Szamos, 1907. szeptember (39. évfolyam, 70-78. szám)

1907-09-19 / 75. szám

XXXIX. iirfftlytm.

Szataár, 1907. szepMer hé 19. (»átértik)

7 5. szám.

x v> V.

SZAMOS.

t;—

POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP

A „Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületéinek hivatalos lapja.

Megjelenik hetenkinl kétszer: vasárnap és csütörtökön.

Előfizetési ár: l^ész 4vr» 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor.

Egyes szás ára 10 fillér.----------SZ

ERKESZTŐSÉG «■ KIADÓHIVATAL: Rikóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107.

Mindennemű dijak Ssatmáron, a lap kiadóhivatalában fUetecdö^

HIRDETÉSEK:

Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltettek Nyilttér sora 20 fillér.

Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér.

Az oláh-kérdés nálunk.

Városunk északkeleti Magyar- országnak nemcsak „emporiuma,“ hanem védőbástyája is a magyarságnak az oláh terjeszkedés ellen. Ugyanazért minket különösen kell, hogy érdekeljen az oláh-kérdés, mellyel azonban a mi sajtónk édeskeveset törődik. Nem szándékom ezért mulasztással vádolni a helyi zsurnalisztikát, csupán meg akarom világítani néhány érdekes adattal e kérdésnek minket közelebbről érintő veszedelmét.

Ha kissé körültekintünk, lehetetlen észre nem vennünk, mennyire

tokokat., hogy „román testvérek“ kezére juttassák. Ezeken kívül az oláh bankok gyűlhelyei a titkos politizálásoknak, kiinduló pontjai a lelketlen izgatásoknak s eszközei a romániai összeköttetéseknek.

Az oláhság erős íajérzése és a folyton növekvő magyar gyűlölete népiskoláik és gimnáziumaik nevelési hatásának eredménye. Ez ellen kormányaink alig tettek valamit s ez a valami rosszabb a semminél. Az oláh gimnáziumok irányát ugyanis azzal próbálták ellensúlyozni, hogy nyakra-íőre nekiestek az oláh helységek kultiválásának: minden oláhlakta városkába beleraktak állami pénzen 2—3 középiskolát, ahelyett, hogy az Alföldnek kultu- railag elhanyagolt népes magyar városait látták volna el állami intézetekkel. Ilyen öntudatos kultúrpolitikát folytattak a mi kormányaink! A magyar faj kiművelését elhanyagolták, ellenben intézeteket nyitottak feles számmal az oláh izgatok kiművelésére.

Apponyi népoktatási törvényével se megyünk sokra. Az oláh fur- fang és alattomosság könnyen ki- játsza. Ismertem egy államsegélyes dászkált, aki úgy az oláh egyesületben, mint iskolájában a legféktelenebb izgatást követte el a magyar nemzet ellen. Mikor kérdőre vonták, úgy tett, mint a többi oláh: tagadott s a magyar haza hű fiának mondotta magát. — Idézte a „Szózat“ törvényeit, Lukácsiut pe- áig, a kebelbarátját, meg a többi I oláh agitátort úgy szidta, mintha nindennap legalább is egy „román ;ribun“-t früstökölne. Ez a politikája minden oláh izgatónak. Ha irdekük úgy hozza magával, bár- i nelyikük földre vágja magát és ( készséggel nyalja föl a piszkot, j imit nemzetünkre köpött. E hantával szemben csak radikális eljá- ás segíthet: be kell zárni gimná- } iiumaikat és államosítani népis- > kóláikat. 1

Et nunc veniam ad fortissimum! { iz oláh veszedelem legfőbb ténye- ‘ ője: a görög keleti és gör. kath. * láh egyház. Az oláh nyelvű or- hodox egyházat, fájdalom, törvé- t yesen deklarálták „román nemzeti e gyháznak.“ — E tény impulzust é dott a gör. keleti vallásu oláhok- s

nak nemzeti szervezkedésre. Ma pedig már nemcsak ők, de a gör. kath. orgánumok is az oláh nemzetiségi törekvéseknek s állambontó izgatásoknak jól szervezett telepei.

Szabály lett, hogy aki oláh, annak g.k. vallása van és aki a g.k. valláshoz tartozik, az oláh. Ezen a réven megyénkben a szamosujvári és nagyváradi g.k. püspökség számos szinmagyar községet teljesen eloláhositott, úgy,,- hogy ma már megyénk összes oláh liturgiás g.k. lakosa közül egyedül a szatmáriak és a lernezelyiek azok, kiknek egyházában az oláh nyelv mellett helyet adnak a magyar nyelvnek is. E kivétel is csak addig fog fenn- állani, mig a mostaniakhoz hasonló magyar érzelmű papjaik lesznek. Eltekintve attól, hogy az oláh g.k. klérus ifjabb generációja telitve van magyar gyűlölettel és oláh fajérzet- tel, minél fogva bajosan találunk majd Körükből hazafiast. Maguk a hivek is hajlanak az eloláhosodásra. Akárhány szatmári g.k. gazda és munkás oláhnak mondja magát, holott egy szót sem tud oláhul.

