Szamos, 1907. szeptember (39. évfolyam, 70-78. szám)
1907-09-21 / 76. szám, Rendkívüli kiadás
2-ik oldal. SZAMOS 76 szám. gúnyolt, mint máskor is csúf leánynak, meg más ilyennek mondott és nagyon furcsa volt, hogy most ezzel áll elő. Csodálkozom, mondtam, hogy lehet engem magának szeretni; bizo nyosan tréfál. De ő erősítette, hogy nagyon szeret és agyonlövi magát. Talán nem hiszi ?“ kérdezte. Persze, hogy nem, válaszoltam. Ekkor a zse béből kivett három levelet. Oh, még annak sem hiszek, mondottam és ak kor zsebredugta a leveleket. Eközben a Szabónó féle bolthoz értünk, ott találkoztunk Markovicsékkal; Marko vies itt bemutatta Herskoviosot. Elnök: Azelőtt, mikor együtt jöttek Szatmárival, nem mondta ő, hogy merre menjenek ? D: Nem tudom az utcát, a melyet mondott, de nem akartam azon az utcán menni, mert azon kevesen járnak. A mikor már négyen mentünk, én felkértem Herskovicsot, hogy kisérjen haza, mert én félek ettől a Szatmáritól, a ki menetközben hol előre jött, hol vissza ment. Mikor a Kinizsi utcában voltunk. — egyszer előlépett és úgy emlékszem ezt mondta: Utoljára végzek magával. Én ekkor a Hers- kovics háta mögé ugrottam s azt kérdeztem Szatmáritól: mit akar 1 ? Mikor azután Herskovics félre állt, akkor Szatmári reám célzott és lőtt. Elnök: Sokáig célzott? D: Nagyon sokáig. Elnök: Milyen messziről lőtt ? D: Körül-belűl mint a milyen messze ez az asztal van (4—5 m.) Mikor meglőtt, akkor megtapintottam a lövés helyét, hogy tényleg megsebesültem-e. Hozzám ugrott Herskovics és azt mondta: ne féljen Irmuska, nem talált. De talált, mondtam ; mert éreztem a fájdalmat. Élnök: És még mindig ott állt Szatmári? D: Mindig, mig a füst egészen el nem szállt. Elnök: És azután, hogy ment el onnan ? D: Azt már nem tudom. Ezután engem lakásomra vittek, de én még mindig azt hittem, hogy valami puskapor, vagy ilyesmi sértett meg és hogy nem veszélyes a dolog. Elnök: Nem vette azt észre, hogy Szatmári magát szereti? D: Dehogy szeretett, nem szeretett. (Mozgás) Én mindig úgy tudtam, hogy a legjobban gyűlölt. Dr. Kelemen: Azért szerette magát. D : Ezután a kórházba szállítottak, a hol a golyót kivették és azután is hosszabb ideig voltam orvosi gyógykezelés alatt. Még most is fáj a sérülésem és azt meg is érzem a mig élek mindig. » Elnök : Valami kártérítést nem kíván ? D : Nem kívánok semmit. Elnök: Hát azt kívánja, hogy megbüntessék ? D: Igen, azt feltétlenül kívánom. (Mozgás, elnök csendre inti a közönséget.) Elnök : Tehát maga abban a meggyőződésben volt, hogy Szatmári gyűlölte? D: Igen, mert az egész magaviseleté olyan volt. Elnök Szatmári Istvánhoz: Hallja Szatmáry, igaz-e hogy maga gyűlölte Dunka Irmát? Vádlott: Szó sem lehet róla. Dunka: Maga mondta volt azt: ,óh az a csúf Dunka !“ V : Kitől hallotta ezt ? D : Mindenki mondta V. (Törvényszékhez :) Tessék megállapítani, hogy ki az a mindenki. D: Hazaynénak is mondta. Ezután Dunka Irma ismételte, hogy ö mindég mondotta Szatmárynak, hogy hagyjon neki békét és mikor azt mondta, hogy bejelenti az igazgatónak ö úgy felelt: jöjjön, még én kisérem fel. Dr. Kelemen: (Dunka Irmához) Hazayné figyelmeztette magát arra, hogy nem helyes, nem illik az, hogy maga az ablakon keresztül beszélget ezzel a fiatal emberrel ? D: Nem figyelmeztetett. Dr. Kelemen: Pedig Hazayné azt vallotta, hogy figyelmeztette magát. Hazayné ezt vallotta. D: És Hazayné miért sétált és beszélgetett estenként? (Mozgás, elnök csendre inti a közönséget.) Dunka Irmát a törvényszék nem es- kettette meg. Markovits