Szamos, 1906. november (38. évfolyam, 87-95. szám)
1906-11-25 / 94. szám
XXXVIII. évfolyam. Szatmsr, 1906. november hó 25. (vasárnap) 94. szám. SZAMOS. POLITIKAI. SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI ,A Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületének“ hivatalos lapja. MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ár: évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és Rékóczy-utcza 9. Mmdozmemii dijak Szatmaron, a KIADÓHIVATAL: sz. Telefon: 107. lap kiadóhlvatalabőü ílztíteodók A társadalom a tanítókért. Harmincezer ember forrong Magyarországon, harmincezer tanító követel tisztességes munkája után tisztességes fizetést, melyet immár 30 éve csak úgy mutogatnak ennek a számra és intelligenciára nézve tekintélyes tábornak a hatalom emberei, mint egykor a Jehova mutatá Mózesnek a Nébó hegyéről az igéretföldjét. Ámde Magyarország harmincezer tanítója torkig van már az Ígéretekkel. A mérték betelt s most alamizsna helyett fizetést követelnek, mely képzettségüknek, szakbeli és társadalmi munkájuknak megfeleljen. Azt akarják, hogy szűnjék meg végre az a szégyenletes állapot, amely példátlan a kulturállamokban, hogy a tanító anyagi ellátása igen sok esetben alatta áll annak, amit az életben olyanok élveznek, kik a népiskola által nyújtott szellemi kincsek után nyertek tanítóikhoz mérten fényes jövedelmű hivatalt, hogy ne is szóljunk a középiskola négy, vagy nyolc osztályát végzettekről, kiknek előhaladása, tisztes megélhetése minden pályán jobban van biztosítva, mint a felettük, avagy velük egy színvonalon álló tanítóé. A tanítók az abnormis állapotok megváltoztatására mindent megtesznek, ami módjukban áll — és ezzel sok van ‘mondva. Minden újságolvasó tudja, hogy a napisajtó elismerésreméltó módon küzd igazaikért, ami szintén nagy fontosságú tényező ebben a társadalmi forrongásban. Megtörténhetik azonban, hogy ezen intenzív küzdelem dacára az eredmény vagy egészen elmarad, vagy ha lesz is valami, a tanítók megint csak alamizsnát kapnak jogszerű fizetésrendezés helyett. Mi lesz akkor ? Ismeretes a közelmúlt politikai küzdelmeiből a passzív rezisztencia. Erre helyezkedik a keserűség és a bizalmatlanság hatása alatt a tanítóság is. Elvégzi úgy a maga kötelességét, hogy fegyelmit ne lehessen a nyakába akasztani, de nem is tesz az egyebet. És ki fogja ennek kárát vallani első sorban? A társadalom és abban a szülök, akiknek gyermekei nem részesülhetnek többé a nevelés-oktatás oly mérvű áldásaiban, aminőt a kor szelleme tőlük megkövetel. Szóval a tanítóság napszámos bér mellett robot-munkát fog végezni. — Adja Isten, hogy erre ne legyen szükség, ezt kívánja a haza- és nemzetszeretetünk, de ha meg kell lennie, fájó szívvel bár, de ettől sem fogunk visszariadni. Hogy ez a szomorú jövő be ne következzék, a tanítóság küzdelmét magán a tanítóságon és a sajtón kívül egy harmadik tényezőnek is támogatni kell és ez a harmadik tényező maga a társadalom. Udvarhely megye törvényhatósága fényes példát adott erre, midőn felírt az országgyűléshez a tanítói fizetések méltányos rendezése tárgyában. Tegye meg ezt minden törvényhatóság. Sőt tovább megyünk : tegyék meg a rendezett tanácsú városok, a nagy és kisközségek. Mert ha bár felirati joguk csak a törvényhatóságoknak van is, de a kérvényezési jogot megadta a törvény mindenkinek. A tanító a társadalomban él, tehát a társadalom ismeri legjobban munkája értékét, a társadalom tudja legjobban, mily hitványul van azért fizetve, legnagyobb súllyal fog tehát a mérlegbe esni a most folyó országos küzdelemben, ha maga a társadalom mozdul [jmeg az egész országban, kérve követelve a tanítói fizetéseknek a kor kívánalmaihoz mért egyöntetű rendezését.! Felsőbánya, 1906. november 24. Imre Károly tanító. Á husUgy látszik, hogy a mozgalom, mely ezelőtt 8 hónappal a husdrága- ság ellen megindult, alvó félben van s e tekintetben is aligha meg nem ismétlődik a magyar szalmaláng hirtelen fellobbanása és ép oly gyors kialvása. ügy látszik erre számított a maHIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. gyár kormány is, mert az e tárgyban a székesfőváros által hozzá intézett felterjesztésekre még csak választ sem adott. A városi tanács tudvalevőleg már egy félévvel ezelőtt felkérte a földmivelósügyi minisztert, hogy a közönségre országosan nehezedő husdrágeság miatt a szerb ha- határzár elrendelése esetén, melyről már akkor szó volt, engedtessék meg a friss hús behozatala ; nyittassák meg a román határ a román szarvas- marhák behozatalának céljaira és a kormány tegye megfontolás tárgyává a hazai vágómarha kivitel korlátozásának kérdését is. A földmivelósügyi miniszter válaszra sem méltatta ezt a felterjesztést, mire a tanács augusztus elején megismételte kérelmét azzal a hozzátétellel, hogy ha a felsorolt kívánalmakat a kormány teljesíthetőnek nem találja, legalább az iránt tegyen megfelelő