Szamos, 1907. április (39. évfolyam, 27-34. szám)
1907-04-07 / 28. szám
XXXIX. évfolyam. Szatmar, 1907. április iió 7. (vasárnap) 28. szám. ■V $ % POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI A „Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületéinek hivatalos lapj Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. Előfizetési ár: JBgész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG ég KIADÓHIVATAL: Rókóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. MiEdazmemu dijak SiatiíiaroE, a lap iiadóhivtuaiábRE iirfetocdok HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutényosabb árban közélteinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Nemzeti államunk kiépítésének akadályairól. Nemzeti államunk teljes kiépítésének számos akadálya van és ezeket nekünk okvetlenül el kell hárítani utunkból, hogy elérhessük legfőbb célunkat: nemzeti államunk teljes kiépítését. Első akadály, mely nagy munkánkat késlelteti, a különböző nemzetiségekben kereshető, kik féltik létüket és a magyar államalkotó jogát elismerni még mindig vonakodnak. Pedig mi erőszakot nem gyakorolunk, sőt minden népfaj önművelődését óhajtjuk, mert müveit népekkel kellemesebb a társadalmi élet és könnyebb a különbözőknek látszó érdekek kiegyenlítése is. A magyar állam érdeke csak az lehet, hogy mindenki értse, beszélje az állam nyelvét, mert e nélkül polgári egyenjogúság nem is valósítható. A hatalomban, polgári jogokban osztozni mindenkinek van joga, de erre csak egy kormányzati nyelv képesit. Egy államban, mely monarchiái, boldogulhat akárhány nemzetiség, de nemzet csak egy lehet. Nemzeti kormányunk vezérelve nem a kényszer, de az önkéntesség ; a jót nem parancsolni akarja, de rábirni cselekvésre meggyőződésből az illetőket. Miként mi nem veszítettük el nemzeti jellegünket sem a török, sem az osztrák világban, úgy a nemzetiségeknek sincs oka a féltékenykedésre. Ha hazánk népe együtt, egyetértve lép ki a küzdőtérre, úgy győzelme biztos, de szétdarabolva, nemzetiségekre oszolva, aligha. A másik akadály az egyes hit- felekezeteknek féltékenykedésében kereshető. Itt is a sok idegenkedésnek és ellenségeskedésnek a téves felfogások és előítéletek lehetnek az okozói. Pedig régen volt az, mikor a felekezeti iskolák mint téritő intézetek szerepeltek. Ma már más idők járnak és más a korszellem is. A kormánynak a nép vallásos hitéhez és érzelmeihez ma már közvetlenül nincsen semmi befolyása. Teendője egyedül a közerkölcsökre való felügyelet és a vallások tiszteletben tartása. A harmadik akadály a felekezeti iskolákban kereshető. Mert ma is sokan vannak, kik azt hiszik, hogy az állami iskolákban nem neveltetnek a liatal kis csemeték, vagy az ifjúság elég vallásosan. Én azonban azt hiszem és tapasztalom, hogy vallásosan igen, de íelekezetiesen nem. Késlelteti nemzeti államunk kiépítését a szegénység is. De ez igy nem maradhat. Nem is log maradni, mert nemzeti kormányunk megtette már a kezdő lépéseket a magyar ipar fejlesztésével, az okszerű állattenyésztéssel, a talajjavítással stb. oly irányban, hogy hazánk ezen okszerű gazdálkodás, ipar, kereskedelem mellett már egy rövid évtized alatt is más képet fog mutatni. Nagy akadály még a képzett s alkalmazást nyerni nem tudó egyének nagy száma. Nálunk alig van állás, amelyre százan is ne pályáznának, hát még mennyien vannak, kik még közönséges munkát sem nyerhetnek sigy munka hiányában kénytelenek külföldön keresni foglalkozást, hogy