Szamos, 1907. január (39. évfolyam, 1-9. szám)
1907-01-24 / 7. szám
S-ife oldal. SZAMOS 7 »rám. felségesebb symboluma. A folytonosan követelő igény lehet test, talán vér is, de az egyetértés lélek. Az egymásra törés csak önérdek, a vállvetett munka közérdek. Erre van nekünk első sorban szükségünk s ezt nem holmi sociális, túlhajtott igényeken alapuló szak- szervezetekkel érjük el, hanem egymás érdekeinek kölcsönös megbecsülésével s a közérdekbe való becsületes beolvasztásával. Ebben leäz a jövőben az egyénnek boldogulása, a társadalomnak ereje s a szociálizmusnak, mint nemzetfentartó iránynak a megte- felő elismerése. színház. Heti műsor. ■24-én Millárdos k. a., operetta. 25- én Gül Bsua, operetta, zóna. 26- án Koldus gróf, operette. 27- d. u. Veór Judit, színmű, este János vitéz operette. 28- áu Egy kaloua története, színmű. 29- én Váljunk el, vígjáték. 30- án Leányka, operette. 31- én Gróf Hamlett, vígjáték. 1- én Nap és hold, operette, zóna. 2- án Tolvaj, színmű. 3 án d. u Tót leány, népszínmű. Este Görög rabszolga, operette. Szombaton „A tökéletes feleség* került színre bemutató előadásban. Egy kevés készületlünséget leszámítva az előadás a jobbak közé sorozható. A siker oroszlánrésze Jászai (Nina), Le Derle (Fiimer) és Kis M, (Hilary) szereplőket illeti. Dicséret szép igyekezetükért. Utóiérhetlen kedvességgel s elevenséggel játszott a kis művésznő Herman Milica (Derrek). Kapott is érte csokrot és tapsot bőven. Jók voltak még Peterdi, Barna Andor, Uty és Pap Etel. Vasárnap délután „Gül Baba.“ este „Ipám uram“ ment telt ház előtt. Szinte vágyolt már a közönség egy jó népszínmű után Ami nem is csoda, hisz alig van benne része. Meglehetősen jól sikerült volt az előadás. A szép magyar nótákat kellemes s behízelgő hangon énekelték Fábián L. (Eszter), Váradi (Bálint) Azonkívül Kis M. (özv. Rogozi) jó alakítással, Tisztái (Boros) jóizü mókáival és Jászai (Kenéz Julis) helyes nyelveléseivel gyönyörködtették a közön •éget. Hétfőn „Romeo é» Julia“-t adták zónában zsúfolt ház előtt. Milyen derék ember ez a mi direktorunk, nem feledkezik el még a Schakespeare- dar&bokról sem, ha mindjárt zónában adja is. Az est hőse Le Derle (Romeo) volt Nehéz szerepét minden izében kidolgozta. Málló társa volt Pap Etel (Julia), ki szintén precízen domborította ki Julia jellemét. A többi szereplők is elég jók voltak. Kedden a „Vig özvegy* ment fél- ház előtt. Komáromi (az özvegy) és Tihanyi (Danilovios) ragyogtatták tehetségüket s egész egész estén kedélyes hangulatban tartották a közönséget. Tisztái (Záta Mirko) a végén már tulságba esett. A kar becsületesen megállta helyét. Az est a sikerültek közé tartozott. TERE-FERE. (Le az alkohollal!) Nagykárolyban, dr. Szentkirályi Sándor ügyvéd, ki legutóbb az elmebetegek körüli eljárásról adott ki egy müvet, — háborút üzent az alkoholnak, sőt egy alkoholellenes lapot adott ki, hogy az emberiség eme legnagyobb ellensége egyikének terjedése meggátlására minél nagyobb tábort toborozzon össze. Legutóbb felolvasást szándékozott tartani Nagykárolyban, ahol tudvalevőleg szintén nem vetik meg a papramorgót és a savanyuvizest, — de a felolvasáson nem jelent meg senki. Mint értesültünk, legközelebb városunkon