Szamos, 1907. november (39. évfolyam, 88-95. szám)
1907-11-28 / 95. szám
XXXIX. évfolyam. Szatmár, 1907. sombor hé 28. (csütörtök) ,1129 95. szám. T3?—7T7--------7“ V'U •*”1.* ■&, •\^C2í;y 1/ SZAMOS. POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP A „Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületéinek hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szán ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: flékóczy-utcza 9. íz. Telefon: 107. Mindennemű dijak Szatmaron, a lap kiadóbivaialíiban fUeiendö* HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban kezdtetnek Nyilttár sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Tisztelet a kivételeknek!*) (Elmélkedés a választásról.) Előrebocsátom, hogy én is jelölt voltam. Talán harmad, vagy negyed Ízben jelöltek. Hogy ki ? Isten bizony fogalmam sincs róla! A 48-as párt-e, valamelyik túlbuzgó jóakaróm-e, vagy talán valamelyik ellenfelem? — Nem érdekel! Nem kértem senkit rá s az ez ügyben tartott első ülésre való meghivatá- som alkalmával elfoglaltságom miatt nem mehetvén el, arra kértem az elnököt, hogy ne jelöljenek, vagy ha mégis, úgy csak abban az esetben tegyék, ha biztos kilátás van megválasztásomra. Ha valaki megkérdezett volna, hogy támogasson-e engem szavazatával, vagy azt mondtam volna, hogy tegyen belátása szerint, vagy azt, hogy tartsa örömének, ha egy újabb s felelősségben nagy terhet vállalok magamra. Egy lépést a magam érdekében nem tettem és e téren talán sohase togok tenni! Vagy arravaló vagyok s akkor a lépések megtétele nem az én kötelességem ; vagy nem s ez esetben lemondok arról a kétes dicsőségről, hogy halálom esetén 6 diszhajdu álljon a koporsóm mellett. Én már csak ilyen vagyok! — Természetes, hogy ma ilyen elvekkel nem lehet bejutni a senatorok közé! De hát csak ennyi bajom lett volna és lenne az életben ! Kedves olvasóm! Ha nem ismertél volna eddig a lentiek alapján, azt hiszem, reám ismerhetsz. Azért bocsátottam előre a fentieket, nehogy valakinek az jusson eszébe, miszerint én amiatt búslakodom, mert nem juthattam be a vicinális törvényhozás házába. A lánglelkü Petőfivel sóhajtok fel: „Mibe mártsam toliam ?!“ Azt hiszem, nem is tollal kellene ezt a választási ügyet elintézni, de ostorral ! A feslett életű és festett képű éjjeli ragadozók a szerénység mintaképei lehetnek egyik-másik jelölthöz képest! Olybá tűnik lel előttem e választási hadjárat, mint egy rablóvadászat! Hát mégis micsoda az a városi közgyűlési terem ? Egy Gorkij-féle „éjjeli menedékhely“ ? Vagy talán iskola a nem eleget tanult, — legalább a szerénységből nem, — minden rendű és állású iíjuság részére ? Hát a polgárság, a jóhiszemű polgárság bizalma micsoda ? Arra való-e, hogy visszaéljünk vele ? Alkalmas-e ez a mód arra, hogy az egyszerű népben (elkeltsük a szükséges öntudatot, a tiszteletet a műveltebb társadalom iránt ? — Nem! Ez csak arra való, hogy a mi kis tisztelet volt még a népben, — mielőbb kipusztuljon, az önkormányzatba vetett hite megsemmisüljön ! Vagy mit várhatunk attól a seuátortól, aki pénzen, vagy eszem- iszom utján jön be a törvényhozás testületébe ? Azt, hogy ameny- nyibe neki került a választás, azt ő kamatostól vissza fogja szerezni, tehát nem a közérdeket, hanem a saját magán érdekét fogja képviselni ! Mit szóljak azokról a mindenki által látott és ismert fogásokról, melyek most hatványozott mértékben ülték vad orgiáikat s minden jóérzésü emberben undort és csömört keltettek ?! Társadalmunkat eddig egyáltalán nem jellemezte a felekezeti türelmetlenség. De most a németirészen megnyilvánult óhitű magyarok paklija nem alkalmas a felekezeli béke megóvására ! Ez azonban semmi ahoz az igazán eléggé meg nem bélyegezhető modorhoz, amit Galíciából kiüldözött s itt békés otthont talált zsidó polgártársaink követtek. Hát egy Kelemen országos képviselő, dr. Tanódi, egy Teutelbaum mert nem hordanak térdig érő piszkos hajtincseket s mert a vallás orthodoxiájában nem mennek el velük együtt a végletekig, arra valók-e, hogy őket kibuktassák ? Igazán nem az orthodoxokon múlott, hogy csulfá nem tették képviselőnket és közintézményeink egy ideális, törhetlen, áldozatkész rajongóját s beérték a Teutelbaum fejével! — Tudják-e vájjon ezek a sajnálatraméltó alakok, hogy mit tettek ?! Van-e, aki Teutelbaum több évtizedes munkásságát nem ismeri és becsülni nem tudná ? Úgy látsz.ik, hogy van azok között, akikért érdemes lesz okvetlenül, de minél hamarább megalapítani a Ciont! Én azt hiszem, hogy az öreg Táti csak meg lesz a közgyűlés nélkül, hanem, hogy a város közgyűlése nélkülözni fogja őt, — az bizonyos. Hát Lévayt a függetlenségi párt buktatta ki? De hogy cikkemnek némi haszna is legyen, ne csupán felpanaszlása a megtörténteknek, legyen szabad a következőket ajánlanom a jövőre. 