Szamos, 1907. április (39. évfolyam, 27-34. szám)
1907-04-18 / 31. szám
XXXIX, évfolyam. Szatmár, 1907. április hó 18, (csütörtök) 31. szám. SZAMOS. POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP A „Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületéinek hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. SO? IV 19 Vr.-;Előfizetési ár: Sgész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZ TŐSÉG és KIADÓHIVATAL: HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöl telnek Rékóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Stmdenoamű dijak Szatiaarcn, a lap kiaűóhivavaiat.ta fiaittiuiok Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Gyermekek védelme. A magasztos feladatok között, melyek a jelenkor filanthropjaira háramlanak, bizonyára első hely' áll a gyermekvédelem, amelynek manapság, amidőn légió az elhagyatott és elhanyagolt gyermekek száma, nemzetíentartó hivatása van. Törvényünk, mely az elhanyagolt, vagy elhagyatott gyermekek jogát és existenciáját védelmezné, alig van. A rohamos politikai és gazdasági fejlődés közepette az intéző körök és a társadalom is megfeledkeztek arról, hogy nemzeti vagyonban és magyar vérben óriási veszteséget szenved az ország azáltal, hogy gyámoltalan apróságokat, melyek védelem nélkül vannak kitéve az élet viharának, közérdekből ápolni s jóravaló honpolgárokká nevelni kell. Évről-évre szaporodik a törvénytelen gyermekek száma s természetesen e szerencsétlen apróságok között grasz- szál legjobban a nyomorúság és elhanyagoltság folytán előidézett halandóság. Sajnos, a mai generáció nem haladt még a humanizmusban annyira előre, hogy a törvénytelen gyermeket egyenrangúvá tenné a törvényessel ; elöob-utóbb azonban be kell következni annak, hogy a házasságon kívül született gyermeket a törvény kiemelje a szégyen, a jogtalanság, a kitaszítottság fertőjéből és az emberi egyenlőségnek megfelelő helyzetet biztosit a szegény kisdedeknek. Lelencházunk is nagyon kevés van. A szegény anyának valóságos kálváriát kell járnia, legtöbbször a büntető törvénybe ütköző cselekedetet kell elkövetnie, hogy a szive alatt nőtt gyermeket a lelencházban elhelyezhesse. A statisztika bizonyítja, hogy a törvénytelen gyermekeknek alig 4 százaléka van elhelyezve a lelencházakban, 71 százaléka nem az anyjánál nevelődik, hanem idegeneknél sínylődik s csak 25 százaléka van anyai gondozás alatt. Bizonyltja a statisztika továbbá azt is, hogy a törvénytelen gyermekek 50 százaléka 7 éven aluli korban pusztul el, több mint 100 ezer emberélet évente. A statisztika újabban azt a szomorú bizonyságot is nyújtja, hogy Magyar- ország népszaporodása csökkenőben van, aminek két főoka van : a gyermekhalandóság és a kivándorlás. Mentsük meg tehát a gyerme- ek életét, őrizzük meg a kicsinyeket a jövő számára, hogy munkabíró, testerős emberekké válva, közremunkálkodhassanak a haza boldogulásán. Ezt a magasztos célt szolgálja a „Gyermekvédő Liga,“ mely agilisán szervezkedik országszerte. A Liga által legutóbb rendezett „gyermeknap“ meglehetősen sikerült, de ez a siker még épenség- gel nem felelt meg a cél nagyságának. Mert gondoljuk meg, hogy pótolja azt, amit a törvényhozás és a társadalom elmulasztott a gyermekvédelem terén. Társadalmi és nemzetiségi különbség nélkül támogassa mindenki a Gyermekvédő Ligát és tegyen meg minden tőle telhetőt, hogy a magasztos célra szolgáló pénztárt gyarapítsa. Elismerésre méltó az, hogy az állam és a vidéki hatóságok már is erkölcsi és anyagi támogatásban részesítik a Ligát, de ez a támogatás sem felel meg a célnak. — Sokkal nagyobb arányú állami és községi támogatásra van szükség, hogy az „Országos Gyermekvédő Liga“ megközelitően teljesíthesse magasztos hivatását. A szanatórium színházi estélye április 13-án. A jótékonyság szelleme tehát ismét fényes diadalt ült. A tüdőbetegek gyógyító intézetének javára városunk közönsége is szép összeget juttathat. Ez örvendetes s feljegyzésre méltó dolog, de egyszersmind megszokott jelenség. Valahányszor nemes célok oltárán kell áldozni, Szatmár jószivü népe sietve siet a maga obulusát lerakni az emberbaráti szeretet isteni munkájának megsegítésére. Csak meg kell pendíteni a gondolatot, a jótékonyság hivatásos művelői : hölgyeink, azonnal érdeklődni kezdenek, A Nöegylet elnöksége teszi meg az első lépést és ez a lépés egy kis levélke az elnöki magán titkártól a fő titkárnak. Rendeltetési hely: papnövelde, idő : déli 7a 1—7a 2. Rendesen tányérom mellett találom az ebédnél ezt a kis illatos írást, az én ismert, kedves vendégemet. Ez az ón Billet doux-m. „ Kedves Titkár Ur! Legyen szives ebéd után hozzánk elfáradni, fontos közleni valóm van. Urayné.