van a sor. Már szinte halljuk a vészkiáltást: „Le az alkohollal I“ (a torkon !) Szedő. * (Riporter észjárás.) Már harmad, vagy negyedízben történik meg, hogy a csendőrök ellen kifogás merült fel, hogy nagyon is katonásan bánnak el az adózó és nem adózó polgárokkal. Általános az elógületlenség, sőt vannak, kik fel is háborodnak. Csak egy ember van, a ki meg van elégedve velük és ez a riporterünk. Mint mondja : — Igazán nem volna hírünk ebben a báli referádás, köszönetnyilvánitásos, felül- fizetóses világban, ha csendőreink nem járnának el oly „tapintatosan!“ Liky. Tarka krónikák. A gör. kathólikus egyház Pannoniabeli bálján sokjóizü epizódnak voltam csöndesen szemlélő tanúja. De valóban érdekes is volt megfigyelni, hogy a nép egyszerű gyermekei miként találják magukat a fényes száliában. Eleinte sehogysem tetszett nekik a ragyogó környezet, de aztán később a szó teljes értelmében ugyancsak belemelegedtek annyira, hogy csárdás közben kezdték lehajigálni a „mándlit.“ Oda szólok egyik tüzes fiatal legénynek : „Hallod-ó hékás, nem illik az, amit csinálsz!“ Mire az félbe se hagyva a táncot ingujjával megtörli izzadó homlokát s odaveti foghegyről: „A fene tud instállom, ujjasban táncolni I“ A másikat dicsérem, hogy milyen szépen kiteremtettézi a csárdást. Igyekszik is a dicséretnek eleget tenni, még jobban cifrázza, de látom, hogy sehogy sines megelégedve magával. Egyszer csak megvakarja izzadó üstökét s megszólal : „Hej uram, csak ne vóna olyan fene síkos ez a padló, akkor teecenék megnézni, de bog‘h kicifráznám !“ * A házi-cselédek sztrájkra készülnek, a naccságák szörnyű rémületére. — A gubaszin nagytermében (szakegyleti főhadiszállás) értekezletet is tartottak az elmúlt vasárnap. Tudósitónk, aki igaz, hogy eddig még nem volt hajlandó egy szenzációs riportért rabkenyeret enni, mindazonáltal volt elég bátorsága bemerészkedni az orosz-lányok (bizonyosan voltak ilyenek is) barlangjába s megírni az alanti szenzációs, több alcímekkel megspékelt tudósítást: Sztrájk minden vonalon! Magad uram, ha szolgád nincs ! Gubaszini gyöngyélet! Hol van a rendőrség ? ! A francia forradalom petroleusei jutottak eszünkbe, midőn vasárnap a Gu- ba-szinben a cseléd-gyűlésen szóno- nokolni láttuk és hallottuk a szerény polgári életben Kati, Sári, Zsuzsi, Juli uévre hallgató s egyébként jámbor konyha- és szobalányokat. Vörös blúzban, hajában vörös pántlikával, szemében ádáz gyűlölettel, ajkán lázongó, káromló kifejezésekkel hallottuk beszélni a vezér-szónokot. Tenyeres-talpas fehérnép, abból a fajtából, akik csendes családi életet élni vannak hivatva, de ha felköltik íélmü- veletlen lelkűk szenvedélyét, akkor nem ismernek határt. Ajkáról tüzes lávaként hömpölyög a szó s felperzsel mindent maga körül. — Rémülettel láttam, amint a kicsi, jámbor, kövér szakácsnék szemeiben vészesen vetett lángot a gyűlölet a nacscságák ellen, akik, mint a szónoknő mondá, a szegény oselóduek kiveszik a zsírját, megőrlik a csontját, a szegény cselédnek a kutyánál is roszabb ő náluk a dolga, ezt már nem lehet tovább tűrni, elérkezett a leszámol** ideje. Szaktársnők ! — folytatá, — szervezkedjünk ! Mutassuk meg a zsarnokoknak, hogy mi vagyunk az urak. Egy napon mindnyájan