Szamos, 1907. október (39. évfolyam, 79-87. szám)
1907-10-10 / 81. szám
2-ik oldal SZAMOS 81. szám. alapon, amikor ugyanekkora összeg volt előirányozva. Ez összeget legalább is 25 % kai magasabban kellett volna előirányozni, vagyis 28,575 koronával, ami alig több, mint a községi adóalap 10 %-a. Miért ne fizethetne a nagyközönség, mely elvégre jórészben a tisztviselők garasaiból él, 10 %-kal több községi adót, mikor jövedelme 25—80 %'kal emelkedett és ez a 10 % fizetési többlet is csak az ö zsebébe vándorol vissza. Ennél produktívabb közpénz elhelyezés csak a városi takarékpénztár felállításával volna elérhető. Az a 900 és néhány ezer korona, mely takarékokban van 4 és 4ya % kai elhelyezve, az alapok milliónyi vagyona, amely 4y2 °/o 03 korona járadékokban s csak elenyésző csekély részben kölcsönökben van elhelyezve, épen elég volna a nyomasztó hitelviszonyok localis sanál ására, Mérhetetlen az a haszon, mely az esetleges veszendőbe menő kölcsönöket leszámítva, a közpénzek ilyetén gytimölcsöztetóséből háramol hatna a városra! Nem Etampes-villei kicsinyeskedéssel, de a gazdasági és pénzügyi ágak ügyvitelének hozzáértő, igen jól fizetett szakközeg kezébe való letételével (a kedvező eredményhez a jó ad- minisztratió korántsem elég,) a modern kor követelményeinek megfelelő reformokkal kell a város háztartását fellendíteni. Yárosi közgyűlés. A törvényhatósági bizottság hétfőn délután tartott közgyűlésén az érdeklődés nagyobbrészt a megejtett árva- széki ülnok választásra irányult. A szép számmal összegyűlt bizottsági tagok nagyrésze a választás után mindjárt el is széledt s a tárgysorozat hátralevő részét felszólalások nélkül tárgyalta és fogadta el a bizottság. A közgyűlésen dr. Falussy Árpád főispán elnökölt. Polgármester havi jelentése röviden beszámol a törvényhatósági városok polgármestereinek Pécsett tartott kongresszusán történtekről és a közgyűlés helyesléssel vette tudomásul, hogy dr. Vajay Károly polgármester azon frakcióhoz csatlakozott, mely a törvényhatóságok bevonásával akarja a városok pénzügyi viszonyait állami segítséggel rendezni. Ezután a közegészség állapotáról tesz jelentést, mely szerint a járványosán fellépett vörheny megbetegülések száma annyira csökkent, hogy ha e kedvező fordulat állandó marad, az iskolák október 17-én megnyithatók lesznek. — Megemlíti továbbá a pol gármester, hogy Péterfty Lajos min tanácsos e hó elején megvizsgálta az állami faipari szakiskolát és kilátásba helyezte, hogy az uj tanintézet palotáját a kormány már a jövő évben felépitteti. — Végül az élelmi cikkek drágaságáról emlékezik meg s ezzel kapcsolatban kijelenti, hogy a kormánynak e tárgyban teendő javaslat megbeszélésére értekezletet hiv egybe s ugyanakkor megvitatás tárgyává teszi a kollektiv háztartás kérdését is. Választás. Az üresedésbe jött árvaszéki ülnöki állásra Benyovszky Pál hegyi alkapi- tány és dr. Lénárd István közgyám pályázott. A szavazás elrendeltetvén a közgyűlés dr. Lénárd Istvánt 54 szavazattal 16 ellenében árvaszéki ülnökké választotta. Egyéb ügyek. A jövő évi költségvetést, valamint a Siemens-Shuckert céggel a második gépcsoportra kötőit szerződést a közgyűlés elfogadta. A községi választások napját november 24-re, az avasi erdei termékek raktározására szükséges terület megvétele tárgyában tar taudó rendkívüli közgyűlést pedig november 11-ra tűzte ki. A bőrvásártér helyén nyitott uj utcát a közgyü lés H irmán Mihály volt polgármes tér névéről nevezte el. — Ä Dinnyés kertben keletkezett uj városrészbe a köz- és magánvilágitás bevezetését elrendelte. Végül a közgyűlés változatlanul elfogadta a gazdasági és jogügyi szak bizottság javaslatait, melyekről lapunk legutóbbi számában részletes tudósítást közöltünk. A tanácsból. Műjéggyártás. A városi müjéggyártó telepen kitermelt jég után 284 K 80 f.