Szamos, 1907. március (39. évfolyam, 18-26. szám)
1907-03-14 / 21. szám
2-ik oldal. SZAMOS 21. szám. jaj azoknak, kik magas állásaiknál, tehetségüknél fogva hivatva vannak arra, hogy a magyar névnek dicsőséget szerezzenek a küllőid előtt, ha privát életükben a mindennapi élet normális követelményeitől csak hajszálnyira is eltérnek ! Ebben az országban ma minden faj követeli az önálló kultúrát s obstrukcióval íenyegeti a magyar nemzeti szellem souverain érvényesítését s a magyar kultúra mindig a rövidebbet huzza. Mert ma annyi különálló nemzet akar lenni e hazában, ahány nemzetiség van. Végezetre még csak azt: érez- ztik-e, tudjuk-e s alkalmazzuk-e mindannyian, hogy a honszeretet kötelesség, nem ambíció, nem hivalkodás, hanem erkölcsi törvény ? Ám ítéljük meg mai ünneplésünk közepette magunkat! Hajdan egy antik szoborra úgy volt bevésve egy szó, hogy annak kitörlésével az egész szobor összeomlott volna. Nekünk is van egy ilyen szobrunk, mely egész világunk s egész életünkre elkötelező rajta a telirás. A szobor a honszeretet s szabadság rajta a telirás. Talán gyötrelmeinkből, talán könnyeinkből, talán vérünkből csinált koszorúval keilend egykoron ékesítenünk, de a szobornak állania kell örök intőjelül időtlen időkig. — Mi pedig addig is csak készüljünk egy uj márciusra! . . Városi közgyűlés. A hétfői közgyűlés, dacára a nó- metii gör. kath. lelkészválasztásnak, nem volt olyan népes, mint szokott lenni választások alkalmával. Vagy talán ép azért nem jöttek el a városatyák nagyobb számban, mert úgy is bizonyosra vették a Gönczy Antal megválasztását. A polgármester melegen ajánlotta a közgyűlés figyelmébe az első helyen jelölt Mitrowicsot is, akiről igen jó információk érkeztek, a közgyűlés azonban 56 szóval 1 ellen, Gönczyt választotta meg. A szatmárhegyi g.k. egyház önállósítása is dűlőre jutott végre. — A közgyűlés megerősítette azokat a meg állapodásokat, amelyek a nagyváradi püspöki szentszék és a városi tanács dozó ágai. — A dalokat sem hallotta többó, kábultság szállt az idegeire. Zúgott, kavargott a világ s a vadvirágok meg a bokrok zsibongtak. — Menj, menj a mi birodalmunkból ! A hova lépsz, megfertőzöd az ősi talajt, te érzéki szerelmek bűnbe esett embere, ha egyszer rá tudod venni a lelked, hogy elhagyjál bennünket, ne térj többé vissza. Hadd, hadd a tiszta mezőt, a falu szépséges leányainak, daliás legényeinek. — És hadd meg nekik az ö titkaikat. Órák hosszáig feküdt az iró a nedves füvön. Homályos alkonyat jött, hideg párák szálltak a levegőben s mikor kissé magához tért, erősen köhögni kezdett. Fölült, majd föltápász- kodott és azon kezdett töprengeni, mitévő legyen. A hatóság tárgyalását elmulasztotta, nincs tehát értelme, hogy betérjen a faluba. Bizonnyára nem kapna alkalmas éjjeli szállást, irtózattal gondolt a nyirkos petroleum szagu korcsmaszobára. Megigazgatta, letisztogatta a ruháját és cipőiről leporolta a rátapadt száraz agyagot. Aztán megroskadva, halálra fáradtan indult vissza a város felé. Fehér Árpád. között létrejöttek. Tehát a hegyi gk. egyház különválik a rézteleki anya- egyháztól, saját lelkészt kap, akit a város a püspök által jelölt 3 pályázó közül választ. — Lelkészi fizetésül a közgyűlés már régebben évi 1200 K ajánlott meg a földbeli járandóságon kívül. A közgyűlés Glazner