Szamos, 1907. április (39. évfolyam, 27-34. szám)

1907-04-07 / 28. szám

2-ik oldal SZAMOS 28. szám törvényerőre való emelkedését meg­hiúsítani. — A hitfelekezeti, vallásos érzületi sértés csak csíny a magyar nemzeti szellem ellen való izgatásra. A nemzetiségi urak minden eről­ködésük dacára sem buktathatják meg a törvónjgavaslatot, nem azért, mert ehhez létszámuk elenyészően csekély, nem azért, mert egy törvény javaslat megbuktatására nem elég egy kis obstrukció, hanem azért, m.ert a törvényjavaslatnak életbeléptetését a közvélemény követeli. — A magyar társadalom nem akar többé éhező ta­nítót saját kebelében látni, a magyar társadalom nem nézheti tovább tétle­nül, hogy az idegen ajkú hitfe'eke zeti iskola nemzetiségi propaganda helye legyen és a magyar nyelv ta­nítása ezen iskolákban teljesen meg­semmisüljön. Nem nézhető tovább az éhező idegen ajkú hitfelekezeti tanító kinos vacinálása. Azt sem tudta sze­gény tanító, hogy mit csináljon ? Két urnák egyszerre szolgálni nem lehet. Az iskola fenntartó követeli, az anya­nyelv tanítását minél szélesebb me­derben, akkor hátrányt szenved a magyarnyelv. Az állam követeli és pedig jogosan a saját nyelvének in­tenzív érvényesülését, akkor az anya­nyelv nem tanítható oly nagy arány ban, minőt az iskola föntartó követel. A tanító tehát állandóan alternatívák elé volt állítva s mig igyekezett tőle­tel hetöleg a két jogigénynek eleget tenni, éhezett. Erre már nem gondolt senki, sem az iskola fenntartó, sem az állam, mert különben nem szület­tek volna meg az „Éhös Pétör Lanétó“ és a Magyarországi „Succi“-k viccek. Gróf Apponyi éles látása észrevette a bajt és csakhamar belátta, hogy a mosiaui állapotok valóban tűrhetet­lenek. Fizetésrendezési törvényjavas­latával a bajokat hathatósan orvo­solja. A nem állami tanító ezután köztisztviselő lesz, ez a tanítók régi •óhaja, n.ért eddig biz az csak egy­házi „belső ember“ volt. Az önkény­től meg lesz óva, eddig, még nem is olyan régen, igen sok heljmn a tanító sohasem tudta, hogy meddig marad­hat állásán. Ha nem is valami fénye­sen, de tisztességesen gondoskodva van megélhetéséről is, végre valahára minden tanitó tudni fogja, mi a fize­tése, mert csak rendezett fizetéssel lehet normális állapotokat teremteni. Végül a javaslat gerince az, hogy a tanitó előtt, mint köztisztviselő előtt tisztán áll^ az az ut, melyen haladnia kell célja "felé. Az anyanyelv, bitval lás érintetleu hagyása mellett szigo­rúan hazafias közszellemben való ta- nitás és nevelés minden iskolában kivétel nélkül, az idegen ajkú isko­lákban pedig a magyar nyelv és az az iránti teljes tisztelet érvényesülése. Különösen az utóbbi kilétei az, mely sehogy sem tetszik a nemzeti­ségieknek s nekik tudvalevőleg meg­lehetősen kellemetlen is. De hát végre szakítani kellett a régi rendszerrel, mely sehogy sem illett be. Ez nem sovinizmus*), mint a nemzetiségiek hirdetik, ez hazafias közérdek. Miféle sovinizmus ez, hol van itt az anya­nyelv megtámadva, hol forog itt a vallás és hit érzés megsértve, midőn a törvényjavaslat megkívánja, hogy az idegen ajkú iskolába járó gyerme­kek egyszerű mondatokban kifejez­hessék magyarul is gondolataikat. Az pedig, hogy egy tót, szerb, vagy ro­mán gyermek megtanul magyarul is, talán csak nem bűn? Ez talán csak nem merénylet az anyanyelve és hit­vallása iránt? Nem. Ez határozottan becsületes, hazafias közérdek. Miért hiába mondják a nemzetiségiek, hogy az elemi iskolában szükségtelen a magyarnyelv tanítása, mert ott van a középiskola, majd megtanulhatja ott. Ez nem állhat meg. Az elemi iskola a gyakorlati életnek tanít, már pedig a gyakorlati életből készített szomorú statisztika bizonyítja, hogy hány és hány idegen ajkú polgártár- társunk adta meg már az árát annak, hogy az elemi iskolában nem tanult meg magyarul. Nem tanult sem Írni, sem olvasni, sem beszélni. Ez tény s e tényállás