Szamos, 1907. március (39. évfolyam, 18-26. szám)
1907-03-14 / 21. szám
XXXIX, iifolyam. Szatmár, 1907. március hó 14. (csütörtök) 21. szám. SZAMOS. POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP A „Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületéinek hivatalos lapja. MEGJELENIK: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szán ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rékoczy-utcze 9. sz. Telefon: 107. Mindennemű dijak Szatmaron, a .lap kiadóhivatalában fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Március 15. (th.) ötvenkilenc év távolából int felénk e nap. Nem közönséges, nem hétköznapjaink közül való. Ünnepnapjaink között is egyike a legelsőknek. Nem a jelen. Bárcsak a jövendő lehetne ! Ez a nap egymagában is egy egész korszak, mely az örök isteni eszmék győzelmes diadalát tárja elénk s ha ez a diadal később vért vont maga után: az az emberi gonoszság müve volt. Ez a nap egymagában is egy apokalyptikus megnyilatkozás, melyen égi ihlet szállt alá a honi' szivekbe; ma is vérünkben van, abból él és ott serkent; hiába csititod : lázadni kész ; ha megtagadod, lelkiismereted itélőszéke elé állít, amely az áltatást ideig-óráig tűri ugyan, de csak azért, hogy annál sujtóbban büntessen. Az ilyen gazdag nap a nemzetek életében csak ritkán szokott előfordulni s ami veszni való, arra rányomja az enyészet, ami életképes, arra rányomja az örökélét bélyegét. — Én hiszem, hirdetem, hogy a mi nemzetünk életre hiva tott, fényes tanujelét adta e rendeltetésének március 15 kimagasló eseményeiben s a messze jövendőre kiható alkotásaiban. Emlékezzünk reá ! Élet a természetben, — élet az embervilágban. Nem olyan, mint most. A márciusi nap rámosoly- gott a néma vidékre, a kihalt tájra. Engedett a fagy, olvadt a hó, tisztult a levegőég, megzörren a tavalyi avar . . . mintha lánc csörögne ! Élet a természetben. Dobogni kezd a szív, eszmélni kezd a lélek, eszmélni emberi nemesebb hivatására, megszólal a beszédes ajk, száll az ige szerteszét az égtől a földig, a földtől az emberszivig s tettre készül a munkás féríi kar. Mintha hajnali harangszó csendülne! Élet az embervilágban. A hajdankor egyik istenének rendelése szerint a halhatatlan lelkek időnként körutat tesznek s utjoknak vége az eszmék honába vezet, hol az igaz, a jó és a nemes tisztán tündöklik, hol az eszmény szeplőtelen, mint égi alkotója. A mi halhatatlanainknak lelke is e napon a legszentebb eszmék honába szállt s onnan meggazdagodva ismét visszatért a földre, hogy elűzze a múltnak át- kos rémeit, szabad versenyt adjon az eszmének, az erőnek s szabadságot szerezzen az erővel béklyók közé szorított léleknek. Szabadság. Minő felséges eszme! Hajdan a hit szentségének, a lelkiismeret erejének is hívták. Ma életigazságnak nevezik. Szabad a sasnak a levegő végtelensége ; szabad a virágnak, a fának a napsugár ; szabad a kis énekes madárnak a dal; szabad az embernek a vágy és a remény, a törekvés és a munka a boldogság után. Szabadsági Igen, szabad az ember, annak kell lennie isteni rendelésnél fogva önzetlen vágyaiban és reményeiben, megvesztegethetetlen törekvéseiben, hogy lelhet, életet vigyen a különben kihalt világba. De rab, sokszorosan rab, ha bíborban jár is, ha önzés, szenvedély s átkos hatalmi túlkapás irányítja ; nyomorult szolga, ha emberi jobb természetét engedi prédául az önkény zsarnokoskodásá- nak, vagy önmaga hazudtolja meg akár néma megadásával, akár nemtelen törekvéseivel. 