megélhetésüket biztosítsák. De kormányunk előtt e jelenségek tudva vannak és igyekszik is buzgóan e bajon segíteni. Iparunk fejlődése, gazdaságunk belterjes iránya, nemzeti népoktatásunk, az irodalom és művészet emelkedése ezer és ezer kereseti forráshoz juttat, uj pályákat nyit, úgy, hogy rövid idő alatt e pályákon megélhetését biztosíthatja hazánk minden egyes hű tia. Óhajtandó volna tehát, hogy a nép vezérféríiai, akik erkölcsileg is kötelezve vannak, arra törekednének, hogy kormányunkkal egyetemben kezetfogva, nemzeti államunk kiépítésén fáradoznának és ne igyekeznének e nagy munka elé nap-nap után akadályokat gördíteni, mert — „a haza mindenek előtt!“ Barazsi József. A nemzetiségek és a tanítói javaslatok. E héten megkezdte a képviselőház a nem állami tanitók fizetés rendezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalását, mely ellen a nemzetiségi képviselők, miután a vidéken az agitációjukat befejezték, a t. Házban obstruálnak. A javaslat ellen azzal érvelnek, hogy annak szelleme általában, de különösen egyes szakaszai sértik a felekezeti jelleget, érintik a hit és vallásos elvet, pedig egészen máskép áll a dolog. Hogy a törvényjavaslat nem sért semmi hitfelekezeti érdeket, sem vallásos érzületet, az egészen bizonyos, mert ha sértene, érintene a javaslat oly autonom jogokat, melyeket az egyes felekezeteknek a törvény szentsége biztosit, akkor a törvényjavaslat ellen az első lépéseket Magyarország első főpapja, közjogi képviselője, a hercegprímás tette volna meg és akadályozta voina meg annak benyújtását is, de erről itt szó sincs. Hiszen maga Apponyi gróf, a törvényjavaslat megteremtője, elég garancia arra, hogy a javaslat semmi vallási érdeket nem sérthet, ott vannak ezenkívül a protestánsok, az izraeliták a ruthének, kik szintén féltékenyek autonómiájukra, de miután a javaslat ezt érintetlenül hagyja, semmi okuk sincs az opponálásra. Más van azonban a dologban. A javaslat határozott, nyílt hazafias szelleme az a fontos ok, melyért a nemzetiségiek szeretnék a javaslatnak Első szerelem. Irta: Majos István. (Folytatás.) Mikor reggelenként iskolába mentem, mikor a mord professorok óráin bambán bámultam, mikor estende lefeküdtem puha párnáim közé, min- dig egy kép lebegett előttem, az én régi pajtásom képe, arca, akit annyira szerettem s kitől még itt sem, még most sem tudtam megválni. írtam is az én Iluska nővéremnek egy hosszú, hosszú levelet, hogy jöjjön el, látogasson meg, vagy ha nem jöhet, hát írjon hamar, mielőbb. De bizony a válaszra jó sokáig kellett várakoznom. Később már felejteni is kezdtem barátomat. Társaim, a jó kedvű nebulók, csakhamar felejtették velem a régieket. Szabad óráinkban eltöltött pajkos mulatozásaink után, ha kifáradva hazaérkeztem, háziasszonyom várt a jó párolgó kávéval, kaláccsal s mi kellett egyéb ? Ha lefeküdtem, a fáradságtól kimerülve, csakhamar elnyomott a buzgóság. Hanem egyszer olyan valami váratlan esemény ért, mely ismét kizökkentett uj életem medréből. Levelet kaptam Ilonkától ! S mi volt ebben ? Magam sem tudom csak azt a részét értettem meg, hogy ő menyasszony. S én mindjárt tisztában voltam vele, hogy elviszik a háztól s nem lesz játszótársam a vakációra. Szinte sírhattam volna e feletti bánatomban, elkeseredésemben, ha Glózerné asszony előtt nem át&l- lottam volna. Végre eljött az annyira óhajtott karácsonyi vakáció. S egy napon betoppant Imre bátyám azzal, gyere haza fiú vakációra, ünnepelni. Olyan