Szamos, 1907. február (39. évfolyam, 10-17. szám)
1907-02-28 / 17. szám
XXXIX. évfolya®. Szalmái, 1907. február hó 28. (GSötörtők) SZAMOS. POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP A „Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületéinek hivatalos lapja. MEGJELENIK: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ár: ■gész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára !0 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rékóczy-utcza 9. sz. Telefon: fC7. Mindennemű dijak Ssatmaron, a lap hiadóhívataJ&loaB fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. A nagy társadalmi átalakulás. Alig pár esztendő óta a társadalomban oly tünetek merültek fel, melyeket előre megjövendölni sen- kisem merészelhetett. De már most is, midőn benne vagyunk a nagy forgatagban, az esélyek oly kiszámíthatatlanok, hogy azokra előre kalkulálni teljes lehetetlenség. Alig egy pár esztendeje, hogy p. o. a gazdasági életben oly pangás, tétlenség és visszamaradás mutatkozott, melynek hatása alatt t. i. az alacsony árak miatt mindenki panaszkodott. Panaszkodtak elsősorban a gazdák, mint termelők. Panaszkodott a kereskedelem, mint közvetítő. És panaszkodott az ipar, mint leldolgozó. Nem maradt panasz nélkül a közvetlen fogyasztó a szellemi és nyers munkás sem. Mindenkinek túlságosan olcsó volt a világ. Az olcsóság mindenkire valamely hátrányos vonatkozásban volt. Ma más világot élünk. Minden drága és sok minden még drágább lesz. A nagy forrongásban egy dolog feltűnő. Mindenki jajgat, sopánkodik s ha csak van kivel szemben, az elsőtől az utolsóig nagyobb igényekkel és követelésekkel áll elő. Egyről azonban midenki hallgat, hogy az életnek az alapján a termő anyaföld szintén kiveszi-e részét a versengésből ? A termelők tudják, hogy ez az emberiség telhe- teílenségével szemben érzéketlen. Többet semmivel sem terem, kevesebbet sok esetben igen, mint a múltban. Hogy mindazonáltal az abnormális viszonyok jobbra vagy balra előállhatnak, sőt mint napjainkban, az általános drágaság, emberi számítással élve, bizonyos időre állandósítást is nyerhet, nem a föld hozamában, hanem az emberek társadalmi viszonyaiban keresendő. Az emberek ma nem olyanok, mibt voltak csak ezelőtt egy pár évtizeddel. Mindenki jobban és kényelmesebben akar élni. A legtöbb ember és különösen az ősi foglalkozást űzők e célból ott hagyják ősi szerszámaikat s ha kell elvándorolnak idegen világrészekbe is, csakhogy az igények kielégítést nyerjenek. Ezen társadalmi forrongás és uj elhelyezkedés az élet viharában, okozza s mostani abnormis állapotot, a nagymérvű drágaságot. Ha egy társadalmi osztály p. o. nálunk az úgynevezett munkás- osztály (mert egyébiránt aki nem lopja a napot és bármivel hasznosan foglalkozik, mind munkás ember) megmozdul és a munka teljesítésében helyet cserél, természetes dolog, hogy utána következik s kell, hogy következzék más osztályoknak is megmozdulása, amelyek az üresen hagyott űrt kitöltsék. És ha ezen hátrahagyott hézagok hamar nyernek betöltést, hamar áll helyre a normális élet, amely talán sokkal szilárdabb alapokon fog kifejlődni s elhelyezkedni, mint amely alapokon az eddigi társadalmi élet nyugodott. Sok kényelmet és ujabbkori szokást félre fog kelleni tenni mindazoknak, kik az uj társadalmi átalakulásban biztosan és jól el akarnak helyezkedni. Mennyi családi jólét, mennyi nemzeti vagyon fog felszaporodni csak pár év alatt is. És akkor a jó anyaföld is többet fog adni, többen fogunk tőle kérni, de ebbeli munkájában többen is elő lógjuk segiteni. Gróf Széchenyi István, a legnagyobb magyar és nemzetgazdász a nemzet boldogulását abban látta, ha a magyar nemzet öntudatára Veretében a nemzet minden egyes tagja produktiv munkát végez. Ezen tanítás ma is korszerű, sőt talán égetőbb szükség mint valaha volt. A dologban egy hiba van, mely még mindig gátolja az általános s lehetőleg egyenletes felemelkedést és ez az általános értelmi és erkölcsi képesség hiánya. Mosdatlan kézzel neki megyünk intézményeknek, erkölcsi javaknak, miket elődeink nagy munkával és fáradsággal hoztak létre; rombo lünk, pusztítunk, vagy legalább is a jobb érzésüek ezt tehetetlenül nézik. És a vége? A vége mégis az lesz, mert másképpen nem is lehet, hogy a jót, nemest és erkölcsöst újból kell építeni. Építsük tehát az uj társadalmi berendezést sokkal több értelemmel, több munkakedvvel és a nemzet jövőjében való több hittel. — Segítsen elsősorban mindenki önmagán, mert az Isten is megsegíti. így el fog jönni az az idő is, mikor áldani fogjuk a vihart, mely