) Ami pedig a másik részét illeti az ö szemrehányásainak, hogy mi a bankkérdést bekapcsoltuk, e tekintetben méltóztassék megengedni, hogy pár szóval foglalkozzam azzal a formulával, amelvlvel az imént az igen t. előadó ur is foglalkozott. Sándor Pál t. képviselőtársam t. i. azt mondja, hogy örök időre kikapcsoltuk az önálló bankot, móg pedig azért, mert a „Neue Froie Presse“ egy vezércikke szerint, mi belementünk egy olyan megállapodásba, a mely szerint nekünk az önálló bank létesítéséhez előbb Ausztria beleegyezését kell kikérnünk. Hát, t, képviselőház, abban az egyezményben, amely előttünk fekszik és amely felett a törvényhozás dönteni fog, erről egyetlen szó sincs. Ebben a szerződésben mindössze annyi van, — és ez egészen helyes, — hogy az állami szolgáltatások tekintetében igenis gondoskodnunk kell kölcsönösen arról, hogy az esetleg beállható disagio hatását olykép ellensúlyozzuk, hogy megállapittatott a voltakópeni értó'kínérő. Sándor Pál t. képviselő ur azonban most nem erről szól, hanem egy másik egyezményről, egy deklarációról, amelyet Wekerle miniszterelnök ur tett volt és amely az előttünk fekvő egyezményben lefektetve nincs, amely felett a törvényhozás dönteni nem fog, amelynek tekintetében tehát, akármi volna is annak a tartalma, a magyar törvény- hozás magát le nem köti. Bármi legyen is tehát abban a parafáit egyezményben, igen jól tudjuk és épen Sándor Pál képviselő ur hangoztatta szemrehányásképen, hogy abban a tekintetben, hogy mi a kormány-megállapodás, kormányok jönnek, kormányok mennek, de a felfogás is változik. Hiszen ő hivatkozott arra — és Farkasházy képviselő ur, — hogy az osztrák kormány egy időben lekötötte volt a tarifákat és ime azok mégis felszabadultak, hivatkozott bizonyos lekötésekre a vasúti kérdésekben, amelyek később megváltoztak. Bármi legyen tehát a kormányok közti megállapodás, ez nem a ház határozata és a nemzetet csak akhor köti, ha a fölött a képviselőház dönt. De nincs is annak olyan tartalma, amelyet Sándor Pál tulajdonit neki. Mert ebben a parafáit egyezményben egyenesen utalás történik a törvény- hozás előtt fekvő szerződés egyezményre és annak végrehajtási módozatai tekintetében van intézkedés. A törvényhozás előtt fekvő szerződés azt mondja, hogy a kölcsönös állampénzügyi szolgáltatások és kötelezettségek akként számolandók el, hogy a megállapított pónzegysóg ennyi és ennyi gramm finom súlyú aranykorona lesz. Tehát tisztán a kölcsönös állampénzügyi szolgáltatásokról, valamint egy későbbi bekezdés szerint az állammal szemben teljesítendő szolgáltatásokról van szó. A mi már most a parafáit egyezményben foglaltatik, az — mint mondottam — ennek végrehajtási módozata, és egyenesen utal is erre az egyezmény, amikor azt mondja, hogy ha bármely okból nem ujittatnék meg a bankszabadalom, a két kormány a jegybankügynek uj rendezése előtt oly megállapodásokat fog létesíteni, melyek alkalmasak arra, hogy a kölcsönös kereskedelmi és forgalmi viszonyok szabályozásáról szóló — tehát e'őttünk fekvő — szerződés határozmányainak végrehajtását sza bályozzák.“ (Úgy van! balfelől.) Tisztán ezen szerződés végrehajtására vonatkozó szabályozásról van tehát szó. Akárhogyan akarná tehát valaki Ausztriában magyarázni azt, hogy ebbe és ennek későbbi mondataiba mit lehet, mit szabad beolvasni, azt tartom, legfőbb ideje annak, hogy ne csak mi kapjunk formulákat mindig, kapjanak egyszer az osztrákok is olyan formulát, amelybe, ha tetszik, olvassanak bele akármit, az azonban a törvényhozásnak van fentartva, miként fogja eldönteni ezt a kérdést. T. kópviselőház! Farkasházy Zsig- mond képviselőtársam intézett itt móg támadásokat a kormány javaslata ellen, amely támadásoknak egy része azonos azzal, amit Sándor Pál képviselő ur is hangoztatott. A dolog érdemére, őszinte sajnálatomra, nem térhetek ki, bár nagyon szeretnék foglalkozni a kérdés szakszerű részleteivel, de erre lesz talán mód és alkalom máskor. Ez idő szerint azonban nem tehetjük ezt meg azoknál az érdekeknél fogva, amelyeket az idő szempontjából kell figyelembe vennünk. (Helyeslés.) Azonban két rövid nyilatkozattal mégis tartozom. Farkasházy képviselő ur beszól arról, hogy a tarifáknak az a lekötöttsége, amely fennállott volt a Széli -Kör ber-féle egyezményben, teljesen