Szamos, 1906. október (38. évfolyam, 79-86. szám)
1906-10-14 / 82. szám
XXXVIII. évfolyamSzalmái, 1906. október hó 14. (vasárnap) 82. sz' SZAMOS. POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI ,A Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületének“ hivatalos lapja. MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és XI ADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindennemű dijak Szairoaron, a lap kiadűhívalaUbui: fiietendók HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban kOzöltetnek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Á drágaság. Mi lesz ? — kérdezzük egymástól aggódással, — ha a jelen drágasági állapotok tovább is tartanak, vagy talán még fokozódnak? Annyit előre is mondhatunk, hogy ezek az állapotok tarthatatlanok. A megélhetés napról-napra drágább és keservesebb. Kenyér, hús, lakás, ruházat és mind az az ezernyi aprólékos szükséglet, melyet a haladó kor nélkülözhetetlenné tesz, szinte szemmel láthatólag drágul. Meddig mehet ez még tovább? Meddig tűrjük még szótlanul azt a lelketlen uzsorát, melyet kiheverni talán generációkon át sem fogunk? Szükséges-e a történelem tanúsága annak bebizonyítására, hogy valamely állam társadalmának nyomorúsága magának az államnak lentartó oszlopait ássa alá? Kell-e hivatkoznunk példákra, ha erősíteni akarjuk azon állításunkat, hogy a szociális elégületlenség mindig politikai elégületlenséggé válik és a fenálló államrendnek felíorgatását eredményezi ? ügy hisszük, nem. Olyan természetes igazság ez, az emberi léleknek annyira őszinte megnyilatkozása, hogy csupán az ellenkezője lenne csodálatraméltó és hihetetlen. De ha igy áll a dolog, jogosan kérdhetjük: miért kell ezt nekünk némán, tehetetlenül néznünk, miért kell látnunk, mint csapnak össze lejünk lelett az egyre közeledő áramlat hullámai, anélkül, hogy csak meg is kisértenők a védekezést, vagy ha mást nem, a menekülést ? E kérdésre választ a népjellem lélektanában találunk. A szinültig telt pohárba még mindig sikerül újabb és újabb kis pénzdarabokat csúsztatnunk, anélkül, hogy a pohár kicsordulna, noha ez már rég megtörtént volna, ha hirtelen, egyszerre vetettük volna bele a garasokat. Ez a henye, tétlenségi állapot jellemzi a magyar nép lelkületét is. Felforr, ha hirtelen, meglepetés- szerüleg éri valamely esemény, de arra már tulságoságosan sokra becsüli a kényelmét, hogy lassan és gyéren jövő támadások miatt szót emeljen. Pedig a védekezés nem lenne nehéz. Szociál-politikusaink már annyi utját-módját jelölték ki a boldogulásnak, hogy csak választani kell a jó közül. Hiszen úgy is az lesz a vége, hogy a társadalomnak tömörülnie keli a drágaság dolgában. Tömörülnie két táborba, melyek egyikében a védők azok lesznek, kik a drágaságot okozták és akik a nekik kedvező jelenlegi állapotot okozták — és a támadók, kik minden eszközt meg fognak ragadni, hogy a most fenálló rendet megváltoztassák. Ennek előjelét látjuk a gazdasági életben, hol már régen csoportosultak külön-külön táborban a tőke és a proletárizmus. Mindenkinek meg van a maga hatalmas fegyvere ; a tőkéjé a kartell és a trust, — a polgárságé a szövetkezei. Ott a termelés egyesül, hogy a kínálatot szabályozza, itt a fogyasztás, hogy egységesen léphessen lel a tőke túlságosra csi- gázott követelései ellen. A tőkében meg meg volt a kellő erély, hogy megkezdett programm- ját végre is hajtsa és alig van a termelésnek ága, melyet a nagy tőke ne dominálna az által, hogy egységessé tömörülve, minden versenyt lehetetlenné tett. Es éppen ott bomlik meg az egyensúly, hogy nem gondoskodtunk arról idejekorán, hogy a társadalom alsóbb osztályai elég erősek legyenek a védelemre. Minálunk még csirájában van az a mozgalom, mely különösen Németországban és Belgiumban, valamint Svájczban gyönyörű sikereket ért el a szövetkezeti tömörülés. Kiszámított és kétségbe- vonhatlan tény, hogy 35—4o százaléknyi megtakarítás érhető el az által, ha a fogyasztás egységessé válván, nagy hatalommá lesz. Ez a megtakaritás pedig két okban leli magyarázatát : először is abban, hogy kiszorítja a közvetítő kereskedelmet, mely még inkább dolgozik nyereségre, mint a nagyban vállalkozó trust, amennyiben kisebb tőkével aránylag sokkal nagyobb nyereségre kell szert tennie ; a másik ok pedig az, hogy az egységes irányban mozgó fogyasztás rendelkezik annyi