-t rendelt a tanács előiratni Mermelstein Fülöp bérlő ellen. Erdészet. Az erdészetnél szükséges makk beszerzés és ennek elültetése céljából 1000 koronát utalt ki a tanács a főerdész kezeihez. — Az erdei termékek árában a múlt hóban 2937 kor, 89 f. folyt be az erdőgazdaság javára. Csererdei őrház. Amennyiben a gazdasági tanácsos a Csererdőn elrendelt uj erdőőri lakház építése végett már háromizben hirdette meg az árlejtést s mivei vállalkozó nem akadt, tekintettel az előrehaladt időszakra, a tanács a jövő óv tavaszára határozta a csererdői lakház felépítését. A tüzoltóőrtanya istállójának kibővítése. A tüzoltóőrtanya udvarán levő istálló kibővítése szükségessé válván, a tanács a megtartott árlejtés folytán Sepsy Károly és Nagy Lajos vállal kozókkal a megkötött szerződést 638 kor. 28 f. összegben elfogadta. Eskütétel. Dr. Lénárd István újonnan megválasztott árvaszéki ülnök a tanács előtt a szokásos hivatali esküt letette. Építkezési engedélyek. A tanács Beucze Mihálynak az Ujmajorban és Kis Andrásnak a Németi mocsárdűlőben uj lakóház építésre engedélyt adott. Október 6. Városunk a szokásos kegyelettel üneepelte meg az október 6 iki gyász- napot, délelőtt 10 órakor a í“ef. ’templomban volt istentisztelet, amelyen az alkalmi beszédet Gaehal János vallásianár tartotta. — Templomozás után a ref. főgimnáziumban volt gyászünnepély, amelyen az énekkar két számmal működött közre ; emlékbeszédet tartott Mátray Lajos tanár, szavalt Markovits Béni VIII. o. t — Este a polgárság tartotta meg ünnepségét a Vigadóban. Ugyanezen alkalommal a nap jelentőségének mélta tása után tartotta meg dr. Ke;emen Samu országgyűlési képviselő beszámolóját, melyet szórui-szóra az alábbiakban közlünk. Dr. Kelemen Samu beszéde 1907. október 6-án a Vigadóban. Tisztelt Polgártársaim! A mai politikai helyzetet két kérdés uralja. Az egyik a választójog a másik a kiegyezés kérdése. (Választójog.) Az általános választójog megváló sitását a kormány már megalakulásakor vállalta, és megfogja azt valósítani türelmetlenkedés és sürgetés nélkül is. Türelmetlenkedésre nincs ok, sürgetésre nincs szükség. Ha a munkásság október 10-iki tüntetésével a maga erejét akarja kimutatni, akkor ez az erőmutatvány felesleges, mert a munka erejét senki sem vonja kétségbe. Ha pedig ezzel pusztán hatalmát akarja feltüntetni, akkor figyelmeztetem, hogy a jogok megalkotása nem a hatalom fittogtatásából kell, hogy kisarjadzzék, hanem a lelkek meggyőzéséből. Az ilyen tüntetés csak arra alkalmas, hogy aggodalmat keltsen azokban, kik az általános választói jog megvalósításának őszinte és igaz hívei. Mi = tisztelt Uraim — a függetlenségi párt nem fogunk megfeledkezni Kossuth Lajos tanításáról. Ö tanito t arra, hogy a jogok területét minél szélesebbre kell tenni és a jogtalanság gyűrűjét szükebbre szorítani. Ha nem bocsátjuk be az alkotmányba azokat, akiktől a honpolgári kötelességek teljesítését várjuk, akkor ezek közönyösekké sőt ellenségekké lesznek az alkotmány iránt. És minél inkább késlekedünk reformok megvalósításával, annál biztosabban kergetjük a jogtalanokat olyan szélsőségekbe, melytől őket is, önmagunkat is meg kell óvnunk. Jogunk és kötelességünk az, hogy necsak megvalósítsuk a