Szamos, 1907. február (39. évfolyam, 10-17. szám)
1907-02-24 / 16. szám
S Z A M 0 8 16. szám. 2-ik oldal. sanak s hogy munkadijaikat készítményeikért azonnal megkaphassák. A termelésnek ilyen eszközlését a szövetkezés utján lehetne a ' legsikeresebben keresztülvinni. Szövetkezés utján a munkások pénzhez juthatnak s a szükséges anyagnak nagyobb mennyiségű s igy olcsóbb beszerzésére is van tehetségük és meg van adva a mód egyöntetű, tömeges kezelésre s tömeges áruknál kedvezőbb értékesítésre, rendelkezésükre áll az olcsó hitel munkadij előlegre, sőt az értékesítésnél a kereskedőknek nyújtandó hiteire is. A szövetkezet megrendeléseket, vállalatokat szerez tagjainak, felkeresi a piacokat s segélyt nyújt versenyképes árukat előálltitó munkásainak. Ho! a szövetkezetek alapításához az alap- feltételek hiányoznak, ott a község és a hatóság feladata, hogy házi kezelésben munkatelepeket létesít sen, ahol a mezőgazdasági munkák szünetelése alatt a gazdasági háziiparra! foglalkozó munkások mindazon előnyöket élvezhessék, melyeket a szövetkezés nyújthat. Igen természetes, hogy a munkások ezen termelő szövetkezetei, községi munkatelepei az állam, a törvényhatóság, községi testületek, gazdasági egyesületek részéről a legmesszebbmenő anyagi s erkölcsi támogatásban részesitendők. Hiszen a tapasztalat azt mutatja, hogy alig van év, amikor az állam, a törvényhatóságok és községek tél- viz idején ne lennének kénytelenek a munka és az ezzel járó keresethiány miatt nagymérvű segélyt kiosztani s ez az alamizsnaosztás pedig a bajt még jobban elmér- gesiti. A foglalkoztatási tereknek ilyen irányú kiszélesítése hathatós módja a munkáskérdés megoldásának. rabbiszeminárium odáig ment, hogy egyik kitűnő női hallgatójának rabbinust diplomát szolgáltatott ki: helyénvalónak és időszerűnek tartom nj, veszedelmes konkurrensaöim hajdani, őskori helyzetéről, a c-aládban és a társadalomban elfoglalt állásáról né hány jellemző és közérdekű vonást megvögziteni. Dicséretére válik ez őskori héber elődöknek, — hogy a. nő iránt az ókor többi népeinél táplált kicsinylóst lenézést nem osztották, nem helyeselték s ép azért azokat sokkal jobb bánásmódban részesítették valamennyi népnél. Az a pogány felfogás, mintha az asszony alsóbbrendű lény volna, melynek egyedüli rendeltetése az, hogy a férfit szolgálja és neki élvezetet nyújtson, a bibliai nép szellemétől távolmaradt. Maga az első teremtési aktus a szentirás első napján csodálatos módon juttatja kifejezésre, hogy a biblia népének sokkalta magasabb és nemesebb fogalmai voltak az asszony lényéről és rendeltetéséről. „És 'megteremtette Isten az embert — ug3rmond a Genesis — saját képmására teremtette Isten, férfinek és nőnek teremtette őket és megáldotta.“ Vág y a másik előadás szerint Isten előbb megteremti a férfit, de ez szerencsétlennek, elhagyatottnak érzi magát a körülötte nyüzsgő természetben, melyben magához hasonló lényre nem akad. Isten is úgy találja, hogy nem jó, hogy a férfi egyedül .legyen, hozzá hasonlót kell teremtenie, aki társa, segítője, tanácsadója, nélkülözhetetlen kiegészítő része legyen E eélból mély álomba ejti, oldalából hordát vesz a ebből asszonyt ópit. A férfi felébred és gyönyörködve felkiált : „Ez csontomból való csont és kasomból való hús.* És az elbeszélés e szavakkal végződik : „Azért hagyja el a férfi atyját és anyját és csatlakozzék feleségűhez, hogy egy testté váljanak.