Szamos, 1907. szeptember (39. évfolyam, 70-78. szám)

1907-09-26 / 77. szám

XXXIX. évfolyam.

Szalmái, 1967. sziptinber hé 26. (csütörtök)

77. szám.

SZAMOS.

POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP

A „Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületéinek hivatalos lapja.

Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön.

Eltfizetéii ár:

Ejész érre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szán ára 10 fillér.

SZERKESZTŐSÉG é* KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcze 9. sz. Telefon: 107.

HLißdennemn dijak Szatmáron, a lap kiadóhivatalába* fUtteodr

HIRDETÉSEK:

Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban köz ellettek Nyilttér sora 20 fillér.

Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér.

A magyar kereskedelem.

Hazánk küzdelmes jelenéből a magyar kereskedelem fokozottan kiveszi a részét. Ellentétes gazdasági irányzatok, széthúzó politikai törekvések választották ütközőpontjaikul ma a kereskedelmet, illetve a kereskedelmi osztályt, amelynek pedig a szorosan vett maga baja is épen elegendő volna.

A tisztességtelen verseny dúlja és aknázza alá belső életét, mely bajnak sikertelenül szegzi ellen azt a pár fogyatékos törvényes intézkedést, melyet az 1884. XVII. és az 1900. XXV. t.c. s még néhány egyéb törvényben elvétve található szakasz biztosit.

A kereskedői kar szellemi színvonala emelésének kérdése is bizonyos képesítési törvény bizonytalan orvosszerének óhajtásában merül ki, mig a gyakorlatban jórészt ma sem megy más kereskedőnek, mint az, aki egyéb pályán boldogulást nem talál. Kereskedelmi iskoláink szépen kiépült szervezetei pedig mintha csak más céljuk sem lenne, tömegesen ontják — egyelőre legalább — a banktisztviselők ezreit.

Ez a két íőbaja kereskedelmünknek belső szervi baj. Törvényhozási és társadalmi segédkezés mellett az egészséges fejlődés által indulna gyógyulásnak.

Sajnosán kell azonban tapasztalnunk, hogy külső körülmények, kivülről jövő okok is sulyosbitólag hatnak a kereskedelemre s állam és társadalom nem nagyon sietnek ez okok és hatásuk ellensúlyozására.

Jelszavak után és alapján a fogyasztási szövetkezeteknek szinte erőlködése, államnak és társadalomnak hallgatólagos, olykor nyílt tetszésével és pártfogásával találkozik, dacára néhány súlyos kudarcnak, mellyel a túlságos lelkesedés és optimizmus már szörnyű bőszül állott hívőkön és hitelükön egyaránt.

Olyanféle benyomást mentünk müveit társadalmunk gondolatvilágából, hogy az az előítélet, mely a kereskedő keresetét valami nem egészen delikát jövedelemnek véli, még ma sincs szünőfélben. Pedig épen a kereskedői közvélemény sürgette már évek óta a tisztességtelen verseny szabályozását, melynek egyes rikító, sőt gyakori eseteire vezetjük vissza a kereskedői jövedelemre általánosított kedvezőtlen következtetéseket.

Ez a kedvezőtlen megítélés már a hivatalos felfogásba is beszivódik, aminek látható megnyilatkozásai a hatósági részről tapasztalható azon törekvések, hogy a kereskedők mellőzésével és kereskedelmi érdekek érthető figyelmen kivül hagyásával nyerstermelő és nagyfogyasztó közvetlen kapcsolatba hozassanak, még akkor is, ha a termelő feltételei valamivel kedvezőtlenebbek.

Már az adózás tekintetében is súlyosabb elbírálás alá esik a kereskedő, ami abban fejlődik ki, hogy mig akármilyen kis szatócs III. osztályú kereseti adója köny- nyedén állapittatik meg száznál több, sőt több száz koronában, addig igen jövedelmező helyzetben levő honorátiorok III. oszt. kereseti adója 30—80 kor. közt variál.

E részben tudatos, részben öntudatlan kereskedelemellenes irányzatok tetőpontjukat a fogyasztási szövetkezetekben érik el. Jóhiszemű és lelkes, de hozzá nem értő emberek, pap, tanító, jegyző, hivatalos felsőbbségi tekintéllyel ténykedők nemesebb ügyhöz méltóan buzgólkodnak, hogy sokszor szövetségestül és taglétszámostul együtt erkölcsi s anyagi bukást érjenek, de a legjobb esetben se tudják a fogyasztó igényeit oly jól kielégíteni, mint a hivatásos kereskedelem. — Áruik

rendszerint nem olcsóbbak, nemjobbak, mint a kereskedőéi és a sok kedvezmény, segély, szubvenció, hitel, stb. dacára is egyetlen eredményük biztos csak: hogy a nagy adót viselő, kedvezmény és támogatás nélkül működő hivatásos kereskedőt tönkreteszik.

Különösen a szövetkezetek italmérési joggal és dohányelárusitási engedéllyel való felruházása hívja ki a jogos kritikát, mert ez a legfőbb akadálya annak, hogy működésük csak a tagokra való korlátozás által keresztülvihető legyen. Pedig anélkül a fogyasztási szövetkezet nem egyéb, mint privilégiumokkal bőven ellátott kereskedő, a kereskedőnek összes jogaival, annak terhei és kötelezettségei nélkül.