Béla vallomása. Következett Markovits Béla 17 éves Vili. gimnázista tanuló vallomása. Elmondja, hogyan mutatta be Hers- kovits Jánost Dunka Irmának. Szatmáry semmi kifogást sem tett a bemutatkozás ellen. Azután előadja, hogy Szatmáry, amikor már négyen haladtak a Kinizsi-utca felé, kétszer is mondotta Herskovitsnak, hogy hagyja őt együtt a leánynyal, mert ő beszélni akar vele. Szatmáry nagyon izgatottnak látszott. Dunka Irma Herskovitsot arra kérte, hogy kisérje haza. Körülbelül a Kinizsy-utczai iskolánál kivette Szatmary az óráját és oda adta a tanúnak, hogy adja át testvérének és azt üzente a fiuknak, hogy szeressék a hazát. Ezután előre sietett. Mikor már tanú utánok ért, a lövés már eldördült. Ezután a leányt a lakására vitték Herskovitssal. Tanú tudta, hogy Szatmárynak tetszett a leány, de hogy másokkal is lett volna ismeretsége, nem tudja. Mikor a lövés történt homályos idő volt. Védő kérdésére előadja, hogy Szatmáry jóravaló fiú volt. Dunka Irmáról csak annyit tud, hogy élénk leány. Hcrskovits János. Herskovits János 18 éves orvostanhallgató szintúgy adja elő az esetet, mint Markovits. Szakértői kihallgatás. Szabó Béla cs. és kir. puskmüares szakértőnek átadták a forgó pisztolyt, hogy vizsgálja meg és még a tárgyalás folyamán adja elő véleményét. Dunka Marisaa. Ezután Dunka Mariskát Irma 13 éves húgát hallgatta ki a törvényszék. A kisleány halottá, hogy Szatmáry mondotta a nővérének, hogy szereti és hogy nagyon boldogtalannak érzi magát és igy nem akar tovább élni. A nővére ezt nem hitte el Szatmárynak. Dr. Kelemen: Azt nem mondta a nővére, hogy ki nem állhatja és ha akarja lőjje meg magát ? Dunka Mariska: Azt nem mondta. Csak annyit szóllott, hogy csináljon a mit akar, neki semmi köze hozzá. Kiss Lajos. Kiss Lajos VIII. gimnázista telt ezután vallomást, aki azt mondja, hogy Szatmáry azt mondotta, hogy megkérdezi Irmát, szereti-e és ha nem szereti meglövi. Azt nem tudja, hogy Szatmáry többször találkozott Irmával. Szatmáry több’ször mondta, hogy tetszik neki a leány. Tanú Szatmáryval való szembesítés után is fenntartja azt, hogy Szatmáry mondotta, miszerint, ha Irma tagadó lag válaszol, akkor meglövi. Tanú meg- hiteltetett. Török József. 17 éves VIII. gimnázista. A revolver az övé volt. Szatmári megakarta venni, hogy célba lőni tanuljon vele. ö mondta, hogy csak kettőt lehet belőle lőni, mert rossz a korongja. Dunkáról különösebbet nem tud. Wellibil Lajos. 18 éves nyolcad gimnázista Koczka István nevű barátjával Kinizsi-utcán járkált és a földönfekve találták Szat- máryt, aki azt mondta: Vigyenek a rendőrségre, meglőttem magam * Arra a kérdésre, hogy miért, azt felelte: „Nem tudtam elviselni, hogy a babám mást szeret“ Ők kérdezték, hogy hol van az akit meglőtt, Dunka Irma. Azt mondta: a menyországban ; később hörgött és elvesztette eszméletét. Énekelni nem hallották. Ezután elnök 10 percre felfüggesztette a tárgyalást. (Hazay Vilmosné vallomása.) Folytatólagos tárgyalás során először Haza}' Vilmosáét, Dunka Irma volt kosz'adónóját hallgatták ki. Tavaly tavasszal ismerkedtek meg Szatmáry és Dunka Irma. hogy miként, azt nem tudja, többször látta őket az u*cán beszélgetni. Ezért mégis dorgálta Irmát, náluk csak kétszer- háromszor volt Szatmáry, kit jóravaló fiúnak ismert, később azonban belátta, hogy Szatmáry haragszik reá, mert azt hallotta, hogy rossz híreket terjeszt felőlük. Dr. Kelemen : Sok pletyka terjedt ebben az ügyben. H. Csak Kiss Lajos járt még oda, mással nem volt a leánynak ismeret sage. Azt mondta a leány, hogy csizmadia fiával az ő anyja egy asztal nál nem ülne. Vádlott : Hazayné leveleket irt nekem, amelyben azt is irta, hogy „vas tag bőr van a pofáján.