indította és indítja ma is *) Bocsánat, de ha sovinizmus is, — aminthogy az is, — akkor sem lehet s szabad elitélni, mert ez a haza csak egy nemzeté s annak fiai, ha sovinisták, — érdem, ha nem, — kosmopolitisták. — Tertium non datur. Szerk. a józan és saját fejévelgondolkozó sok idegen ajkú polgártársunkat arra, hogy látva a magyarnyelv tudásának előnyét, fölényét az elmaradottakon, siet gyermekét a magyar iskolába küldeni még akkor is, ha az a ma­gyarnyelvű iskola más hitfelekezetü is Ezt a gyakorlati élet bizonyítja, tiszta igazság, melyet semmiféle frá­zissal elhomályosítani nem lehet. Deák Ferencz, a haza bölcse, kire a nemzetiségi urak gyakran hivat­koznak s akit a nemzetiségi törvény megalkotásáért tartanak ők is nagy tiszteletben, azt mondja : „Tanulnunk kell s művelnünk a tudományok min­den szakát, művelnünk a népnek min­den osztályát, mert korunkban csak azon nemzetnek van biztos politikai jövendője, amely komolyan törekszik az általános műveltség színvonalára emelkedni s azon előrehaladni.* Az Apponyi gróf kultuszminiszter javaslata sem egyéb, mint a nemzet­nek az általános műveltségre való emelkedése és előrehaladása. A nem­zetben benne foglaltatnak a nemzeti­ségek is, mert a nemzetiségi törvény is azt mondja, hogy e hazában egy egységes politikai nemzet van: a magyar ; vannak azonban nemzetisé­gek is. de ez már más fogalom alá esik. Ha tehát a Bemzet előrehalad, a nemzetiségeknek is lépést kell tar­tartani, hogy e haladásban vezér- szerepet játszik a magyar nemzeti eszme biztosítása, az egy egységes politikai nemzet fogalmát tekintve, magában rejlő természetesség. Azt mondja továbbá Deák Ferencz : „Minden perc tehát, melyet tanulásra, minden fillér, mit a tudományoknak s azok közlönyeinek pártolására for­dítunk, egyszermind a haza oltárára tett áldozat.“ A nemzetiségek azt vallják, hogy ők e- haza fiai, ha tehát e h&za fiai, miért állanak allen a haza, az édes­anya akaratának ? Miért igyekeznek meghiúsítani a haza, a közös anya mindayájunkra nézve üdvös inten­cióját ? Miért akadályozzák meg, hogy a nemzet meghozhassa áldozatát a haza oltárára ? Miért saegzik mellü­ket az édes anya akarata elles ? Jó, édes fia az a hazának, aki ilyeneket tesz t Nem, az mostoha fia. A nemzetiségi urak tehát ne op­ponáljanak a tanítói javaslatok ellen melynek célja a tanítói nyomort meg­szüntetni egyrészről, másrészről pedig üdvös, hazafias intézkedéseket tartal­maz, amelyek mindnyájunkra nézve hasznosak lesznek. — Kár a magyar nemzeti eszme terjedése ellen agi­tálni, küzdeni mart könnyen azt a közmondást olvashatják; a fejünkre, hogy: „Fogaddi be a tótot, kiver a házadból!“ Marosán János. SZÍNHÁZ. Heti műsor. Ápril hó 8-án Bo­szorkány, színmű, felár, 9-én Csikóé, népszínmű, Pintér 1-sö vendégfelépte. 10-én Aranykakas, énekes bohózat, Pintér 2-ik fellépte. 11-ón Cornevilli harangok, operette, Pintér B-ik fel­lépte. 12-én Falu rózsája, népszínmű, Pintér bucsufellópte. 13-án Falu ró­zsája. 14-én délután Hálókocsik ellen­őre. Este Vig özvegy, operette. Szerdán „Hálókocsik ellenőre,“ ta­lán a saisonban az első francia vig- játék, ment fólház előtt jó előadásban. E kifogyhatatlan szellemességgel meg­irt darabot igazán nehéz is volna hatás nélkül előadni. A szereplők mindannyian megállották helyüket, csak Rátkai francia viveur alakítása nem felelt meg a felfogásunknak. Csütörtökön a „Suhanó*, az operette személyzet bemutatkozójaképen si­került előadásban került színre Vörös Ilona és Pataki Vilmával a címszere­pekben. Mindkét újonnan szerződte­tett tag nyereséget jelent színházunk­ra nézve, mivel az előző évi hason- szerepkörben működő erőknél hatá­rozottan jobbak. Vörös Ilona (Eliz) kellemes iskolázott hangjavai, rokon­szenves megjelenésével első látásra megnyerte a közönség kegyét. Pata kit (Józsi) a nem neki való szerepben is szívesen fogadták. Több természe­tes