Szamos, 1907. február (39. évfolyam, 10-17. szám)
1907-02-24 / 16. szám
POLITIKAI. SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP A „Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületéinek hivatalos lapja. MEGJELENIK: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ár; ■gész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Jimilettnemti dijak Ssatuaron, a lap kiadóhivatalai.«» fí^etenűnk HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek IMyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Gazdasági házi ipar. % Lapunk egyik legközelebbi számába«) rámutattunk arra a nehéz, valósággal válságos helyzetre, a melybe a birtokos osztály ön hi báján kivul jutott, — amelynek egyik legfőbb okául a munkás kérdés megoldatlan állapotát hoztuk fel. A termelés csökkenése, a gazda sokféle megterhelése és a túlfeszített munkásigények állanak egymással szemben s a harc kimenetele vagy az egyikre, vagy a másikra, győzelem esetén is, rendkívül káros következményekkel jár. Az ellentéteket méltányosan kiegyenlítő béke az egyedüli biztos megoldás, de ennek a békének olyan alapokon kell létre jönnie, ahol mindkét részről teljes' megnyugvást eredményezzen. A mai munkásigényeknek, követeléseknek teljesítése egyenesen a gazdák romlására vezet s megfordítva, a munkás helyzete a folytonosan emelkedő drágaság miatt, tarthatatlan, megélhetése forog sok tekintetben kockán. Alig van ma olyan ember, aki ne látná be, hogy ezen a tarthatatlan helyzeten, kölcsönös s méltányos megegyezéssel, segiteni kell. A munkások tulcsigázott követelése a munkaidőre vihető vissza. Tudvalevő, hogy kivéve az állandó szerződéssel biró munkásokat, egy nagy rész az évnek majdnem felén át munka nélkül van s így ezek a rendes gazdasági munkaidő alatt igyekeznek a maguk részére olyan bért kikötni, amely mellett biztosítva tudják megélhetésüket arra az időre is, amikor a gazdasági dolog szünetel. Itt kell első sorban segiteni, itt kell olyan módokról s eszközökről gondoskodni, melyek által Mindenki tisztességes munkája árán szerzett keresményéből biztosithassa maga és családja fentartását s ne utazzék a birtokosságnak a kizsákmányolására. Gazdasági házi ipar létesítése az első és legfőbb feladat. A mai háziipari foglalkozásnál a termelés teljesen szervezetlen. Hogy például többet ne említsünk, a nagy csemege szőlő termelők kosárszükségletüket kénytelenek külföldről fedezni, minthogy az itteni munkások nem képesek a tömeges megrendelést teljesíteni, nincsenek berendezve a nagy termelésre. De' ilyen szervezetlen a termelés másnemű háziipari ágaknál is. A keresett cikkek nem állanak a megkívánt formában és kellő mennyiségben a fogyasztó rendelkezésére. Azon helyek kivételével, amelyek megrendelésre dolgoznak, a házi iparral foglalkozók a termelésnél minden rendszer nélkül járnak el s a legtöbb esetben még a helybeli piac igényeihez sem alkalmazkodnak. Már pedig a fogyasztónak meg van a maga igénye s ha valamiért pénzt ad, attól megkívánja, hogy az céljának megfelelő s használható legyen. A gazdasági háziipari foglalkozás egyik lényeges nehézségét képezi az is, hogy a munkás a legtöbb esetben még a legkezdetlegesebb eszközt is nélkülözi s az ilyenformán előállított tárgyak amellett, — hogy sok fáradtsággal készülnek, formátlanok s a keresletnek nem felelnek meg. De meg a tömeges termelés jobb eszközök nélkül el sem képzelhető. A házi iparral foglalkozók nagyrésze az üzleti szellemet hírből sem ismeri s ha csekély számú készítményét helyben nem tudja értékesíteni, bizony az a nyakán vész. Legjobb esetben egy élelmes vállalkozó zsákmányává lesz, ki értékén jóval aluli árban egész vidék készítményét összeharácsolja s busás haszonnal értékesíti. — A lorgató ritka eretben ál! összeköttetésben a termelővel, sokszor még az első vásárlóval sem, hanem a harmadik, negyedik kézből szerzi be szükségletét. Ilyen értékesítés mellett midőn annyi közvetítő dija terheli, képzelhető, hogy mi jut a készítőnek. Ilyen értékesítés mellett a munkadij olyan csekély, hogy a munkásnak tényleg nem érdemes ezzel az iparággal foglalkozni. A házi ipar fellendülését nagyon hátráltatja az is, hogy a készitő kész munkájának az árát azonnal akarja. Nálunk, pedig tudvalevő, hogy a kereskedők túlnyomó többsége hitelre szokott vásárolni, már pedig háziipari termelő hitelt nem nyújthat, hiszen napról-napra él s igy a kereskedő megy külföldre vásárolni, hol bőséges hitelt kap, ha kell, hosszú időre is. Ezt az akadályt kell először is elhárítani s akkor a háziipar fejlődése biztositva lesz s a munkáskérdés is méltányos megoldást fog nyerni. Hiszen háziiparral szegény emberek foglalkoznak s azok is leginkább télen s ha bajukon segítve lesz, gazdasági munkásaink nagy része téli munkához