Szamos, 1907. szeptember (39. évfolyam, 70-78. szám)
1907-09-21 / 76. szám, Rendkívüli kiadás
Rendkívüli kiadás XXXIX, évfolyamSzatmáry István a szerelmes diák, -- ki Dunka Irma képezdésznőt meglőtte, — birái előtt (Esküdtszéki tárgyalás.) Még élénk emlékezetben van az a dráma, mely április 11 én a Kinizsy utcában lejátszódott, amikor is Szai- máry István VII. gimn. tanuló Duuka Irma képezdésznőt a nyilt utcán meglőtte, mert nem akarta, viszont szeretni. A kir. törvényszék \ tegnap foglalkozott ezen ügvgyel, melyről részletesen alább számolunk be. Szatmár, 1907 szept 21. Elnök : dr. Papolczy Gyula kir. táblabiró Szavazó bírák : Hunyor Ödön és dr Némethy József tszéki bírák. Jegyző : Dr. Joanovics Ernő. Közvádló : Ifj Jákó Sándor alü gyész. Szatmáry István védője dr. Kelemen Samu. A tárgyalás 9 óra 10 perckor kezdődött a közönség uagy érdeklődése mellett.. Einök megnyitotta a tárgyalást és figyelmeztette a közönséget a rendre és csendre. A beidézett tanuk közül 3 nem jelent meg, ezeknek a tárgyalás során való felhívását elrendelte a kir tör vénj szék. A tárgyaláson megjeieut a sértett Dunka Irma is. Ezután az esküdtek kisorsolása következett, Esküdtekké sorsoltatok ki : Dr. Ráca Endre, Sugár Emii, Stern berg Dénes, Müller Mihály, Mertz József, Bikkfalvy A.bért, Adriányi ZoltáD, Kepecs Hermáit, Imre Ferencz, Horváth Is'ván, Hajnal Líszló, Pénzes Ferenc/-; pótesküdtek: Pataky Lajos, Horváth József Az esküdtek letevőn az esküt, S«a'- máry István vád'ott kihallgatása kö vetkezett A vádlott Szatmáry István 18-ik évében van, elég jó megjelenésű kifejlett fiatalember, Szat maron született, szülei itt laknak, ref. vallásu, a ref. főgimn VII. osztályába járt tavaly. Büntetve nem volt. Elnök felolvasta a vád'ott előtt a törvényszék vádtanácsáuak határozatát, amellyel a büntetörvénykönyv 279. és 65. §-a siá eső szándékos emberölés bűntettének kísérlete miatt a bűnvádi p< rrendtartás 266. szakasza szerint a vádtanács Szatmáry Istvánt vád alá és vizsgálati fogságba he lyezte azon cselekmény miatt, hogy Szatmáry István 1907. áprií hó 11-én este 7 óra tájban, a Kinizsi u'oai á 1 iskola köze ében Duuka Irma sértettre ölési szándékból íorgópisztodyal köz vetlen közelről reá lőtt, szándékolt eredményt azonban a lövés nem idé zett elő, amennyiben a lövedék nemesebb részeket nem érinteti, terhelt akaratán kívüli okokból. Elnök: Megértette a vádat? Vádlott: Igen. Elnök : Bűnösnek érzi magát, ? Vádlott: Bűnösnek látom magam, de nem érzem magamat ánnak. E'nök: Adja elő a történteket, töredelmesen, nyugodtan és higgadtan. Vádlott: Dunka Irmát. 1906 év elején tavasszal ismertem meg. Naponként beszéltem vele, este úgy 9, 10, 11 óra tájban. Szemben laktunk egymással a Kinizsi-utcán, kevés távolságra. Julius hó elejéu félbe szakadt az ismeretségünk. Elnök : Beszélje el hogyan keletkezett magában, és hogyan fejlődöd a Dunka Irma iránti vonza'om, sze relem. Szatmar, 1907. szeptember hó 21, (szombat) 76. szóm, Vádlott : Naponta beszedettünk, társalogtunk. Elnök : Leveleket nem váltó tak ? Vádlott: Én is küldtem neki, ö is küldött nekem, de azok nem voltak szerelmes levelek. Elnök : Mikor ? Vádlott: Az időt pontosan nem tudom, de úgy emlékszem, már isrne- retségüuk első hónapjában. Ug3r ismerkedtem meg véle, hogy gyakran sétáltam az utcán és egyszer künt volt az Ö szobaleányuk Ruskó Mária és az én kérésemre 6 küldötte ki Irmát, akive! aztán beszélgettem, de nem emlékszem arra, hogy akkor mit beszéltünk. Julius elején félbe szakadt az ismeretségünk. Elnök : azt beszélje ol, hogy miként lett szerelmes a leányba. Vádlott: Nekem a leány t.et.zett, ö is vouzóiag beszélt velem és mikor azt kérdeztem szeret e, azt mondta, hogy szeret. Elnök : Miket beszélgettek ? Tapasztalta-e, hogy Irma szeszélyei, hogy szereti ugyan, de más alkalommal ellenkezőleg viselkedik. Vádlott : Erre rém emlékszem Ami vonzódásunk abban nyilvánult, hogy csaknem minden nap hosszabb ideig beszélgettem vele, körű 'bel il busvét- tól egész julius végéig, amikor megszakadt köztünk a jó viszony. Elnök : Miért ? Vádlott: Erre vonatkozólag ö nem nyilatkozott. Elnök : A vizsgálat soráu maga azt mondta, hogy elment Hizay Vilmos- nóboz a Dunka Vilma háziasszonyához és az azt mondta, bogy neki csizmadia fia nem keli, az anyja nem ül vele egy asztalt. Vádlott: Eí igaz; de ez egy szerelmes szívnek uem elég momentum arra, hogy óit hagyjon valakit. (Mozgás.) Einök : Tehát mikéut szakadt, meg az ismeretség ? Vádlott : Azérí, mert ö kiváuta. Volt az utcában egy pár katholikus gimnazista . .. Elnök : Taláu féltékeny volt maga azokra, akik udvarolgattak neki ? Vádlott: De ő szerette volna, hogy beszélgessenek vele E nők : Msga ezért haragúd ott meg reá ? Vádlott: Én nem, de ez volt az ok, hogy megszakította az ismeretséget. Elnök : És maga nem haragudott meg ? Vádlott: Nem tudtam rá haragudui, mert s/eret'em. Elnök: Nagyon szerette? Vádlott: Igen. Elnök : Foglalkozott azon gondolattal, hogy ezt a leányt megsemmisítse? Nem méltányolta a maga von zalmát ? Talán ki is csúfolta ? Vádlott : Igen többször gúnyolt. Elnök: Hogyan ? Vádlott : Azt mondta : csiszlik. Elnök : És görbe lábú, vörös pofáju kifejezéseket is használt? Vádlott : Igen. Elnök : Foglalkozott-e maga azzal a gondolatial, hogy megöli esetleg ezt a leányt, hogyha a magáé nem lehet, a másé se legyen ? Vádlott : Soha elképzelni se lehet, hogy akit szerelünk, azt megfosszuk az élettől. Elnök : Tud maga lőni ? Vádlót: Revolver nem volt soha a kezembeu addig. Elnök : Miért volt most, hogy került magához ? Ez a Török József revolvere volt ? Vádlott: Igen. E1 kértem tőle, mert meg akartam venni, a vakációban turista, útra szándékoztam menni. O uem akarta nekem eladui a revolvert, mert rosznak tartotta. Csütöríökön délelőtt azt kérdezte, hogy nem néz- tem-e meg * revolvert, és azt mondotta, hogy vigyem el hozzá. Elnök : Mikor vette át maga a revolvert Törökkői ? I Vádlott: Hétfőn. Elnök : Tehát két és fel nappal