“ Folyt. köv. így fog nyerni békés megoldást az a veszélyes ellentét, amely a birtokos osztály és a munkások között ma már fenyegető módon kiélesedett s mely ha továbbra is megmarad mostani állapotában, az egyik félnek káros romlására fog vezetni feltétlenül A tisztességes munkával biztosított megélhetési mód olyan erkölcsi kényszer, minden emberre nézve, mely elől a maga romlása nélkül ki nem térhet s ha mégis kitér, akkor a felelősség önmagát terheli. Addig azonban mindnyájunké ez a felelősség. Ha a mindennapi élet oly megélhetési nehézségeket állított ma minden foglalkozási körben élő ember elé, amelyeket legyőzni a saját erejével és tehetségével nem tud, segítségére kell jönnie a köznek, az egésznek s lehetővé tenni, hogy ne csak egyik-másik, hanem minden téren a becsületes és tisztességes munka s az ezzel járó anyagi előny biztosítéka legyen a megélhetésnek. Ez a törekvés leend a leghat- hatósabb ellenmérge a minden téren erősen grasszáló szociális tul- hajtásoknak, ezzel szüntethetjük meg, vagy legalább egyelőre csökkenthetjük a sok kivándorlást s ezzel szállítjuk le a méltányos niveaura a munkásoknak, különösen a mezőgazdasági munkásoknak részben a nehéz megélhetési viszonyokban rejlő, részben pedig a szociális téktelen izgatások által felcsigázott és túlhajtott követeléseit. A morál és a vasbot. (th.) Szándékosan adtuk ezt a hangzatos címet rövid elmefuttatásunknak, ráakarunk mutatni egy olyan jelenségre, mely a társadalmi korrupciónak kezd naponként ismétlődő eseményévé válni. A politikai szenzációk közepette alig gondolt valaki arra a véres drámára, melynek utolsó jelenetei a felső visói rabló gyilkosság tárgyában, a máramarosszigeti törvényszék előtt épen most játszódtak Je. Pedig érdemes vele foglalkozni. — A politikai szenzáció egy nagyon is időhöz kötött, relatív kérdés. — Ma van, holnapra teljesen elsimul ; ma még izgat, de holnap könnyen napirendre térünk felette. Azt szoktuk mondani, hogy nem a mi dolgunk, igazítsák azok, a kik érdekelve vannak s azok, a kiket oda állított a nemzeti közbizalom az ilyen kérdések tisztázására és elintézésére. Ámde egy olyan eseménynek, amely minden embernek kivétel nélkül, erkölcsi érzését sérti, a melynek megfelelő mérlegelésére nincs büntető törvényünknek egyetlen paragrafusa sem, ezek között a kicsinyes politikai kérdések között, ma úgy látszik alig van valami jelentősége. Pedig egy a maga brutáiitásában, a vallási és társadalmi morált alapjában megtámadó olyan kérdéssel állunk itt szemben, a mellyel nem elég, ha a törvényszék a maga paragrafusokkal körülirt hatáskörében foglalkozik, — hanem a társadalomnak magának is érdeklődnie kell iránta. Ám nézzük ezt a kérdést 1 Nekem vér árán is pénz kell, hogy gyilkossággal jutok-e hozzá, az számításba nem jő, de magam erején nem érhetem el ezt, szükségem van a te és a másik segítségére s ha nem jöttök velem, akkor tartsatok boszumtól, akkor féljétek haragomat! Ha pedig nekem segítségemre vagytok, úrrá s bolgoggá teszlek a rabolt pénzzel. — Valósággal rettenetes cinizmusa az emberi barhariz. musnak az ilyen egyenes, utazás a más ember gyengeségére. A Laplace- fóle elmélet ősembere s az atavizmus a maga őseredetiségóben nem lehetett ennyire korrumpált a humanizmus értékelésében és mérlegelésében, mint as ilyen felfogás. És sajnos napjainkban ez nem az első s nem is az utolsó megnyilatkozása az ember bestiális érzésének. Öt ember vágja szeme közé a hatodiknak, hogy te vettél rá benulinket Ígéretekkel és fenyegetésekkel, hogy gyilkossággal szerezzünk pénzt s ártatlanok vére árán szerezzük meg jövő boldogságunkhoz a megfelelő alapot. És ez a hatodik, ez a minden emberi érzésből kivetkőzött