Szamos, 1906. november (38. évfolyam, 87-95. szám)
1906-11-22 / 93. szám
XXXVIII, évfolyam93. szám, Szatmar, 1906. november hó 22. (csütörtök) SZAMOS POLITIKAI, SZÉPIRODALÉI ÉS GAZDASÁGI ,A Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületének“ hivatalos lapja. LAP MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ár: lE^ész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szán ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindennemű dijak Szatmaron, a lap kiadóhivataiafoan fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Birtokpolitika és muMásvédelem. A jövő történetírójának, aki tisztábban fogja látni Magyarország közgazdasági fejlődésének összes körülményeit, mint a most élő nemzedék, talán sikerülni fog megállapítani : menn}7i része volt gazdasági életünk kelletlen vonásaiban a gazdasági okoknak, mennyi a lélektaniaknak, mennyi a politikaiaknak. Gazdasági állapotainknak két jellemző kórsága : a kivándorlás és a munkások között dúló elégedetlenség. Ezt véve figyelembe, a politikai okoknak befolyását már most is minimálisnak tekinthetjük, mert hiszen a legszegényebb néprétegekben a politikai érzék sem olyan eleven, mint fennebb. Kétségtelen azonban, hogy a közelmúltbeli szociálista izgatásoknak sikerült az elégedetlenség okait politikai szempontokkal is gyarapítani. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy a szociálista követelések nagyobb szerepet játszanak a czoci- ólista irodalomban és szónoklatokban, mint a gyakorlati élet reális szükségeiben. Fennen halljuk hangoztatni a szociálista jelszavakat a fórumon, az újságokban, szóval mindenütt, ahol az emberek ko- turnusban beszélnek. De a csendesebb eszmecserénél mindig csak az a dolog vége, hogy nincs föld, nincs elég kereset és a szegény ember alig reménykedhetik, hogy maga s családja valaha jobb sorsba jut és élvezheti a birtokos polgár anyagi és erkölcsi függetlenségét. As az államíérfiu tehát, aki Magyarország aktuális gazdasági bajain akar segíteni, a bajoknak az anyagi viszonyokban rejlő okait veszi orvoslás alá. A szociálista követelésekkel nincs mit csinálni, mert hiszen egyetlenegy országban sem tudták többre vinni szürke teóriánál. A mi szociális bajainknak azonban meg vannak a maguk fogantyúik, úgy az erkölcsiek, mint az anyagiak és azokat megragadva a gyakorlati polijikai cselekvés fontos eredményeket igér. A kormánynak a minap nyilvánosságra jutott mánkálatai azt mutatják, hogy egységes és szerves akció készül gazdasági életünk széleskörű és intenzív fejlesztése érdekében. Bajos lenne már e pillanatban mérlegelni az iparfejlesztési és ipari munkássegitési akciók hatását, mert hiszen a javaslatok tulajdonképen még csak meg fogják teremteni népességünk szélesebb ipari rétegeit s a javaslatok ma még csak százezrekre vonatkoznak. Az adóreform, amely a közterhek arányosítását tűzte célul, már milliókat érdekel és például a másodosztályú keresetadónál mutatkozó anomáliák kiküszöbölése milliók anyagi érdekét és normális elégedettségét érinti. Magyarország népességének legszélesebb rétege a földmivelő, birtokos, vagy munkás. Ennélfogva gyors és nagyobb hatást azoktól az akcióktól kell várnunk, amelyek ezen rétegeket akarják felemelni, még pedig nem csak negativ jellegű intézkedésekkel, mint az adóreform, amelynek alkotó hatása nincs, bármi üdvös és szükséges legyen, hanem az erőket sarkantyuzó, pozitiv alkotásokkal. Kétségtelen, hogy a nyugati művelt népek vagyonban és műveltségben már erősen előre haladtak, mikor mi hosszas és pusztító háborúskodások után a modern nemzeti élet első lépéseit kezdtük tenni. Rövid idő alatt sokat kellett végeznünk, hogy legalább a külső keretekben felemelkedjünk a nyugati müveit államok színvonalára. Az ilyen gyors munka nem lehet hiba nélkül való. De a közelmúlt gazdasági fejlődésének kellemetlenségei nem tartoznak e sorok keretébe. Csak arra akartunk ráutalni, hogy amikor a kormány megindított nagy szociálpolitikai akciójával erős eszközökkel a milliók mindennapi életébe nyúl, tulajdonképen a nemzeti haladásnak a közel múltban háttérben maradt kérdéseit veszi munkába. Ez a körülmény adja meg e munkának jellegét és értékét. Alsóbb néprétegeink a szegénység és az elnyomott helyzet kinzó öntudatára jutottak. Ezt az öntudatot lelkiismeretlen izgatok az állami és társadalmi rend ellen való izgatásra használták fel. Az izgatásnak legokosabb ellenszere a reménytelen szegénység s az elnyo- mottság érzésének törvényes eszközökkel való eloszlatása. Aki népünk lélektanát ismeri, tudni fogja, mit jelent a földmivelésügyi miniszter által kidolgozott négy javaslat, melyek egyike a telepítésről és parcellázásról szóló 100 milliós telepítési és parcellázási akciót A sztury völgy menyasszonya. Irta: Papp Lajosné, Kozmutza Öli. A Sztury völgy Szatmármegyében van a nagybányai járásban, Felső- Feruezely községtől mintegy