Szamos, 1906. október (38. évfolyam, 79-86. szám)
1906-10-18 / 83. szám
Szatmar, 1906. október hó 18. (csütörtök) S3, szám, XXXVIII, évfolyam. A#1 JEjp; \ SZAMOS. POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP „A Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületének“ hivatalos lapja. MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési áp; Bgész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KI A D ÓH IV A T A L : Rékóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindecnemü dijak Szatmaron, a lap kiadóhivatalabas jSUetecdok HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltetnek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden sző 4 fillér. Az ügyvéd hivatása. Irta: Dr. Veréczy Ernő. Az ügyvédi pálya jelenleg az, mely a legnagyobb felkapottság- nak, közkedveltségnek örvend. He- tenkint 15—25 vállalkozó akad, aki szembenéz az ügyvédi vizsga komoly arcú cenzoraival. Ez a vállalkozás hol első ízben, hol másod ízben, hol jobban, hol rosszabbul, de elvégre majdnem mindenkinek sikerül. — Mikor azután a vizsga hosszú vajúdás után sikerül, fel- sohajt az ember, hogy : „No, hála Istennek, csakhogy ez is megvan.“ Tervez az ember, hogy igy csinálom, ezt teszem, csahogy ott van egy „ha,“ amitől minden függ, „ha“ lesz kliens. Mert „ha“ nincs kliens, a legszebb terv is dugába dől s a czél is hiú ábránd marad. Pedig a kliens, mint minden ember, nagyon szeszélyes. Némelyik ügyvédet keresik, szeretik, úgy, hogy azt sem tudja, melyik dolgát végezze hamarabb, mert hiszen minden ügy, legalább a meg bizó szempontjából sürgős, nagyon sürgős, existenciális érdekek függnek tőle. Némelyik ügyvéd pedig berendezkedik s vár-vár, de a szeszélyes kliens ajtót sem nyit rá s mikor aztán hosszú, idegölő várás után kopogtatást hall ajtaján, örömtől dobogó szívvel mond „szabad“- ot s belép egy hitelezője, mert a hitelezőknek olyan jó szaglásuk van, hogy talán hamarabb neszeinek meg minden olyan momentumot, a melyből a pénzt lehet várni, mint az, kivel az esemény történik. így az események kényszerítő hatása alatt történik aztán az meg, hogy az ügyvéd igazi hivatásától eltér, vállalkozik mindenre, megtesz mindent, vállalkozik aleg- kétségbeejtőbb ügyletekre is, mert hiszen élni csak kell valahogy. Az ügyvéd hivatása benne van az elnevezésben: ügyet védeni, ügy-védés, ügyvéd. Más embertársunk ügyes-bajos dolgait, személyes, vagyoni, existentiális érdekeit szolgálattal, tudással védeni. Bizony, szép hivatása van az ügyvédnek, majdnem olyan szép hivatása, mint a bírónak, illetve a biró és az ügyvéd működése egymást egészítik ki. — Az ügyvéd összehordja a bizonyítékot, a biró gondosan mérlegeli, az ügyvéd védi tele érdekeit, a biró legjobb tudomása szerint itél, hogy melyik fél részén van az igazság. Szép hivatás, szép munka-kör az ügyvédi hivatás, de manapság az ügyvéd minden, csak nem ügyvéd. Az ügyvéd manapság utazó, eladó, vevő, bizományos, bankár, ügynök, kölcsönadó stb. csak nem ügyvéd. Pedig az ügyvédi rendtartásról szóló 1874. XXXIV. ős az 1887. XXVIII. t.-cikkek határozottan és világosan kimondották az ügyvédi hatáskört. Az idézett t.-c. V. fejezete, melynek cime „Az ügyvédek jogai és kötelességeiről,“ határozottan megjelöli egyfelől az ügyvéd jogait s másfelől kifejezetten meghatározza az ügyvéd kötelességeit. A jog és kötelesség pedig együttvéve hivatás, a hivatás pedig hatáskör. Az ügyvéd jogositványai közül a legfontosabb az 1874. XXXIV. t.-c. 38. §-ában körülirott képviseleti jog, amely abban nyilvánul, hogy az ügyvéd jogosítva van az ország valamennyi bírósága és hatósága előtt feleket képviselni. E § szerint tehát egy fél az ügyvéd által képviselhető bármely ügyben, bármely hatóság, biróság előtt. Megszortja azonban a képviseleti jogot az idézett törvény 69. § a) pontja, mely szerint „fegyelmi vétséget követ el az ügyvéd, aki világosan igazságtalan ügyekben szónokul, perlekedőknek eszközül magát telajánlja, feleket ilyen perek vitelére felszólít, vagy a felek részére nyilván haszontalan és alaptalan beadványokat szerkeszt.“ Csakhogy már most melyik per nyilván alaptalan ? Mert hiszen minden perben csak egyik félnek lehet igazsága, a másik fél kisebb-nagyobb mértékben alapta- talan perlekedőnek tekintendő ? Ha tehát szigorúan magyarázzuk a §-t, akkor minden perben egyik fél által képviselője ellen fegyelmi eljárás volna indítható! Nem is ilyen esetekre vonatkozik e §, ez esetben mintegy büntető joghatállyal ott van az 1864. LIV. t.