Józseffel kő- szállitás iránt 2 évre kötött szerződést jóváhagyta. — Perz András ku- csóber s háztulajdonosnak kilátásba helyezte a községi kötelékbe való felvételt az ausz'riai állampolgári kötelékből való elbocsátása esetére. Az esküdtek alaplajstromának ősz- szeirásával a közgyűlés Fehér József, dr. Haraszthy Béla, Litteczky Endre, Steinberger Éliás biz. tagokból és dr. Pap Zoltán jegyzőből álló küldöttséget bízta meg. Az állami ovodák túlzsúfoltságára való tekintettel, a közgyűlés a Kinizsi-utcai és Háromköz-utcai állami iskolai körzetben egy-egy uj ovoda felállítását határozta el. A telekvó teli szerződések tárgyalása március 23-ára rendkívüli közgyűlést tűzött ki. — A rendészeti és villamvillági- tási bizottság jelentéseit a közgyűlés tudomásul vette s a hatósági átiratoknak hasonló szellemű feliratokkal való támogatását rendelte el. „Mit akar a banda elérni?“ Ezzel az épületes cimmel ellátott cédulákat osztogattak szót a szocialista munkások vasárnap a közönség körében. Félrevezetni igyekeznek a közönséget és azt bizonyítgatják, az igazi ok elhallgatásával, hogy a cipész és csizmadia iparosok indokolatlanul emelték fel 30 százalékkal ipari készítményeik árát, mert ebből a 30 százalékból alig 10 százalékot fizetnek a munkásoknak a sztrájkok által elért munkabér-emelés címén. Szóval mintegy óva intik a rendelő közönséget, hogyne hagyja magát becsapni, nem indokolt a 30 százalék áremelés, sőt. dolgozni most nem is tudnak a cipész mesterek, mert nincs szociá- lista segédjük, akik pedig dolgoznak, azok bérencei a mestereknek, fuserek. Minden részrehajlás nélkül Igyekszünk cikkünk keretében kimutatni a munkások állításainak tarthatatlan voltát az alábbiakban. Tény, hogy egy év óta a cipész- iparosok 30 százalékkal emelték az árakat, de ennek oka nemcsak a kisipari munkásoknak fizetett 10 százalék többlet, hanem más is volt, — mint. pl. az anyagok árának 30 — 40 százalékos emelkedése, az általános drága megélhetési viszonyok. Nagy átalakuláson mentek keresztül úgy a nyers, mint a feldolgozott cikkek árai. — Mert eddig a munkadó és munkás a fizetendő munkadijak felett szabadon egyezkedhetett, ma a fizetendő munkadijakat nem az illető munkás ügyessége, szorgalma szabályozza, hanem egy, a szakszervezetek által kidolgozott árszabály, amelyen alul dolgozni, vagy dolgoztatni tilos, akár érdemli meg, akár nem azt a munkás. De ha megérdemli a minimum gyanánt beállított munkabért, az esetben már többet kell fizetni. A munkaidőt is korlátozták a szak- szervezetek, amelyen túl dolgoztatni, sokszor még külön díjazás mellett sem szabad. A tanonc tartást is megszorították és a segédek számától tették függővé. Az itt nagyjában elmondott feltételek szigorú betartására lettek kényszerítve az iparosok. írásbeli kötelezettséget kellett vállalniok, aki nem vetette magát alá a szervezetnek akár mester, akár segéd volt, azt bojkottál- ták. Annál a mesternél munkát vállalni nem szabad, vagy azzal a segéddel egy műhelyben doigozüi tilos, aki i „öntudatos“ munkás lenni nem akart, I mert megunta az éhezést így állott elő azon helyzet, hogy a mezőgazdasági „öntudatos“ munkások követelései folytán a nyerstermónyek ára 10—20 százalékot emelkedett, a nyers terményeket feldolgozó gyári „öntudatos“ munkások is nagyobb fizetést és kevesebb munkaidőt