reformot, hanem amint becsülettel vállaltuk azt, úgy becsülettel hajtsuk is végre. (A kiegyezés.) A másik kérdés, emi ebben a pillanatban különösen foglalkoztatja az elméket a kiegyezés kérdése. A mai napon olvastuk a hirt, hogy végre sikerült a kiegyezés. Hogy valóban sikerült-e, azt akkor fogjuk megbírálni, ha ismerjük a kérdésnek minden részletét. Mert éppen a gazdasági kérdések azok, s éppen a kiegyezésnek a kölcsönös ellentétek igazságos kiegyenlítésének kérdése az. ahol bírálatot alkotni csak a részletek ismerete mellett lehet. Más volna a helyzet, ha nagy elvi átalakulásról lehetne szó, ha abban a helyzetben volnánk, hogy már most beszámolhatnék arról, hogy megvalósítottuk az önálló gazdasági berendezést. De Önök — tisztelt Uraim — jól tudják, hogy mikor a függetlenségi párt résztvállalt a kormány alakításban, nyíltan kijelentette, hogy az önálló gazdasági berendezést most még megvalósítani nem lehet. Mi már a kormányvállaláskor kötött gazdasági helyzetben voltunk, olyanban, melyet az elmúlt alkotmányellenes korszak éppen avval idézett elő, hogy megkötötte a külföldi hatalmakkal a kereskedelmi szerződést a közös vámterület alapján. Ezeket pedig megmásítani nagy nemzetközi bonyodalmak veszedelme nél kül nem lehet. Ámde nemcsak ez volt akadálya az önálló gazdasági berendezésnek, hanem az is, hogy a múltban nem történtek megfelelő előkészületek az önálló gazdasági berendezéshez. Ha egy gazdaember arra határozza el magát, hogy gazdálkodásának eddigi rendszerét megváltoztatja, akkor az, újításra megfelelően elő kell készülnie. Elő kell készítenie a talajt, be kell szereznie a gazdasági eszközöket és az újításnak megfelelő uj felszerelést. Ha egy iparos arra határozza el magát, hogy iparágának eddigi módjával szakit és ezentúl géppekkel dolgozik, akkor ki kell bővítenie műhelyét, be kell szereznie a gépeket, ki kell tanítania embereit a gépek használatára. Ha a kereskedő az eddigi helyett más fajta üzlettel kíván foglalkozni, úgy neki is tökéről, lülelössze- köttetésekröl kell gondoskodnia. Be kell szereznie az uj árukat, tájékozódnia kell azok ára, elhelyezésüknek módja felől. Előkészület nélkül ilyet megvalósítani: biztos gazdasági romlás. Ha már most egy állam vállalkozik arra, hogy 20 millió polgárának egész gazdasági rendszerét megváltoztassa, úgy nyilvánvaló, hogy ezt előzetes, szakszerű, gondos és óvatos előkészületek nélkül nem teheti, mert a megerősödés helyett könnyen romlás állhat be, mert egy gazdaságilag elgyöngi tett nemzettel a gazdasági önállóság harcát megvívni nem lehet. Az ilyen eljárás éppen a gazdasági önállóságnak azt a nagy elvét tenné tönkre, amelyet megvalósítani kíván. Ezért mondta meg a függetlenségi párt egész nyíltan a választások idejében, hogy a tiz éves időt, amelyre már meg voltak kötve a gazdasági szerződések, az önálló gazdasági berendezéshez elkerülhetetlenül szükséges előkészítő intézkedések megtételére fordítja. Ezután behatóan foglalkozik az előkészítő intézkedések részletezésével, majd igy folytatja: Ha már most a kiegyezés dolgát kutatjuk, akkor nyilvánvaló, bárha most lekötött gazdasági helyzetben vagyunk is, a kiegyezést csak úgy valósíthatjuk meg, ha avval nem kötjük le magunkat olyan irányban, mely a gazdasági önállóság felé vezető utat előttünk elzárja. Ámde emiatt aggódni nincs ok. A kiegyezés során nem csak azzal teszünk egy lépést az önállóság felé, hogy a szövetséget megszüntetve szerződést kötünk, hanem — amint tudom — azzal is, hogy fogyasztási adóinkat önállósítjuk