Szamos, 1907. május (39. évfolyam, 35-43. szám)

1907-05-02 / 35. szám

. SZAMOST POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASMl LAP A „Szatmármegyei Községi- és Körjsgyzők Egyesületéinek hivatalos lapja. \ Megjelenek hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. \ |Vd ETÉS ÄjO I Készpénzfizetés fellett a legjutányosa^»é*iran közBltetnei Nyilttér sora 2C-4iié\ Az anró hirdetések között ftninte^zo 4 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rékóczy-utcza 2. sz. Telelőn: 107. «indecnemu dija* Sxittr.aron, a ltp kiacióhiTaialacar, ‘«aendok Előfizetési ár: *gész évre 8 kor. — Télébe 4 kor. — Negyedéire 2 kor. Egyes száw ára 10 fillér. Annak bizonyításivá, snogy a munkáss^erveztítek tmgm'oltódésé- vel csekken a szírajkhapHnaóság is, felhozhatnónk sok auktorittsbak, a Webb-eknek, Fanny Imre, Be­rnstein, Raynaud, Lotmar, Hüglin és másoknak véleményét, valamint a németje angol sztrájkstatisztika számadatait. Erős munkaadó- és munkásszer­vezetek tehát legelső előfeltételei békésebb munkaviszonyok megte­remtésének ; a kollektiv akarat megszervezése lehetővé teszi a kollektiv munkaszerződések létre­hozását. A kollektiv munkaszerződések pedig a békés állapotok oly fontos intézményes szervei, hogy azokat nem ismertethetjük és nem pro­pagálhatjuk eléggé, mert a terme­lésben most már krónikus jelleggel biró zavarok és küzdelmek rende­zését egyes-egyedül csak a kollek­tiv szerződésektől remélhetjük. Távolról sem állíthatjuk azt, hogy erős organizációk és kollek­tiv munkaszerződések lehetetlenné, vagy egészen fölöslegessé teendik majd a sztrájkokat. Voltak, van­nak és lesznek esetek, midőn a sztrájk az ultima ráció, a háború kikerülhetetlen, midőn az ipar lét­alapját megtámadó lehetetlen köve­telésekkel szemben nem marad más ut, mint az erők mérkőzése. De valamint az állam életében casszervezetek egyrészt gyengesé­gük folytán a munkások egjVtü- •elmetlen kis csoportja által köny- íyebben birhatók sztrájkra, más­észt gyengeségüket épen ilyen :rőpróbákkal akarják palástolni és ssetleg sikeres sztrájk utján szer- ;ett érdemek által szervezetükbe íj tagokat csábítani. Ha egy szakmában a munká­iknak csak egy része van szer- 7ezve, a sztrájk rendesen sokkal dkeseredettebb lelolyásu és többé- cevésbé a sztrájkot követő időben ílmérgesitó nyomokat hagy. Ha a szervezett munkásokkal a béke megköttetett, nincsen kizárva, hogy i szervezeten kívül álló munkás- csoportok nem-e nyugtalanítják a helyzetet ? Végűi nemcsak munka- ceszüntetés után fontos, hogy a munkások minél jelentékenyebb részével jött légyen létre a nyu­galmat biztositó megállapodás, hanem épen úgy, mint a mun­kaadókra, mint a munkásokra is 'ái-’i-k, hogy minél jobban, minél nagyobb számban vannak szer­vezve, annál valószínűbb, hogy munkás bérmozgalmakban a sztrájk kikerülésével is lehetségessé válik a békés megegyezés. Mindéhez járul az az elvitázha- tatlan tény, hogy erős és nagy munkásszervezetek vezetése fele- lőségteljesebb és azért valószínű, hogy komolyabb, higgadtabb is. Ma meg igen ritka eset naiunK, sokkal ritkább mint külföldön, hogy békés megegyezés jönne létre a sztrájk kitörése előtt és ennek íő- oka a munkaadók szervezetlensége. Hiszen természetes és pszihologiai- lag is érthető, hogy azok a mun­kaadók, kik a mindennapi életben mint többé-kevésbé elkeseredett versenytársak, vagy talán ellenfe­lek állanak egymással szemben, nem igen egyezhetnek meg közös ellenfelükkel a munkásokkal, midőn a pillanat veszélye őket összehoz­ván, még egymás között sem ta­lálják meg egyhamar, egykönnyen a közös érdek fonalát, a konciliáns hangot, a megegyezés lehetőségét. Azt hisszük, hogy felesleges további érvekkel bizonyítanunk a munkaadók szervezkedésének szük­séges voltát. Kívánatos azonban, hogy a munkásszervezetek is mi­nél inkább megerősödjenek, még pedig minél előbb. Mindaddig, mig egy szakmában, . melyben a munkások szervezkedése megkezdődött, a munkások összege ! e szervezetbe nem lépett, bizonyos nyugtalanság és izgalom uralkodik, bizonyos terrorisztikus hajlam mu- ' tatkozik a még a szervezeten kívül álló és azokat alkalmazó munka­adók ellen, ami folytonos surlódá- ’ soknak és számos munkabeszün- j tetésnek az okozója. A még meg nem erősödött mun­A munkaadó* szervezkedése. A munkaadók szervezetlensége, szolidaritás érzékének hiánya egyik legfontosabb oka bérmozgalmaink elfajulásának, mert a jól megszer­vezett és fegyelmezett munkásszer­vezetek egyik erőforrása éppen a munkaadók ezen gyenge összetar­tása ‘és széjjelhuzásában rejlik. A munkaadók erős szervezetei szükségesek nemcsak azért, mert a harcban az egyesülésben van az erő, az összetartásban az ön­védelem biztosítéka, hanem mert a béke gyorsabb