pajzánsággal kellett volna játsza­nia. Énekszámait többször megtapsol­ták s némelykor hibás hangvételtől eltekintve, melyet hajlandók vagyunk az első nagyobb szerep lámpalázának tulajdonítani, a sikert is constatálhat­juk. Radványi (Morén) meleg bari­tonján élvezettel hallottuk megcsen­dülni a Suhanó régi szép melódiáit s érdeklődéssel nézünk valamelyik na­gyobb szerepe elé. Rátkai (Durán), Tihanyi (Bisott) sikerült alakítást nyújtottak. Pénteken a „Cigány báró“ Székely Anna opera énekesnő vendégfellépté­vel kitűnő előadásban került színre. A vendégmüvészuő Cipra szerepében, Kerónyi, mint Saffi, Barna Andor Barijitai szerepében a legmagassabb igényeket kielégítő összjátékot ' pro­dukáltak. Különösen Herényi Adél volt »lemében s gyönyörű énekéért a közönség szinte tüntetőleg fejezte ki elismerését, — Jók volta-k Rátkai S. Andai, Tihanyi és Radványi. HÍRROVAT. Előfizetőinkhez! — Az évnegyed végével tisz­telettel felkérjük mindazokat, kik a lap dijával hátralékba vannak, az esedékes összeget beküldeni, illetve előfizetni szíveskedjenek, A „Szamos“ kiadóhivatala. * Kineveaés. Pál István, helybeli törvszóki albiró Szinérváraljára járás- bíróvá neveztetett ki. * Eljegyzés. Hoffmann Romeo fa- kereskedő eljegyezte Lengyel Angela kisasszonyt, Lengyel Imre kereskedő leányát. * Előléptetés. Kacsó Károly, a szatmármegyei államépitészeti hivatal főnöke műszaki tanáesossá nevezte­tett ki. * A nyugdájválasatmány tegnap délelőtt dr. Vajay Károly polgármes­ter elnöklete alatt tartott ülésén meg­áll apitofeta Oraveoz Jánosné özvegyi ellátás iránti igényét s a nyugdíj ala pót érdeklő egyéb ügyeket elintézte. * A tanácsból. — A krencsénicsata színhelyén építendő emlékoszlopra a tanács 20 koronát utalványozott. — A. pályaudvarhoz veszető ut rendbe­hozatala, illetve uj burkolattal való allátása érdekében újból megkereste a városi tanács a m. á. v. debreceni üzletvezetőségét, miután többszöri sürgetés dacára is idegenkedik az uj, kocsi ut burkolat készítésétől s csak a mostani tisztántartását Ígéri. Ilyen Ígéretet számtalanszor kaptunk, még isem történt semmi, hanem megmaracit a régi botrányos állapot. — Ha nem gondolunk egyébre,, minthogy ea a poros ut egész nyáron át élvezhetet­lenné teszi a Kossutk-kert levegőjét s elvadítja a közönséget a varos egyet­len üdülő helyétől, semmi áldozatot sem tartunk elég nagynak, ami ezen ázsiai állapoton segít. A város közön­sége bizonyára hálás lesz érte, ha a tanács nem hagyja annyiban a dolgot s erélyesen sürgeti a müut kiépítését, még ha végeredményében a városra nézve anyagi áldozattal is jár. — A kültelki postakézbesitésre a nagyvá­radi posta és távirdaigazgatóság egy postakezelőt rendelt ki, aki működé­sét március 16-án megkezdte. A ta­nács a 2. sz. postahivatal vezetösé gével egyetértve megfelelő kezelési helyiség kijelölése iránt intézkedett. — A Gyümölcsészet érdekében a földművelésügyi miniszter megbízta Csários Sándort (Vógfalva Zala-m.,) hogy gyakorlati útbaigazításokkal és személyes közreműködésével álljon a közönség rendelkezésére. —; Elvállal tervezést, telepítést, kertkezelést a miniszter által megállapított dijakért. A tanács intézkedett, hogy erről a közönség kellően értesittessók. — Építkezés. A tanács a külterületen két uj lakóház építésre adott enge­délyt, azonkívül belterületen 9 esetben épületjavitásra, tetőfedésre és kerítés készítésre. Dr. Farkas Antalnak Pe- tőfi-utca 19. szám alatt emeletes ház építése iránti kérelmét némely hiá­nyok pótlása végett visszaadta. * A gazd. és jogügyi szakbizott­ság pénteken délután együttes ülést tartott dr. Vajay Károly polgármester elnöklete alatt. A bizottság elfogadta a közrend elleni kihágásokról alkotott szabályrendelet tervezetet. Fürst Vik­tor pénztári ellenőr és Habinyák Fló­rián közp. erdővéd* fizetésének rende­zését pedig pártoló-javaslattal terjesz­tette a közgyűléshez. Az