Szamos, 1907. szeptember (39. évfolyam, 70-78. szám)
1907-09-26 / 77. szám
2—Ik oldal SZAMOS 77. szám. pózhassék a magyar piacra, megtévesztvén a hazafias fogyasztót. Igaz, hogy kell, hogy valamely öntudatos közgazdasági testület kereskedő világának törekvései legyenek és merjük állítani, hogy kereskedelmünk törekvései általában ezek. Ha azonban ezek a törekvések nem vezetnek nagyobb eredményekre, annak oka nem a kereskedőkben, hanem másban, talán épen az előbb elmondott körülményekben rejlik. A tanácsból. Színházi ügyek. A városi tanács Krómer Sándor színigazgató kérelmére több színpadi felszerelési tárgyat átengedett a nagykárolyi uj színház október 1-én vég- bemenendő megnyitási ünnepélyére. A tanács a közösen fentartoW színtársulat érdekében is fokozandónak tartotta a nagykárolyi színház megnyitásának külső fényét, minél fogva a megfelelő feutartással hozzájárt! t a kérelemhez. Geyer Stefinek októker 1-re hirdetett hangversenye szeptember 29-óu lesz megtartva a városi színházban. A tanács e célra a színházat átengedte s a helyárak 50%*°3 felemelését megengedte. Mázsáló bódék. Végre a mázsáló bódék az Iskola- közből eltünuek. A tanács elrendelte a két bódénak a Sétatér-közbe való áthelyezését. Pályázat. Az újonnan rendszeresített vám- könyvelői állásra a tanács pályázatot hirdet. A javadalom évi 2400 korona. A pályázatok október 14 d. e. 11 óráig a városi tanácshoz nyújtandók be. Szatmár-Námeti tűzoltó-kongresszus 1908. A jövő évben városunkban megtartandó tűzoltó-kongresszus titkára, az érdeklődés felkeltésére, valamint a rendezésben való részvételre, felhívást bocsátott ki, melyet alább köziünk : A szatmárnémeti önkéntes tűzoltó egyesület városunk törvényhatósági bizottságának nevében meghívta az országos tűzoltó szövetséget, hazánk összes önkéntes és hivatásos tűzoltóságát, 1908. augusztus havában Szatmáron megtartandó országos tűzoltói értekezletre. Ezen nagyarányú kongresszusnak megtartása csak úgy járhat teljes sikerrel, ha városunk polgársága vállvetett buzgalommal vesz részt a rendezés nagy munkájában. Szükségtelennek tartom a tűzoltói intézmény ismertetését, magasztalását. — Városunk müveit közönsége tisztában van azzal, hogy mily nélkülözhetetlen szerve a társadalomnak a tűzoltóság emberbaráti intézménye. De most nem csupán a mi saját tűzoltóságunk erkölcsi és anyagi támogatásáról van szó, hanem miután városunk közönsége hazánk összes tűzoltóságát a jövő évben vendégéül fogja látni, kell, hogy a vendéglátás oly módon nyilatkozzék meg, miszerint az ország minden részéből összesereglő 2—3000 idegen azzal a kellemes benyomással távozzék városunkból, hogy itt a főcél nemcsak az eszem-iszom volt; hanem mig egyfelől tűzoltóságunk minden tekintetben megállja helyét, másfelől az ideérkezettek kellő elszállásolása, a közönség ré- széi’ől a barátságos fogadtatás, kellő útmutatások s az ez alkalomból rendezendő kongresszusi értekezletek, gyakorlatok s a munka végeztével a megfelelő szórakozások nem terhére voltak a nagygyűlés tagjainak, hanem kellemes okulására. Ezt a célt másként, mint helyes rendezéssel elérni lehetetlenség ! A helyes, céltudatos rendezéshez pedig a társadalom szine-javának a részvétele szükséges. A rendezésnél minden célra külön bizottság fog alakíttatni s igy senki sem lesz oly teendővel terhelve, melyre vállalkozni nem volna hajlandó. Városunk jóhirnevének megőrzése, öregbítése lebegjen szemeink előtt s közös erővel mutassuk meg, hogy Szat- már-Németi szab. kir. város valósággal gócpontja az északkeleti Magyarországnak. Szatmár-Németi, 1907. szeptember 23. Thurner Albert kongresszusi titkári HÍRROVAT. * Eljegyzés. Hajdú Péter márarnarosszigeú ref. főgimn. h. vallásiauár eljegyezte Zeke Vincze földbirtokos leányát, Berta kisasszonyt. * Tanári kinevezés. A vallás és közokt. miniszter Dörner Istvánt a helybeli kir. kath. főgimnáziumhoz helyettes tanárul nevezte ki. * Kinevezés. A keresk, miniszter az áll. ipari szakiskola felügyelő bi zottságának elnökévé dr. Vajay Károly polgármestert, — a bizottság tagjaivá pedig Katona Imrét, Lit- teczky Pált, Szentiványi Károlyt, Fogarassy Sándort, Jákó Mihályt és Losonczy Józsefet nevezte ki. * Kinevezés. A vallás és közoktatásügyi minisztor Demján Titusz le- kencei gkach. lelkészt, a helybeli kir. kaih. főgimnáziumhoz hitoktatóul és a román nyelv tanárául nevezte ki. * Tanárválasztás. A szatmári fals. kereskedelmi iskola felügyelő bizottsága a könyvvitel és levelezés tanárául Zsolnay Ármint választotta meg. * Kinevezés. Dr. Boromissza Tibor püspük Schwegler Ferencz szatmári s.