Szamos, 1907. február (39. évfolyam, 10-17. szám)
1907-02-17 / 14. szám
XXXIX. évfolyamSzatmar, 1907. február hó 17. (vasárnap) U. szám. SZAMOS. POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI A „Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületéinek hivatalos lapja. MEGJELENIK: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ár: Kgész érre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÖHIVATATTís Rékóczy-utcza 9. sz. Teiefon: 107. Mindennemű dijak Szatmaron, ft lap kiadóhivaiaiar.ac fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közOltetnek Nyilttér sora 20 flllőr. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Szunnyadó erők. Irta: Wartha Vincze műegyetemi tanár. Mióta Magyarország a kultur- államok sorába lépett, azóta előtérbe lepett a megélhetőség kérdése. Már régen nem érvényes azon szálló ige, hogy „Extra Hungáriám non est vita,“ mert most Amerika vette át Hungária szerepét. Nemcsak nálunk, hanem egész Európában általános a panasz, hogy drágul a mindennapi kenyér, drágul a hús és a háztartáshoz szükséges anyag, a lakás, a ruha, az élvezeti cikkek stb. szóval minden, ami a megélhetéshez szükséges. Ha panaszkodunk, akkor azzal védekezik a kereskedő, hogy ő is ugyanabban a helyzetben van, mint mi, mert szállítója felemelte a termék árát, de a gyáros is azzal védekezik, hogy draguit a munkabér, a tüzelőanyag, sztrájk van mindenlelé és a nép kivándorol Amerikába. A munkás végre hivatkozva az általános drágulásra, a megélhetőség nehézségeire, szintén kényszerűségből sztrájkba lép. Hát ez a circulus vitiosus örökké tarthat és nincs egyhamar kilátás, hogy jobbra forduljon a dolog. Igaz, hogy a bajon tetemesen enyhíteni lehetne azáltal, hogy az érdekelt lelek maguk is segítenének azzal, hogy kiadásaikat redukálják, szóval takarékosabban éljenek. Azt hiszem, ez tényleg a szükség nyomása alatt meg is történik részben, de ez nem a kérdésnek rendes s természetes megoldása, hanem afféle ostromállapot, mint azt a francia-német háború alatt a párisi lakosság is átélte. Nem is fog sikerülni a baj orvoslása, ha nem sikerül a drágulás igazi okát kideríteni. Ha drága a szén, akkor törekedjünk arra, hogy ezen nélkülözhetlen anyag termelése, szállítása olcsóbbá váljék ; könnyitsünk uj és okszerű bányatörvénnyel, hogy a szén kutatása lehetővé, illetve jövedelmezőbbé váljék, vagy pótoljuk a régi rósz szerkezetű kályhákat és tü zelőszerkezeteket helyesen tervezett szerkezetekkel, úgy, hogy olcsóbbá váljék a fűtés anélkül, hogy a fogyasztó a szükséges tüzelőanyag csökkentése által lenne kénytelen a bajon segíteni. Valljuk be, hogy népü i!< szegény és csak a helyesen okadatolt takarékosság minden téren segíthet a bajon, de főleg a fogyasztási cikke : gyártása és szál.itása körül mindent elkövessünk, hogy az adott anyag olcsóbban és tökéletesebben állíttassák elő. Legyünk szerények, mert okunk van ró. Ilyen elsőrendű, nagyíontosságu anyag mindenekelőtt a nélkülözhetetlen szén, vagy általában a tüzelőanyag. A szén és a vas kellő arányban és minőségben való előfordulása, valamint olcsó és okszerű termelése s szállítása • valóban közvetlen mértéke valamely nemzet politikai rangjának. Magyarország évenkint termel 5 2 millió tonna barna szenet és 11 millió tonna kőszenet, tehát összesen 6-3 millió tonna ásványi tüzelőanyagot. Ennek ellenében már tiz év előtti statisztikai adatok alapján tudjuk, hogy Anglia 202, Amerika 179, Németország 91 millió tonnát termelt, de ma már e három állam összesen 600 millió tonna ásványi szenet termel. Oly mennyiség az, hogy ahhoz képest a magyországi széntermelés alig egy százalékot tesz ki. Ezen számok arra intenek bennünket, hogy azzal a kevéssel is, amelyet bírunk, takarékosan bánjunk, vagy más szóval mindent kövessünk el, hogy a tüzelőanyag ! húrejlesztő képességét, amennyire csak lehet, kihasználjuk, még pedig nemcsak jól szerkesztett tüzelő- berendezéssel, ipari gázfűtéssel, hanem jól oktatott f ütőszemély zet- tel. Törvényhozásunk is bölcs belátással adóelengedésben részesíti azt a hazai gyárost, aki telepét okszerűen szerkesztett gázkemen- cékkei látja el. A szénhiányt ma már az adott kedvező körülmények között igen jutányosán a vizi erővel lehet pótolni, hiszen a magasabban fekvő helyekről leeső vizet már a legrégibb időben mint hajtóerőt használták fel, de minthogy ezen hajtó erő előnyösen csak hegyvidéken érvényesíthető, ott pedig a közlekedés és megélhetőség sokkal nehezebb mint a síkságon, azért a természetnek leghatalmasabb erőforrásai parlagon hevertek mindaddig, mig az elektro-technika rohamos fejlődése lehetővé tette, hogy egy ponton nyert energiát elektromos áram alakjában vékony drótvezetéken olcsón száz meg száz kilométerre vezethetjük