“ Ez nálunk a hivatalos stylus. Persze, hogy alig nyelem le az utolsó falatot, rohanok. „Mit parancsol nagyságod ?“ „Oh kérem, csekélység! Egy kis akció a gyermeknapok ötletéből. Csak ennyi az egész !“ „De hisz én nem is vagyok benne a városi bizottságba ?!“ „Nem? Furcsa! Nagy tévedés. Különben megengedi ugy-e, hogy a dologra térjek ?“ „Sőt, nagyon is, móltóztassók.“ „Hát tudja édes titkár ur, ez olyan széo és nagyszerű idea, hogy . . . . Pardon ! Csak egy szót! Én szívesen rendelkezésére állok, de ez nagy terhet ró reánk.“ „Már csak csináljuk meg, ha bennünk bíznak.“ És a gond, az utánjárás, a kellemetlenség feledve van, mert az eszme szép és nemes ; mi sohasem pihenünk. A hölgyek összegyűjtöttek a gyermekeknek 500 koronát. — A lapok beszámolnak. „Nagyságos asszonyom! Pompásan sikerült! Ugy-e, most már megpihe ic ::>r k V !“ „Hova gondol ? — Hát a szanatórium ?“ „Igaz biz‘a, el is felejtettem.“ „Szép dolog, ilyet elfelejteni. Apropos ! a szinlapok készen vannak ? A lapok miért nem imák róla ?“ „Fognak, kérem, hogyne fognának.* Elsietek és kezdem reklamirozni a Szanatóriumot. És ha ennek vége van ? Ezt majd meglátjuk, de azt hiszem, hogy fényes nyári mulatságot rendezünk a Kossuth-bertben, de most a mi városi közös ügyünk javára. De beszéljünk a szombati nagy rekordról. Hiszen ezt akarom tulajdonképen, bár toliam mindig félre perceg és epizódozik egy kissé. De hát néha ez is szükséges. Hogy fejedelmileg sikerült ez a műkedvelői est, nem csodálom. Hetek óta folytak a lázas előkészületek és a tanácstermekben, az iskolákban, az utcán, a női zsurokon, a templom előtt, a lapokban és a gyermekszobákban a legérdekesebb beszódtárgy mindig ez volt. Én még üres éjjeleimen is erről álmodtam. Hát még a kis édes lepkék ? A múltkor találkozom a piacon egyletünk egy agilis tagjával. „Na, tudja, azok a színdarabok ?“ „??“ „Remekek, nagyszerűek !“ „??“ „Mit néz ? A szanatóriumiak. Az a Nagy Vincze — fenomenális, az a Csomay Aladár — ideális.“ „Nagyon örvendek, kérem.“ Vasárnap délután találkozom sétámban tevékeny alelnöknönkkel. „Alásszolgája !* „Jó napot, tudja, hogy a próbáról jövök ?“ „Hogyne, hogyne tudnám.“ „Az a felvonulás, — az egyszerűen csodás !“ „Igazán, nagyon örvendek, hogy hallom.“ „Hátha még meglátja.“ „Alig várom.“ A rendezőbizottság élén Uray Gé- záné elnökünk állott, aki a maga szívós kitartásával, mindenre kiterjedő gondjával, körültekintésével állandóan irányított, vezetett. Bizonyára neki van legnagyobb öröme, hogy minden ilyen fényesen végződött, — mellette az én kis páratlan ügyességű, találékony, szellemes kollégám, Nagy Leona jegyzőnk emelendő ki, aki nemcsak rengeteget fáradott, tervezett, jött-ment, hanem még szerepelt is. A vezérkari főnök Jékei Károiyné alelnök volt. Hogy mit dolgozott, csak sejtem, és Károly bácsi, az ura, tudja. Szegény Károly bácsi egészen lesoványodott. A minap meg is ijedtem tőle. „Az Istenért, mi bajod van, Károly ?“ „Soványitó kúrán vagyok. —\ Azt mondja a feleségem, ez nagyon szükséges, mert a rendes és sok étkezés nenn egészséges nekem.“ „Igazad van, barátom. S meddig tart a kúra ?* „14 napig. De azt hiszem, hogy rövid időn belül meg kell ismételnem. Talán junius elején.“ „Persze, persze.“ Az alelnöknő kolosszális munkát végzett. Azt hiszem, minden napjának fődolga ez volt. — Érdemeit itt ebbe a nyilvános jegyzőkönyvbe foglalom, a közönség pedig bizonyára hozzájárul. O is megérdemelt volna egy hatalmas babérkoszorút. Törzskariban pihenés nélkül tevékenykedtek : dr. Gobi Alajosué, Unger Gézáne, Hollósy Józsefné, Morvay Jánosné, Nuszer Dezsöné, Osztro- viczky Istvánná, Papp Béláné, Papp Gyuláné, Krassó Miksáné, Jankovics Jánosné, Günther Jánosné. A műkedvelői előadás a városi színházban folyt le, amely zsúfolásig megtelt. Jegyeket már napokkal az estély előtt nem lehetett kapni. Busan nézték az elkésett bilét-keresök LŐvyéknél a „Minden jegy elkelt“ táblát. Lővy Miksáné ezúttal is de- rekas dolgot végzett, pompásan vóg- kiárult. Nagy köszönet illeti érte. Hat óra tájban már pezsgő élet folyt a színház körül, egymás után érkeztek a szereplők, a nagy és kis angyalkák. Hogy ki volt pirulva az arcuk ! Mindenik olyan nagyon, nagyon boldog volt, mint a nyiló tavaszi rózsabimbó az első meleg napsugár csókja alatt. Élőkép előtt ón is recognosciroztam a színpadon — hivatalból. Micsoda virágoskert! A Gül-Baba rózsaligetje, RÓth Simon nagyválasztéku cipóraktárát ajánljuk a t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia' szálloda mellett. — Szatmár és yidéke legnagyobb özipMüra. Mí(£Kl}a tavaszi és nyári idényre megrendelt úri, női és gyermek-lábbelik, — valódi box és sebevraux bőrből készült czipők a legdivatosabb kivitelben. - ■
