Szamos, 1907. január (39. évfolyam, 1-9. szám)

1907-01-24 / 7. szám

XXXIX évfolyam.

Szatnár, 1907. jamér bo 24. (csfitértik)

7. szén.

SZAMOS.

POLITIKAI. SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGÉ

A „Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületéinek hivatalos; lapj

MEGJELENIK: VASÁRNAP ÉS GSÜTÖRTÖKÖN.

Előfizetési ár:

Sgési érr« 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szán ára 10 fillér.

SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: ftákóczy-utcza 9. sz. Telefon: 10?.

/dműonoeí.Hia dijak Ssatmaron, a lap kiadöhivauüafa»» ftáctendok

HIRDETÉSEK:

Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér.

Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér.

Quousque tandem ... ?

(th.) A francia forradalom idejében, a nagy világhódító eszmékkel együtt keletkeztek azok a társadalmi iskolák, amelyeket ma egy gyűjtőnévvelszociálizmusnak szoktak nevezni. A mai u. n. tanszerü szocializmus az uiabb idők ered ménye, nálunk - talán az összes európai államok közt — a legfiatalabb; ezelőtt pár évtizeddel nem beszélt róla senki semmit s ma naár e szociális tanok háborgóvá tették az egész társadalmat.

Mondjak, hogy a szocializmus nem egyéb, mint elégedetlenség a fennálló társadalmi állapotokkal szemben, — mint követelés az egyén jogos igényein jk kielégítésére.

Ebben az értelemben mióta ember az ember mindig szociálissá volt s éppen ennek tulaidonitható az az óriási haladás, amelyet az emberiség minden téren élért, mert kiterjedt az ember helyzetének minden vonatkozásara, nem csak jogaira, de kötelességeire is

Ma már ott állunk, hogy túlhajtott követeléseiben valóságos karri- katurájává lett a humanizmusnak s az erősen hangoztatott demokráciának a karrikaturája. Hamis jelszavak mellett egyeseknek hatalmi tultengése s gazdagodási titkos törekvése által megszabott, valósággal ráoktrojált irányzata megfosztotta népünket az ország számos helyén nemcsak idiljétól, de természetes józanságától is s az eltűnt egészséges gondolkozás helyén ott látjuk kialakulni az élet legtöbb foglalkozási körében az eléggé el nem Ítélhető hibás karaktert. S vaj ion ki érzi ezt leg- lobban, kit érint a legérzékenyebben ? Az igazi nemzetíentartó elemet : a középosztályt.

Pedig az is szoci ílista, csakhogy a szó igazi nemes értelmében. — Add meg a társadalomnak azt, ami a társadalomé s add meg az egyénnek azt, ami az egyéné. Ez az életnek iegigazabb elve, ez az individualizmusnak és szocializmusnak legszebb harmóniája.

Nálunk is, mint mindenütt a világon, a haladás megtalálta az ember fejét, megtalálta karját, de úgy látszik, elveszítette szivét. — Nem vagyunk képesek magunktól eltekinteni, magunk fölé emelkedni s em tudjuk, jobban mondva nem akarjuk az egyéni érdeket beolvasztani a közérdekbe s igy nagyon természetes, hogy az utóbbi elveszti alakjat s az egyéniség nem tud nyerni megfelelő tartalmat. — Pedig o közügy nélkül való ember üres ember s az a sokszor hangoztatott „szociális evolúció,“ mint a tapasztalat mutatja, az egyesekre nézve revolució, a nemzeti társadalomra nézve sok helyen anarchia.

Mint mindennek a vdágon, neki

is fejlődni, haladni, szalonképessé kell lennie, tehát be kell nyúlni a társadalom minden ágába s ott bontani, zavarni mindent úgy, ahogy lehet s olyan eszközökkel, amelyek a legalkalmasabbak 8 eztán a reprezentáló vezérek tetemes kiadásainak fedezésére ha nem elégségesek a divatos boudoirok, hát alá kell szállni a munkáslakba, a konyhába s onnan is kiszedni a megfelelő és őket teljes joggal megillető salláriumot. Hiszen tevékenységük mindenre kiterjed, céljuk annyira nemes, hogy egy pár fil- lérnyi kötelezettség nem teher, nem adó.

Aztán ott vannak a szakszervezetek, melyek szociális jelszavak alatt létesülnek, azok lentartása is nagy és fontos kötelesség, mert nemes célt szolgálnak ; pedig csak a vak nem látja, hogy mily erős •'és! ütöttek a nemzeti társadalom eddig törhetlen kőíaián s a „szociális evolúció“ hangzatos cégére alatt, de tényleg kosmopoluisztikus törekvésekkel lehetetlenné kivánják tenni a nemzetíentartó elem tisztességes és becsületes megélhetését. A mezei és városi munkások igényeit odáig fokozták, hogy a középbirtokos osztálynak feltétlenül pusztulni kell, ha azokat teljesiti. Ezért indult meg az a mozgalom országszerte, melynek célja a birtokosság érdekeinek megóvása, körök alakítása által s ott kellő solidaritásnak a kötelező elfogadása s emellett a munkások méltányos munkabérének megállapítása.

Az iparos osztálynál elég egy erősebben kiejtett szó, hogy azonnal ott teremjen a sztrá)k-inréző, az ő megjelenése pedig rendese» sokba szó ott kerülni a gazdának és a segédnek is egyaránt.

A hivatalnoki kar véres verejtékkel kiérdemelt fizetése messzire elmarad azoktól az igényektől, a melyeket vele szemben a társadalom és az élet követel s nap-nap mellett fokozódó mértékben állít elébe.