1848. március 15. Ettől a naptól kezdve egy egész esztendő tavasz volt nemzetünk életében. — Mindig virág nyílt, hősök homlokára, bár vér is festette pirosabbá a rózsát; mindig sütött a nap a nemzeti dicsőség örök emlékére, bár nem mindig a szerencséé. — Aztán . . . Aztán újra elhervadt a virág, újra elhomályosult a nap . . Végzetünk, hogy csak kinos szenvedés és lemondás árán juthatunk el a békés fejlődés napjaihoz. S vájjon ma, 59 év elmúltával eljutottunk-e oda? Évfordulók alkalmával szokásos a múltnak mérlegelése s a magunkbaszállás. Hagyjuk az elsőt, ne vádoljunk ma senkit, vizsgáljuk meg önmagunkat s nemzeties törekvéseinket. Igaz hangok ‘uz őszinte beismerés, nem rontják, nem ronthatják meg ünnepi hangulatunkat, érzelmeinket. íme! Nemzeti büszkeségtől dagadó kebellel hirdetjük, hogy mily szép is ez a mi hazánk, amelyet egy ilyen napon, Isten tudja hányadszor, vér nélkül foglaltunk vissza. Völgyei magasabbak, mint másutt a bércek, havasai tu! emelkednek a felhőkön. Itt minden szebb, jobb, mint a föld bármely részén. Itt mások az ösztönök, a szenvedélyek, az indulatok, a vágyak, a remények; itt más a szeretet, a szabadság, mint másutt. Közelebb vagyunk a földhöz, közelebb vagyunk az Istenhez. Aztán mennyi a szédelgés ezzel a drága kinccsel ; aztán mégis mily néma megadással tűrj ük, hogy seregestől hagyják el véreinkből való vérek a nehéz megélhetés miatt e mi drága szép hazánkat. Mennek nyugatra — túl a tengeren. A tenger haragosan, fenyegetve zug ... Mi hallgatunk. — Mennek keletre, a fenyves erdők zokogó sóhaja kiséri lépteiket. Mi ismét hallgatunk . . . Aztán nem jut eszünkbe, hogy nemsokára újra vissza kell hóditanunk; egy uj márciusra leend szükségünk s ki tudja, mennyi lemondásba, áldozatba, életbe és vérbe kerülhet ? . . . Szeretünk kérkedni vele, hogy 1848. március 15-én eltöröltetett a nemességen alapuló rendi kiváltság. Ma, mint a burján, keletkeznek, igaz, nem a nemesség, de szociális és szervezeti jelszavak alatt, a foglalkozáshoz mért kiváltságokat követelő, a társadalmat és a nemzetet valósággal pressionáló rendek és osztályok. Ebben az országban minden faj megszaporodott, meggazdagodott, csak a magyar nem. Pedig, úgy mondjuk, van üzleti szellemünk. Igaz, van, csakhogy nem a piacon. Mi a hazai piacon ideáljainkat áruljuk, a külföldire szennyeseinket, botrányainkat, visszük, hogy abból Ítéljenek hazai erkölcseink felől. S Á vetések között. Azt hitte, hogy álmodik! Napsuga- ras, gyönyörű, szűzi tájékot ezer Írásában festett s tulajdon!íéppen hires leírásai szerezték meg neki a hírnevet, dicsőséget s az anyagi jólétet. Maga is rendületlenül hitte, hogy a természetet nálánál jobban senki sem tudja ecsetelni s mig a eigarettafüstös kávéház sarokasztaláDál rótta egymásután aranyakat érő sorait, érezte a nap melegét s a fűszálak, a nyíló vadrózsabokrok csodaillatát. Ah, más ez az illat és más ez a fényesség! A nagy iró gondolta el ezeket, mialatt ott haladt az országút poros gyalogösvényén s megállt a fehér virágokba borult akácfák árnyékában. Valami illetékességi kérdés eldöntése miatt kellett a falujába utaznia, a kis nádfödeles házak közé, ahonnan apró gyermek korában elvezette a sors. Gyorsvonattal érkezett, a falu állomásához s emlékezett, hogy szülőhelye alig félóra járásnyira esik onnan, arra szánta magát, hogy gyalog teszi meg az utat. Mig ki nem ért a házak közül, bosszankodott, hogy ott kellett hagynia a fővárost s akaratlanul hallgatnia a félszeg vidéki