Ebből is kitetszik, mennyire fontos volt a magyar nyelvű g.k.-ok nehány év előtti mozgalma, mely Rómától a magyar rítus engedélyezését kérte. E mozgalmat sem a kormányunk, sem a diplomáciánk nem támogatta, a magyar társadalom pedig észre sem vette; nem csoda, ha fiaskót vallott. így nem | csodálkozhatunk, ha magyar gör. i katholikusainkat lassankint elhódítja a dákórománizmus. Nemzeti érdek, hogy Magyarországon a g.k.-nak joga legyen Istent magyar nyelven dicsérni. Ha van oláh, szerb, ruthén rítus, miért ne lehetne és miért ne legyen magyar szertartás is Magyarországon a g.k. vallásban ?

Balogh Pál legújabb statisztikai kimutatásának népfaji mérlegéből idézem a kővetkező adatot: „ A

magyarság nyert az oláhoktól 45 községet és vesztett az oláhoknak 300-at.“ Megdöbbentő eredmény. Éhhez nem kell kommentár.

A „Szamos* főszerkesztője, úgy tudom, erdélyi ember. Mint ilyen, a Balogh Pál adata nélkül is tudta és érezte ott a bércek közt, fajunk sorvadását és az oláhság térfoglalását. Sok érdekest tudna ő erről tanulságosan megírni.1)

Ám a szatmármegyei etnikai viszonyokkal ismerőst sem lepheti meg, csak megerősítheti, a Balogh Pál adata. Mert megyénkben is számos, nem régen még szinmagyar községet hódított el a magyarságtól az oláh faj. Elhódította pedig azokat főképen az oláh ritusu g.k. egyház révén. Számos tősgyökeres magyar család ma már g.k. vallása révén büszkén vallja magát „románnak“. Még ősi tisztességes magyar nevét is oláhra ferdíti. — így lett Rácz-ból Ratiu, Szücs-ből Suciu, Vajdából Voivoda, Lukács-ból Lucaciu, Mihályi-ból Mihailiu és valamennyiből cégéres nemzetiségi izgató.

Az oláh áramlás veszedelméről alkalmilag speciálisabb adatokat is csoportosíthatok, ha ugyan a szerkesztőség nem perhorreskálja e témát.*) Már is hosszúra nyúlt cikkemet pedig sietek befejezni. Ha újságírói trükkel akarnék élni, befejezésül neki mennék a kormánynak s a társadalomnak, amiért a magyar állameszmét Erdélyben és a vele határos megyékben meg- fenekleni engedik az oláh zátonyon. De ezt nem teszem. Ehe- lyet megvádolom hatóságainkat.

Nincs ugyan semmi kétségem abban, hogy megyénben minden tisztviselő hazafiasán érez. De ez nem elég. Tudni kell tenni is. Tisztviselőinkből hiányzik az öncselekvés képessége. Ott folyik előttük az oláhizgatás egyházakban, iskolákban, bankokban, egyletekben, de soha egyiknek sem jutott eszébe spontán elhatározással ártalmatlanná tenni az oláh méregkeverést. Csak akkor mozdulnak meg, ha utasitast kapnak a kormánytól és csak az mozdul meg, aki utasítást kap. Mivel pedig a kormány keveset tud az egyes esetekről s különben is úgy látszik, a „laissez faire“ elvére

*) Lapunk f. évi 67-iki számában az uj népiskolai törvények végrehajtása tárgyában kibocsátott miniszteri utasítások ismertetése alkalmával — per tan- entem — foglalkoztam e kérdéssel. Al- almilag még vissza fogok reá térni.

Pőszerk.

J) Készséggel állunk rendelkezésére bármikor. Szerk.

terjed körülöttünk évről-évre az oláh áramlás. Egyletei szaporodnak, bankjai gyarapodnak, fajérzése izmosodik, számaránya nő, külön külön társadalmat szervez, külön kultúrát alkot, külön vagyont gyűjt

És ezt a közveszélyes irányt az oláh g.k. egyház és iskola támo gatja, erősiti, vezeti, még pedig oly eredménnyel, hogy az „egységes Magyarországban meg tudott alakulni egy fiók Oláhország.

Az oláh terjeszkedésnek egyik faktora: kultur-egyleteik, amelyeknek élén egy, az egész magyar- országi oláhságra kiterjeszkedő, hatalmas központi szervezet áll, Nagyszeben székhellyel. Itt készítik elő a „román programmot,“ — innen irányítják a „román sajtót,“ innen kapnak utasítást az izgatók és in nen tartják fenn az összeköttetést a romániai „irredentával.“ Ennek alá vannak rendelve a „kerületi egyletek.“ Ilyenek megyénkben is egyre-másra alakulnak. Ezekben tartják titkos üléseiket a „tribünök“ és itt érintkeznek a romániai buj- togatókkal.

Ez egyleteknél még veszedelmesebbek a „román bankok.“ Száznál több ilyen oláh pénzintézet működik hazánk területén, — megyénkre is jutott belőle egy nehány. Ezekben minden oláh: az igazgatóság, a kezelő személyzet, a részvényes, a cég, a vagyon, a váltó, a mérleg, még a pénz is, azt is kiforgatták internacionális jellegéből. Ügynökei: pópák és Mászkálok, kik nemcsak kölcsönt közvetítenek, de összevásárolják a bank pénzén a dobra került magyar birRótta Simon nagyválasztéku cipóraktárát

ajánljuk a t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást.

Közvetlen a #Pannónia' szálloda mellett. — Szatmár és yidike legnag/oob ezipírauira.

íliT? Jk ®az őszi és téli idényre megrendelt úri, női ás gyér mák-lábbelik, — valódi box és schevraux bőrből készült ezipők a legelivatosabb kivitelben. ...—