és azok adótételeit az osztrák befolyás alól kivesszük. Ez nemcsak azt jelenti, hogy az adót úgy és oly tétellel vetjük ki, amint azt Magyarország érdeke megkívánja, hanem petróleumnál, sörnél, szesznél azt is jelenti, bogy ezeknek gyártása for- galombahozatala tekintetében mentesítjük magunkat az osztrák befolyástól, ami ezeknek az iparágaknak termelésére lényegesen kihat. (Ugyvan.) (Pénzügyi helyzet.) A kiegyezés kérdésére — tisztelt barátaim — mint egy sötét árnyék borul a pénzügyi helyzet, amelyben most vagyunk. Érzi a mostani abnormis helyzetet az ország minden polgára. Ha az okokat kutatom, a melyek ezt a helyzetet előidézték, világosan áll előttem az, hogy ebben lényegesen belejátszott Ausztriának velünk szemben tanúsított háborús magatartása. Ausztria tömegesen dobta értékpapírjainkat a piacra. Ezekkel a papírokkal összes pénzügyi erőinket lekötötte az a feladat, hogy visszadobott értékpapírjainkat összevásároljuk és árfolyamukat a lehetőségig fentartsuk. Ausztriának ezt az eljárást most kivételesen könnyűvé tette az, hogy a külföldön is feszült a pénzpiac és élesítette a helyzetet az idei rossz termés csapása, a minek folytán bevásárló képességünk csökkent úgy, hogy már ezért is sokkal inkább szorultunk hitelre, mint eddig. Ha ez a szorult helyzet kívánatossá és sürgőssé teszi is a kiegyezést, nem befolyásolhat minket annyira, hogy oly kiegyezést fogadjunk el, melyről az a meggyőződésünk, hogy az Magyarországra a jelennek, vagy a jövőnek szempontjából káros és hogy a pillanatnyi rossz helyzetet megzsaroltatá- sunkra engedjük felhasználni. (Quóta.) A mostani kiegyezési tárgyalások folyamán különösen két kérdés lépett előtérbe: Az egyik a quóta, a másik a bank kérdése. A quóta kérdése — tisztelt Uraim — nem politikai, hanem pénzügyi kérdés. Azt tehát, hogy nekünk a quóta bármily csekély emelésért politikai recompensatiót adjanak, más szóval, hogy politikai vívmányokat pénzzel fizessünk meg, elfogadnunk nem lehet. A kérdés az, hogy azért, amit tőlünk pénzben követelnek, tudnak-e adni olyasmit, ami nekünk ugyanannyi pénzértéket képvisel ? (Igaz, úgy van!) Ha valaki azt mondja, hogy adjak neki ezer koronát, egyszerűen kinevetem. De ha valaki ezért hajlandó két lovat cserébe adni, akkor azt nézem, van-e szükségem két lóra és megér-e a két ló annyit. De nem egyezhetünk bele abba sem, hogy a quótáért a kiegyezésben kapjunk ellenértéket. A quóta kérdése lényegileg kívül áll a kiegyezés keretén ; nekünk is tehát a szorosan vett kiegyezés keretén kívül álló ellenértékét kell érte kapnunk. Tiszta finánc számítás dolga, hogy a két érték fedni fogja-e egymást. Ettől függ elhatározásunk is. (A bank.) Egészen másként áll a bank dolga. Ez már nem pénzügyi, hanem politikai kérdés is. Sőt fontos politikai kérdés, mert egyik kulcs gazdasági önállóságunk megszerzéséhez. Önálló bank nélkül, önálló gazdasági berendezés nem képzelhető el. A banknak és kiegyezésnek kérdését azonban mesterségesen összokap- csoltatnunk nem szabad, mert az az idő olyan idő, amikor a kiegyezés miatt küzdelmeink vannak, amikor egy esetleges gazdasági harcot kell megvívnunk, nemzeti banknak a megalapítására nem alkalmas. A törvény azonban akként intézkedik, hogy ha ez év végéig a gazdasági közösség alapján törvényesen nem szabályozzuk viszonyainkat Ausztriával: a bank közösség is megszűnik. Minden ügyességünkre szükség van tehát hogy erre az időre falhoz ne szorittasuk magunkat. Önálló magyar jegybankot 1908. január 1-ig megteremteni lehetetlen.
