Szamos, 1907. november (39. évfolyam, 88-95. szám)
1907-11-21 / 93. szám
XXXIX. ivfeiyam. Szatmár, 1907. novamksr hó 21. (csütörtök) 93. szóm. SZAMOS ( r VS ‘-2 V f uv» , ír V -ft ' \ '>-V- í* \srA „Szatmármegyei Községi-, és Körjegyzők Egyesületéinek hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szán ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és K I A D 0 L : Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon: 1C7. SindecnerüO dijak Szatmaron, a lap kiadóhivai«la»«n fUtlf-Doc, HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közO'teliek Nyilttér sora 20 flll6r. Az apró hirdetések között minden szó A fillér. Az adóreform. Sokban igazuk van azoknak, akik nincsenek megelégedve a kiegyezés gazdasági részével és hangoztatják, hogy sokkal nagyobb terheket ró az országra, mint az eddigi kiegyezések, még ha pro- vizorius utón is lettek megkötve. Sokban igazuk van, szó sincs róla, de azt is be kell ismernünk, ha a kiegyezés összes körülményeit, előzményét és következményeit tekintjük, — a kiegyezésnek meg kell lennie, mert az a bizonytalan állapot, mely már közel egy évtized óta tart, igen nagy veszedelmeket rejtegethet mélyében s ezeket a veszedelmeket van hivatva megszüntetni az Ausztriával kötött gazdasági alku. Most a pozitiv alkotások kora következett be s hazánk valóban boldogulni fog akkor, ha a békének ezt az időszakát, a múltakon okulva, ok- és célszerűen kihasználja. A kiegyezés nem akadályozza, hogy iparunkat, kereskedelmünket fellendítsük, hogy igazságszolgáltatásunkat, közigazgatásunkat megjavítsuk s kultúránkat emeljük. Az első pozitiv alkotásról már volt alkalmunk röviden referálni : az adóferformról szóló hét törvényjavaslatról t. i. Szólnak pedig ezek a javaslatok a közszolgáltatások egyesitett kezeléséről, az általános kereseti adóról, a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok kereseti adójáról, a tőkekamat- és járadékadóról, házadóról, a földkataszter kiigazításáról és a földadók százalékának megállapításáról, végül a jövedelemadóról. Amint látjuk, ez a reform felöleli az adózás számps ágát és célszerű, igazságos, becsületes, uj törekvéseket visz bele az immár tarthatatlanná vált magyar adózási törvényekbe. Mindazonáltal legyünk őszinték. Aki azt hiszi, hogy a hét törvény- javaslat, amelyek most már nemsokára a képviselőházi tanácskozások alá kerülnek, megszünteti a magyar nép legrégibb panaszát a nagy adó miatt, az csalódik. Mert bizony nagy marad az adó ezután is, a közel 1400 milliós államháztartás költségeit jámbor óhajtásokkal fedezni nem lehet. Ha az adók által legjobban sújtott kisgazda elolvassa a terjedelmes javaslatokat, nem fogja megérteni belőlük, hogy mennyiben teremtenek azok jobb helyzetet reá nézve, de meg fogja érteni azt, hogy házacskáját, kis birtokát ezután is elvehetik tőle adóba és hogy az a teher, amely legjobban nyomta eddig, a 25 százalékos földadó, a jövőben is megmarad, a jövőben is ép annyira fogja terhelni, mint eddig terhelte s tette nehézzé reá nézve a tisztességes munka utáni megélhetést. A homestead és a földadó fokozatossá tétele, ez volt évtizedeken keresztül az alfája és az ómegája minden Ígérgetésnek, mely az adóreformra vonatkozott. S éppen ez a kettő hiányzik a javaslatokból. Senki sem vonja kétségbe azt, hogy az adóreformról szóló javaslatok sok közérdekű, méltányos és becsületes ujitást tartalmaznak, senki sem vitatkozik a felett, hogy szükség volt ezekre is ; de a szegény nép, akit féltünk és szeretünk, akit itt akarunk tartani a hazában, de akit Amerikába kerget a nyomorúság és a nagy adó, a szegény nép nem látja valami különös hasznát ez adóreformnak. Mindössze nehány korona az, mivel kevesebbet kell fizetnie ezután — Gyenge flastrom a nagy, tátongó sebre! A közgazdaság tudósai s a pénzügyek politikusai azt mondják, hogy a fokozatosság elvét nem szabad belevinni az állam legnagyobb adójövedelmébe, a földadóba. Mert ez egyszeribe felbillentené a az államháztartás egyensúlyát. Évszázadokon át fejlődött ki ez az adózási rendszer és akármilyen igazságtalan s ósdi is, aki eltér tőle, az a sötétbe ugrik s veszedelemnek teszi ki az országot. Nem vitatkozunk a számok akrobatáival ámbár érveléseikkel szemben felvonultathatnánk egész légió ellenvéleményt. De ha még az adórendszert sem szabad megbolygatni, hogyan ellensúlyozzuk a kivándorlást s hogy mentsük meg a végpusztulástól a magyar népet ? Jelölési szempontok. A folyamatban levő városi képviselő választási campagneban legérdekesebb megfigyelni azt, hogy a kortesfogás miféle agyafúrt