intézkedéseket, hogy az Ausztriába és a vámkülföldre irányuló vágómarha-kivitel Budapesten át irányittassék. Sem az előterjesztés, sem a vágómarhák fogyasztási adójának leszállítása érdekében a kormányhoz intézett kérelmek nem vétettek figyelembe sőt azokat a kormány még csak válaszadásra sem méltatta. Konstatálhatjuk tehát, hogy a magyar kormány ópenséggel semmit se tett a husdrágaság enyhítése érdekében. Az ok, mely ezt a példátlan közönyt szülte, kézenfekvő. A mostani kormány nemcsak nemzeti kormány, amint szokás nevezni, hanem agrárius kormány is. Minden, ami az agráriusok érdekét csak legkevésbbé is hátrányosan érinti, háttérbe szorul, igy a husdrágaság kérdése is. Mert a hús olcsóbbá tételének egyetlen eredménye volna : a vágó-marha árának csökkenése. Modem özönvíz. A Lorántffy Zsuzsánna-egyesület nov. 17-ki estélyén felolvasta : Dénes Sándor. Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim ! Azt mondják, hogy az emberben nagy hajlandóság van olyan kellemes dolgok elkövetésére, a miről előtte épen beszélnek. így például egy dús étlap felolvasása étvágyat gerjeszt a hallgatóban. Szép vidéknek, kényelmes Pullmann—kocsiknak dicsérete vágyat kelt az utazásra. — Sőt elég ásításról csak beszélni is, hogy az emberek elásitsák magukat. Nos, én kérve kérem önöket, hogy ma kivételesen győzzék le ilyen irányú vágyaikat, bár milyen mértékben fognak is azok jelentkezni. Én t. i. egy álmot akarok önöknek elmondani s bizony kellemetlenül érintene, ha a mélyen tisztelt publikumon erőt venne a vágy szintén álmot látni, a mire pedig, ha felolvasásom unalmas talál lenni, kétszeresen is okuk lesz. Ámbátor én gondoskodtam magamról arra az esetre is, ha felolvasásommal nem aratok köztetszést. A mentségem kész van : hiszen én csak álmomat mondom el önöknek, már pedig álmait senkisem dirigálhatja tetszése, vagy ószbeli tehetsége szerint, mert csak egyetlen egy élő lényről vagyon bizonyosan megállapítva, hogy makkról álmodik. Ezenkívül pedig a legokosabb emberrel is megeshetik, hogy nem éppen okos álmokat lát. Ha ellenben önök, mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim kimondják a „tauglich^-t jelen szereplésemre 8 megtisztelnek egy kis tetszésnyilvánítással, én büszkén fogom dülleszteni mellemet s számot tartok arra, hogy elmondják rólam : „íme egy comme ill faut okos ember, a ki még álmában is okos dolgokat lát.“ Most pedig áttérek felolvasásom tulajdonképeni tárgyára. Elmondom, amit álmodtam. Az Úristen egyszer alaposan körülnézett a földön. Kendőn nyelven szólva: razziát tartott. S ekkor megdöbbenve tapasztalta, hogy milyen rettenetesen romlott a világ. Az emberek nem járnak a Lorántffy-estélyekre, nem olvassák a „Szatmár- Németi“ cimü lapot, melynek Dénes Sándor a szerkesztője és más hasonló bűnökben találtattak a földiek. Az Ur elérkezettnek látta az időt, hogy csapra verje a második bővített vizözönt. Elhatározta a Mindenható, hogy újból megsemmisíti ezt az egész szép és bűnös világot. Természetesen, — amint ez már özönvíz idején szokás, — az Ur ismét berendezett egy bárkát, a menekülni óhajtók részére. Persze nagyobb styl- ben, mint ama nevezetes Noé-bárka vala. Olyat, amely a modern kor igényeinek minden tekintetben megfelel. Az idő előrehaladottsága miatt úgy járt el a Mindenható a bárka építésénél, miként nem régiben a szatmári városi tanács a kassai diszbandérium csizmáival: pályázat mellőzésével megbízott egy jónevü deszkás-céget a bárkának jól és olcsón való elkészítésével. Mivel pediglen nagy demokrata világot élünk, a bárkában volt első osztály az urak részére, — másod osztály a kereskedelmi utazók (vulgo: vigécek) számára és harmad osztály a szegény embereknek. Persze a dolog nem ment simán. Az árlejtés mellőzése miatt felszólalt a „Szatmár és Vidéke,“ cikkezett a ,,Szamos,“ az „Északkeleti Újság“ élénken polemizált a „Szatmár“ cimü lappal, a „Heti Szemle“ pedig egész egyszerűen a katholikus kereskedelem mellőzését látta az esetben. A helybeli deszkakereskedök testületileg kérték fel városunk képviselőjét dr. Kelemen Samut, hogy interpellálja meg az égi tanácsot a hallatlan botrány miatt. Szóval az özönvíz nem indult olyan simán, mint annak idején a bibliai korban. Hja, akkor még nem volt annyi lap Szatmáron! Az Úristen már el akarta halasztani az egész özönvizet és csak Gábriel arkangyal hathatós közbenjárásának sikerült őt eme szándékától eltántorítania. Nagy nehezen elkészült aztán a bárka. Persze a munkások sztrájkja miatt több heti késedelemmel. Jegyek má'— betők voltak Lővy Miksa kő? pirüzletében s a bárka 1 Rótfa Füiöp kärlsbädi czipőrak:tárát ajánljuk a t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási for ást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. — Szatmár és vidéke legnagyobb cziporaktára. Megérkeztek Illaz őszi és téli idényre megrendelt valódi box és chevraux bőrből készült férfi, női és gyermek lábbelik