erdődi— somkuti és bikszádi h. é. vasutak által tervbevett felvételi épület felál­lítását a bizottság nem látta kellően előkészítve s különösen nem tartotta alkalmasnak a Deákteret a 20 méter hosszú felvételi épület felállítására. Voltak ugyan, akik a Deáktér köze­pén megengedhetőnek vélték egy dí­szes csarnok építését, de abban az egész bizottság egyet értett, bogy a felvételi épület a Pannónia és posta­sarokkal szemben fekvő térségre nem való. Visszaadták tehát, az ügyet a tanácsnak a tárgyalások kiegészítése céljából. A takarékpénztár egyesület a reáliskola javára 1971. évben tett alapítványát 10;000 koronára kiegé­szítve a keretkedelmi iskola céljára átengedte. A bizottság ezt tudomásul vette s javaslatba hozzá a közgyülés- uek, hogy az alapító okiratot párto- lólag terjessze fel. — A belkövezési és gyalogjáró készítési munkálatok ez évi programmját a bizottság megál­lapította s ezzel kapcsolatban elhatá­rozta az Iskola-közben levő mázsáló bódék elhelyezését »a káptalausortól a róm. kath. elemi iskoláig terjedő vonalon 2 méteres széles mügyalogjáró készítését. Végül Gönszy Antal gör. kath. lelkész személyes pótlékát kiu­talni javasolta. * Városi közgyüiés. Városunk törvényhatósága holnap d. u. 3 óra­kor rendes havi közgyűlést tart a következő tárgysorozattal: Hitelesítő küldöttség kirendelése, a hitelesítés helyének és idejének megállapítása. Polgármester havi jelentése. Az 1904. és 1905. évi városi zárószámadás jó­váhagyása. Hiv. hirdetményekre kö­tött szerződés, Cukor P kötött szer­ződés meghosszabbítása, Közpénzek elhelyezése. Január és február havi adóváltozások. Joó Ferencz és Söm- lyai Kálmán ingatlanainak megvétele. Gönczy A. gk. lelkész személyes pót­lék iránti kérelme. Közrend elleni kihágásokról alkotott szabályrendelet. Fürst Viktor pénztári ellenőr fizetés rendezés iránti és Habiáuyák Flórián közp. erdővéd fizetésemelés iránti kérelme. A Takarékpénztár által tett reáliskolai alapnak a fels. keresk. is­kola javára átengedése. A f. évben végrehajtandó gyalogjáró készítések és belkövezési munkálatok, özv. Ora- vecz Jánosné nyugdíjügye. Hatósági átiratok. * A gyermek-napok: Szatmáron. Az „Országos gyermekvédő liga“ ál­tal szeles e hazában megindított moz­galom a jótékonyság szellemének vá­rosunkban is, úgy anyagilag, mint erkölcsileg sikerült napokat eredmé­nyezett április hó 2—3-án. „Minden kezdet nehéz,“ mint ahogy a köz­mondás tartja, de ha figyelembe vesz- szük, hogy a gyermekvédő liga köz­ponti igazgatósága mondhatni csak a 12-ik órában indította meg a mozgal­mat városunkban is s ha figyelembe vesszük, hogy a késői mozgolódás miatt sok olyan dolog aebtibe lett nyélbe ütve, a mely kellő előkészítés is nyugodt intézkedések mellett nagy arányokat ölthetett volna, — akkor meglehetünk elégedve azzal az ered­ménnyel, a mellyel társadalmunk e napokon a jótékonyság oltárán áldo­zott. A gyermeknapok rendezését a hatóság iniciálta. Erre szükség volt az idő rövidsége miatt. — Meg kell azonban állapítanunk itt azt a tényt, hogy ha a városi hatóság meghívá­sára a jótékony nőegylet kezébe nem veszi ennek az ügynek is a felkaro­lását,. dugába dől minden s a mai eredmény helyett szégyenletesen kel­lene konstatálnunk, hogy nekünk nincs érzékünk a felebaráti intézmények, a humanizmus alkotta kötelességek iránt. Jól esik az embernek kalapot emelni a szatmári nöegylet előtt, amely a mellett, hogy városunkban különben is missiot teljesít a jótékonyság terén, tud időt szakasztani és fáradságot nem kímélni mindenütt, ahol a hu- mánizmus jegyében megindul egy-egy mozgalom. Csak sajnálni lehet, hogy női társadalmunk nem minden egyes intelligens tagja tudja beleélni magát abba a gondolatba, hogy hiszen a társadalomban élő ember nem önma­gáé s hogy gondolatainkat ne mindig az én jóléte, hanem a mások nyomo-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents