Szamos, 1906. december (38. évfolyam, 96-103. szám)
1906-12-06 / 97. szám
XXXVIII, évfolyamSzatmar, 1906. december hó 6. (csütörtök) 97. szám. SZAMOS. OLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP „A Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületének“ hivatalos lapja. MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szán ára 10 fiílér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rékóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Uindennemü dijdk Szetmaron, a lap kiadóluvaialatar. lUetendok HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közOItetnek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Borsos Benő I860 - 1906. dec. 6. A jók és igazak számában ismét nagy rést ütött a könyörtelen halál. Java korában ragadta el tőlünk Borsos Benőt, a szatmári ev. ref. ' * • • • ' 9f v ' v. . , főgymnásium igazgatóját, kit példás munkaszeretete1/ páratlan ügybuzgalma és vonzó egyéni tulajdonai 17 éven át helyeztek a főgym- názium élére s azt ez idő alatt a fejlődésnek, a virágzásnak mai színvonalára emelte.' Borsos Benő igazgató nemcsak kivette részét az átalakításnak, — a fejlesztésnek sokszor nagyon is küzdelmes munkájából, de törhetlen lelkének egész valóját, minden am- biczióját az intézet fejlesztésébe vetette, lelkének összes tevékenységét ennek szentelte, sőt elmondhatjuk, életét, egészségét is ennek hozta áldozatul. Borsos Benő eszményi példáját nyújtotta annak, hogy mikép költözik át az egyéni élet súlypontja a legnemesebb közérdeknek az ifjúság nevelésügyének középpontjába, honnan minden gondolata és minden cselekvő ereje kiindult. Borsos Benő annak a tanári testületnek, melyet nemes alakjának elköltözése mély gyászba boritott, nemcsak kiváló kartársa, buzgó vezetője, képviselője, hanem szív szerint való őszinte barátja is volt s ezért egyénisége maga volt a testületi szellem ápoló és éltető erősége is. Élő bizonyságát nyújtotta annak, hogy egy ember lelki kiválósága mikép tudja egybeforrasztani egy testület tagjait akkor is, amikor hivatásánál fogva azok munkájának lelkiismeretes ellenőrzését is kell gyakorolnia. Borsos Benő e kiváló lelki tulajdonai közt erős igazságérzete tündökölt első helyen. Ez volt jellemének biztos, tántoríthatatlan alapja, a mivel a főgimnázium fejlesztése során fölmerült küzdelmeiben ellenfeleit is hatalmába ejtette és igazában vetett erős hitét semmi sem bizonyítja ékesebben, mint e főgimnázium folytonos fejlődése és virágzása. Mély meggyőződésen alapuló igazsága azonban nála nem a ridegség színében jelent meg; nemes jó lelke mindig fel tudott olvadni az emberszeretet melegében, kedélyének kifogyhatlan humora, mely sokszor testi szenvedésein is csodálatosan győzedelmeskedett, a társaságban mindig derítő hangulatot keltett. Egy egész ember hunyta le örök álomra szemeit, kit sem példátlan kötelességtudása, sem a hivatali szolgálat pedantériája egyoldalúvá tenni nem tudott. Odaadó ügybuzgalmát, paeda- gógiai széles látókörét jól ismerte a tiszántúli ref. tanügyi bizottság, az egyházkerület s kiválóságát azzal is honorálta, hogy zsinati képviselőnek választotta. Igazi benső ragaszkodással, tisztelettel voltak hozzá tanítványai, kik fegyelemtartó tekintélye mellett mindig érezték atyai jóindulatát s azok is, kik az életbe kiléptek, nem mulasztották el az alkalmat, hogy föl ne keressék s be ne számoljanak életpályájuk folyamán elért eredményeikről s arról, hogy e tanintézet szellemében nyert erkölcsi tőkével miképen sáfárkodtak. Ilyenkor is mindig atyai szívből fejezte ki örömét tanítványai sikerén s viszont hasonló szeretettel buzdította a haladásra, kik a cél felé törekvésben lankadtak, vagy késedelmeskedtek. Ez bizonyította legélénkebben azt a mély hatást, mit egyénisége tanítványainak jel- lemalakitására állandóan gyakorolt. Forrón szeretett családján kívül, az ő elhunyta legközvetlenebbül sújtja kartársait, kikkel az intézet közös szeretetében hosszú idő alatt egybeforrott, s kik gyöngéd szeretettel óvták, kímélték fogyatkozó munkaerejét, mikor változó egészségi állapota tartósabb pihenést igényelt. E gyöngéd törekvésük azonban legtöbbször megtört az ő egyéniségének szívós akaraterején. Alig lábbadozott fel több havi súlyos mellbetegségéből, azt hitte, hogy megszokott munkássága ismét viszszaadja életerejét, de a szervezetébe mélyen hatolt kór legyőzte a legerősebb akaratot is se végső kísérlet pár héttel ezelőtt, ismét ágyhoz szögezte, honnan többé már föl nem kelt. A főgimnáziumon lengő gyászlobogó ez intézetnek, e városnak, e