Szamos, 1907. március (39. évfolyam, 18-26. szám)
1907-03-17 / 22. szám
XXXIX. évfolyam. Szatmár, 1907. március hó 17. (vasárnap) 22. szám. ^ M [B POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI A „Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületéinek hivatalos lapja MEGJELENIK: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ár: Negyedévre 2 kor. Ügé8z évre 8 kor. — Félévre 4 kor. ^___________y^8psz$^ára 10 fillér SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utczc 9. sz. Telefon: 107. Minöennemü dijek Sxatmnron, a lap kíadiihlvatulácaa fU< leadok HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyiittár sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Márciusi szelek. Forradalmak megelégedett, boldog népeknél, hol az általános boldogulás alapfeltételei meg vannak, nem keletkeznek. A nagy francia íorradalmat a nép iszonyú kizsákmányolása előzte meg. Mialatt királyok és íőurak dőzsöltek, a nép kenyérért könyör- gött és a boldogtalan XVI. Lajos már hiába akart segíteni az elnyomottakon. A vulkán kitört, elnyelte a trónt és oly sok más intézményt. A forradalom tömegesen küldte vérpadra az áldozatait. Saját bűnében kellett a forrada lomnak megutálnia önmagát, mig egy zseniális és merész katona a forradalom segítségével a császári trónra küzdötte fel magát. Vájjon a fehér cár óriási birodalmában végbemenő forrongás hová fog fejlődni, mennyi vér fog még folyni és hol fog végződni a véres harc ? Ki tudna erre válaszolni ? Az okot ott tudjuk a végtelen nyomorban és sötétségben, melyben egy 400 milliónyi nép szenved és melyet egy véres külháboru érlelt meg. Cesar sem vérzett el ok nélkül Brutus és társai gyilka alatt. Az „Ave César“ idegenül hangzott még a köztársaság hiveinek fülében, de a köztársaság mégis elbukott, mert Catilinák uralták a nép lelki világát és Cicero hiába dörögte a klasszikus szavakat: „Catilina, meddig élsz még vissza türelmünkkel ?“ A véres harcok elvonulnak lelki szemeim előtt, mikor, — ha külö nősnek is tűnik fel, — a tudós Fiammarion egy értekezésének olvasásába mélyedem bele, melyben egy óriási, az egész világot feiior- gató erupciót rajzol le az ő sajátos, ragyogó szellemével. i Fiammarion megírhatta világok történetét és a jövőre is vonhatott következtetéseket, miután a bolygó- rendszer pontosan kiszámított méretekben mozog, mint az óramű és ha ki is esik az órából egy kis kő, az óra tovább jár, mig a rugója el nem törik. A sötét éjszakát megvilágíthatja pillanatokra egy-egy az égen végigfutó hullócsillag, de a bolygók azért tovább mozognak rendes utjokon, mígnem egyszer szétpattan ott is a nagy rugó és összeomlik a világrendszer. Fiammarion ezen eshetőséget is ékes tollára vette, de a ragyogó tollú Taine, Michelet és Lamartine írhattak le forradalmakat úgy, hogy képzeletben magukkal ragadnak, ha leírásaikat olvassuk; elkövetkezhető világfelíordulásról azonban komolyan hiába próbálnának írni. Tekintsünk vissza hazánk történelmére. Hányszor kisértett minket a végromlás véres harcok nyomán és volt idő, mikor lassú álomkor fojtogatott és a nemzet úgy tespedt, mint a kialvóban levő mécses. Voltak nálunk is forradalmak, gyakran egyéni érdekek szolgálatában. pártok is állottak szemben egymással, de voltak harcaink nemesebb indokokból kifolyólag is, mikor a forradalmat gigászok, mint Széchenyi és Kossuth, vagy előbb Bocskayak és Rákóczyak keltették életre. A harcban elbukhattunk a túlerő ellen, de az eszmét eiiojtani nem lehetett. Petőfi nem hiába suhogtatta láng- ostrorát, nagy Íróink Anonymus és Tinódi Sebestyén-tŐl kezdve napjainkig, nem végeztek hiába való munkát. Nem cél nélkül írták bele történelmünk lapjaira nevüket Hunyadi János, Kinizsi, vagy akár Damjanich és a sok néven említett és névtelen hős. Az eszme örökké fog élni, de ha az eszmével élni tudni nem fogunk, mi véges emberek elbukhatunk. Vajha okulnánk egy közelmúlt időn, melyben szálló igévé vált e két szó: „nyomor és szenvedés“ és vájjon vértezve leszünk-e hasonló alkalmakra és sikerrel tu- dunk-e majd küzdeni a bekövetkezhető nyomor és szenvedés ellen, ha az újra és tartósabbau zúdul reánk ? Ellenségeink kint és bent lesben állanak és várják a kedvező alkalmat, amikor romboló árként zudit- liUiják reánk a piszkos hullámokat, mig mi egyéni hiúságokban és a tekintélyek lerombolásában merit jük ki összes erőinket. Hiába harcolnak a hadoszlopok élén vitéz és okos vezérek, ha a nyomukban haladó közkatonákat frázisokkal a Catilinák vezetik a tévútra. Ismerje mindenki a tehetségét s ne egyéni hiúság irányítsa tetteinket. Harcoljunk azon sorban, a melyben helyt is tudunk állani. A történelmünk lapjain névtelenül előforduló hősöket többre becsülöm, mint napjaink sok hiú és lármás, de hivatatlan demagógját, ha szomorú emlékük egykoron nevük alatt is lesz megörökítve. „Ave!