óhajtottak, a gyáros is felemelte készítményeinek árát 20—30 százalékkal, mit meg is fizettet a ráutalt iparossal és kereskedővel, a kisipari munkás sem nézheti behunyt szemmel a mezőgazdasági és gyári munkások jó dolgát, ő is „megstájgerolja“ kisiparos mesterét amennyivel bírja, mondjuk a czipész iparnál 10 százalékkal. A kisiparos direkt a fogyasztó közönséggel lévén összeköttetésben, drágábban beszerzett áruit, drágább munkaerő mellett szintén drágábban kénytelen adni és ha mondjuk, csak 30 száza lókkal emeli munkáinak árát a régihez képest, akkor még számítását nem találja meg, mondhatni ingyen dolgozik. Állítjuk, hogy az eddigi 5 forintos csizmánál ma a nyers bőr ára 4 forint, pedig mig még abból cipő lesz, rá kell költeni pár forintot. Az itt elmondottak után állapítsa meg a nagy közönség, hogy indokolt-e a cipészek 30 százalékos áremelése ? És ez igy van ma az összes iparágakon. Végveszély fenyegeti kisiparunkat. Belátták pedig azt úgy a nagy-, mint a kisiparosok, hogy az igen sokszor indokolatlan münkás követelözésnek véget kell vetni. Törvényeink elég oltalmat nem nyújthatnak a munkás terrorizmus ellen, a munkadók teljesen ki vannak szolgáltatva a munkásoknak. Saját jól felfogott érdekükben ők is a legradikálisabb eszközhöz, az általános szervezkedéshez folyamodtak, minek kapcsán azután az ellenáramlatot kifejthetik. Nem akarnak a munkásból rabszolgát csinálni, mint ök állítják, hanem a megfizetett munkabérért megkívánják a megfelelő munkaszolgáltatást. — Ez fáj különösen a gyönge munkásoknak, mert érzik azt, hogy a mesterek ellenállása meg kell, hogy törje hatalmukat. Nem a nagyközönséget akarják tehát megzsarolni a mesterek szövetkezésükkel, hanem ép ellenkezőleg, a nagyközönség érdekeit tartják szem előtt akkor, amikor szövetkeznek a folytonos munkabér emelések ellen. Ha olcsóbban állíthatja elő az iparos ipari termékeit, olcsóbban is árusítja, mert a szabad verseny hozza ezt magával. Ezekben elmondottuk rövidesen azt, amit a szociálista „öntudatos“ munkások elhallgatnak. Polonyi Albert. SZÍNHÁZ. Szombaton és vasárnap este Her czeg Ferencz „Déryné ifiasszony“ cimü szinjátóka ment első előadásban. A darab általában nem elégítette ki várakozásunkat. Herczeg előző nagy szinpadi sikerei után többet vártunk. A tárgy maga is különben cselekmény hiányában, nem alkalmas szinszerü feldolgozásra, — Érezte ezt különben maga szerző is s kifejezésre is juttatta, midőn egyik műfajhoz sem sorozta müvét egyszerűen színjátéknak nevezvén azt. Egész bátran színre alkalmazott korrajznak is nevezhetnök, amelyhez azonban alakjai egy-kettő kivételével nem eléggé kidolgozottak. Ránk azt a hatást tette, '.mint egy a Déryné életéből vett ólőképsorozat, melyről egész bátran kiuemotograf felvételt lehetne csinálni s a szöveg hiány alig volna érezhető. Közönségünk hidegen fogadta a darabot s nem tudott felmelegedni a Vas Gereben-izü alakok történetén s ha még tekintetbe vesszük, hogy Dériné az első legnagyobb magyar énekesnők egyikéből, egy életéből, kikapott történet révén egy szerelmi jelenetet rendező drámai szendét csinál, a siker hiányának okaival körülbelül tisztában lehetünk. Színészeink igyekezettel játszottak, már amennyiben lehetett, mert valamire való szerep nincsen is a darabban. Jászai Olgán (Déryné) meglátszszott, bogy