társadalomnak igazi mély gyászát hirdeti s kultúránknak nagy veszteségét jelenti. A szeretetnek hosz- szu időn át hozzá fonódott szálai azonban nem szakadtak meg, hálás kegyeletükben őrzik meg forrón szeretett családtagjai, mindvégig hű kartársai és mindazok, a kik e nemes és igaz lélek áldást terjesztő munkásságát ismerték és becsülték. * Borsos Benő 1860. márczius 31-ikén született Kolozson, Kolozsmegyóben. Atyja Borsos • Sándor, ma is élő kolozsi ref. lelkész, ki nehány évvel ezelőtt ülte papi szolgálatának 50 éves jubileumát. Középiskolai tanulmányait a kolozsvári ref. kollégiumban végezte és 1887-ben szerzett oklevelet a kolozsvári tudományegyetemen. — 1882 ben a hódmezővásárhelyi, 1884- től 1887-ig a székelyudvarhelyi ref. főgimnáziumnak volt helyettes tanára s ugyanez év novemberében választatott meg Szatmárra. E főgimnáziumnak 1889-től kezdve állandóan igazgatója volt. Az elhunyt igazgató gyönge szervezetű, de szívós, kitartó munkaerejű volt. Évek hosszú sora óta küzdött rheumájával, de kötelességét legtöbbször betegen is kiváló pontossággal teljesítette. Ez év júniusának végén Dalok. Együtt bolyongtak az avarban Az ifjú és a rózsa ajkú lány. Hervadt a rózsa — igy szól a rege, Ósz volt, borongó délután. Léptük nyomán ragyogva áradt A kikelet emléke szét S még egyszer felemelte rájuk A rózsa haldokló fejét... Veled vagyok. Bágyadt ősz van. Üres fészek a bokorban. Mégis mintha madár szólna, Virág nyílnék, tavasz volna. • * Elszakadtunk. Tavaszra jár. Madár dalol, zöld a világ. Mégis, mintha dal se zengne S haldoklanék minden virág. Valahányszor a tavasznak Bus virányait belátom: Visszhangra kél a szivemben Valamennyi tavasz-álom. S ha a sárguló virágok Illatukat kilehelték : Átérzem a hulló ősznek Valamennyi mély keservét. Vajthó László. Az éü szekeresem. Irta : Jakab Ödön. Hivatalos ügyben, a főnököm megbízásából, néhány napot künn töltöttem falun. Gyermekkorom óta mindig szerettem a csendes falusi életet, de ez alkalommal, megvallom, nem igen telt benne gyönyörűségem. Ott időzésem alatt az ég folytonosan be volt huzva lusta, fekete felhőkkel s éjjel-nappal szakadatlanul szemerkélt az eső. Valami kimondhatatlan álmos unalom nehezedett az egész falura. Amint a dolgaimat elvégeztem, siettem minél hamarabb ott hagyni azt az unalmas világot, ügy értesültem, hogy a faluban van egy lovas gazda, aki haza vihet, ha meg tudunk egyezni. Vettem tehát a pálcámat és minden további késedelem nélkül elindultam hozzá. — Rá voltam előre készülve, hogy drága lesz a fuvar, mert átkozott rossz ut volt. Legalább a falu között rettenetesen fölfakadt az ut, melyen a keréknyomok mélységéből Ítélve tengelyig dagasztottak az ott járó szekerek. Két oldalt a sáncok csordultig álltak tele vízzel, melyben minden kapu előtt vigan hápogva lubickoltak a kicsapott récék. SallÓ8 Mózes uram ott lakott az alszegen, közel a falu hidjához. Cifra galambbugos kapuja könnyű szerrel odavezette az embert. Különben, ha nem is lett volna galambbug a kapun, úgy sem lett volna baj. Ismertetőjelnek váltig elég volt az a terebélyes rengeteg eperfa, mely a háza előtt állott, koronáját még a szomséd utcákban is fennen mutogatja. Mikor beléptem a csinos életszerre Sallós Mózes uram éppen kalangya- karókat faragott a csűrben s valami pajkos nótát dudurászott, melyet még a katonaságban tanult el valahol. — Észre sem vett mig oda értem. — Jó napot, atyafi! — Adjon Isten ! — Magának van lova ? — Nekem, a micsodás. — S jó? — Mind a kettő meg tudja még rágni a lucernát. S büszkén hunyorított. Én tovább beszéltem. — Hallja, nem vihetne be engem a városba ? — Hiszen bevinni bevihetnóm, ha nem velna ilyen istenverte pocsék időjárás. — De nézze, nekem ma okvetlenül haza kell még mennem. — Hát aztán az ur tudja legjobban a maga dolgát. Azzal egész nyugodtan tovább hegyezte a karót. — Atyafi ! folytatám türelmetlen, de mégis kérő hangon, — ne vegye olyan félvállról a dolgot. Ebben a faluban nincsen lószekere másnak, nekem pedig szörnyű sietős az utam. — Azt megengedem. — Ej no, mondja mennyiért vi- szen bé ? Letette a baltát s gondolkozva vakarta meg a füle tövét. — Hát ha már úgy meg van szorulva : nem bánom, négy forintért beviszem az urat. Róth Fülöp kárlsbadi czipőraktárát ajánljuk a t. vevő-közöüséffnek, mint legolcsóbb bevásárlási forr isi. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. — Szataár és vidéke legnagyobb cziptatára. Megérkeztek I 11 az őszi és téli idényre megrendelt valódi box és chevraux bőrből készült férfi, női és gyermek lábbelik. T