három órányi távolságban. Természeti szépségekkel pazarul meg van áldva. — óriási hegyek és sziklák között foly- dogál a nagy patak és a völgyben négy vízesés van, melyek valóban elragadóan félelmesen széppé teszik e völgyet. Az első vízesés körülbelül 12 méter magas és 4 méter szélességű. Ide a nyári idény alatt a turisták és kirándulók százai járnak s valóban oly szép hely ez, hogy párját a sztury völgynek csakis a vadregényes Svájcz- ban lehet feltalálni. — Történetünk színhelye az első vízesés, a szturi völgyben volt s még mai napig is közszájon forog az oláh nép között a „fata padurei* története. A „Piatra Caprei“ szikla tövében volt az öreg Niculáj erdei kerülőnek a kunyhója. Az öreg özvegy volt, egyetlen leánya volt az erdő szépe. Gyönyörű szemei úgy ragyogtak, mint sötét éjben a csillagok s a ki egyszer Ileánát meglátta lehetetlen volt elfelednie. A blidári favágó legénynek féltett kincse volt ez az Ileána. Az erdőkerülő kunyhója minden este hangos volt a nevetéstől és a dalolástól s nem egyszer történt meg, hogy az éjfél vetette haza a daliás termetű csinos legényt, aki éjjelenkint haza ballagva, bánatosan dalolta a szép nótát „Domne cát a de frumosa Ilean cutia me“. Dolgozott minden nap, fáradhatatlan s gyűjtötte a pénzt az esküvőjükre, a mely farsangra ki is volt tűzve. Az erdész, egy délceg fiatal ember, nyáron kirándulókkal sokszor felkereste ezt a kedves helyet, hová nem a vízesés szépsége, hanem a csinos lány tündöklő szemei vonzották. — Egyszer midőn áfonyát szedett a háti kasba az erdőben, véletlenül találkozott a fiatal Ileánával. Szive hevesen dobogott és a szép kis leányt megszólította. Az erdők gyöngye lesütötte szép szemeit, de egy ellenállhatlan erő következtében felnézett az ifjú erdészre s mintegy azt akarta mondani : Hagyjon békét az urfi nekem, vőlegényem van és én nem vagyok magához való. — De a fiatal erdész minden vonakodása dacára megölelte s megcsókolta piros pozsgás orcáját a remegő leánykának. E pillanatban mintha kicserélték volna a leányt, érezte, hogy csak az ifjú erdészt tudná szeretni igazán, ábrándozva bolyongott az erdőbe szerte-szét, a sztury völgy patakjának vizével loc8olgatva izzó homlokát. A szegény legény estenkint megdöbbenve vette észre, hogy az ő drága kincse, oly fagyos, kimért vele szemben, mintha kicserélték volna. A féltékenység ördöge megszállotta lelkét, nem volt nyugta a munkánál, mintha azt súgta volna valaki folyton a fülébe „Eredj, eredj, nézd meg kedvesedet, merre van, mit csinál!“ — S csakugyan félbehagyta munkáját s elindult a súgó hang után, míg meglátta szeretőjét, mint bontakozik ki az urfi ölelö karjaiból. Mintha villám sújtotta volna, csaknem elvesztette eszét, letérdelt és megesküdött az élő Istenre, hogy ezt az urfi megkeserüli, mert elcsábította menyasszonyát. Ez időtől fogva nem birt dolgozni, fegyvert vett vállára és a vízesésnél egy buvó helyen leselkedett. Elhatározta, hogy megöli az erdészt, kedvesét és önnön magát is, ha őket mégegyszer együtt találja. A leány ismét kiment a szokott helyre és az urfi már várta, ott oda simult az ifjú keblére és úgy gyönyörködtek a szép panorámába. A legény buvó helyén felemelte fegyverét, célozott s a fegyver eldördült. .. mógegy . .. még egy dördülés ... a szép ifjú holtan zuhant alá az őrült sebességű vízbe, magával rántva a halott halvány leányt. A boldogtalan legény oda szaladt, fájdalmasan í kiáltott, mint egy sebzett oroszlá „Megfizettem nektek ! Istenem bocsáss meg !“ — Ismét megtöltötte fegyerót, még egy utolsó dördülés és a szegény Juon holtan esett ö is a vízesés borzalmas örvényébe. A leány, kit a hidegvíz felélesztett ájulásából, mivel csak gyengén sebesült meg, magához tért, látva, hogy vőlegénye kiszenvedett. Az urfi utolsót lehelt, megfult, velőtrázó sikoltással a sztury völgy sziklái között, mint egy sebzett őzike eliramodott. Ez esemény után a szerencsétlen leány megőrült és kibontott, leeresztett hajjal, virágokkal, mohával fel- koszoruzva, nap nap után megjelent a vízesésnél, gyönyörű szép mólabus nótákat dalolgatott, majd az örvény partján mosogatta magát és zokogva tele kiabálta az erdőt, mely viszhang- zott borzalmasan : „Édes vőlegényem, ébredj, ne halj meg! — Tied leszek örökre . .. csak ne hagyj el árván, szeretlek véghetetlenül, az Isten verjen engem, ha megcsaltalak!“ S fájdalmas zokogása elnémítja a rengeteg erdők madárkáit. S aztán ismét futásnak ered, keresi elvesz tett boldogságát s az isten adta nép keresztet vetve, rémülve mondja : „Ott rohan a sztury völgy menyasszonya.“ Rótfa Fülöp kárlsbadi ezipőraktárát ajánljuk, a t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási /orrást. Közvetlen a Pannónia szálloda melleit. — Siatmár és Yidéke legnagyobb cziptetára. Megérkeztek Illaz őszi és téli idényre megrendelt valódi box és chevraux bőrből készült férfi, női és gyermek lábbelik
