Szamos, 1907. szeptember (39. évfolyam, 70-78. szám)
1907-09-22 / 76. szám
Melléklet „Szamos“ a 76-ik számához. Szatmáry István a szerelmes diák, — ki Dunka Irma képezdésznőt meglőtte, — bírái előtt. (Esküdtszéki tárgyalás.) Még élénk emlékezetben van az a dráma, mely április 11-ón a Kinizsy utcában lejátszódott, amikor is Szatmáry István VII. gimu. tanuló Dunka Irma képezdésznőt a nyilt utcán meglőtte, mert nem akarta viszont szeretni. A kir. törvényszék V tegnap foglalkozott ezen ügygye!, melyről részletesen alább számolunk be. Szatmár, 1907. szept 91. Elnök : dr. Papolczy Gyula kir. táblabiró Szavazó bírák : Hunyor Ödön és dr. Németby József tszéki birák. Jegyző : Dr. Joanovics Ernő. Közvádló : Ifj. Jákó Sándor alü- gyész. Szatmáry István védője dr. Kelemen Samu. A tárgyalás 9 óra 10 perckor kezdődött a közönség nagy érdeklődése mellett. Elnök megnyitotta a tárgyalást és figyelmeztette a közönséget a rendre és csendre. A beidézett tanuk közül 3 nem jelent meg, ezeknek a tárgyalás során való felhívását elrendelte a kir. törvényszék. A tárgyaláson megjelent a sértett Dunka Irma is. Ezután az esküdtek kisorsolása következett. Esküdtekké sorsoltattak ki: Dr. Rácz Endre, Sugár Emil, Sternberg Dénes, Müller Mihály, Mertz József, Bikkfalvy Albert, Adriányi Zoltán, Kepecs Herman, Imre Perencz, Horváth István, Hajnal László, Pénzes Eerencz; pótesküdtek: Pataky Lajos, Horváth József. Az esküdtek letevén az esküt, Szatmáry István vádlott kihallgatása következett. A vádlott Szatmáry István 18-ik évében van, elég jó megjelenésű kifejlett fiatalember, Szatmáron született, szülei itt laknak, ref. vallásu, a ref. főgimn VII. osztályába járt tavaly. Büntetve nem volt. Elnök felolvasta a vádlott előtt a törvényszék vádtanácsáuak határozatát, amellyel a büntetörvéuykönyv 279. és 65. §-a alá eső szándékos emberölés bűntettének kisérlete miatt a bűnvádi perrendtartás 266. szakasza szerint a vádiauács Szatmáry Istvánt vád alá és vizsgálati fogságba helyezte azon cselekmény miatt, hogy Szatmáry István 1907. ápril hó ll-én este 7 óra tájban, a Kinizsi-utcai áil. iskola közelében Dunka Irma sértettre ölési szándékból íorgópisztollyal közvetlen közelről reá lőtt, szándékolt eredményt azonban a lövés nem idézett elő, amennyiten a lövedék nemesebb részeket nem érintett, terhelt akaratán kívüli okokból. Elnök: Megértette a vádat? Vádlott: Igen. Elnök : Bűnösnek érzi magát ? Vádlott: Bűnösnek látom magam, de nem érzem magamat ánnak. Elnök: Adja elő a történteket, töredelmesen, nyugodtan és higgadtan. Vádlott: Dunka Irmát 1806. óv elején tavasszal ismertem meg. Naponként beszéltem vele, este úgy 9, 10, 11 óra tájban. Szemben laktunk egymással a Kinizsi-utcán, kevés távolságra. Julius hó elején félbe szakadt az ismeretségünk. Elnök: Beszélje el hogyan keletkezett magában, és hogyan fejlődőit a Dimka Irma iránti vonzalom, szerelem. Vádlott : Naponta beszélgettünk, társalogtunk. Elnök : Leveleket nem váltottak? Vádlott: Én is küldtem neki, ö is küldött nekem, de azok nem voltak szerelmes levelek. Elnök : Mikor ? Vádlott : Az időt pontosan nem tudom, de úgy emlékszem, már isme- retségüuk első hónapjában. Úgy ismerkedtem meg véle, hogy gyakran sétáltam az utcán és egyszer künt volt az ő szobaleányuk Ruskó Mária és az én kérésemre 6 küldötte ki Irmát, akivel aztán beszélgettem, de nem emlékszem arra, hogy akkor mit beszéltünk. Julius elején félbe szakadt az ismeretségünk. Elnök : azt beszélje el, hogy miként lett szerelmes a leányba. Vádlott: Nekem a leány tetszett, ő is vonzólag beszélt velem és mikor azt kérdeztem szeret-e, azt mondta, hogy szeret. Elnök: Miket beszélgettek ? Tapasztalta-e, hogy Irma szeszélyes, hogy szereti ugyan, de más alkalommal ellenkezőleg viselkedik. Vádlott: Erre nem emlékszem. Ami vonzódásunk abban nyilvánult, hogy csaknem minden nap hosszabb ideig beszélgettem vele, körülbelül busvét- tól egész julius végéig, amikor megszakadt köztünk a jó viszony. Elnök : Miért ? Vádlott: Erre vonatkozólag ö nem nyilatkozott. Elnök : A vizsgálat során maga azt mondta, hogy elment Hazay Vilmos- néhoz a Dunka Vilma háziasszonyához és az azt mondta, hogy neki csizmadia fia nem kell, az anyja nem ül vele egy asztalt. Vádlott: Ez igaz; de ez egy szerelmes szívnek nem elég momentum arra, hogy ott hagyjon valakit. (Mozgás.) Elnök : Tehát miként, szakadt meg az ismeretség ? Vádlott : Azért, mert ö kívánta. Vo’t az utcában egy pár katholikus gimnázista . .. Elnök : Talán féltékeny volt maga azokra, akik udvarolgattak neki ? Vádlott: De ő szerette volna, hogy beszélgessenek vele. E nök: Maga ezért haragudott mag reá ? Vádlott: Én nem, de ez volt az ok, hogy megszakította az ismeretséget. Elnök : És maga nem haragudott meg ? Vádlott: Nem tudtam rá haragudni, mert szerettem. Elnök: Nagyon szerette? Vádlott: Igen. Elnök : Foglalkozott azon gondolattal, hogy ezt a leányt megsemmisítse? Nem méltányolta a maga von zalmát ? Talán ki is csúfolta ? Vádlott : Igen többször gúnyolt. Elnök: Hogyan ? Vádlott : Azt mondta : csiszlik. Elnök : És görbe lábú, vörös pofáju kifejezéseket is használt ? Vádlott : Igen. Elnök : Foglalkozott-e maga azzal a gondolattal, hogy megöli esetleg ezt a leányt, hogyha a magáé nem lehet, a másé se legyen ? Vádlott : Soha elképzelni se lehet, bogy akit szeretünk, azt megfosszuk az élettől. Elnök : Tud maga lőni ? Vádlott : Revolver nem volt soha a kezemben addig. Elnök : Miért volt most, hogy ke rillt magához? Ez a Török József revolvere volt ? Vádlott: Igen. Elkértem tőle, mert meg akartam venni, a vakációban turista útra szándékoztam menni. Ö nem akarta nekem eladni a revolvert, mert rosznak tartotta. Csütörtökön délelőtt azt kérdezte, hogy nem néztem-e meg a revolvert, és azt mondotta, hogy vigyem el hozzá. Elnök : Mikor vette át maga a revolvert Török'ői ? Vádlott: Hétfőn. Elnök: Tehát két és fél nappal előbb. Vádlott: Lőni akartam tanulni. — Szándékoztam már régebben is venni revolvert. Elnök : Magával hordta ezt a revolvert ? Vádlott: Nem. De az volt a szándékom, hogy mielőtt elmegyek Törökhöz a revolverrel, meguózetem a puskamüvessel és csak