“ H. Olyan kir terjedt el, hogy Szatmáry azt mondta, hogy nálunk bemászott az ablakon. Vádlott: Én ilyet nem mondtam. Dr. Kelemen : Kegyed több Ízben megdorgálta Irmát, hogy miért nézeget ki az ablakon háló köntösben ? H Igen. Dr. Kelemen : S ő mit felelt TI. Azt, hogy semmiköze hozzá. Tanú megeskedtetett. Hazay Ilonka : Hazay Vilmosné 15 éves leánya és Varga István Vili. gimn. tanuló jelentéktelen vallomásai után Bartha Ferene.z kereskedő adja elő, hogy a jelzett estén megsebesülve találta a járdán Szatmáryt, aki azt dalolta : „Minek is van szerelem a világon“ és azt mondta kérdésére, hogy meglőtte magát, de rosszul. Ruszkó Mária cselédleány előadja, hogy ö küldte ki Szatmáry kérésére Dunka Irmát, akik elég sokszor be szólgettek egymással. Más fiatalembert. nem látott Dunka Irmával. Koczka István VIII gimnáziumi tanuló ugyanúgy vallott, mint Velii bil Lajos. Tereh Báiiut 19 éves jogász szintén látta Szalmárynál a revorvert akinek, mondta, elég ez a két lövés nekem Mónus Lajos tüzfelügyelő, aki első első segélyben részesítette a sebesülteket, azt adja e ő, hogy Szatmáry, akinek sebe erősen vérzett, azt mondotta : „Csak a hazámat sajnálom.“ Szakértő kihallgatás. Következik Szabó Béla cs. és kir. őrmester fegyverszakértő kihallgatása. Fegyverszakértő: A revolver, mely- lyel vádlott a vádbeli bűncselekményeket elkövette „Buldogg — revolver.“ Ebből minden lövés halálos. (Zavartan: Már a melyik talál. Derültség a hallgatók között.) A lövés 50 lépésről is halálos. Orvosszakértők. Dr. Vajay Imre kir. törvényszéki orvos és Dr. Góbi Alajos orvos. Dr. Vajay : Vádlottat lelkileg testileg egészségesnek tartja, öröklés által nem terhelt. Iskolázott. Önfertözést nem űzött, sifilise nincsen. A hozzá intézett kérdésekre logikusan válaszol. Korához képest átlagos fejlődést jóval meghaladja. A korájelentkező szerelem érzet, a korai nemi érettségnek befolyását a vádbeli bűncselekménynél fenforogni látja. E körülmények az akarat erőt és a beszámithatóságot annyira zavarják, hogy a lelki egyensúlyt is megzavarják. ügyész: Beszámítható volt a vádlott a tett elkövetésekor vagy sem? Dr. Vajay: Lélektani szempontból nem! Elnök: Tekintet nélkül a szempontokra tessék felelni. Dr. Vajay: Nem volt beszámítható állapotban. Felolvassák az orvosi látleletet. Elnök: (Szakértő) Orvosi segítség nélkül bekövetkezett volna-e a halál ? Szakértő : Nem ! Dr Göbl: Vádlott két Ízben rheuma- tizmusban szenvedett. Szívműködése abnormális. Terheltség családjában nem fordult elő. Öntudatos fiatal ember. Véleménye, hogy vádlott a tett elkövetésekor nem volt öntudatlan. Ügyész: Beszámítható volt e vádlott vagy sem ? Dr. Göbl: Ezt jogász ember döntheti el. Nem lehet orvosi vélemény tárgya, szabad akarata korlátozva volt. Öntudatlansági állapota azonban nem volt teljes. Mindazon által ezek enyhítő körülmények. Dr. Göbl Dunka Irma sérüléseire elmondja, hogy betegsége 21 napig tartott, sebesülése nem volt életveszélyes, mert nemesebb testrészeket a golyó nem ért. Ezzel a bizonyítási eljárás befejeződött. Ügyész: Minthogy az orvosi szakértők véleménye egymással ellenkező, kérem az iratokat az országos igazságügyi orvosi tanácshoz felterjeszteni. Dr. Kelemen : Az ügyészi indítványt ellenzem, mert nem ellentéte sek az orvosi vélemények abban, hogy a szabad elhatározás hiányzott a tett elkövetésekor, ha a kir. törvényszék az ügyász indítványát elfogadja, úgy kérem a vádlott vizsgálati fogságának a megszüntetését és azonnali szabadlábra helyezését. A törvényszék erre visszavonult. 