-lelkészt a tanítóképzőhöz a meny- nyisógtau és természetrajz tanárává nevezte ki. * Halálozás. Badesco Dániel {alezredes f. hó 22-én Aradon {szivszólhü- dés következtében meghalt. Az elhunyt régebben Szatmáron állomásozott. * Hirtelen halál. Heller Sámuel termény ügy nők, városunk régi polgára, e hó 24-én délelőtt 67 óve3 ko rában hirtelen meghalt. Szivszóihüdés öltő meg a vidám kedélyéről általánosan ismert, öreg urat. Az elhunytban dr. Heller Gyula orvos édes atyját gyászolja. — Temetése tegnap ment végbe nagy részvét mellett. * Elnökválasztás. A protestáns felső leányiskola fentartó-testülete az igazgatótanács elnökévé dr. Vajay Károly polgármestert választotta meg. E tisztet előtte Farkas Antal és Rácz i István viselte. * Búcsúszavak. Mindazon jó barátok és ismerősöknek, kiktől távozásom alkalmából személyesen el nem búcsúzhattam, ez utón mondok isten- hozzádot. Klein Elemér. * Szives kérelem. Mindazon urakat, akikhez életrajzi adataiknak s irodalmi, tudományos, vagy művészeti munkásságuknak közlése végett a városi monográfia megírása érdekében fordultam, felkérem, legyenek szívesek ezen adatokat, most már 3 nap alatt hozzám annyival is inkább beküldeni, mivel egyesek kósedelmezóse a munka sürgős befejezését nem akadályozhatja meg, Ferenczy János szerkesztő. Megyek édes anyámhoz . . . Sgy orVosttöVendSK öttgyilHossága, Mérget ivott. Eszméletén az utolsó percig. Nagykároly, 1907. szept. 24. (Saját tudósítónktól.) A nagykárolyi „Magyar Király“ szállodában vasárnap egy alig 21 éves fiatal ember dobta el magától az életet rettenetes elhatározással, előbb morfium befecskendezéssel, majd morfiumot ivott és azután mikor a morfium ártalmatlannak bizonyult, ciankalit. — Részletes tudósításunk a következő : A nagykárolyi „Magyar Király“ szállodába szombat este egy elegánsan öltözött fiatalember, Erdélyi Sándor, 21 éves, szatmári születésű orvosnő vendók tért be és szobát kért. A fiatalember, mint utóbb kiderült, Erdélyi Kálmán, Szatmáron lakó ny. körjegyző fia, aki tavaly fejezte be gimn. tanulmányait a szatmári ref. főgimnáziumban. Az öngyilkosjelölt szobáját a szállodában elfoglalva vacsorát rendelt. Alig evett az ételekből valamit, tollat és papirt kért és magára zárkózva leveleket irt. A felszolgáló pincérnek feltűnt a fiatalember idegessége, mindazonáltal nem szólt senkinek, habár rosszat sejtett. Erdélyi Sándor késő éjjelig 5—6 levelet irt s miután Írásait befejezte, testén több morfium befecskendezést ejtett és egy pohárból hígított morfiumot ivott Levetkőzve ágyában a morfium hatását papirosra jegyezte mindaddig, amig eszméletét el nem vesztve mély álomba merült. Vasárnap délelőtt a bérszolga kopogott ajtaján és mint hátrahagyott levelében Írja, a legnagyobb csodálkozására — felébredt. Ennek oka az volt, hogy a fiatal ember évek óta morfiumista volt és úgy szikrázik bele a regruta szeme, a csákó pedig mint valami vaspánt, rászorul a koponyájára. — Hát most jó-e fiam ? De erre már ész nélkül felel a megszeppent regruta: — Igenis, jó, őrmester ur. Puskát, borjut, meg a többit csak ezután kapnak. Két óra alatt már mundérban állnak valamennyien. — Édes apjuk, édes anyjuk már most se ismerne rájuk. Nem csoda, hiszen ők maguk is alig ismernek egymásra. Egyformák valamennyien, mint a ma született gyerek, kék sapka, kék nadrág, patkós sarkú, szeges talpú bak- kancs van mindegyiken. Rengeteg módon kopog, félelmesen csattog a lépése mindnyájuknak. Őrmester ur Sólyom tetőtöl-talpig újra végig vizsgálja a ragrutákat — Mindeniken talál valami hibát, valami igazítani valót, amiért kegyetlenül összeteremti