És igy tovább, mindenütt érezzük a fenyegető bajt, mindenütt .átjuk nemcsak az egyéni, de a nemzeti élet-ideáloknak a gonosz- szellemét. Igaz, hogy nemzetünk boldogsága nem lügg senki bőkezűségétől, de függ saját polgárainak szükkeblüségétől. Az objektiv életnek a subjektiv élet a tüköré. — Előbb önzetlen egyéniség, azután a nemes társadalom. Elő ob méltányosság, szeretet s azután tiszta közélet. Fra Angeliko de Fiesole állandóan térdreborulva festette meg legszentebb eszményképét : az egyetértés és örök szeretet symbolumát; mi széthúzva egymás karára, egymás romlására törünk s az önző igények erőszakos követelésében, az éppen nem nagyon válogatott eszközökkel meggyaláztalik nemzeti létünk IegDon Cézár és egyéb dolgok.

(A régi színész életből)

Nem is képzeli már a mai nemzedék, hogy az mit cselekedett, aki beállt hajdan Thália nyikorgó bordélyát huzni-tolni, — azaz magyarán mondva színésznek csapott fel Mennyi sok megpróbáltatáson és szenvedésen kellett keresztül küzdenie magát azon a pályán, melynek kezdetén dicsőségről, elismerésről álmodozott, mire pedig a végére ért rokkantán és meg öszülten, bizony a betevő falat is elmaradt mindennapról. Már annak aki a végére ért. Mert voltak, akik még a próbálkozás elején elővették a jobbik eszüket és megszöktek a dicsőség elől. Lett belőlük azután becsületes szabó meg csizmadiamester, vagy pap ügyvéd stb. Ki minek készült eredetileg. Hej, de áldotta is Bende József becsületben megőszült tiszteletes uram azt az órát, mikor lecsapta magától a szinészéletet. Pedig még bele sem kóstolt igazán, mikor már is elbúcsúzott tőle.

Úgy történt az eset, hogy egy szép napon beállított a hires Szegedi Miska színtársulatához, aki akkoriban Kecs keméten szinigazgatóskodoT és akiről alább még bővebben lesz szó. Bende a kollégiumból szökött meg és szive sugallatára hallgatva került Thália felkent papjai közzé. Nem teketóriázott sokat, Szegedi elé állt és igy szólt:

— Sziuósz akarok lenni, igazgató ur! Szegedinek tetszett az őszinteség no meg Bende sem volt utolsó ember, simára borotvált arcával, szép deli termetével pompásan festett.

— Jól van kedves uram fel van véve. Holnap már együtt komédiáz- hat velünk. Addig csak pihenje ki magát alaposan, mert tudom, hogy nagy utat tett meg idáig, az aposto iok lován, tette hozzá magában Szegedi. Majd elmegy ennek a két sihe- dernek a lakására, mutatta be két uj kollégáján a bőbeszédű igazgató, pompás éjjeli szállást kap addig is, mig jobbat talál. Úgy is lett. — Előadás után haza mentek mind a hárman.

Amint belépnek a szobába, körülnéz az uj otthonában Bende. Üres volt biz az teljesen, egyetlen szál bútor sem akadt benne sehol. Hanem a két sarokban, a puszta padlóra két hosz szas négyszög volt kirajzolva.

— Ez itt a mi fekhelyünk, világosította fel az egyik színész társa Ben- dét, a két sarokban kikrétázott padlóra mutatva. Önnek a másik sarokban készítünk rögtön fekvőhelyet. Azzal Benőének is „kirajzolt“ egy ágyat. Mit tehetett egyebet a színész novicius, bizony szép csendesen birtokába vette a számára kijelölt helyet a mezítelen padlón és elaludt ő is csakhamar. Reggelre kelve aztán hült helyét találták Beádénak. Mig a két színész az igazak álmát aludta, Bende az alatt kereket oldott. Megelégelte a dicséséget és visszament a kollégiumba. így lett belőle aztán érdemekben megöszült tiszteletes.

De voltaképen Szegedi Miskáról akarok beszélni, Hires igazgatója volt a hatvanas éveknek, noha sem írni, sem olvasni nem tudott őkelme. Pedig mindenkivel szerette volna elhitetni, hogy az irás, olvasás mestersége teljesen hatalmában vau. — Egyszer demonstrálni is akarta ezt a képzelt tulajdonságát. Feltette az ókuláréját, egy újságot vesz a kezébe s nagy komolyan mimeli az olvasást. Majd felkiált hangosan s egy arra őgyelgő színésznek int :

— Nézd csak öcsém, már meg micsoda vasúti katasztrófa történt me- gint.

Azzal odabök az újságra, ahol holmi vasúti tarifát közöltek, fölötte pedig egy szokásos füstölgő gőzmozdony ékeskedett. Igen ám, csakhogy Szegedi fordítva tartotta a maga analfabéta mivoltában az újságot és igy a lokomotív kerekeivel fölfelé állt, mig a kéménye alulra került. Azt nózt® ő valami rettenetes vasúti szerencsétlenségnek.

Térjünk át most már tulajdonképpeni tárgyunkra Don Cézárra. Sokat játszott színdarab volt ez akkoriban, amolyan spanyol lovagdráma. Teljes és becsületes néven Don Cézár, a

fiÓth Simon nagyválasztéku cipőraktárát

íjámljuk & í. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást.

Közvetlen a Pannónia' szálloda mellett. — SzatMr és Yiátáe le^aag/oJi) cziptaura.

Figyelmeztetés 11 az előre haladott téli idény miatt a még raktáron levő téli áruk az eddigi árnál jóval olcsóbban kaphatók.