nincs egészen tisztában az ábrázolandó alakkal, — ugyanezen hibában leiedzett Le Derle is (Egressy), ki túlságosan uaivnak tüntette fel az ország leendő első tragikus színészét. Peterdi kifogástalan alakítást nyújtott. Jók voltak Tihanyi, Szűcs Irén. Hétfőn „Arany virág“ Huszka Jenő operettéje zónában, zsúfolt ház előtt került színre. A női címszerepet Barna Mariska játszotta s Tihanyi táncjeleneteiben a sikerben neki is része volt. Énekéről nem nyilatkozhatunk, mert azt nem hallottuk. — Váradi (Beppo) baritonján pompásan csendülő dalok, Tihanyi yanki karikatúrája, Fábián Linka dalai biztosították az est sikerét, amelyet nagyban rontott a második felvonás végére inscenált pálmalevelekkel való esetlen manipuláció. A közbeszőtt táncokat is jobb hiányában elhagyhatnák. Kedden „Rezervisták“ üres ház előtt. Reméljük, hogy e ritka jelenségnek meg lesz az üdvös hatása a gyenge repertoirt illetőleg. A kicsiny de lelkes közönség úgy a darabon, mint a Komáromi Giza graciozus táncán és énekén jól mulatott. hírrovat. * Személyi hir. Dr. Mázy Engelbert kassai tankerületi főigazgató e hó 12-én este városunkba érkezett s a tegnap a kir. kath. főgimnáziumban a szokásos látogatást meg kezdette. * Áthelyezés. Stehlo Gyula, az osztrák-magyar bank tisztviselője városunkból Budepestre lett áthelyezve. A társaság egy igen kedvelt és rokonszenves tagja távozik el személyével. * A cseadőrség köréből. Bezeródy Titusz m. kir. csendörhadnagy a helybeli csendörszakaszparancsnokság vezetője e hó 11-én szabadságáról visz- szaórkezett s átvette a parancsnokság további vezetését. * Polgármesteri ebéd. Dr. Vajay Károly polgármester e hó 11-én, hivatalos ebédet adott. Jeleuvoltak : Dr. Falussy Árpád főispán, dr. Kelemen Samu orsz. képviselő, Plachy Antal kir. tanácsos, dr. Rótb Ferencz kir. törv.széki elnök, Yeréczy Antal kit. itélö táblai biró, Korányi János ügyvédi kamarai elnök, dr. Kereszt- szeghy Lajos, dr. Farkas Antal, Jákó Mihály, Úray Géza, Obolnoky Imre kir. közjegyző és Bodnár György kir. tanfelügyelő. * Esküvő. Pogácsás Antal hajdúnánási gőzmalom tulajdonos e hó 10- ikén esködött örök hűséget Bartha Emilia ok!, óvónőnek. Bucsu-lakoma. A németii g.kath. egyházközség azon alkalomból, hogy a f. hó 11 én tartott törvényhatósági közgyűlés választása folytán uj lelkészt kapott s igy az eddig helyettes lelkészi minőségben működött Bello- vics Jenő rövid időu belül távozni fog, tiszteletére ugyanaz nap este, a kath. kaszinóban fényesen sikerült bucsulakomát rendezett. * Súlyos veszteség. Pár napja adtunk hirt Thurner Albert takarékpénztári főkönyvelő Éva nevű kis leánykájának elhunytáról s alig temették el a kis halottat, bekövetkezett a csapás tetözóso azzal, hogy szeretett kis fiók Sanyika, ki szintén ragályos betegségben feküdt, testvérkéjéhez költözött. Temetese btófőn ment végbe. * Elhuny apáca. Puskás Etelka Alexandrin, irgalmas nővér és tanítónő, a helybeli irgalmas nővérek anyazárdájában folyó hó 13-án reggel hosszas szenvedés után óletenek 53-ik évében jobb létre szenderült. \ X X X X r Sirolin EmeV n «trágyát és a testsúlyt, megnOa- teti a Hhúgúst, váladékot, éjjeli inadist. Tüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérj« ntindeaka „Roche“ ereden csomagolást. F. Haffmaun-La Reche & Cs. Basel (SrtJ«)i V l