szegényeket. Aztán újra kioktatja őket, hogyha megérkezik a kapitány ur s ő haptákot kiállt, mint a sóbálvány olyan mereven álljanak a glódában. A száját ki ne nyissa köszöntésre egy se, mert egy pofon nal úgy be tapasztja, hogy valameny- nyi fogát lenyeli ebédre. Ha pedig valamelyikhez szólana a kapitány ur, az keményen szalutáljon s okosan feleljen a kérdésekre. Komorovcsák kapitány nem soká váratott magára. Nagy kardcsörtetve megérkezett, sapkáját mélyen a szemére húzta, bajuszának egyik fele felfelé, másik fele lefelé ágaskodott. Meghallga'ta az őrmester jelentését s megszólította a glóda végén álló nagy legényt. Keményen recsegett a hangja, mint a trombita : — No tudod-e már mi a katona első kötelessége ? A nagy tahó tanácstalanul állt s kétségbeesett pillantást vetett őrmester ur Sólyomira, aki a kapitány ur háta mögött állott. Az őrmester mérgesen integetett neki, hogy szalutáljon s hogy feleljen. Vári Szabó János, igy hívták a nagy tahót, azonban nem értette, mit integet neki az őr mester ur. Zavarában levette sapkáját, végig törölte vele verejtéktől gyón győző homlokát s mély öblös hangon válaszolt a kapitány urnák : — Igenis, tudom. Az a katona leg első kötelessége, hogy ne köszönjön a kapitány urnák. Komorovcsák kapitány urat egyszerre elöntötte az epe. Jobbkezóvel mórgeseu sodoritott egyet bajuszán, balkezével kardját verte a padlóhoz, miközben kegyetlen káromkodásra fakadt. — Micsoda bagázs ez? Micsoda ostoba nép ? És én ezekből neveljek jó katonákat? Ilyen emberekkel men jek ón ez ellenség ellen ? Őrmester próbálja meg, vegye munkába őket. Dolgozzon velük éjjel-nappal, hátha tud belőlük valámit faragni. Nektek pedig csak annyit mondok, hogy négy hét múlva újra visszajövök és ha még akkor is ilyen szamarak lesztek, valamennyiteket kiköttetlek. Ezzel ott hagyta a regrutákat, szavát megtartotta, feléjük se nézett négy hétig. Őrmester ur Sólyom egész komolyan hozzáfogott a regruták kiképzéséhez, munkájában az altisztek s az öreg katonák segédkeztek. Kora reggeltől késő estig állni, meg járni tanultak, mert a katona állni is, járni is újra tanul. Olyan állással és járás sal, a milyen a közönséges emberé nem lehet megverni az ellenséget.’ Ahhoz parádé-mars szükséges. Mi a parádé-mars ? Ezt nem lehet C3ak úgy könnj'en megmagyarázni. Felemeled a lábad a földről, olyan magasra, mintha kádba akarnál lépni, aztáu kinyújtva lecsapod a földre, olyan erővel, hogy a kavicsok felrepüljenek talpad alól a kaszárnya tetejére. Ezt cselekedd minden lépésnél, mert ez a parádé-mars. Vigyázz azonban, hogy a föld megremegjen lábad alatt, a kavicsok kopogjanak a kaszárnya tetején, mert ha nem, úgy rossz a parádé-mars s őrmester Sólyom leszedi rólad a keresztvizet is. Azzal, hogy lábad feltörik, vagy eltörik, ne törődj semmit, ott van az ezredorvos ur, helyrehozza az, ha bajod történik, mint ahogy helyre hozta a két első beteget is. Az egyik beteg egy kereskedölegény, a másik Vári Szabó János volt. Azt láz gyötörte, ennek lábát törte fel a bakkancs. Egy reggel mindkettő az ezredorvos elé ment. Kevés szavú, goromba beszédű, öreg ember az ezredorvos. Nagyon tudományos lehet, mert egészen kopasz a koponyája. -- A két legényt először cudarul össze- szidta, hogy milyen nyomorult, satuya népség, aztán megkérdezte a keres- kedőíegónyt: — Mi bajod ? — Alásson jelentem lázam vau. — No az nem nagy baj ! — Most rögtön takarodj a századhoz, hu zz a lábadra könnyű bakkanosot s egy álló hétig le ne vesd 1 — Hát neked mi bajod ? Kérdezte Vári Szabó Jánost. — Regemenc áré orvos urnák jelentem aláson, a lábam fáj. Feltörte a bakancs, valami flastrom kéne rá. — No ez se uagy baj, ne félj uem halsz bele. Itt van két khininpor, az egyiket itt mindjárt vedd be, a másikat meg óhomra lefekvés előtt. A két legény csodálkozva összenéX X X mm S trolin Eme# az ttviorat <■ ■ taatadljt, aepii»íeti * kBhBftat, riUdékot, éjjeli izzadást. Tiidöbetegsegek, hurutok, szamár« köhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen ■linilrinhM „Rocke“ eredeti ciomagoldst. W. Hsfnann-La Roche A Ce. Basel (Srájt),