paria, a ki minden lelkiismereti furdalás nélkül üti le embertársát a vasdoronggal, a tömlőében hozzá se nyúl a neki beadott rabótelhez, mert az „trófii“ s a tisztátalan ételek használatát és élvezését váltja a mózesi törvény. — íme a morál satirája, ime a humanizmusra épített és épitö társadalom Svengalija ! És mégis akad ember, a ki védelmére kél ennek a minden emböri érzéséből kivetkőzött vadállatnak, aki vallásos érzésével mer hivalkodni akkor, a mikor tudja és érzi, hogy embertársánál! ártatlanul kiöntött vére tapadt ujjaihoz, a mikor egy emberi élet. az őrizetére bízott pénznek értékéhez képest előtte mit- sem ér és a mikor a kezében levő s embertársának meggyilkolására szánt vasdorong az egyedüli kritérium a boldogulásának s ehez fűződő morális érzésének. — A social philosophusok feladata tudományosan foglalkozni &z embernek ilyen természetellenes gon- dolkozási és érzelmi megnyilatkozásával, de a társadalom feladata az effajta gondolkozásoknak és érzelem megnyilatkozásoknak végleges megszüntetése. Mondják talán ma is némelyek, hogy az abnormis fejlődés és alakulás szempontjából, főleg egyénileg ez a veszélyes morál felfogás épen annyira indokolt, mint a másik. Csak hogy ezt az abnormis alakulást meg kell akadályozni, mert az nem indok, legalább is nem elfogadható indok, hogy abnormison fejlődő érzés sine qua non-ja legyen a közmorál igazságának. Itt a büntető törvénynek segítségére kell mennie a társadalomnak is. Nem körül irt paragrafusokkal, hanem olyan eszközökkel, a melyek alkalmasok már a gyermek lelkét formálni a vallási morál céljai szerint, s a férfit le tudják kötni s el tudják kötelezni a társadalmi morál követelményeinek. A vallás örök igazságai és az embert ölő vasdoroug közötti ellentét kiegyenlítése a jövő társadalom hiva tása és feladata s ennek a hivatásnak és feladatnak úgy fog a legjobban megfelelni, ha az embert felséges «óljai szerinti emberré törekszik formálni. Ma a társadalomnak nem szabad csupán csak az ember karjára apellálni ; szivére, lelkére is van szüksége s bár kivétel mindig lesz, de a szívnek és léleknek morális képzése hathatós ellensúlyozója lesz az abnormis alakulás közveszélyes nyilvánulásaiuak. Erre iát bennünket ez a vórlázitó gyilkosság s erre int magának az értelmi szerzőnek és a gyilkosság egyik résztvevőjének cinikus viselkedése s vallása morális követelményeivel való szemfényvesztő visszaélési kísérlete. SZÍNHÁZ. Kedden a „Párbaj“ bemutató előadása volt tölt ház előtt. A siker csak közepes és ez a szerepnemtu- dásnak tudható be. Színmű és vígjáték előadásánál a szereptudás az első kellék, a nélkül nem is lehet jó előadást produkálni. A darab a vallásos hitet és szabad gondolkozást állítja egymással szembe, a kettő közé helyezvén a szerelmet, az asz- szonyt. Nagyon szép jelenetek vannak benne, melyek ez estén sem tévesztették hatásukat. De van az tán egy pár lapos hely is, mely csak hátrányára van a darabnak. — De Chailler szerepében a helyes utón járt Jászai Le Derle rokonszenves káplán volt. Ellenben Kiss M. (Dr. Morey) nagyon sok helyen túlzott és erős kitöréseket használt, melyek nem voltak mindég helj'én valók. Szerdán ugyanez ment jobb szereptudással, de már üres ház előtt. Csütörtökön a „Baba“ került szin re. A ház megtelt, a mi nem is csoda, hiszen egyik szatmári szülött: Balog Erzsiké szinósznöveudék vendégszerepeit. Kapott csokorból, tapsból is bőven. Egész őszintén szólva, meg is érdemelte, mert megjelenése bájos, hangja kicsi, de kellemes, játékán meglátszik az iskola