ünnepet csapunk, hogy hót országra szóló lesz, most tartjuk meg az Ilonka lakodalmát. — Bátyám jó kedve engem is annyira elragadt, hogy szinte nagyot ugrottam örömömben. De már a másik percben újra az a gondolat bántott, hogy Ilonka végkép elhagy . . . Végre otthon voltunk. Jó öreg néném s Ilonka összevissza csókoltak örömükben. Jaj beh régen nem láttunk ! Milyen jó színben vagy ! Hogy megnőttél, mondta egyik is, másik is. Hanem ha én változtam, én is változni láttam itt mindent. Egész nap sürgés-forgás, varrás, rendezés, a konyhában sütés, főzés. — Elérkezett a lahodalom napja. A csen- gős-bongós szának szüuetlen érkeztek. Az öreg tiszteletes ur áldásos szavai után vacsorához ült a vendég sereg, Utána tánc. Egyideig én is ott őgye- legtem a mulátozók seregében, de miután láttam, hogy senki nem akar velem törődni, fogtam magam s bementem szobámba lefeküdni. Csaknem elfogott a sirás, amint a harmadik szobából átjövő vig muzsika szó megcsapta fülem. Úgy éreztem, most temetik boldogságom, mindenem. Ismét a felvidéki német városka havas kövezetén hólabdáztam. Majd tavaszodott az idő s a zöldelö fenyveseket kerestem fel Sándor Danó legjobb pajtásom társaságában, kutatva a rigó fészkeket. Majd túlestünk a vizsgákon is, én boldogan érkeztem haza, miután nem buktam semmiből A vakációmból egy hetet Uonkáók- nál is töltöttem, bár nem szívesen, mert a férjét halálosan gyűlöltem. Múltak az évek, már felsőbb gim- názista lettem, közeledtem a kamasz kor felé. Ez időtájt csodálatos módon már jobban szerettem Ilonkáéknál vakációzni, mint a bátyám házánál. Sógorom, (mert hisz igy tekintettem az Ilonka férjét,) ki napközben legtöbbször a mezőt járta, már nem gyűlöltem annyira. Hanem azt is tapasztaltam, hogy az a fokozódó szeretet, mellyel én napról-napra jobban vonzódom Ilonkához, nem a játszó- pajtási szeretet többé. S mikor most hárman : Ilonka, hót éves Böske leánya és ón játszadoztunk a gyümöl esősben, ilyenkor & szeretet más neme ébredt fel bennem, valami szerelem féle. De nem volt bátorságom neki ezt bevallani s igy csak afféle platói szerelem volt ez, mely abban nyilvánult, hogy boldog voltam, mikor vele beszélhettem, ha rám nézett, ha reám nevetett s velem foglalkozott. A vakáció befejezése ennek is végét szakította. Visszamentem tehát a német városkába s folytattam tovább filiszteri pályámat . .. Megizzadt homlokkal, kipirult arccal rohantam le az egyetem lépcsőin, túl voltam a szigorlatokon. Rohantam a legközelebbi sürgönyállomásra s tudattam a famíliával az örvendetes hirt. Azután csomagoltam s indultam haza. Otthon? Vártak olyan, de olyan örömmel és lelkesedéssel, mint minővel az eperjesiek fogadták a muszkákat. Ott volt Ilonka férjével s már nagy leányukkal Böskóvel. És még egy csomó idegen népség. — Az első pillanatra az ötlött szemembe, hogy milyen gyönyörű teremtés lett ez a Böske. mennyire hasonlít a régi Ilonkához. Csak bámultam, bámultam úgy annyira, hogy szemem, eszem, szivem mindenem rajta felejtettem s pár nap múlva megkértem kezét attól, kibe legelőször voltam szerelmes s férjétől, kit most már mint apómat szerettem. RÓth Simon nagy választékú cipóraktárát ajánljttk a t. vevő-közönségnek, mint legolesóbb bevásiplási foppiát. Közvetlen a Pannónia' szálloda mellett. — Szatmár és vidéke lefaagfo’ob czipőratUra. a tavaszi és nyári idényre megrendelt úri, női és gyermek-lábbelik, — valódi jj0X és schevraux bőrből készült ezipők a Legdivatosabb kivitelben. —