1. A függetlenségi 48-as párt, — mely ez alkalommal sem akarta a közgyűlés hasznos munkásait, kik nem tartoztak a párt kebelébe, a közgyűlésből kiszorítani, — ne engedje ki a választások vezetését a kezéből holmi hamis próféták tanácsára szükebb bizottságoknál 2. Hogy a mérteién és féktelen korteskedésnek útja vágassék és hogy a bizalom tényleg azok iránt nyilatkozzék meg, akik arra az egész városban legérdemesebbke : meg kell szorítani a kerületi jelölést. A szavazás megtörténhetik a kerületekben, választandó lehet ép úgy mindenki, mint most, de az összes állásokra szavazni kell és minden szavazólap érvénytelen, ha Rablóromantika. A csoagrádvármegyei öreg urak makacsul állítják, hogy Elek István volt a leghíresebb alföldi betyár. Száznál több nóta keringett róla a nép ajkán. Akik utána jöttek, mind vekonydongáju korcsok voltak. Még a Bogár-gyerekek is. Rózsa Sándor meg szót se érdemel mellette. Mert ez a hírhedt nevű haramia alapjában véve sunyi, alattomos fráter volt, ki néha ok nélkül kegyetlenkedett. Elek István ellenben büszke, lovagias jellem volt. Olyan betyár, amilyennek a népballada kívánja a maga hősét. Embervér nem szennyezte a kezét. Meg is mondta kereken : — Csak azt a bunyikot tudnám megölni, aki a pénzért emberéletet emészt! S mégis ezer pengő forint volt kitűzve fejére! Ezt az akkortájt, — a múlt század harmincas éveiben — rendkívül nagy összeget a vármegye urai azért tűzték ki a hires betyár fejére, mert Elek István tüntetőleg i az úri rendet rabolta. Erre nézve is tett nyilatkozatot, mely így hangzott: — Holmi pity-poty kupecnépséggel nem bíbelődöm. Azok különben is keservesen szerzik garasaikat. A te kintetes és nagyságos urak készen kapják a termés árát. Dézmát sem fizetnek. Könnyebben válhatnak meg a péuzmagtól! Hogy a betyárnak ez a nyilatkozata kész közjogi sérelem, azt felesleges magyaráznom, sőt mintha az agrár-szociálizmusnak rejtett eleme is föltalálható lenne benne kellő jóakarattal. Széli Farkas kúriai bírótól hallottam a hires betyárról a két alábbi esetet. Minthogy nélkülök a magyar betyár romantika históriája csonka lenne, elmondom úgy, ahogy hallottam a hires büntetőjogásztól: I. A múlt század harmincas éveiben az öreg Madarassy, a tizenhárom pró- bás alföldi nábob könnyű szekérrel elindult pusztájáról a debreezeni őszi vásárra. Mellette volt, az ülésnek oda támasztva, az obiigát dupla puska, a pénze tizenkétezer pengő forint, az ülés párnája alatt egy rejtekfiókban. Alig haladt a könnyű szekér nehány mértföldet a poros országúton, lovas betyárok vették körül. Hatan voltak. Védelemről, elleutállásról szó sem lehetett. A kocsi megállóit s a lovasbetyárok feje, Elek István illedelmesen megbillentette pörge kalapját. — Minden jót kívánok, Madarassy tekintetes uram! — Adjon Isten, — hangzott Mada- rassy válasza. I Az üdvözlések kicserélése után Elek István neki látott az üzleti intézkedéseknek : — Tekintetes uram, — mondotta, ne sajnálja azt a dupla puskát kicsit fólrebillenteni. Nem szeretném, ha emberben, vagy állatban kár esnék. Úgy. Köszönöm, tekintetes uram ! Aztán odaszólt az egyik betyárnak: — Ferkó, emeld csak le a szekérről a hátulsó ülést. Megérdemli a bélése. Tizenkétezer pengő forint van benne. Nehány perc múlva előkerült a pénz a rejtek fiókból. Elek István olvasatlanul vágta zsebre. jm Róth Simon nagyválasztéku cipőraktárát íjánljuk & t. vevő-közönségnek, mint legolesőbb bevásárlási forplsi, Közvetlen e #Pannónia' szálloda mellett. — Szatmár és vidéke lognag/obb oziplrarára. Míf&tóíá&ipJfeí&lftfpíafe az őszi ®s téli idényre megrendelt úri, női és gyermek-lábbelik, — valódi «RSItsk box és sehevraux bőrből készült ezipőfe a legdivatosabb kivitelben.