emberek hiába való beszédeit. De mikor kiért a szabad levegőre, ellenállhatatlan erővel lepte meg a boldogság érzete. Összehasonlította rendes életmódját a falusi élettel. Évek óta késő délután kelt föl az ágyból, mikor már az utcákon égtek a gázlámpák s az üzletekből is világosság áradt ki. Ilyenkor intézte el dolgait, színházba vagy társaságba ment, majd késő este megvacsorázván rendes vendéglőjében, a mulatóhelyeket járta barátaival. Az alkotás láza rendszerint hajnaltájban lepte meg, mikor a kávéház nópte- lenné vált s csak itt-otb ült valami elhagyott, vagy álmadozó. Öt óra felé aztán ismét pihenni tért. Megdöbbent most, mikor eszébe ötlött, hogy tiz hosszú esztendő le- pergóse alatt nem jutott eszébe más élet után való törekvés. Állandóan tartott szeretőt, színésznőket, vagy táncosnőket, akikben a női szépségnek megtestesülését látta s közelükben mindig jól érezte magát. Róluk irta szépséges elbeszéléseit, az összefűzött testű, selyemhaja, kacér tündérekről. Clio vagy Margaréta aranyoipellővel sétál a csobogó tó fövényes partján s régi hangon énekel. Csicsergő hangjára kiemelkedik a kristálytiszta vízből egy lovag, talpig nehéz fegyverzetben. Égő szemeivel rátapad a lányra, majd átöleli erős karjaival, magával ragadja s vágtató paripáján viszi ismeretlen, titokzatos tájékok felé. Aztán irt a fekete, ragyogó tekintetű városi asszonyokról. — Akik itt ozsonnáztak és flirteltek körülötte s néha belekapcsolták a szemébe hóditó tekintetüket. Puha szalonok parfümös levegőjében játszódtak le a történetei. Ahogy tovább haladt az utón és elöntötte szivét a ragyogó, tavaszutói élet poózise, a boldog állapotot az elkeseredés váltotta fel. Hát mindaz, amit kiadott a leikéből s amiben rajongó lélekkel hitt, nem egyéb hazugságnál. Szimbolikus meséi és modern novellái egytöl-egyig az ő fejében születtek meg, de soha sem történtek meg a valóságban. Hamis és hazug a művészete, az igazság egyedül itt van. És amint ment, ment, egyszerre ének ütötte meg a fülét. Üdén, frissen szállt a nóta a hullámzó buzaten- ger felöl, ahonnan színes kendők villantak a szemébe. Fulladozó vággyal sietett arrafelé, aratólányok sarlózták a magas füvet az árokszólón. Ahogy az iró melléjük ért, nem figyeltek rája, annyira eltöltötták lelkűket az édes bus történetek, pengtek a sarlók és hangzott a dal A férfi leheveredett az anyaföldre, két kezére támasztotta fejét és úgy nézte a leányokat. A nap tüze áradt valamennyinek a szeméből, barnapiros arcaikon az érintetlenség bája és a csípőjük, az erős, vaskos csípők hajlottak inogtak. Mohón szívta be a nótát s a szemei nem tudtak betelni az égi látvánnyal. Ezt fogja megírni, ezt a képet amely olyan, mint a hajnali álom. Olvasni fogja a világ, ezrek borulnak le előtte a bámulattól s osztályrésze lesz az igazi dicsőség. Elővette zsebéből teleirt jegyzőkönyvét, keresett egy üresen hagyott lapot s írni akart, de nem termettek agyában gondolatok. Mihelyt a papirosra nézett, úgy érezte, mintha cigaretta füst kavarogna a feje fölött s körülötte zajougnának a városi emberek. Aztán beszólni kezdtek mellette a tarka vadvirágok és a bokrok hajlaftóth Simon nagy választék u cipőraktárát ***4§|ig ajánljuk, a t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási fop^ást. Közvetlen a Pannónia' szálloda mellett. — SsaLmár és vidéke legnagyobb czipőraUíra. Figyelmeztetés 11 az előre haladott téli idén/ miatt a még raktáron levő téli áruk az eddigi árnál jóval olcsóbban kaphatók.