jut, magának akkorra is tisztességes keresetet tud biztosítani s igy nem fog folyamodni olyan módhoz, a mellyel a birtokos osztály romlását idézze elő. Igaz, hogy a gazdasági háziiparral is mezőgazda- sági munkásainknak csak egy részét tudnánk téli munkával ellátni, de ez nem azt teszi, hogy az illetékes tényezők épen ezen ok miatt szemet hunyjanak a kérdés előtt. Hogy milyen intézkedések szükségesek ide, ezt épen a fentemlitett hiányok mutatják meg. Szervezni kell a termelést olyan alapon, hogy a gazdasági iparral foglalkozó munkások olcsó hitellel láttassanak ei oly célból, hogy a munkához szükséges eszközöket és anyagokat beszerezhessék, nagycbb megrendelések teljesítésére vállalkozhas Ä nő a bibliában. Irta és a Kölcsey-Kör 1907. febr. 17-iki matinéján felolvasta: dr. Jordán Sándor. Tisztelt hallgatóim ! — Bizonyára élónk emlékezetükben van még az a szellemes elmefuttatás, mely e diszes gyülekezet előtt körünk januári matinéján a leányok neveléséről elhangzott. Én azon kezdem, hogy nem leszek oly hálátlan, mint az akkori felolvasó dr Tanódy ur, aki szemrehányással illette a matinék rendezőségét azért, hogy nem ad a felolvasóknak kötött marsrutát, hanem teljesen szabadjára enged bennünket a téma megválasztásában. Én ellenkezőleg hálás vagyok ezért. Jobb ez igy. Az élet mezején úgyis lépten-nyomon különféle korlátokká’) vagyunk körülvéve, kezdve az óvodás nebulóval, akinek viselkedését már a pedagógusok bölcsesége, a paragrafusok egész barikádjaival agyonszabályozzák s folytatva egész végig a magasabb iskolai, a katonai, a politikai és társadalmi élet minden skáláján. Hadd legyen legalább egy tér, ahol szabadon mozoghatunk. En tehát a témaválasztás szabadságát épp oly köszönettel fogadom, a milyen hálával tölt el a mélyen tisztelt rendezőségnek előlegezett bizalma, mely utóbbira nézve a leghőbb kívánságom az, vajha e nagymüvelt- ségii, fejlett ízlésű és finom irodalmi faiatokhoz szoktatott diszes gyülekezetnek ne legyen oka a nem sokára bekövetkezendő déli órában ebéd helyett, vagy ebéd közben magába harapni a nemtetszésnek egy-egy kitörését. Nagyon bölcs berendezés is az, hogy innen mindenki egyenesen terített asztalához megy haza, mert sok igazság van egy ismert német iró azon megfigyelésében és talpraesett megjegyzésében, hogy csak az éhes ember szokott erősen kritizálni, ellenben az étkező, vagy még inkább a jóllakott ember enyhébb és elnézőbb kritikus s bár mindent felkanalaz, fel- villáz, tud még ráadásul egy-két kemény falatot elnyelni. Legyen szabad különben már most jóelöre kijelentenem, hogy az esetleges kritikától nem szeppenek meg ; ez már a papnak — pláne zsidó papnak — hivatásához tartozik, úgy mint a puskaporszag a katonáéhoz. De különben is a Kölcsey-Körben mértékadónak kell tartanunk Kölcsey Ferencz nézeteit a kritikáról. Korbácsnak nevezték kortársai a kritikát, sarkantyúnak a hízelgést, de ö az előbbit fontosabbnak tartja még a „kezdő litteraturában“ is, mint az utóbbit. „Tűrd — úgymond Kölcsey — a megsértett iró haragját vigasztalva s ha kezet emel reád, kiáltsad Themistoklesként ellenébe : „Üss, csak hallgass meg !“ Ezek előrebocsátásával legyen szabad áttérnem tulajdonkópeni tárgyamra. — Mint biblia forgató ember s dr. Tanódy tanulságos tanai, érdekes fejtegetése után. miket itten a leányok neveléséről legutóbb előadott, alkalomszerűnek tartom a bibliai nőről egyet-mást elmondani. De különben is a huszadik század elejéi), midőn a nőemancipáció kérdése világszerte felbukkan és hívekre talál, midőn a postahivatalokban és a vasúti állomásokon férfizsubbonyos, karszal- lagos, aranysujtásos női tisztviselők szolgálják ki a közönséget, midőn a fórfiközöusóg már félig-meddig beleélte magát abba a gondolatba, hogy a nő a közjónak, a közérdeknek, a közművelődésnek nemcsak akkor tehet szolgálatot, midőn a színpadon fellépésével, művészetével, deklamáci- ójával többé-kevésbé múló, vagy maradandó hatást gyakorol, hanem az iskola katedráján, a kongressusok szószékén és a jótékonyság oltárán is figyelemre méltó és számottevő faktora lehet a közéletnek ; ma mondom, midőn az európai kormányok szabad- elvüsége már a tudományegyetem kapuit_ a klinikák boncoló termeit, a magasabb bölcsészeti és teológiai problémák titkait is készséggel feltárja a szebbik nem előtt, ma midőn a londoni nők ribillióval döngetik az alsó ház kapuit szavazati joguk érdekében s végül ma, midőn egyik amerikai ftóth Simon nagyválasztéku cipőraktárát ifjáialjnk a t. vevő-közömségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a ,Pannónia' szálloda mellett. — Siatmár és vidéke legaagföDb ozipórau.ira. Figyelmeztetés 11 az előre haladott téli idény miatt a még raktáron levő téli áruk az eddigi árnál jóval olcsóbban kaphatók . t