-c. 251. §, mely szerint a pert vesztő fél rendszerint elmarasztalandó az ellenfél ös&ses^..kétségeiben is. Az 1874. XXXIV'. t.-c. 65. § a arra az esetekre vonatkozik csak, ha egy ügyvéd a tele előadásából, vagy az iratok megtekintése után, bár meg van győződve az ügy alaptalanságáról, mintegy reá veszi, reá bírja felét rosszhiszeműen a per lefolyására, bár meg van győződve az ügy keresztülvihetetlenségéről, rosszhi- szemüleg oly felvilágosítást ad a tanácsot kérő félnek, hogy az alaptalan kérdést oly világításban tünteti fel, hangoztatom ismét, hogy rosszhiszemüleg, mintha az igazság a tanácsot kérő félnek oldalán lenne. Miért ? Pénzkeresés céljából. Ez esetben alkalmazható csak a fenti §. Az idézett § b) pontja megszorítja a képviseleti jogot azzal a kijelentésével is, hogy fegyelmi vétséget követ el az ügyvéd, ki díjazott közbenjárók által, vagy egyéb botrányos módon feleket keres. Ez a § az, melyre sajnos, a gyakorlati életben annyi, — de annyi példát látunk. Hány, de hány kartárs van, ki ügynököket tart, azzal a csendes megállapodással, Krónika. Eijö a nap — ki hitte volna ? Midőn a nagy kurucz vezér Honába, mely megbélyegezte, Diadalmasan visszatér. Hegyen-völgyön riadva barsan A tárogató s dallamán Megdobban lelkesedve újra A hű magyar szív valahány. És messze zengő, méla hangján Felpezsdül újra s forr a vér, Porhüvelyed méltón köszöntjük, Elbújdosott, dicső vezér ! Epedve várunk, óh be régen, S óv pergett, forgott óv után, Azt hittük gyász-borús időkben Hogy nem is jösz már vissza tán ! ? Csak néha jött egy röpke szellő A Marmora tenger felöl, Lelkednek sóhajtása volt tán A sirfenéknek mólyibőí. S e szellő nőtt s viharrá válva Úgy zúgott az országon át, Rábóczy lelke egy paránya Meg tudta óvni e hazát! Most visszatérsz hozzánk egészen, De nem a sir ölébe, nem ! Oh, térj a sziveinkbe vissza, Dicsőséges fejedelem ! Alóltságunkból rázz fel minké*;, Öntsd leikeinkbe lelkedet, Hogy felzsendüljön illatozva A szent szabadság — szeretet ! Szólj hozzánk lángoló szavaddal Mint szóltál akkor, egykoron S mi, érzem, megujhodunk majd Bűbájos, büszke szavadon. Nem gyászpompával, az örömnek Nagy ünnepével fogadunk, Mert hogyha itt leszel közöttünk : Feltámadunk ! Feltámadunk ! Fenő. Levél Nagyszebenből. A bűbájos kis Erdély déli határláncolatától írom ezen sorokat, abból a városból, amely a 48-as eseményeknek is többször volt kiemelkedő pontja. Budapesttől 14, Becstől 22 óra távolságban fekszik Nagyszeben egy széles medencében, amelyet délen a Ozi- bin hegység sötét tömegei és a Negói szakgatott sziklaóriásai határolnak, mig más oldalai kies domb és hegyvidékben vesznek el. Az egész város sajátságos, — kissé komor benyomást tesz. Hatalmas torony emelkedik ki a város közepéből, a szászok ős régi templomának tornya. Még 1490-ből is van egy néhány sirkö a templom alsó csarnokaiban, amelyek legtöbbnyire szász grófoknak és más nevezetesebb szász nobilitásoknak jelölik meg porla- dozó hamvait. Az ember azt képzeli, hogy Magyar- országtól messze valahová a Schwarc- waldba, avagy Nürnberg környékére távozott, midőn a szász metrapolisba megérkezik. Német itt minden. Németek a feliratok, németül beszélnek a vendéglőkben s a „nagy-német“ irodalom legújabb termékei díszítik a német nevű könyvkereskedők kirakatát. A legszenzációsabb uj könyvek láthatók ottan, amelyek szerzőit Szat- máron, vagy Kolozsváron soha emlegetni sem hallották. „Jena oder Sedan* felváltotta a csúf fekete kötésű „Das Papshum“ cimü könyvet, most pedig egy feltűnő, mondhatnám borzalmat keltő külsővel biró irodalmi termék „Der Krieg der Zukunft“ foglalja el a kirakatokban a legelső helyet. — Jókait és Mikszáthot nem ismerik, Herceghnek hírét sem hallották a jó szász polgártársak. A józan, nyugodt és szorgalmas élet eredménye látszik mindenütt. A szász nép százszor többre becsül egy jó concertet bárminemű politikai mozgalomnál s egy műkedvelő szini- előadás ezerszer nagyobb port szokott felverni, mint a legélénkebb képviselő választás. — Hatalmas plakátok hirdetik a „Liedertafel“, „Männergesangsverein“, „Hermania“ és a jó ég tudja minő dalosegyletek hangversenyeit. A Bruckenthal palota a régi mesterek ezreket érő remek festményeit és ezrekre menő értékes köny\£ Rótfa Fülöp kárlsbádi ezi pora kiárát ajánljuk: a t. vevő-közönségnek, mint legolesóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. — Szatmár és vidéke legnagyobb ezipteUra. Megérkeztek 11 I az őszi és téli idényre megrendelt valódi box és chevraux bőrből készült férfi, női és gyermek lábbelik. T