és ott érvényesíthetjük, ahol akarjuk. Már is felhasználják a Niagara rengeteg víztömegét, schatfhauseni Rajna- esést, sőt még zambesiesés óriási energiáját a Fokváros—Kairói 10 ezer kilométeres vasúti vonal üzemére. A legutóbbi napokban a svájci szövetség tanácsa törvényt fogadott el, amely az ország határain a kültöldre vezetett elektromos energia megszerzését és kihasználási módozatát pontosan körülírja és szabályozza. Mi nem rendelkezünk világhírű vízesésekkel és glecserekkel mint Svájcz, de igenis nekünk is adott az Isten vizet és csak tőlünk függ annak kihasználási módját okszerűen megállapítani. Ma már az újabb vízgazdálkodás egy külön tudománynak mondható, melynek nemcsak fontos szerepe jut az ipari telepekben Leánylélek. A méltóságos és valóságos belső titkos tanácsos ur körúti lakásában lábujjhegyen jár-kel a fényes libériába bujtatott cselédség. Orcáikon ott ül a jól begyakorlott szomorú aggodalom, mögötte pedig elbújva a titkolt káröröm. Mi közük nekik ahhoz, hogy a méltóságos ur lázbetegen fet- reng puha vánkosain ? — Uj helyről gondoskodni még van idő, az orvos szerint egy kis meghűlés az egész, valahol az Isten háta mögött, az erdélyi határszélen fázhatott meg, hol a magas kormányt képviselte egy vioinális ünnepélyes megnyitásánál. A nagy ernyős lámpa kéken hulló sugarai, misztikus fénnyel vonják be a szobát s a falakon szeszélyes árnyékot játszanak az ide-oda mozgó alakok, a termetes méltóságos asszony a száraz hosszú orvostanár és az or- vosságos üveget tartó inás. Az orvos fontoskodó komotysággal csóválja a fejét és tapogatja a móltó- ságos beteg ütereit. A betegség hirtelen fordult rosszra. — Ezelőtt egy órával még semmi veszély nem látszott, a beteg vígan beszélgetett a méltóságos asszonnyal, a ki ép uj toilettjót mutatja be, a mit a mai bálra csináltatott. Hogy hogy nem a láz egyszerre emelkedni kezdett és egy óra alatt oda szökött, a hol a tudomány már megcsóválja a fejét, felhúzza a szemöldökét, egy eleven kérdőjellé változik át és ilyen forma hangot ad : Hm ! Hm ! A méltóságos asszony arca egyszerre elborult, felhőt vont rá a szerető anyai aggodalom. — Nem attól félt, hogy árvaságra jut a kis Giziké, mindkettőjük szemefénye, kigondolna erre ?, de sajnálja aranyos kis leányát, mert ez a hirtelen változás a legédesebb örömtöl foszthatja meg, nem mehet el a bálba, az első rég várt bálra. Ez töltötte el aggodalommal az ő anyai nagy szivét. A beteg lassan felemelkedett, lázas tekintetével keresni látszott valakit s mikor nem találta meg, szólott az ő lassú vontatott nagyúri orrhangján : merre van Giziké, látni akarom, jól néz-e ki a báli ruhában ? A méltóságos asszony szemében megvillant az anyai büszkeség csodás fénye, elbizakodott mosoly játszadozott széles ajka körül és ez a mosoly azt mondta : Szóp-e, jól áll-e Gizikének a báli ruha ? Mit feleljek erre, hisz az oly természetes dolog, a mi kérdés tárgya sem lehet. Nem is válaszolt rá csak enyit: Ide hozom s a szája körüli mosoly, azt is hozzátette, hang nélkül, de érthetően : aztán bámulj ! A méltóságos beteg szeme mohó vággyal tapadt rá az ajtóra, amelyen az asszony eltűnt. A tudomány embere rosszalólag csóválta a fejét. — Nyugalom méltóságos uram, nyugalom, különben semmiről sem állok jót. Szerencsére felnyílt az ajtó s bejött mamájától vezetve, az édes kis Giziké. ügy nézett ki hófehér ruhájában, mint a hulló hópehely sötét éjszakában. Hamvas szép orcáján ragyogott a himpor, sötét kék szemében fénylett a menyország, bársonyos szemöldöke, miként a szivárváuyiv a kék meny- boltozat felett. Félénken közeledett az apja ágyához, szája szegletén leányos szepegés, szeme mély tüzében egy eltitkolt érzés, mely ki-ki szökött onnan, majd ismét visszabujt majd ismét kiszökött, oly bántólag hatott, úgy meghazudtolta ezt a gyermekarcot, kéklő menyországot és a fehér ruhát, az ártatlanságnak örök szép jelvényét. — Szép vagy kis leányom, szebb, mint bárki más és ragyogásoddal elhomályosítod az egész fényes bált. — Hogy mehetnék el a bálba pa- puskám, mikor te beteg vagy? — El mégy kis leányom, készülj fel hamar, nem vagyok én olyan nagy beteg, hogy a kis leányom ártatlan őrömét megzavarjam. Itt egy köhögési roham jmegszaki- totta a méltóságos ur beszédét s az a köhögés mindig erősebb, kínosabb lett. De Giziké már nem hallotta, örömmel, kipirult arccal szökdécselt be a hálószobájába, abba a fehér jRöth Simon nagy választékú cipóraktárát njáxiljiik a t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb bevásáplási forrisí. Közvetlen a ,Pannónia' szálloda mellett. — Szataár és vidéke legnagyobb cziporaktira. Figyelmeztetés 11 az előre haladott téli idény miatt a még raktáron levő téli áruk az eddigi árnál jóval olcsóbban kaphatók