létrejöttét is csak azok biztosítják. — A munkaadók erős szervezetei ritkábbá teszik a sztrájk kitörését, mert a munkások erős ellenféllel állván szemben, in­kább meggondolják, hogy könnyel­műen próbálkozzanak-e egy kilá­tástalan bérharccal. A munkaadók erős szervezetei eredményesen vé­gig küzdve egy, a munkások tul- követeléseivel szemben szükséges­nek bizonyult bérharcot s igy intő példát statuálva, hosszabb ideig biztosíthatják magukat egy újabb, könnyelmű, meggondolatlan sztrájk kitörése ellen. Végül pedig, de legelsősorban a munkaadók erős szervezetei szük­ségesek azért, hogy bérmozgalmak mutatkozván, a sztrájknak elejét vegyék békés tárgyalások s a kél felet kielégítő békés megegyezés Álfái volt Bors hadnagynak, amikor egy napon a községben találtatott összes koldusukat összefogatta, a hajukat szakállukat egy kecskenyiró ollóvá sorra levágatta s a folyóban vala mennyit megfürdette. Ezt a zseniális közigazgatási em bért valami feljelentés kapcsán éper e két ténye miatt fegyelmi eljárás alt fogták. — Mikor a fegyelmi birósáj megkérdezte Bors hadnagyot, hogy i hadházi vásár napján mért záratta l a cigányokat anélkül, hogy azok va lami rossz fát tettek volna a tűzre Bors hadnagy fensöbbséggel mondta — Eérem a közigazgatási törvén’ preventív intézkedéseket ir elő. E: az volt ! — Hát a koldusokat mért nyiratt le és fürdette meg ? — A köztisztaság okából. • Bors hadnagy zsenialitását azonba: nem méltányolták s a jeles közigaz gatási tudóst, akiből annyi van Ma gyarországon, nyugdíjazták. Pakocs József. i a» ^T*>ogj|«s > Bors hadnagy elgondolkozott. Mit is kellene csinálni, hogy ezeket a hosszú körmü cigányokat meglehessen rendszabályozni ? — Cigányt lopáson érni lehetetlenség. i.pen olyan nehéz, mint a higanyt arra bírni, hogy el ne fusson. Bors hadnagy felütötte a közigaz gatási törvényeket és újra tanulmá­nyozta. Pedig már kis ujjábán volt az egész. Egyszerre csak diadalmasan ütött a homlokára. Utána szalasztott a bíróért : — Biró uram van elég börtöne ? — Hát van kérem egy tömlöcöm a községházán. — Hány ember fór el benne ? — Harminc. — Az kevés. Micsoda más mellék- helyiség találtatik a községben ? — Fáskamra, pince. — Helyes, jó erős lakatot csinál­tasson rájuk. Azok is börtönök lesznek. A hadházi vásár hajnalán pedig Bors hadnagy razziát tartott a vásá­ron s ahány cigány csak akadt ott, mind elfogta és lezárta. Csak a vásár után engedte őket szabadon. Nem is tűnt el azon a vásáron még egy gom­bostű sem. Másik nevezetes közigazgatási ténye Megette a fene az ilyen életet dör- mögte magában Bors hadnagy napról • napra elégedetlenebbül és miután sok , ideje volt, tanulmányozni kezdte a • közigazgatási törvényeket. Hát hiszen nagy tudomány rejtőzik ■ azokban. Egy kicsit nehéz ugyan rá- ! találni, de aki egyszer fülön csípte, abból mindjárt főispán is lehetne. — 1 Bors hadnagy nem akart főispán lenni, hanem azért a közigazgatási törvé- 1 nyékből sokat tanult. Ezt a tudomá­nyát aztán hamarosan értékesítette is. Hadházáról egy napon nagy ins- 1 tanciával állott elő a biró. , Most következik az országos vásár, j könyörgöm, ha netalán kifundálna valamit a hadnagy ur, mert az akasz­tófára való cigányok miatt ide s tova , senki se fog többé ellátogatni a had- ’ házi vásárra. — Hát aztán mért nem ? i — Tetszik tudni könyörgöm, a kör­■ műk miatt. Olyan körmük van azok­nak, kérem, hogy a mit egyszer meg­» kaparintanak, azt még egy éneklő , barát sem tudná kikántálni belőlük. : — Szóval lopnak. —• Lopnak azok, lopnak. Nincs tő­lük biztonságban még a kálvinista , templomtorony rézgombja sem!-. TTm hm I Közigazgatást tudós. Bors Gergely háború kedvelő em­ber volt. Gyöngy élet a huszár-élet de olyan időben, mikor a kerek vilá­gon a békéről papolnak, átkozottul unalmas. Bors hadnagynak pedig még a hefedizigleni ősei is hadakoztak, hol a törökkel, hol a némettel, hol az adósságokkal, — Azok a bizonyos Tugger nevű izmaeliták tudnák meg mondani, hogy az adósságok terén is vitézül harcoltak a csikszentmártom Borsok. Bors Gergely hadnagy szóval unta a cifra, de tétlen huszáréletet és át­lépett a csendörséghez. Ott gyorsabt az előhaladás. Lovasesendőr lett Bors hadnagy, egy alföldi csendőrkülönit- mény hadnagya. Akkortájt ismét zsiványkodtak az alföldi homokbuckák közt a szegény- legények. Idekívánkozott a csikszent- mártoni Borsok ivadéka. Hadakozni akart, háborút viselni, lázasan lobo­gott benne a Borsok vére.^ Mikor Bors hadnagy uj hivatalál (mert ez már hivatal volt) elfoglalta mintha csak összebeszéltek volna azok a gaz futóbetyárek, egy álló észtén deig a Hortobágytól Kistelekig egyet len egy fia lovat el nem kötöttek egyetlen egy tanyát ki nem raboltak

Next

/
Thumbnails
Contents