És mialatt a fogyasztási szövetkezetekkel egy, a kereskedelemtől idegen ellenséges réteget tolunk a hazai detail-kereskeddem fölé, azalatt előszeretettel állítjuk föl igénypontjainkat a kereskedővel szemben. A kereskedő kutassa ki a magyar portékát, ne tartsa az idegent, még ha olcsóbb is, animálja rögtöni és jó fizetéssel a zsenge magyar ipart. A kereskedő legyen érzékeny és akadályozza meg, hogy idegen gyártmány magyar köntösben, magyar jelzéssel, beloAz első napok.

Komorovcsák kapitány a kaszárnya kapujából visszakiáltott őrmester ur Sólyomnak:

— őrmester, öltöztesse fel az újoncokat! Nemsokára visszajövök, akkorra minden rendben legyen!

— Igen is, kapitány ur, — mondá Sólyom és azután mindjárt rengeteg intézkedést tett a parancs végrehajtására.

Mert az újoncok öltöztetése nem valami egyszerű dolog. Ezt ne gondolja senki. A katonaruhát a legény nem veheti csak úgy egyszerűen magára. Nem holmi guba az. Parádéja van ennek is, mint minden katona- dolognak. Még pedig olyan parádéja, hogy holtig emlékszik reá a regruta.

Az ezred borbélya veszi őket legelőször gondjai alá. Megborotválja és lenyirja valamennyit, mint ahogy a juhász a birkákat. Mert a katonának szakáit csak különös engedelemmeJ, egy centinél hosszabb hajat pedig semmiféle engedelemmel sem szabad viselni. így mondja ezt a reglama, ennek pedig engedelmeskedni kell.

Nagy munkájában az öreg katonák segédkeznek a borbélynak. Az ő kezük nem olyan biztos ugyan, mint a borbélyé, négy-öt helyen is megvágjak a regruta arculatját, de ez katonadolog. Az ütést, vágást meg kell szokni a katonának, hátha a csatában vágják meg?! Legalább nem ijed meg egy kis sebtől, ha hozzászokik akkorára.

A kaszárnya fürdőjében ezalatt vizet melegitenek számukra és vizben, gőzben megfürösztik őket Ne legyen rajtuk egy porszem se, amit hazulról hoztak. Az alsó és felső ruhákat is elveszik és durva kincstárit adnak helyette. A hazulról hozott gúnyákat pedig összepakolják egy vászondarabra ráírják a legény nevét s azután fel viszik a kaszárnya padlására. Ott por- lódik három esztendeig, vagyis mig a legény kiszolgálta idejét.

Mikor igy tüzön-vizen megtisztultak, akkor előhozatja őrmester ur Sólyom a katonamundórt; ócska, ron gyos mundér az, szúnyoghálónak se volna már jó. Nem csoda, ha ócska és rongyos, hiszen tizenkét esztendő óta szaggatják, varrják, tisztogatják

a regruták. Hej, sok mindent tudna elbeszélni ez a mundér, ha beszélni tudna !

De jó ez a regrutának és örüljön, hogy ilyet is kap. A jobb mundér kell az altiszteknek, meg az öreg katonáknak. Majd lesz nekik is, ha a harmadik évet szolgálják.

Mikor lesz az még, nem tudja azt kiszámitaui az öreg katona se, pedig az már csak sokat tud. Csak azt mondja, hogy annyi tengersok napja van még hátra a regrutának, mint ahány fényes csillag ragyog tiszta őszi éjszaka az égboltozaton.

Őrmester ur Sólyom egyenként elö- szólitja a regrutákat és kiosztja köztük a ruhadarabokat, a sapkát, blúzt, nadrágot, két pár bakkancsot. Egy párt a feketéből télire és parádékra, egy párt a sárgából nyárára. Mértéket egyről se vesz, csak úgy szemre becsüli meg.

Minek is venne. Nem szabó ő, a regruták meg nem kónyeskedő ficsu- rok, hanem hazát és királyt védő katonák. Meg aztán mérheti azt a szabó, akinek alakja, teste nincs, nem áll meg azon tisztességesen a

szentek palástja sem. A katonán azonban minden mundérnak jól kell állani. Azért katona, hogy jól álljon rajta minden ruha. Az, hogy nagy egy kicsit a sapka, a nadrág, a blúz, vagy a bakkancs, nem (esz semmit.

— Majd belé nősz, fiam, — igy vigasztalja a regrutát. De azért az sem tesz semmit, ha kicsi a sapka, feszes a nadrág, szűk a blúz, szőrit a bakkancs, mert akkor meg igy vigasztalja :

— Nem tesz semmit, fiam, pár hét múlva úgy is lesoványodol!

Csákót is ad a regrutának. Nehezet, mint a kö, keményet, mint a vas, akkorát, mint egy dézsa. Rózsája alatt ott berzenkedik a kétfejű sas.

— Jó a csákó, öcsém ? — kérdi a regrutát.

— Kicsi, őrmester ur.

— Hát most jó-e, öcsém ? — kérdi tőle újra, miközben megforgatja a regruta fején a csákót úgy, hogy az eleje hátra, a hátulja meg előre néz.

— Most is csak kicsi, őrmester ur.

— No, mindjárt jó lesz, fiam !

Ezzel feláll egy székre, nagyot üt

öklével a csákó tetejére, hogy csak

Mm Róth Simon nagyválasztéku cipőraktárát

ajánljuk a t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást.

Közvetlen a ,Pannóniaf szálloda mellett — Bzatmár ás ridSke legnag/obb ezipJrastira.

í*az őszi és téli idényre megrendelt úri, női és gyermek-lábbelik, — valódi box és sehevraux bőrből készült czipők a le^divatosabb kivitelben. -