“ kiáltotta a nép, mikor Cesar március idusán a senatusba indult, hol {eldöntetek a bálvány, amely még nem nyúlt a korona után, miután várta, hogy az önként ölébe hull. Brutus és társai útját állták, de gyöngék valának a reakció forradalmával sikerrel megküzdeni. A köztársaság épületének korhadt gerendái összeroppantak és eltemették a köztársaságot, de a romokon fölépült császárság is, bűnben követvén elődjét, elbukott. Március idusa nekünk is nagy napunk, nyomán egy világrend változott át. Bekövetkezett utána egy dicső harc, mely a márciusi eszmékért íolyt. Elbuktunk, de nem az eszme, mely újra életre kelt. Fiammarion fantáziája valóra válhat és egy óriási, eddig meg nem ért, az egész világűrre kiható forrongás megváltoztathatja a világ- egyetemet, de hogy egy elkövetkező világforradalom mikép változtatja át a népek életét, az már Fiammarion ékes tolla sem tudná leírni. Legyünk vértezve a nagy versenyben és a szabadság születésének napján dörögjük mi is oda Ciceróval a mi Catilináinknak : „Meddig éltek még vissza türelmünkkel? !“ . , . Emeritus. Emlékbeszéd. A Kölcsey-Kör 1907. márc. lo-iki ünnepélyén tartotta Dunay Sándor felső kereskedelmi iskola igazgató. Ünneplő közönség ! Engemet ért a megtiszteltetés, hogy Kossuth. Irta és a Kölcsey-Kör* márc. 15-iki ünnepélyén szavalta : Dr. Lénárd István. Kossuth !!! e nagy névnek hallatára Mért lángol úgy még mindig a keblűnk ? Kossuth nevének mért van varázsa, Miért oly dicső a Kossuth név nekünk ? E név hallatára miért forr agyunk, Azoknak, akik magyarok vagyunk ? ! Nem is olyan rég más világ volt itt, Vihar tombolt szép hazánkon keresztül. Zúgott az erdő, hangos lett a csalit, Mert bömbölt az ágyú nagy kegyetlenül. Kossuth hívta csatára nemzetét, Hogy ellenét tiporja szerteszét. Az ő szavára fegyvert fogott mind, Kardott kötött, ki nem volt gyáva dőre. A szabadságért édes apáink, A tüzbe, vészbe rohantak előre. És pergett a dob, csattogott a kard .. A világ bámult... bámulta a magyart. Kossuth szavára az anya fiát, Ha egyetlen volt is, csatába küldte, Hogy védje éltével is e hazát, ... De csak, ha győzött, kerüljön elébe; S e fiúnak nem volt akadája, Nagy Sarló-Isaszeg példa rája. Hangzott a dal fel „csatára magyar“ Kossuth apánk hí, menjünk mind előre ! A ki dicsőt és magasztost akar Ragadjon fegyvert tüstént a kezébe; — S otthon csak a házőrzők maradtak A többiek ... diadalt arattak. Tüzbe mentek, bajba, háborúba; Rohant mind bátran, hogy a hazát mentse, Mentek mind Kossuth apánk szózatára, Mikor üzente, hogy „nincs regimentje“; Délibábos rónán a legények Vörös sipkás honvédek levének. Dicső korszak ..! lesz-e a magyarnak, Más ilyen dicső, ily fényes korszaka ? Kossuth apánk, ha újra támadnak, Ha veszélyben lesz ismét e szép haza Küld le hozzánk tüzelő szellemed S eggyé lesz újra, pártos nemzeted ! Fegyvert fogunk mind, apraja, nagyja, Szilaj csatában mind kardot forgatunk, Ha szellemed szivünket áthatja A „poklok kapuin“ is átgázolunk! Csak te légy velünk nagy szellemeddel És bátoríts, hogy ne csüggedjünk el. Hisszük, hogy igy lesz, neved hallatára, Ezért lángol még mindig kebelünk; Ezért oly nagy szent neved varázsa Ezért drága a Kossuth név nekünk. Neved hallatára, ezért forr agyunk, Mert örökre, magyarok maradunk! Március 15. Irta: Taksonyi József. Tavaszról álmodom, fényes napsugárról, A dicső szabadság fölkelt hajnaláról. Március 15 ! üdvözöllek téged, Dicső szép multabda lelkem is betéved. Ott vagyok, ott vagyok, hol feljött a hajnal Csatára szólító riadóval, dallal : „Talpra magyar!“ hangzott és a magyar [talpon, Győzni, vagy meghalni a szentséges [harcon. Kard lett a bilincsből, fényes acél-szabja, Mely az ellenségnek a végórát szabja; Kard lett a bilincsből és a kardból villám : Menyköveket szór az, az ellenség soiján. Tágas harcmezőin, a had istenének, Egy szívvel áldoznak az ifjak és vének ; Fiatal férj megvált, síró hitvesétül S emelte a kardot, amerre sötétült. Ah, dicső szabadság, aranyos szabadság : Éltüket, vérüket népek neked adják, Mégis olyan vagy te, mint a zengő hajnal, Mely sötétből kelsz ki, tűnő virradattal. Szabadság! Igazán, ha eljönnél végre : Vérünkkel festenénk utat fel az égre, Megmondanék ott fenn az ég Istenének : A csillagok közé fogadjon be téged ! Tavaszról álmodom, fényes napsugárról, A dicső szabadság fölkelt hajnaláról. Ragyogj fel, ragyogj fel, óh te dicső hajnal S tündökölj az égen örök virradattal 1 tik. HŐth Simon nagy választék u cipőraktárát «lánijuk a t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia' szálloda mellett. — Szatiár és vidéke legnagyobb ezipteüra. Figyelmeztetés 11 az előre haladott téli idény miatt a még raktáron levő téli áruk az eddigi árnál jóval olcsóbban kaphatók.