hatása, betanult, öntudatos. Általában olyan benyomást tett a közönségre, mint egy jó iskolás gyermek, ki a vizsgán feladatát az utolsó betűig tudja és mind tanárainak, mind hallgatóinak az elismerését kiérdemli. A többiek közül Komáromi, Tisztái, Kis M. és Barna érdemelnek dicséretet. HÍRROVAT. Felhívás városunk összes kereskedőihez l A Szatmár-Németi-i Kereskedelmi Társulat f. évi február 8-áu megtartott ülésében a kereskedelmi és iparkamarai tagságra az alábbi tekintélyes kereskedőket jelölte : Páskuj Imre, ítoóz Gyula, Schwartz Albert, A választás február hó 25-én d. e. 9 órától d. u. 5 ig tart. — A fentemli- tett jelöltekre a szavazás leadását kéri Szatmár-Nómeti, 1907. febr. 21. Thurner Albert társ. titkár. * Gyászeseí. Ismét egy szomorú s lesújtó hírről kell tudósítani olvasóinkat. Dr. Komáromy Zoltán ügyvéd, lapunknak egykori nagytehetségü és páratlan szorgalmú főmunkatársa fiatalsága legszebb s legmunkabiróbb korában elköltözött az élők sorából. Ám, ha egy élet akkor ér véget, mikor hosszú és gazdag múlt tesz bizonyságot áldásos tevékenységéről, belenyugszunk a vákozhatatlan végzetbe s a vigasztalást könnyebben megtaláljuk. De ha ilyen korán van vége egy életnek, a melytől sokat várt s joggal remélt nemcsak családja, hanem a közérdek és a nagy társadalom, sokszorosan átérezzük a veszteség nagyságát. Mély és őszinte részvéttel veszünk tőle végbucsüt s utolsó útjára azzal az óhajtásunkkal kísérjük el : legyen emléke áldott, legyen nyugalma a sirbau csendes. A megboldogult családja a következő gyászjelentést adta ki : „Özv. Komáromy Zoltánná szül. kassai és lubróvári Raisz Erzsébet. a maga, a szülők, a testvérek és rokonok nevében is fájdalommal telt szívvel tudatja feledhetetlen férjének róvkomáromi dr. Komáromy Zoltán ügyvédnek, f. hó 12-én reggel 7 órakor hosszas szenvedés után, életének 29-ik, boldog házasságának 2-ik évében történt elhunytét. A megboldogult földi részei f. hó 23-áu d. u. 4 órakor tétetek a Kazinczy-utea 14. sz. gyászháztól az ev. ref egyház szertartása szerint örök nyugalomra. Áldás és béke poraira ! * Gyászlnr. Kaltenecker Albin m. kir. adótiszt e hó 21-ón életének 24-ik évében hosszas szenvedés után elhunyt. Élete tavaszán ragadta ki őt agg szülei, testvérei és jóbarátai köréből a kérlelhetlen halál. A helybeli m. kir. állampénztár szorgalmas és tehetséges tisztviselőjét, a társas élet egy rokonszenves ifjú tagját, a dalegyesület és műkedvelői zenekar pedig művészi képességű első hegedűsét vesztette el benne. Mig ólt sok örömöt és gyönyörűséget szerzett övéinek és jó barátainak szeretetre méltóságával, nyájas lekötelező modorával, de móginkább hegedűjének bűvös hangjával. Halála mély gyászt és bánatot hagy mindazok szivében, akik szerették. Temetése tegnap délután ment végbe nagy részvét mellett. * Ref. zsinati gyűlés. Az 1904. nov. 10-én megnyilt budapesti országos zsinat hetedik ülésszakát, a mely az összes függő ügyek elintézésén kívül a legfelsőbb királyi jóváhagyással és megerősítéssel ellátott uj egyházi törvények kihirdetésére lesz hivatva, Kun Bertalan püspök és Bánffy Dezső báró elnökök f. évi március 12-re tűzték ki. Itt közöljük, hogy a Borsos Benő halálával megüresedett zsinati-tanári pótkópviselöségre az egyházkerület a szavazást elrendelte s minthogy senki sem kapta meg az általános többséget az első szavazásnál, elrendelte a másodikat is, melynél a legtöbb szavazatot nyert két tanár, Karay Sándor debreceni r«f. főgim. igazgató és Imre Lajos hódmezővásárhelyi ref. főgimn. tanár kö- bö tt dől «1 a választás.