előbb. Vádlott: Lőni akartam tanulni. — Szándékoztam már régebben is venui revolvert. Elnök : Magával hordta ezt a re volvert ? Vádlott: Nem. De az volt a szán dákom, hogy mielőtt elmegyek To rökhöz a revolverrel, megnézetem a puskamüvessel és csak azután veszem meg. Elnök : Miért hordta hát magánál 11-én? A. törvényszéki orvos tir előtt azt mondta, hogy meg akarta csináltatni. Vádlott : Azért vettem magamhoz, hogy megcsináltatom és Törökke megegyezem. Elnök : Hány órakor vette magához ? Vádlott: D. u. 2 óra tájban. Elnök : De maga másoknak egyebet is mondott. Mit mondott Kiss Lajosnak Irmára nézve? Vádlott: Csak, hogy főbe lövöm magam. Elnök: De azt is mondta : hogy megkérdezem tőle, hogy szeret-e és ha azt mondja, hogy nem, akkor meglövöm. Vádlott: Ezt nem mondtam. Elnök: De a tanú vallomásokból ez tűnik ki. Vádlott: Fogalmam sincsen, hogyan került ez a tényálladék a vallomásokba. Elnök: Mikor jött el hazulról 11-én és mikor találkozott Irmával ? Vádlott: Két órakor az iskolába mentem, ott megegyeztem Török Józseffel a revolverre nézve. 5 órakor haza mentem, megozsonáztam, azután fizikát olvastam és azután pár barátommal a piaczra mentem sétálni. 7 óra tájban jöttem haza felé és útközben találtam Dunka Irmát, vásárolni mentek, kérdeztem, hogy hozzá- csatlakozhatok-e, mert mondani valóim vannak. Azt mondta, hogy csak akkor, ha hazafelé jön. Én kevés idő múlva azután visszatértem, akkor már hazafelé jött Dunka Irma. Hozzá csatlakoztam az „Európa“ előtt, útközben kérdezte tőlem, mit akartam neki mon dani. Elnök: Maga mondta neki többször azt, hogy komoly beszélni valója van vele ? Vádlott: Kiss Lajostól üzentem meg, hogy szeretnék neki valamit mondani, ugyanis szerettem volna az ismeretséget felújítani, mert ő úgy bánt el velem, a mit meg nem érdemeltem. A leány kérdésére útközben aztán azt mondtam neki, hogy ha úgy bánik ve lem és nem szeret, főbe lövöm magam, ö erre felkaczagott. Elnök: Nem mutatott maga neki 3 levelet azzal a kijelentéssel: „ime, nagyon komoly a dolog, elkészültem.“ Vádlott: Nem volt nálam semmiféle levél és azt sem mondtam, hogy elkészültem. Elnök : Mi történt azután ? Vádlott: Aztán azt mondtam neki, hogy menjünk a Kisfaludy-utczán haza. Elnök: Miért mondta, hogy a Kisfaludy-utczán és nem a Csokonay- utczán ? V.: Találkoztam azelőtt Markovils Bélával és Herskovils János tanuló ismerőseimmel és azoktól hallottam, hogy beszélni akarnak vele. Elnök : És maga azt akarta, hogy be ne mutassa Markovits Dunka Irmának Herskovitsot ? Vádlott: Némileg ezt is akartam. De Irma nem akart a Kisfaludy-utczán jönni. Elnök: És maga erre nem lett haragos, nem érzett elkeseredést, féltékenységet ? Vádlott: (Hallgat.) Elnök : Mondjon el mindent töredelmesen a saját érdekében. Vádlott: A Kinizsy-uteza szegletén találkoztunk a fiukkal, Maikovits bemutatta Irmának Herskovicsot és Hers- kovies elől ment Irmával, én meg hátul Markovitssal. Elnök: És ez nem bántotta magát ? Vádlott: Bántani nem bántott. Elnök: Hát hol történt ez a bemutatkozás? Vádlott: Hogy hol arra határozottan nem emlékszem. Elnök: Tehát maga Markovits Bélával ment. Nem adta oda M.