azután veszem meg. Elnök : Miért hordta hát magánál 11 ón? A törvényszéki orvos ur előtt azt mondta, hogy meg akarta csináltatni. Vádlott: Azért vettem magamhoz, hogy megcsináltatom és Törökkel megegyezem. Elnök : Hány órakor vette magához ? Vádlott: D. u. 2 óra tájban. Elnök : De maga másoknak egyebet is mondott. Mit mondott Kiss Lajosnak Irmára nézve? Vádlott: Csak, hogy főbe lövöm magam. Elnök : De azt is mondta : hogy megkérdezem tőle, hogy szeret-e és ha azt mondja, hogy nem, akkor meglövöm. Vádlott: Ezt nem mondtam. Elnök: De a tanú vallomásokból ez tűnik ki. Vádlott: Fogalmam sincsen, hogyan került ez a ténválladék a vallomásokba. Elnök: Mikor jött el hazulról ll-én és mikor találkozott Irmával? Vádlott: Két órakor az iskolába mentem, ott megegyeztem Török Józseffel a revolverre nézve. 5 órakor haza mentem, megozsonáztam, azután fizikát olvastam és azután pár barátommal a piaczra mentem sétálni. 7 óra tájban jöttem haza felé és útközben találtam Dunka Irmát, vásárolni mentek, kérdeztem, hogy hozzá- csallakozhatok-e, mert mondani valóim vannak. Azt mondta, hogy csak akkor, ha hazafelé jön. Én kevés idő múlva azután visszatértem, akkor már hazafelé jött Dunka Irma. Hozzá csatlakoztam az „Európa“ előtt, útközben kérdezte tőlem, mit akartam neki mon dani. Elnök: Maga mondta neki többször azt, hogy komoly beszélni valója van vele? Vádlott: Kiss Lajostól üzentem meg, hogy szerelnék neki valamit mondani, ugyanis szerettem volna az ismeretséget felújítani, mert ö úgy bánt el velem, a mit meg nem érdemeltem. A leány kérdésére útközben aztán azt mondtam neki, hogy ha úgy bánik velem és nem szeret, főbe lövöm magam, ö erre felkaczagott. Elnök: Nem mutatott maga neki 3 levelet azzal a kijelentéssel: „ime, nagyon komoly a dolog, elkészültem.“ Vádlott: Nem volt nálam semmiféle levél és azt sem mondtam, hogy elkészültem. Elnök : Mi történt azután ? Vádlott: Aztán azt mondtam neki, hogy menjünk a Kisfaludy-utczán haza. Elnök: Miért mondta, hogy a Kisfaludy-utczán és nem a Csokonay- utczán ? V.: Találkoztam azelőtt Markovits Bélával és Herskovits János tanuló ismerőseimmel és azoktól hallottam, hogy beszélni akarnak vele. Elnök: És maga azt akarta, hogy be ne mutassa Markovits Dunka Irmának Herskovilsot ? Vádlott: Némileg ezt is akartam. De Irma nem akart a Kisfaludy-utczán jönni. Elnök: És maga erre nem lett haragos, nem érzett elkeseredést, féltékenységet ? Vádlott: (Hallgat.) Elnök : Mondjon el mindent töredelmesen a saját érdekében. Vádlott: A Kinizsy-utcza szegletén találkoztunk a fiukkal, Maikovits bemutatta Irmának Herskovicsot és Hers- kovics elől ment Irmával, én meg hátul Markovitssal. Elnök: És ez nem bántotta magát? Vádlott: Bántani nem bántott. Elnök: Hát hol történt ez a bemutatkozás ? Vádlott: Hogy hol arra határozottan nem emlékszem. Elnök: Tehát maga Markovits Bélával ment. Nem adta oda M.