megtisztította a fülledt és poshadt levegőt. Marosán Koméi. Az agrárizmus és a kereskedelem. (th.) Fejlődő nemzeti életünknek még mindig sürgős megoldásra váró kérdése az az ellentét, melyet sokan exclusive szeretnek oda állítani a gazda és a kereskedő közé. Ha valaha, most valóban égető szükséggé vált ennek az ellentétnek békés kiegyenlítése. Érzi ezt mindenki s a mindennapi élet elég világosan igazolja, hogy a minden téren tapasztalható s a megélhetést annyira megnehezítő általános drágaságnak legelső oka abban a féltékenykedésben s ma már fenyegetővé váló harcban keresendő, mely e két legfontosabb nemzetfentartó elemet állandó izgalomban tartja. Pedig közgazdaság és kereskedelem egy nemzet életében édes testvérek s úgy az egyiknek, mint a másiknak, akármelyik előnyével is jár, a megrövidítése, a fejlődésnek, a haladásnak esik pótolhatlan kárára. A világ összes kuiturnemzetei közt A nő a bibliában. Irta és a Kölcsey-Kör 1907. febr. 17-iki matinéján felolvasta: dr. Jordán Sándor. (Folytatás.) Kinek ne jutna itt önkénytelenül eszébe az az ismeretes talmudi adoma, melyben egy előkelő római nemes, aki a bibliából szeretett gúnyt űzni, egyszer kötekedő jó kedvében igy szólt rabon Gamlielhez : „A biblia szerint a ti istenetek tolvaj, mert ellopta Ádámnak álmában oldalbordáját.“ — A rabbi első pillanatra zavarba jött, de egyik leánya, aki véletlenül jelen volt, engedelmet kérve atyjától, igy szólott a gúnyolódó pogányhoz : „Tegnap éjjel tolvajok törtek be házunkba és elloptak egy ezüst serleget, de helyette arany serleget hagytak ott, segits, óh Uram, mint hatósági személy, hogy kézrekeritsük a gonosztevőt.“ Elcsodálkozott a nagyur e furcsa kérésen. „Hogyan monda és e végett te panaszt emelsz ? Bárcsak nálam is járnának minden éjjel ilyen tolvajok, akik a lopott ezüst tárgyakért aranyakat adnának cserébe.“ — „Nos, viszonzá az okos leányka, az asszony alkotásánál nem ugyanezt tette-e Isten ? Bordát vett el Ádámtól, de asszonyt adott helyette, ezüst helyett aranyat.“ ? A római elismerte, hogy le van győzve s lefőzve, csak még egy ellenvetést kockáztatott : „Miért kellett Istennek Ádámot elaltatni ? Miért nem éber állapotban végezte rajta az operációt narkózis nélkül ?“ Az okos leány minden felelet helyett hozatott a szolgálóval egy darab nyers húst és azt a nagynri vendég szemeláttára megtisztogatta, áztatta, nyársra szúrta, összevissza forgatta és midőn végre sok bibelödés után feltálalta, a finnyás gyomra vendégnek nem akaródzott beléharapni a szemeelőtt készült beafstekbe, amelyet nyers állapotában és mindenféle kelletlen változásaiban látott. „íme, úgymond Gamliel leánya, érted-e már, miért kellett Ádámnak átaludni az időt, mig Éva létrejött ?“ Mélységes értelme van e bibliai elbeszélésnek az első emberpár alkotásáról. E felfogás szerint a nő nem alacsonyabb rendű teremtés, hanem úgy eredeténél, mint teremtésénél fogva egyenrangú a férfival, épen úgy viseli Istennek képmását és vele együtt uralkodik az egész természet felett. (Zárjel között odatehetjük, hogy többnyire még a férje felett is.) Hatalmas vágy vonzza a férfiút a nő lényéhez, a kettő egy szövetségbe lép, úgy hogy egy ideális személlyé válnak, az egyedüllét nyomasztó érzésétől csak a nő szabadítja fel a férfit, nő nélkül csak tökéletlen, szánalomra méltó félember, mert csak ez lehet élettársnője, segítője, ki életét felvidítja, megszépíti, boldoggá avatja. Ha meggondoljuk, hogy ez a felfogás oly időből ered, midőn még a föld ösz- szes népénél az asszony nagyon alárendelt szerepet játszott, midőn még valóságos rabszolgának, a férfi kénye- kedvének kiszolgált és minden jogtól megfosztott alsóbbrendű teremtésnek tekintetett lehetetlen, hogy bámulatba ne ejtsen a biblia ideális felfogása. Ez ideális felfogásnak természetes folyománya volt, hogy a nők már a bibliai korszakban a biblia népénél sokkal nagyobb szabadságot élveztek mint az ókor valamennyi más népénél. Bár a szentirás egyes tételeiből kitűnik, hogy külön lakosztályuk volt. Izsák az ő feleségét anyja lakosztályában helyezte el (Gén. 24, 67), Rachelnek, Beának külön sátoraik voltak, de korántsem oly értelemben, hogy foglyoknak tekintették volna, mint az ókor többi népénél. Szabadon mozoghattak nemcsak a családban, mint a ház úrnői, RÓth Simon nagyválasztéku cipőraktárát ajánljak m. t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia' szálloda mellett. — Sz&taiAr és Mm legnag/obb osipMta. Figyelmeztetés 11 az előre haladott téti idény miatt a még raktáron levő téti áruk az eddigi árnál jóval olcsóbban kaphatók.