-nak az óráját azzal: Mond meg az iskolában a fiuknak „éljen a haza“? Vádlott: Erre nem emlékezem. Elnök: Hát arra emlékszik, hogy az eset után megsebesültén danolta: „Minek is van szerelem a világon“ (Mozgás) és azt is mondta, hogy meglőtte Irmuskát és saját magát és Ir- muska már a menyországban van. Vádlott: Nem emlékszem. Elnök : Maga nagyon szerette Irmuskát és nagyon féltette ? Vádlott: Igen. Elnök: És nem keserítette el az hogy ő nem méltányolta magát ? Sokat bánkódott e miatt ? Vádlott: Igen. Elnök: Nagyon sajnálta volna hogy ha meghalt volna a leány ? Vádlót : De azt bizony sajnáltam volna. Ezzel a Szatmáry István kihallgatása véget ért. (Dunka Irma vallomása.) Duuka Irma 18-ik életévében van, róua. kath. Mezőteremben született, Megjelenése semmi feltűnést nem kelt. Elnök. Beszélje el az esetet egészen részletesen, hogyau történt, mikor és hogyau ismerkedett meg Szat- máry Istvánnal. Dunka 1 Hazay Vilmosáénál voltam koszton. Sokáig nem tudtam, hogy s szomszédságban lakik Szat- máry István. Tavasz kezdetén ismertem meg, azonban rendes ismeretség még nem volt közöttünk. Mikor iskolába mentem, folyton járt utánam, a sarkamban volt. Elnök: Irt levelet? D. I : Irt egy párat, de összetép • tem. Elnök : Szerelmes levél volt ? D I. : Nem volt egészen az. Einök : Mit tartalmazott ? D. I. : Arra már nem emlékszem. Egyszer aztáu beszéltünk egymiással és ón megmondtam neki, hogy hagyjon nekem békét, de ő neyetett ezer, és csak tovább járt utánam. Elnök: Sohasem érzett iránta vonzalmat, szerelmet? D. I : Nem. Eluök : Tálán gyűlöli ? D. I. : Gyűlölöm. (Mozgás.) Elnök: Nem mond a magának, hogy fontos mondandói vannak ? D. I.: Mondta volt azt is. Elnök: A vizsgáló bíró előtt azt mondotta maga, hogy Szatmáry hívta május esti sétára ? D. I : Igen. Mikor egyszer jöttem az iskolából, ő várt és azt mondta : „Irmuska, fontos mondani valóm van.“ Már előzőleg halottam a Hazayné kis leányától, hogy Szatmáry azt beszélte, hogy nekem, valami fontosat akar mondani, tehát felszólítottam, hogy mondja meg. Akkor ő hazáig velem jött, de nem tettt semmiféle kijelentést, azt mondta, hogy majd máskor. Azelőtt egy héttel, amikor meglőtt, minden délben megvárt, de egyszer cem mondta meg azt a szerinte fontos do'got. Ekkor ón igy szólottám hozzá : biztosan nem akar semmit sem mondani, bizouyosan ez által akarja a barátságot fentartani. O azt mondta : ne legyen olyan kiváncsi, mert az nagyon szomorú lesz. Akkor nRp délután a piacra mentünk, ö a Kinizsi-utca szegletén hozzám jött és azt ígérte, hogy megmondja, amit akar, ha visszajövünk. Hazafelé jövet hozzám szegődött és mikor is mét kérdeztem, azt mondotta, nem tudja, hogyan kezdje. A törvényszék előtt aztán igy szólott: „Nohát megmondom, — szeretem!“ Éa nevetni kezdtem, mert hiszen előzőleg csúfolt, Ara 10 fillér.