önállósággal, hogy maga is termelővé váljék, mert hozzávetőleg megállapíthatja szükségleteit és igy nem fenyegeti a tulprodukció veszedelme, mely pedig rettenetes réme minden produktiv vállalkozásnak. Mindezekből kétségtelen bizonyossággal tűnik ki, hogy a kormány által is támogatott szövetkezeti mozgalom sokkal nagyobb horderejű, sem mint első tekintetre látszik. De alapfeltétele a mozgalom sikerének az, hogy mennél szélesebb körben terjedjen el, hogy a fogyasztók tekintélyes és mindenesetre túlnyomó számú részét zászlója alá sorakoztassa. Igaz ugyan, hogy a társadalomnak újabb veszedelmét jelenti az immáron foglalkozás nélkül maradó tömeg, mely eddig közvetítésből élvén, lába alól elveszti a talajt. De nem szabad felednünk, hogy nincs és nem is lehet változás a nélkül, hogy áldozatokat ne követelne és mindenesetre kedvezőbb alakulása a társadalomnak, ha milliók helyzete javul százak vagy Vadászok dala. Zugó, búgó patakoknál Vezet utunk szabadon, Század éves alkonyával Lágyan föd be a vadon. Körülöttünk dús tenyészet, Érintetlen nyúlható És aztán a szabad élet ! — Holli, holla, hó ! Kora hajnal pirulása Fenn talál a hegytetőn. Hol langy szellők játszi serge Köszönteni szembe jön, Mig a távol láthatárról Szemünkbe csillan a hó. Ez aztán a szép kilátás ! — Holli, holla, hó ! Lent az aljban, hol zokogva Gyöngyözik a zuhatag Nyom-kísérő hű kutyáink Lármát ütve hajtanak ; Fegyver roppan, vad lerokkan, Bérczről visszabug a szó ; Ez aztán a szép mulatság ! — Holli, holla, hó ! És ha egykor mindörökre Elejtők már fegyverünk, S tág hazából, szűk hazába Nyugalomra lemegyünk : Legalább lesz sírunkon egy Igaz hangú sirató: Ha kutyánk vonit azon majd. — Holli, holla, hó. Jakab Ödön. á Yöröshaju. Egy ur, akitől sok tanulságos históriát hallottam, oktatott engem egyszer a következőképpen : — Az ember a lególelmesebb állat. Ahol egyéb teremtmény ótlen-szomjan pusztulna, az ember fényesen ól és nincs elég nyomorúság, melyből ne találna kivezető utat. Ismertem egy urat, aki abból ólt, hogy az elhagyott szivarvógeket gyűjtötte, egy másik szerecsen volt egy panorámában. Ha nem sajnálja érte az egy forintot és a fáradságot, oda künn a város ligetben most is láthatja egy polgártársunkat, aki úgy szerzi meg a mindennapit, hogy egy szörnyű nagy kád vízbe ugrik le a cirkusz tetejéről, miután oda fönn előbb petróleummal leöntözték s meggyujtották a hátát. Kereset tehát van sok és sokféle s ha valaki mégis éhen hal, azért hal éhen, mert élhetetlen volt. A többi közt ismertem egy urat, aki hónapokon keresztül abból élt, hogy vörös volt a haja. De milyen vörös haj volt ez, ón Uram Istenem. Nem is haj már és nem is vörös, hanem egy rőt bozót, mely ha a nap rásütött, vakító czinó- ber lánggal égett. S ez a haj mégis fölért egy domíniummal s gazdáját az éhenhalástól mentette meg. Ezzel a vöröshajuval különben Párásban ismerkedtem meg. Ő is koplalt én is koplaltam. A Quartier Latinban ez hozott össze bennünket. 0 festőnö- vendók volt, én szobrász akartam lenni. Egyformán bíztunk a jövőben. De a jelenünk egyformán vigasztalan volt, mert a legtöbb nap le kellett mondanunk az ebédről a vacsora reményében, vacsorára pedig rendszerint az a vigaszunk maradt, hogy holnap talán ebédelünk. — Mi jogon tápláltunk ily reményeket, holott semmiféle keresetünk, semmiféle segélyforrásunk nem volt, azt nem értem. Még kevósbbó értem, hogy még sem haltunk éhen. Egy vagy más módon rendszerint segített rajtunk a kegyes véletlen. Bár nem egyszer veszedelmes közelségébe kerültünk az éhenhalás- nak, az bizonyos. Egyszer egy hétfői napon kezdtük meg a koplalást, szerdán még mindig nem ettünk. Csütörtökön reggel pedig hiába kerestem a rőt hajú cimborát. Eltűnt nem volt található sehol sem, ahol eddig együtt vártuk a jószerencsét. Rejtély volt, hova tűnt ei ilyen hirtelen, de nem értem rá, hogy ezzel a rejtéllyel törődjem Elég volt nekem a magam baja. Czéltalanul ödöngtem az utczákon. Már délután az esti órák felé járt az idő, mikor két, forgalmas boulevard keresztezésénél rábukkantam a nagy meglepetésre. Rőth Fülöp kárlsbadi ezipórak$;árát ajánljuk a t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. — Szatmár és Yidéke legnagyobb cziporaktára. Megérkeztek I T I az őszi és téli idényre megrendelt valódi box és chevraux bőrből készült férfi, női és gyermek lábbelik.