letesszük a főző kanalat, a portörlőt s addig föl nem vesz- szük, mig a következő kívánságainkat nem teljesitik : A legkisebb havi fizetés rongyos 80 korona. A koszt az urakéval teljesen egyforma. Négy tál étel esetleg öt. Kimenő mindennap, tetszés szerint. Látogatásokat mindenkor fogadhatunk, öltözködhetünk a legújabb divat szerint s valódi naccságaktól levetett holmit nem hordunk. Ha esetleg kifogások volnának ellenünk (amelyek, mondhatom, előre ki vannak zárva) tartoznak szakegyletünk elnökségéhez írásba benyújtani s szóbelileg bennünket nem molestálni. Amig e feltételeket el nem fogadják, főzzenek, mossanak ők, járjanak a kútra vízért és pukkadjanak meg mérgükben, hogy nincs, akin kitölthessék nemtelen bosszúsokat. Nem lehet leírni a lelkesedést, amelyet az elmondott szónoklat keltett s a nyomában kelő egyhangú elfogadásukkal meg volt pecsételve az őnagyságak sorsa. — A népes gyűlés, amelyen megjelent minden cseléd, ahány féle- fajta, szakácsné, szobalány, avagy száraz-dajka a Marseillese dallamára az alanti szöveggel énekelt indulóra oszlott széjjel: Fel szakácsnők, leányok talpra ! Itt a szabadság reggele. A zsarnok nagyságák kónyuralma Összetartásunkban megtöre . .. * íme, leközöltük riporterünk színes tudósítását és érdeklődéssel várjuk a további fejleményeket. Krónikás. HÍRROVAT, * Személyi hírek. Víg Albert ipar oktatási főigazgató tegnap az állami faipari szakiskola ideiglenes elhelyezése ügyében a polgármesterrel és a gazdasági tanácsossal tárgyalásokat folytatott s itt időzése alatt a polgármester vendége volt. — Dr. Fábián Péter szamosujvári gk. c. kanonok pár nap óta városunkban időzik. Tegnapelőtt dr. Boromissza Tibor karaffai gróf. Kedves darabja volt ez Szegedinek, hogy miért, azt nem tudta senki, de előadatta a hányszor csak alkalom nyílott rá. Az pedig volt bőven. Mert ha már az egész műsort lejátszották egy városban, elővette újra Don Cézárt, ha egy előre hirdetett darab előadása nehézségekbe ütközött, vagy éppen lehetetlen volt, akkor bizonyosan Don Cézár ment helyette. Szóval érthetetlen szeretettel csüngött Don Cézáron. — Annál jobban gyűlölték azonban a színészei sa közgyülölet odáig fokozódott, hogy egyszer, mikor másnap megint a szóban forgó darab előadása volt kitűzve, össze beszéltek, hogy ellopják a sugó- póldányt. Akkor aztán jól lehet, kívülről tudták már, mint a miatyán- kot, nem mehet a darab, mert egy súgó nélkül bizony egy kukkot sem mondanak. A tervet végre is hajtották. Egy Tarcsatár nevű színész, aki történe- teseu az igazgatónál volt koszton, kvártélyon, még az este kilopta a darabot a könyvtárból. Reggel aztán próbára jövet, titkos kárörvendezés fogta el mindnyájukat, hogy már most mi lesz ? A próba kezdete nyolcra volt kitűzve és a darabot mindig a súgónak kellett elhozni az igazgató lakásáról. Szegedi oda adta a könyvszekrény kulcsát a súgónak, aki el is indult a darabén, szörnyű ártatlan arcczal, mintha mit sem tudna a csínyről, amelynek pedig mindannyian részesei voltak. Visszajön kis idő múlva és jelenti, hogy bár ő felforgatta az egész könyvtárt, Don Cézárt nem találta meg. Szegedi, akkor már neszelve valamit, gyanakvó arcot mutatott és elvette a súgó kezéből a kulcsot : — Nohit, majd megkeresem magam és elökeritem a fold mélyéből is ! Azzal megindult hazafelé. Da hiszeu keresheted, meg nem találod azt ítéletnapig sam, volt a színészek általános véleménye. — 8 nagy gaudiummal várták vissza, hogy ugyan mit fog mondani kedves darabja elvesztén, Don Cézár aznapi előadását pedig már elhegedülte szent Dávid. Darab nines, hát előadás sincs mert ők bizony egy jottát sem fognak beszélni súgó nélkül. A feszült várakozás azonban nem tartott sokáig. Nyílik az ajtó és belép Szegedi Miska. Egyenesen a súgó nak tart s egy könyvet nyom a kezébe e szavakkal : — Valaki elcsente közületek a Don Cézárt, nyilván, hogy ue adhassuk többet elő, de csalódott szörnyen az a valaki. Itt van barátom egy másik példánya, most hát súghat. E- hogy többé meg se próbáljátok ezt a gaz csínyt, hát kijelentem, hogy még vagy féltucatnyi példány van Don Cézárból odahaza! Az összeesküvők arcán erre megfagyott a mosoly s az örvendezek egyszerre szomorúvá váltak. Mit tehettek a szegények egyebet, az nap este még is ment a Don Cézár a karaffai gróf. Végezetre még egy történetke álljon itt, a mi hasonlóképp az öreg Szegedivel történt. Volt a szinigaz gatóknak akkoriban egy féltve őrzött kincsük : az anticipációs könyv. — Afóle főkönyv volt ez, benne pontosan elkönyvelve a tagok tartozása és járandósága. Szóval az abban foglalt adatok készpénzt képviseltek minden igazgatónál, annyira, hogy inkább a szemefényélői vált volna meg Szegedi, mint az auticipációs könyvétől. A feleségére bízta megőrizni, rettenete sen a lelkére kötve, hogy ki ne adja azt a kezéből semmi körülmények közt sem. Történt pedig egy nap, hogy Ober- nyik Károlynak akkori hires darabját Brankovics Györgyöt adták. Egyik jelenete a darabnak, mikor hírnök jön a táborba jelentvén Albert király halálát. Nem feuhaugon mondja ezt, hanem Székely János magyar vitéz fűiébe súgja s a közönség is csak úgy értesül a gyászhírről, hogy az egyik Brankovícs-fiu észrevéve az elváltozást Székely arcán, e szavakkal fordult atyjához : — „A hírnök rossz újságot hozott, nézd mint elborult Székely arca.“ Erre repükázik fenhangoa Székely, hogy : . .Albert szeretett királyunk Budáról távozva, útjában meghalt.* Szegedi játszotta Székely hadvezér szerepét, Szabó Antal pedig Branko- vics Györgyöt. A hírnök személyesítő je egy fiatal, ambícióval telt kezdő színész volt, aki előtt végtelen tekintéllyel bírnak az idősebb színészek. Könnyen beugrathatta hát Szabó Antit akármibe. Próba után fülön fogta és igy szólt hozzá: — Hallja amice, este másként fogja csinálni ezt. Mikor a jelenésre kerül a sor, ne markirozza a súgást, hanem súgjon is igazán valamit az igazgató fülébe. Még pedig azt, hogy a téns- asszony (t. i. az igazgatónő) azt üzen- teti, hogy elveszett az anticipációs könyv. ügy lett aztán minden. — Éstére megtelt a színház zsúfolásig. Ment a darab simán, mint a karikacsapás Sirolin Erna* az «éti » k« étvágyat <■ ■ Mrtlyt arcgatte- kScfet, váladékát, éjjeli Ízűdért. Tiidöbetegsegek, ouruiok, szamár köhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvot által naponta ajánlva. Minthogy értéktele* utánzatokat is Ida álnak, kérj« .üMáe* mrsdmtt etomagolási.-La Rache A C*. Baael(MJ4 V