indokokkal lancirozza egyes stréber egyéniségek neveit és milyen szemérmetlen módon igyekszik felekezeti és politikai szempontokat belekavarni a választásokba, hogy ez által zavart okozván, az érdemes jelölteket, kikhez ily komisz- kodások nem férnek, háttérbe szorítsa és a zavarosba a maga javára halászhasson. így a többek között forgalomba hoztak egy II. kerületi választó cédulát, állítólag a katholikus kaszinó jelölő cédulája volna, amelyről Fejes István, Teitelbaum Herman és Lit- teczky Endre hiánjroznak. Nos, hát mi a katholikus kaszinó érdemes tagjainak megkérdezése nélkül is kimerjük jelenteni, hogy a kaszinó ily jelölést nem tehet a magáévá. Sőt e1- várjuk, hogy a kaszinó elnöksége s annak minden tágja tiltakozni fog a kaszinó örve alaiti ilynemű kortes üzelmek ellen. Ha egy pár ember fel is ütötte ott kortes tanyáját, bár a katholikus kaszinóval, mint erkölcsi testülettel ez össze nem fór és egyáltalán az kortes üzelmek központja szerintünk nem is lehet, azért még senki sem fogja elhinni, hogy ez a magas színvonalú testület a köznapi korteskedés visszaéléseibe beleengedje vinni moosoktalan prestigejót. Egyes emberekért még testületet nem lehet elitélni. A közelmúlt Papp Gyulával kapcsolatos télremagjmrázott közleÁ Széchenyi Társulat. Ez az év a Széchenyi-társulatra nézve jubiláns év. Ez előtt 25 óvvei száll síkra megyénknek akkori vezető társadalma, hogy a társulatot megalakítsa s ez által gátat vessen, a titokban megindult nemzetiségi mozgalom, bomlasztó hatásának. Sokan vagyunk még, akik abban az időben ifjak, ma deresfejü férfiak, akkor az élet delelőjén pihenő férfiak, ma megtört aggastyánok, kik láttuk azt a nagy lelkesedést és tettre vágyást, mely mellett ezen hazafias mozgalom megindult és testet öltött. Ma 25 év múlva úgy tűnik fel a dolog, mint hajdantan történt, mint midőn Lehel vezér megfujta ősi kürtjét és a magyarok, akik csak hallották, nyomban össze is gyűltek, mert tudták, hogy azt a kürtöt nem igen fújják meg ok nélkül, hanem a haza, vagy valamely része körül settenkedik az ellenség. Tényleg igy is volt. Az ellenség a megyének szivében, Szatraáron ütötte ftl fejét. De ezelőtt 25 évvel december 28*án megalakult Széchenyi-tár- sulat azt hamar le is ütötte. — Azt mondják azonban, hogy a hydrának több feje is van, csak igy magyarázható meg a nyolcvanas évek nemzetiségi forgataga, mely megyénkben lábra kapva, feldúlva az ország nagy részének addig élvezett békés nyugal már,, sőt mint látjuk azóta a nemzetiségi kérdés állandóan napi renden van. Á tűz azonban csak ott pusztít, ahol gyújtogatnak. A gyújtogatok ott szeretnek meghúzódni, ahol bujkál hatnak s keveset törődnek velük. Ha a Széchenyi-társulatnak egyéb érdeme nem lenne, mint az, hogy a megyénkben nemzetiségi szövetkezést felfedezte, azt hamarosan letörte s egyáltalában a nemzetiségi kérdést a megye területéről kitelepítette, a nemzettel szemben már is nagy fontosságú szolgálata, érdeme és dicsősége van, mely érdemes arra, hogy 25 év múltán mindenkinek emlékébe idézzük. Én úgy képzelem és a történelem is ily példákat hoz fel, hogy már hajdan is, ahol nagy baj támadt, a hazafias lelkesedés és áldozatkészség mindjárt ott termett s vagy győzött, vagy halt, csak a küzdelem sokáig ue tartson. Pedig a mi belső és külső ellenségeink olyanok, mint a hatalmas tölgyet rágó ravasz álcák, melyeket meztelen e'énbbe állítva semmik, de kitartó és türelmes rágódásuk a leghatalmasabb tölgyfára is halált hozó. Ma is van számtalan látott és látatlan ellenségünk. Ma is szükségünk van a Széchenyi-társulatra s annaa minden egyes tagjára, hogy az ily látszólag ártatlan bolyoknak a maguk körében útját állják. A Széchenyi-társulat, mint ilyen, 25 éven keresztül derekasan kivette a maga részét az alapszabályai által megjelölt munkásságból. Dolgozott, épített, gyarapitott és kézzel fogható országos sikereket is ért el, amint ki fog tűnni a 25 éves évforduló alkalmából kiadni szándékolt „Emlékkönyvből“ de mind amellett ezen örvendetes tényeknek, — nem tehető részesévé Szatmármegyének mostani összes vezető társadalma. Pedig igy kellene lenni! A megalakulás után, /üdiRÓth Simon nagyválasztéku cipőraktárát----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------ajá nljuk a t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb bevásáplási foppiit. Közvetlen a ^Pannónia1 szálloda mellett — SzaünAr és Yidike legnag/obb ezipíraiüra. az őszi és téli idényre megrendelt úri, női és gyermek-lábbelik, — valódi box és schevraux bőrből Készült ezipők a legdivatosabb kivitelben. -------