felszabadult, szabadjára vagyunk bocsátva az osztrákoknak. Ez — egyszerűen nem igaz, mert ebben a tekintetben úgy áll a dolog, hogy igenis volt a Szóll- Körber-fóle egyezménynek egy része — előzőleg már a Báüffy-Badeni- fóle egyezménynek is, amelyben ben- foglaltatott az, hogy mindazok a kiviteli tarifák, amelyek azon a bizonyos Szilveszter-éjszakán fennállottak, egyszersmind le is köttettek. Mindenkor álláspontjuk volt azonban a későbbi osztrák minisztereknek az, hogy ezt Ausztriában törvényhozási utón keresztülvinni nem lesz lehetséges. Most tehát a kormány azzal számolt, hogy ezeknek a kiviteli tarifáknak a legjelentékenyebb részeit egyez- mönyi, szerződéses utón kösse le és mindazt lekötötte külön szerződésben, a mely ide van csatolva, a mi ezek közül a tarifák közül kivitelünk szempontjából lényeges: lekötötte útvonal tekintetében és lekötötte az áruk tekintetében A másik szemrehányás, a melylyel ép ily röviden akarok foglalkozni, a kassa—oderbergi vasútra vonatkozik. Ebben a tekintetben kijelentem, hogy ideálisnak a magam részéről sem tartom az elért megoldást. Sokkal ideáli— sabb megoldás lett volna — az anna- bergi csatlakozástól eltekintve, a melynek kivihetetlenségére Sándor Pál kép viselő ur is utalt — kettős síneknek a lerakása. Azonban azokkal a kitérőkkel, a melyek az egy vágányon létesittetnek, arra a 10 esztendei időtartamra, a melyről most határozunk, a forgalom lebonyolítása biztosítva van. Ezzel szemben Lengyel Zoltán t. képviselőtársam már az indemnitási beszédében utalt arra, hogy ő ettől a kiegyezéstől meg fogja menteni az országot. Méltóztassék megengedni, hogy én arra kérjem igen t. képviselőtársamat, hogy ne mentse meg ilyen sűrűn a hazát. (Derültség.) Mert rnéltóztatnak tudni, vannak mentők, a kik kimentik pl. a vizbefult embert és akkor a mikor a tömeg hálája feléjük fordul, eltűnnek, a nélkül, hogy valaki tudná, hogy ki is volt az igazi jótevő. A politikai életben is vannak mentők, a kik súlyos helyzetben, az ország válságos állapota között elő- állanak a maguk mentőakcziójával a nélkül, hogy erről a nagy nyilvánosság tudna, és a nélkül, hogy hirlapilag óhajtanák azt nyugtáztatni. (Zaj.) Vannak viszont olyan mentők, a kik előre falragaszokon hirdetik, hogy ők délután pontban hét órakor ki fognak menteni a vízből egy gyermeket, a ki véletlenül oda bele fog esni és megteszik ezt a mentést magnéziumfény mellett (a dissidensek felé fordul) külön e czélra szervezett zenekar kíséretében. (Derültség és tetszés ) Az ilyen mentés már nem mentés, hanem puszta mutatvány. És sem t. képviselőtársam Lengyel Zoltán, sem a többi t. képviselőtársaim itt, a kiket nagyrabeesülök, ilyen mutatványokra nem szorultak rá, különösen nem akkor, a mikor ez az ország érdekében nem áll. Méltóztassanak elhinni t. képviselőtársaim, hogy mindannyian lelkiismeretesen mérlegeltük azt, hogy vájjon mi lesz a hatása annak, ha ezeket a javaslatokat elfogadjuk, a melyeket óriási dicsérettel közülünk egy sem halmozott el és a melyeket csak a maguk igazi értékük szerint mérlegeltünk és nem volna-e helyesebb, hogy azokat elutasítva felidézzük azokat a következéseket, a melyekkel ez az elutasítás jár? Lelkiismeretességgel mérlegeltük a javaslatokat és az ország érdekeinek figyelemmel tartása mellett jutottunk arra a megállapodásra, hogy az ország érdeke követeli, hogy ezek a javaslatok törvényerőre emelkedjenek. (Helyeslés.) Ne méltóztassék arról megfeledkezni t. Ház, hogy még a bajok- hól is származhatnak előnyök. íme, Amerika most egy nagy válságot élt át, amelynek hullámgyürüi elhatottak egészen mihozzánk. Ez a válság, ezek a bajok okozták, hogy a munkások száz- meg százezrei vesztik el ott kenyerüket és végre megnyílik az alkalom, hogy azok, akik kivándoroltak és akiket pártkülömbség nélkül együttesen visszasír! unk, azok végre visszatérnek a hazájukba, ha a kénytelenségnek hatása alatt is. És ha mi akkor, amikor erre a visszatérésre alkalom nyílik, idézünk elő ilyen gazdasági ráz- kódtatásokat, amelyek a munkaalkalmat még csökkentik, akkor ennek az lesz a hatása, hogy még azok is, akik itt vannak, elvesztik a kenyerüket, (ügy van! el fognak indulni oda Amerikába, ahol nincs mit keresniük. S azok, a kik ott vannak, a kik elvesztették a