10 perc szünet után a törvényszék bevonult és Papolczy Gyula elnök kihirdeti, hogy a törvényszék a kir. ügyész indítványát elutasítja, mert a beszámít hatóság megállapítása az esküdtszék elé tartozik. Erre J á k ó Sándor a bíróság és a hallgatóság óriási meglepetésére Szatmári István vádlott ellen a vádat elejtette. A törvényszék elnöke erre felszóli- titta Dunka Irmát, hogy átveszi-e a vádat. Az apa és a leány a vádat átvette és dr. Dómján Janos ügyvédet nevezte meg védőjéül. Elnök erre a tárgyalás folytatását délután 3 órára halasztja. Délután a védő tárgyalás elején hivatkozással a büntető perrendtartás 167. szakaszára, hogy t. i. a vád hivatalos képviselője a kir. ügyész a vád további képviseletétől eláll, a vizsgálati fogságnak szüksége tovább fenn nem forog, kéri a vádlottnak azonnali szabadlábra helye éséb, illetőleg a szuroayos őrnek a vádlott mellől való azonnali eltávolítását. A bíróság a védő kérésének eleget tett. Ezután a kérdések megállapítása következett, amely után Friedmann Árpád ügyvédjelölt tartotta meg vád - beszédét dr. Dómján János ügyvéd képviseletében. A vádbeszéd, eltekintve attól, hogy az idő rövidsége miatt lehetetlen volt a per anyagának megismerése a vádló részéről, — kimerítően tárta fel a helyzetet. E szerint a vádlott feltétlenül büntetendő cselekményt követett el, amelyet megtorlás nélkül hagyni annyi volna, mint a jogrenden ejtett sérelmet bosszulatlanul eltűrni. A vádlott személyes sérelme alárendelt jelentőségű a mellett az elvi kérdés mellett, hogy valaki, — mert szerelme viszonzásra nem talált, — szabadon lelőbeti szerelmének tárgyát. Hosszasan foglalkozott továbbá a vád képviselője a szabad elhatározási képesség lehetőségével s oda konkludált beszédjében hogy védíott. szabad elhatározási kó pességónek teljes birtokában hajtotta végre tettét. A vádbeszéd után dr. Kelemen Samu ügyvéd tartotta meg nagyszabású védőbeszédét, mely úgy tartalmánál, mint előadásánál fogva nagy hatást telt. Beszéde elején rámutat arra a motívumra, mely a királyi ügyész félre- vonulása után is, a sértettet a vád további fentartására indította, mely szerinte most már nem a rajta esett sérelem megtorlása, hanem bosszú. Majd élénk vonásokkal festi azokat a lelki abnorrnis tüneményeket, melyek a vádlottat tettének elkövetésére bírhatták. Végül hivatkozik arra a lelki állapotra, melyben a vádlott most van, mikor fölmentését reméli, mert hiszen kiállotta ő már a legnagyobb büntetést a mi embert érhet, ott állott a halál kapujánál, onnan hozta vissza újra az isteni gondviselés az életbe, hogy tanuljon meg önmagán uralkodni, szenvedélyeit zabolázni, s tartsa fenn szerelmét annak a legszentebb eszménynek, melyet, mikor meglőtte magát, akkor is ajkán hordott — a hazának. Fölmentő ítéletet kér. Ezután Szatmárit hívta fel az elnök védelmének előadására, ki a meghatottságtól alig bírta kimondani, hogy védője beszédje után nem képes szavakat találni a beszédre. Majd a kérdések újból való felolvasása után az esküdtek tanácskozásra vonultak vissza. Az esküdtszék, háromnegyed órai tanácskozás után felmentő ítéletet kozott. Főszerkesztő: Osváth Elemér. Főmunkatárs: Dr. Veréczy Ernő. Felelős szerkesztő: Ifj. Liíteczky Endre. A frissen töltött ás ?ányvizek megérkeztek Szabó Géza Kazincy-utcai fűszer és csemege üzletébe. .Szabadsajté1 Szatmár 1018