-nak az óráját azzal: Mond meg az iskolában a fiuknak „éljen a haza“ ? Vádlott: Erre nem emlékezem. Elnök: Hát arra emlékszik, hogy az eset után megsebesültén danolta: „Minek is van szerelem a világon“ (Mozgás) és azt is mondta, hogy me* lőtte Irmuskát és saját magát és Ir- muska már a menyországban van. Vádlott: Nem emlékszem. Elnök: Maga nagyon szerette Irmuskát és nagyon féltette ? Vádlott: Igen. Elnök: És nem keserítette el zu hogy ö nem méltányolta magát? Sokat bánkódott e miatt ? Vádlott: Igen. Elnök: Nagyon sajnálta volna, hogy ha meghalt volna a leány ? Vádlót! : De azt bizony sajnáltam volna. Ezzel a Szatmáry István kihallgatása véget ért. (Dunka Irma vallomása.) Dunka Irma 18-ik életévében vai, róm. kath. Mezőteremben született, Megjelenése semmi feltűnést nem kelt. Elnök. Beszelje el az esetet egészen részletesen, hogyan történt, mikor és hogyan ismerkedett meg Szatmáry Istvánnal. Dunka 1. Hazay Vilmosáénál voltam koszton. Sokáig nem tudtam, hogy a szomszédságban lakik Szatmáry István. Tavasz kezdetén ismertem meg, azonban rendes ismeretség még nem volt közöttünk. Mikor iskolába mentem, folyton járt utánam, a sarkamban volt. Elnök : Irt levelet ? D. I .- Irt egy párat, de összetéptem. Elnök : Szerelmes levél volt ? D. I, : Nem volt egészen az. Elnök : Mit tartalmazott ? D. I. ; Arra már nem emlékszem. Egyszer aztán beszéltünk egymással és ón megmondtam neki, hogy hagyjon nekem békét, de ő nevetett ezen és csak tovább járt utánam. Elnök : Sohasem érzett iránta vonzalmat, szerelmet? D. I : Nem. Elnök : Tálán gyűlöli ? D. I. : Gyűlölöm. (Mozgás.) Elnök: Nem mondta magának, hogy fontos mondandói vannak? D. I. : Mondta volt azt is. Elnök: A vizsgáló biró előtt ezt mondotta maga, hogy Szatmáry hívta május esti sétára ? D. I : Igen. Mikor egyszer jöttem az iskolából, ö várt és azt mondta: „Irmuska, fontos mondani valóm van.“ Már előzőleg halottam a Hazayné Ír"s leányától, hogy Szatmáry azt bé. szélte, hogy nekem, valami foltosat akar mondani, tehát felszólítottam* hogy mondja meg. Akkor ő hazáig velem jött, de nem tettb semmiféle kijelentést, azt mondta, hogy majd máskor. Azelőtt egy héttel, amikor meglőtt, minden délben megvá’’'-, de egyszer sem mondta meg azt a szerinte fontos dolgot. Ekkor én i6y szólottám hozzá : biztosan nem akar semmit sem mondani, bizonyosan ez által akarja a barátságot fentartaoi. O azt mondta : ne legyen olyan Kiváncsi, mert az nagyon szomorú Ír íz. Akkor nap délután a piacra menteni-, ő a Kinizsi-utca szegletén hozzám jött és azt ígérte, hogy megmondja, amit akar, ha visszajövünk. Hazafelé jövet hozzám szegődött és mikor ismét kérdeztem, azt mondotta, nem tudja, hogyau kezdje. A törvényszék előtt aztán így szólott: „Nohát megmondom, — szeretem!“ Én nevetni kezdtem, m-*ri hiszen előzőleg csúfolt, MIT IGYUNK? hogy egészségünket megóvjuk, mert csakis a természetes szénsavas ásványvíz erre a legbiztosabb óvószer. Minden külföldit fölülmúl hazánk természetes szénsavas vizek — királya : Millenniumi nagy éremmel kitüntetve. Kitűnő asztali bor és gyógyvíz a gyomorégést rögtön megszünteti, páratlan étvágygerjesztő, használata valódi áldás gyomorbajosoknak. Kedvelt borviz ! = Olcsóbb a szódavíznél! = Mindenütt kapható !
